Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-11-18 / 93. szám
93. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1883. Vasárnap, november 18._________XIII. évfolyam. ^------------------------------% Szerk esztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön \ Demeter-féle ház, hová \ a lap szellemi részét illető $ közlemények küldendők. > Kiadó hivatal: ? еВс'М4р|'ег и- 01cá tft ; ( KÖNYVNYOMDÁJA, < hová a hirdetések és \ \ előfizetési pénzek s } bérmentesen intézendők. ( ; A hirdetmények és nyiltte- l rek dija előre fizetendő. 5 §™----------— % M egjelenik ezen lap hetenkint kétszer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ér helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre (3 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. í Hirdetmények dija: Í S hasábos petit-sorért, vagy < annak helyéért 6 kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. %-----------------------------X W iiI Politikai szemle. A horvát báni szék betöltésének kérdése még ma sincs eldöntve. Phiiippovicscsal megakadtak az alkudozások. A vasárnap Pécsben tartott miniszteri tanácson Philippovics előrehaladt korára és gyenge egészségi állapotára utalva nem fogadta el a fölajánlt állást, kijelenté azonban, hogy azon esetre, ha a magyar kormány nem találna alkalmas egyéniséget, bizonyos feltételek mellett mégis hajlandó a báni méltóságot elfogadni. A feltételek lényege az, hogy a magyar kormány a bán beleegyezése nélkül semmi intézkedést ne tehessen Horvátországban, vagyis más szóval : hogy a bán a magyar kormánynyal egyenrangú állást foglaljon el. A magyar kormány egyelőre nem fogadta el a föltételeket ; más ember után néz. A „Pozor“ szerint most Mollinary, tehát ismét egy osztrák generális van kombináczió- ban. Az alkudozások vége előre látható. Akár Philippovics, akár Mollinary, akár egy harmadik lesz a bán : a feltételek, melyeket Philippovics kivánt, teljesítve lesznek. Abba már Tisza beleegyezett, hogy a bán a hadseregből vétessék; bele fog egyezni annak következményeibe is és Horvátországot teljesen kiszolgáltatja a katonai pártnak. A szerbiai lázadásról a legellentétesebb hírek érkeznek Nándorfehérvárról. A fél- hivatalos forrásból eredő tudósítások nagy zajjal hirdették, hogy a lázadás teljesen le van verve ; a felkelők lerakták a fegyvert s vezéreik külföldre menekültek. Ezzel szemben a magán tudósítások határozottan hangsúlyozták, hogy Nikolics csapatai előnyomulnak ugyan, de a felkelők még folyvást erősen tartják magukat. És úgy látszik, csakugyan a magán- tudósításoknak volt igazuk, mert már a fél- hivatalos „Polit. Corresp.“ is azt a távirati hirt veszi Nándorfehérvárról, hogy a szerb fölkelők hatalmukba kerítették Knjasevácz városát és ideiglenes kormányt neveztek ki. Két órai harcz után azonban megverettek és Knjasevácz megadta magát. A fölkelők Alexináczban is kezükbe kerítették a hatalmat ; oda is csapatok indíttattak. A hivatalos lap közli a király által szentesített és jelzett rendeletet, a mely kivételes állapotba helyezi a knjaseváczi kerületet, továbbá az alexináczi és negotini kerület egy- egy járását, Alexinácz és Negotin városokkal együtt. Az elfoghtt-akíit és a radikális központi bizottság valamennyi tagját Szendrőn át Para- csinba szállították. Egy franc z ia lap, a „Mot d'Ordre“ a szerbiai lázadásban a közeli háború előjeleit látja. A szerb dráma mindenesetre végzetesen fog lefolyni — igy végzi ezikkét ; — ha Milán legyőzetik, vagy Ausztria-Magyarországnak kell megszállani Nándorfehérvárt, vagy lemondani szerb politikájáról. Nándorfehérvár megszállásának döntő befolyása lesz Európa békéjére. xA lemondást nem hiszszük lehetőnek. Bosznia és Herczegovina elfoglalása szükségessé teszi a tulnyomóságot Szerbiában, mert Bosznia az ellenséges szerbek és montenegrói- ak közt föl fog újra lázadni. Ezek Andrássy politikájának gyümölcsei. Az orosz kormány balkánfélszigeti terveit illetőleg nagy zavarban van. Elköltött milliói terméketlen talajba jutottak. A meghiúsulás okát annak tulajdonítják, hogy megbiz- hatlanok az ágensei és nem tudják fölhasználni a kellő alkalmat s hogy a vezetés sem volt jó. Az izgatást eddig Konstantinápolyból vezették és onnan küldtek utasításokat a szükséges pénzzel együtt Szófiába, Filippopolba, Belgrádba, Zágrábba, Szerajevóba, Szaíonikiba, Skutariba és Csetinyébe. — A horvát czimer- kérdés nem az oroszok kedvére végződött. Ok azt várták, hogy a magyarok akasztófákat fognak fölállítani és állandó ellenségeskedés támad a magyarok és horvátok közt, úgy hogy a hor- vátok az oroszok karjai közé futnak. Az oroszok különben nem a horvátok érdekében izgatnak, hanem csak saját érdekükben akarják őket felhasználni és tönkre tenni. Az oroszok leginkább bíznak most filippopoli cselszövényeik sikerülésében. A filippopoli angol konzul is az orosz áramlattal úszik. Szófiában Ivaravelovtól is sokat várnak, a ki az ellenzék vezére ; de ott tulajdonképen nem Karavelov az orosz ágens, hanem szép fiatal neje, a ki Oroszországban neveltetett és egészen elbájolja a bolgár fiatalságot. A német trónörökös madridi utazása nagy port vert föl Párisban. A párisi lapuk már tudni akarják, hogy a spanyol republikánusok ép oly fogadtatásban fogják részesíteni a trónörököst, mint a milyenben Alfonz király részesült szeptember 29-én a párisi csőcselék részéről. Egyik-másik lap arról értesült, hogy a trónörököst halállal fenyegették. Az „Agencia Fabres“ egy hivatalos közleményében olvasható, hogy a látogatásnak nincs politikai jellege s hogy Spanyolország ép oly alkotmányos állam, mint Anglia, az uralkodók találkozása tehát semmiféle politikai jelleggel nem bir. Az orosz hadikészülődések lengyel lapok szerint szakadatlanul folynak a határok közelében. így a lembergi „Dziennik Polski“ egy varsói levelet közöl, melyben határozottan állittatik, hogy Gurkó tábornoknak a radoini és kjeleczi kormányzóságokban tett utazása, nem közigazgatási jelleggel bírt, hanem katonai szempontból történt. Gurkó kormányzó- tábornok kíséretében 26 táborkari tiszt volt, kik az „osztrák-porosz“ határt megcszemléltéK. Ebből következteti a levelező, hogy ilyféle jelenségek legkevesbbé sem mutatnak, a „béke tartósságára“. Végül arról is említést tesz a a levél, hogy az oroszok igen keményen bánnak az „osztrák“ alattvalókkal, s hogy a katonák különféle kihágásokat követtek el, mi által a polgárságot folytonos izgatottságban tartják. A csángók ügye. Gróf S zap ár y Gyula pénzügyminiszter a képviselőház elé a jövő szomb.iti ülésen terjedelmes jelentést fog terjeszteni a csángó ügy állása, illetve a kormánynak a Bukovináhol bevándorolt székelyekre vonatkozó rendszabályai felől. A „Nemere“ tárczája, Betege n.*) — Eg y fiatal férj naplójából. — (Vége.) Ah, valahára itt ülök a karszékben! Hogy kifáradtam azokban a csoszogó lépésekben ! Alig tudok lihegni! A kandalló rám árasztja barátságos fényét, jóltevő, piros melegét ; a fahasábok olyan vígan pattognak a nyaldosó lángok alatt, melyek vidáman lebegve terjesztik a fényt és bőséget. A karszék puha karjai közt s a kandalló barátságos tüzénél kissé megemberelem magamat. Úgy tetszik, mintha izmaim megerősödnének s csak akarnom kellene, hogy szilárd léptekkel mérjem végig ezt a szobát, melyen olyan remegő lépésekkel vánszorogtam csak az imént végig. Fejem mintha köny- nyebb lenne s karjaimba, lábaimba mintha visszatért volna régi erőm. Azért is kísérletet teszek! Mily csalódás. Erőtle- nÜl rogyom vissza ! Nincs erőm! . . , Fejemet ismét nehéznek érzem s lehajtom libegő mellemre. Tekintetem fáradtan kiséri a tánczoló lángokat. . . . Most a kéményen át heves szélroham szitja fel őket magasra és — *) Mutatvány Hevesi József ismert Írónak, lapunk dolgozótársának közelebb megjelenendő' „A kandallónál“ czi- j mii müvéből. (Лга I Irt. Előfizethetni szerzőnél Budapesten.) | szörnyűség! — ismét ott látom magam előtt a lázas képzelem által alkotott rémeket. Tehát tovább üldöztök ! Hogy ugrálnak, hogy tánczolnak ! A lángok leghegyéu libegnek mint apró koboldok s gúnyosan öltögetik felém piros nyelvüket. Mig egy széroham tör be s nagy füstgomolyt csap arczonibá, hogy csak úgy könnyezem bele !... Mikor aztán kitörülhetem nedves szemeimet, az üldöző daemonokat ismét ott látom a lángok közt, a mint felém vigyorognak. Távozzatok, távozzatok tőlem, ti ingerkedő rémek, czimborái a sötét halálnak !... Halál ! Tehát már megint e szó került ajakamra ! Csakugyan el akar hát magának jegyezni e sötét, rémitő lovag ! Meghalni, most, mikor már annyira szeretnék élni, mert van czélom, kiért, miért élni ! Mikor még a bánat mardosta szivemet, mikor még nyomorral küzdöttem, — hányszor hívtalak, te sötét rém, de akkor nem jöttél ! Most akarsz hát magaddal vinni? most, mikor leküzdöttem balsorsomat. mikor ismerem életem fenséges czélját s mikor örömteli, boldog napok várnak reám ? ! Oh ne vigyorogjatok úgy felém, ti apró daemo- nok ! Tüztekintetetek égeti lelkemet. Kegyelmezzetek !... Hah, de mi ez ? ! Lágy, szomorú accordok szülődnek át a falon s a borongó dal bánatosan sírja: Fáj a szivem, teher neki az élet, Annyi sebbel nem is tudora, hogy élhet. . . . De jó volna fekete föld, A föld fekete göröngye. Hogy dúlt keblem’ sötétséggel befödje. Hogy áthatja e bús dal szivemet, lelkemet ! Ez is a föld fekete göröngyéről beszél. Oh, meddig űzitek hát velem daemoni játékotokat, ti sötét gondolatok ? Meddig akarjátok még kínozni lázas agy- velőmet, kifáradt, elgyötrött lelkemet? Hát nem tudlak én titeket elűzni ? Hát nincs, ki elkergessen titeket ágyamtól ?... E pillanatban puha bársonykacsó simogatja végig forró homlokomat s egy kedves lágy hang ki- mondhatlan gyöngédséggel szólít meg : — Ejnye, te rósz beteg ! hát hogy jutottál ide ? Azután oda hajol hozzám — e rövid perez boldogsága feledteti egész életem fájdalmát ! — bűvös arcza érinti az enyémet, piczi piros ajkát ott felejti az enyémem, s sokáig-sokáig átölelve tart. Hogy eltűnnek ezalatt lázas agyvelőm rémképei! Hogy eltűnnek a halál és az enyészet sötét gondolatai ! Szemeimbe a boldogság, a megkönnyebbülés könnye lopózik s megindulástól remegő hangon, feledve az ijesztő rémképeket, boldogan rebegi lázas ajkam : — Édes kis feleeégem ! Hevesi József.
