Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-11-15 / 92. szám
92. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1883. Csütörtök, november 15. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Demeter-féle ház, hová * lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: QTCá't'h KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen iatézendők. %■* A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. fcHiifyű, társadalmi, $zé$ircdalmi, ЦщегфЪецщгЫ és tyczgazdágzaUtájé. XIII. évfolyam. fiN , fS > Megjelenik ezen lap heten- $ kint kétszer : { csütörtökön és vasárnap. > Előfizetési ár \ < helyben házhoz hordva, <' vagy vidékre postán küldve: ' \ Egész évre 6 frt — kr. j < Fél évre 3 frt — kr. < \ Negyedévre 1 frt 60 kr.. j Hirdetmények dija: \ : 3 hasábos petit-sorért, vagy < ) annak helyéért 6 kr. > Bélyeg-dijért külön 30 kr. j \ Nyilttér sora 15 kr. \ %------------------------------X P olitikai szemle. A nagy-horvát ábrándok elé semmi sem gördíthet oly nagy akadályokat, mint az az ellentét, mely a szerbek és horvátok közt van. A nyelvész egy népnek, nyelvűket egy nyelvnek veszi, s ha a nemzetek alakulásában egyedüli tényező a grammatika volna, a horvátok és szerbek rég egy nemzetet képeznének. Századunk nemzetiségi törekvései megteremtették az illyrizmus eszméjét, melynek czélja egy nemzetté tömöríteni valamennyi délszláv népet, de eddig még annyit sem tudtak elérni, hogy egy közös irodalmi nyelvet és közös orthographiât használjanak. Mindegyik féltékenyen ragaszkodik saját irodalmi nyelvéhez és sem a szerbnek nincs legkisebb kedve sem eltűnni a borválságban, sem a horvátnak a szerbben. A történelmileg kifejlett külön egyéniséghez hozzájárul még a vallási különbség, mely egyenesen két külön nemzetté teszi a két délszláv törzset. Ez ellentétnek adott hangot közelebb az újvidéki „Zasztava“, mely kikel a horvát Sztar- csevicsisták (jogi párt) ellen, akik az ottani szerbséget roppantul elnyomják s a legkíméletlenebbül bánnak a „vlahokkal“ (oláhokkal), miként ott a szerbeket gúnyolják ; továbbá a szerbséget a nevétől is megfosztani igyekeznek, azt állitván, hogy szerbek csak Szerbiában vannak. A Sztarcsevics-párt „sötétlelkű csordája“ : a hazug próféták, a horvát hivatalnokok által üldözik a szerbeket, a kik ilyenformán a horvát-szerb barátságról és szövetségről nem is akarnak hallani, mert lelkűkből gyűlölik a nagyzó horvátokat, a kik nagyzási hóbortjuknak mindent feláldoznak. Helfert fejtegetéseire, ki a „Vaterland“- ban a trialisztikus alapra fektetett összbiro- dalmi eszme mellett törve lándzsát, Horvátországtól várja a magyar befolyás és magyar önállóság megszüntetését, egy kiváló horvát politikus megadta a választ az „Agramer Ztg.“ szombati számában. Azt elhiszi, hogy a nagy- horvát álmok álmadóinál viszhangra lelnek } Helfert eszméi, de ő e kérdés fölvetését most, mikor a monarchia népei adott alkotmány alapján kibékülni törekszenek, politikailag eszély- telennek és időszerűtlennek tartja. Visszautasítja Helfert „jó szolgálatait“, — eszméinek forrását gyanúsnak tartja, mert azok amaz ismert reakczionárius áramlat szüleményei, melynek legmagasabb elve : „finis sanctificat media“ s mely a fennálló államformát és alkotmányt igyekszik megdönteni. Különben Helfert eszméje ép oly tarthatatlan elméletileg, mint kivihetetlen gyakorlatilag. Ma nem lehet, mint talán 1848/49-beri, tabula rasât csinálni 8 a dolgok uj rendjét önkényüleg idézni elő. Ily experimentum inkább volna lehetséges Ausztriában, hol még nincs ezredéves alkotmány. Utal továbbá a czikkiró Bosznia annexiójának nehézségeire, utal a szomorú tapasztalatokra, melyeket 1848/49 után szerzett Horvátország, s czikkét igy végzi : Azt feleljük Helfertnek, hogy : „timeo Danaos“ ; mi a létező faktorokkal számolunk s vitás ügyünket magával Magyarországgal kívánjuk elintézni ; Horvátország a reakcziónak nem nyújt többé segédkezet tervei megvalósítására. A Szerbiából érkező hírek — ha valami nem várt esemény közbe nem lép — a lázadás gyors leverését helyezik kilátásba. Bolgár részről, tekintettel a lázadás közelségére, kellő intézkedések tétettek, hogy a határok a mozgalom átharapózása ellen megvédessenek s az átlépő lázadók lefegyvereztessenek. A mi minket illet, már csak a lázadás színhelyének távolsága következtében sem volt eddig semmi szükség hasonló rendszabályok tételére, bár kormánykörökben ki Ion mondva, hogy szükség esetén monarchiánk is megteszi a maga rendszabályait s végletekig semmi esetre sem hagyja menni a dolgot Szerbiában. Egy nándorfehérvári sürgöny szerint a radikális párt több tagját azért fogták el, mert a kormány Milán élete ellen tervezett összeesküvésnek jött nyomára, melybe a radikálisok bele voltak keverve. A német trónörökös spanyolországi utazása meglehetős izgatottságba hozta a kedélyeket Párisban; a sajtó egy része siet úgy fogni fel ezt az utazást, mint Francziaország ellen való fenyegetést. A portugál sajtót és a közvéleményt is rendkívül felizgatta ez utazás ; attól tartanak ugyanis, hogy a monarchikus Spanyolország be akar lépni az európai kon- czertbe s szemet vet Marokkóra. A szabadelvű és a republikánus portugáli lapok oda nyilatkoznak, hogy a monarchikus Spanyolország tervei megerősítik a Francziaország iránt való portugál rokonszenvet s késleltetni fogják a Spanyolország és Portugália közt való vámegységet. Pétervárról azt sürgönyözték Londonba, hogy a nihilisták újra mozogni kezdenek. E hónap 2-án ugyanis gyűlést tartottak Pétervá- ron s arról tanácskoztak, hogy miféle rendszabályokat alkalmazzanak a kormánynyal szemben. A nihilisták mérsékelt csoportja többségre jutott, s elvetették a terroristák javaslatait. Az oláh képviselőkamrában Stolo- janu képviselő meginterpellálta a miniszterelnököt, hogy miért járt a király s utóbb maga Bratiano is Bécsben, miről konferált Kálnoky- val s utóbb Gasteinban Bismarck herczeggel, s ha már ott járt, minő eredményeket sikerült kivívnia ? Bratiano kijelentette, hogy ő tanácsolta a királynak, hogy látogasson el Berlinből visszajőve! Bácsbe s biztosítsa az osztrák- magyar monarchia kormányát a Romániában uralkodó érzelmekről, rendről és nyugalomról ; utóbb ő maga utazott Bácsbe és Gasteinba, biztosítandó a kormányokat, hogy az oláh nemzet osztozik a király érzelmeiben ; de ezúttal semminemű kötelezettséget nem vállalt. — A vita folyamán kijelentette még Bratiano, hogy a király a Duna kérdésben époly szilárdul védelmezi az ország jogait, mint maga a kormány, és beszédét e szavakkal végezte a ház egyhangú helyeslése közt : „Mi a békét óhajt juk.“ Ezzel a kamara a napirendre tért. A „Nemere" tárczája. Betege n.*) — Egy fiatal férj naplójából. — Sárga, fonnyadt levelek mutatják a hervadáe nyomait lépósről-lépésre. Hideg őszi szél bús sóhajjal siratja a haldokló természetet, mely oly komor, sötét, örömtelen, mintha az enyészet lehellete törülte volna le arczárói a mosolyt. Köd borong a tájon, mint a haldokló arczán a szürke sápadtság, s meg- nedvesiti a levegőt, mintha a felhők könnye volna. A fák lombtalan, száraz ágai csörömpölve ütköznek Össze. . . Úgy tetszik, egy váz csörgeti csontjait, s hideg borzongás fut végig tagjaimon. Hervadás, halál, csontváz, miért is jutnak ezek eszembe most, mikor itt őrzöm betegen szobámat ! Testemet láz gyötri, fejem zúg, agyamban egymást kergetik őrületes vad hajszával a sötét gondolatok, melyeket száraz, kínos köhögés kerget szét egy pillanatra. Azután ismét összegyűlnek, mint a szétzavart lidérczek, reá nehezednek agyamra, lidércz- nyomást gyakorolnak keblemre s a láz még jobban előfog s még őrültebb képeket mutat a halálról és sírról. Fölidézi lelkem elé a temető csendes lakóit u azok rémületes tánczot járnak előttem, vigyorgó koponyákkal, csörömpölő csontokkal, hadonászó hosszú kezekkel ; és kísérteties nesztelen ütenyt ad e szörnyű tánczhoz az inga-óra halk, egyenletes ketyegése. A vázak egyre járják-járják, s keblem oly nehéz lesz, mintha azon lejtenék síri tánczukat. *) Mutatvány Hevesi József ismert Írónak, lapunk dolgozótársának közelebb megjelenendő' „A kandallónál“ czi- mil müvéből. l'Ara 1 frt. Előfizethetni szerzőnél Budapesten.) Megint egy száraz köhögés, s a sír lakói pillanatra ismét el szélednek. * Könyvet veszek kézbe. Az első sorokból halált és enyészetet olvasok ki. Lázas elmém előtt összefutnak a sorok s gondolatok és az imént látott rémképek még vigyorgóbb ábrá- zattal ugrándoznak előttem. Behunyom szemeimet s úgy tetszik, mintha mindegyik rém egy-egy óriássá nőtte volna ki magát, nagy-nagy óriásokká, melyek mindegyike most sokkal gyorsabb, vadabb tempóban járja azt az őrületes kisértet-tánczot, ami úgy szorongatja keblemet. A könyv kihull kezemből. Ismét kinyitom fáradt szemeimet s tekintetem az ablak homályos üvegén át kihatol az udvarra. Üldöző rémeimet mint apró törpéket látom most a a sárga lombu platánokon. S amint ott ugrálnak a iák eudarain, a fonnyadt levelek forogva szédülnek alá a nedves, deres földre. Minél hevesebb, őrültebb lesz a táncz, annál sűrűbb tömegben hullanak alá az apró, fonnyadt levelek. S azok a törpe kisértetek bele nem fáradnak a tánczba talán ítélet napiáig sem. Ni, hogy kopaszodnak az ágak, milyen csupasz lesz az a gaiy, s a még megmaradt pár száraz levél is lehull. Lehullanak a fa tövéhez s egy kósza szellő felkapja azokat s elviszi magával messze s beszórja velük az utat, merre az enyé szét járt. * Meguntam már a fekvést s ezek a sötét képek gyülöltté teszik előttem az ágyat, mely úgy vonz magához, mint a sár a kereket. A kandallóban vígan pattog a tűz s a lángok úgy csalogatnak magukhoz. A széles karszék is hivólag tárja felém puha karjait. Nem bírok ellentállni a vágynak, a csábításnak. Nagy nehezen felvánszorgok az ágyból. Fejemre, melyet olyan nehéznek érzek, rányomok egy könnyű főveget, lábaimat belebujtatom egy pár hiimett papucsba — gyöngéd kezek munkája ! — magamat pedig piros szegélyű otthonkámba kényszerítem s remegő inakkal teszem meg az első lépést ama nagy útra, mely ágyamból a kandallóig vezet. Csak csöngetnem kellene s mindjárt segítene rajtam két kedves támogató kar, de nem szólítok senkit, magam erejéből akarom azt az utat megtenni. Merész vállalkozás, de mire nem képes az akaraterő ! Első állomás : az íróasztal. Három mértf . . . akarom mondani: három lépés. Megtörtént ! Itt pihenőt kell tartani. Két perez múlva bátorságot veszek tovább utazni. A legközelebbi állomás: a könyves szekrény. Két lépés ! Ez is meg van ! De most, itt vagyok a Rhó- dusnál. Az asztalig legalább is négy lépést kell tennem. Nagy ut! Bátran neki! Közben van egyik kedvencz költőm mellszobra. Ugyancsak megingott, mikor utána kaptam. Sajnálattal rázta fejét az én gyöngesegem felett. De elértem az asztalt is! Ah istenem! Ki a* ott a tükörben? En volnék? vagy talán saját magamnak torzkópe? Ez a sovány, beteges arcz, ezek a beesett szemek, ez a növésnek indult tüskés szakáll ! Istenem ! igazán én volnék ? Úgy hasonlítok azokhoz a csörgő rémképekhez, melyeket magam előtt látok, valahányszor szemeimet behunyom ! (Vége következik.)
