Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-11-01 / 88. szám
— 350 — Szófiából a bolgárok és oroszok közötti viszály kodás újabb jeleneteiről érkezik hir. A két sürgöny, mely ezt tudatja, következőkép szól : Szófia, okt. 27. Lessovoy és Polsikov tábornokok Oroszországba történt sürgős visszahivatása a fejedelem előzetes tudomása nélkül rendeltetett el, a mi itt nagy izgatottságot idézett elő. Sándor fejedelem, nehogy hasonló esetek ismétlődjenek, a környezetében levő orosz funkczionáriusok eltávolítása felől intézkedett és az Oroszországban különböző alkalmazásban működő bolgár tiszteket távirati utón rendelte haza Bulgáriába. A hadügyminisztérium vezetésével megbízott Rödiger ezredes ez állomásától fölmentetett, mert a mint hallatszik, a fejedelem rendeletéit nem teljesité és iránta engedetlenséget tanusitott. Rödiger holnap hagyja el Bulgáriát, helyére ideiglenesen Ko- telnikov neveztetett ki. Valószínű, hogy hadügyminiszterré egy bolgár katona fog kineveztetni. Szófia, okt. 27. A bolgár minisztertanács a fejedelem elnöklete alatt elhatározta Rödiger orosz ezredes elfogatását s a bolgár hadseregben szolgáló összes orosz tisztek elbocsátását. Romanikov ezredes kivételével, a ki valószínűleg hadügyminiszterré fog kineveztetni, az orosz hadseregben szolgáló bolgár tisztek is mind visszahivatnak. A fejedelem a letartóztatott Rödiger ezredest az országnak 24 óra alatti elhagyására szólította fel. Felhívás hazánk tantestülete minden tagjához ! Öt év óta intéz az orsz. gazdasági egyesület hazánk tantestületeihez felhívást, hogy az iskolai takarékpénztári intézmény utján népünket takarékosságra szoktassák. Ugyan e czél elérése végett évente sorsolás utján, megállapítva, számos dijat szokott az iskolai takarékpénztárakat kezelő' tanítók között kiosztani, mely buzdító és jutalmul is szolgáló dijakat, főleg a nagyméltóságu vallás- és közoktatás- ügyi, a fóldmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszterek ; és részben egyes kiválóbb municipiumok, pénzintézetek és magánosok bocsátanak az egyesület rendelkezésére. Mi, kik a kezelő tanítók által évente beküldött jelentések alapján folyton tudomást szerzünk mindazon tapasztalatokról, melyeket ezen pénztárak kezelői úgy anyagi, mint erkölcsi szempontból észleltek : teljesen meg vagyunk győződve arról, hogy ezen intézmény a szorgalom és munkaszeretet egyik leghathatósabb megkedveltetője. Fáradozásainkat, melyet ezen ügy érdekében elkövettünk, inárig is szép siker koronázza : az intézmény ugyanis évről-óvre terjed, és erkölcsi hatása mind jobban bizonyítja üdvös voltát. Az eddig elért eredményt főleg azon áldozatkész tanítóknak köszönhetjük, kik e pénztárak kezelésével járó munkásságot és felelősséget készek voltak elvállalni. A kezelő tanítók száma folyton növekszik s bár szolgáltatna a most beállt uj iskolai év is ez intézmény terjesztésére újból mentői több helyen alkalmat. Erre óhajtottuk e sorok által az önök figyelmét felhívni előre is, bízva szives támogatásukban. Karolják fel eaf ügyet, tekintsék azt a nép erkölcsi nevelése egyik legüdvösebb eszközének és hassanak oda, hogy ez intézmény nyomában a takarékosság, a becsületesség, a jótékony emberbaráti szeretet és a szorgalom erényei virágozzanak. E pénztárak kezelését illetőleg az országos gazdasági egyesület szívesen szolgál mindennemű felvilágosítással s a rendelkezésére álló nyomtatványokból is küld a tanítók ebbeli megkeresésére 1 — 1 mutatványt. (E megkeresések az orsz. gazda- sági egyesület iskola takarékpénztári szakosztályához : Budapest, köztelek, intézendők.) Végre a mi az iskolai év végével történendő jelentés tétglt illeti, melynek alapján a jutalmak ki- eorsolásakor a kezelő tanítók jegyzéke egybe fog állíttatni : emlékeztetnünk kell a t. tanférfiakat, hogy e részben a nagyméltóságu • vallás- és köz- oktatásügyi minisztérium utasítása szerint, csak is azon jelentések foguak figyelembe vétetni, melyeknek hitelessége a községi elöljáróság, vagy végre az illető felekezeti hatóság által ellenőrizve és a beküldött adatok helyes volta bizonyítva lett. Budapest, 1883. október hó 20-án. Az orsz. gazdasági egyesület nevében : Korizmics László s. k., alelnök. Válasz Libertás urnák! Hétfalu. 1883. október 2G. A „Nemere“ idei 79., 80. és 82-ik számaiban „Állami népiskolák“ czim alatt „Libertás“ aláírással egy közlemény jelent meg. mely egyebek közt a tanfelügyelői intézményivel, az állami iskolák gondnokságával s az állami isk. tauitókkal is foglalkozik. Szíveskedjék megengedni tekintetes szerkesztő ur, hogy e helyen az igazság és méltányosság érdekében becses lapja olvasóit s Libertás urat is felvilágosítsam bizonyos dolgok felől. Ugyanis, ki ezen iutézméu) ékből csupán Libertás ur közleménye után akarna magának véleményt szerezni, könnyen azon gondolatra jöhetne, hogy az állami iskolák tanítói és gondnoksága olyan mame- lukhada a tanfelügyelőnek, kiket — ha akarja — bármikor fordíthat akár az iskolák és közművelődés érdekei ellen is. Ez. — szelíden mondva — elfogultság. A 82-ik szám 327-ik lapján ezeket mondja el Libertás ur: „Ellenben az állami iskola kizár keretéből minden községi vagy felekezeti jogokat; ott omnipotens maga az állam s utána a tanfelügyelő : a gondnokság csak mintegy 5 szál emberből álló numerus, s igy ott az történik, amit a tanfelügyelő akar ; különben a felterjesztés indokolva mehet Budapestre s a gondnoksági opponáló tag szűre köny- nyen kitétetik a testületből. Hogy is ne! hiszen a gondnokság tagjait a tan- felügyelő ajánlata folytán nevezi ki a miniszter ur, sőt magát a gondnoksági elnököt is, és aki a tan- felügyelői hegedű szerint nem járja a tánczot: nagyon természetes, hogy onnan az illetőnek el kell lábolni. (Hát persze, hogy el !) A tanítói személyzetet viszont az állami iskolánál ugyancsak a tanfelügyelő ajánlatára nevezi ki a miniszser ur ; az oklevél igazolja, hogy az illetők képesítettek, de hogy azokat minő bölcsőben ringatták s hogy milyen anyai tejet szívtak be, s hogy önérzetesek-e vagy vakon engedelmeskedó'k, arról a diploma nem szól, arról részben s első sorban csak a tanfelügyelő tudhat valamit. Az állami iskolánál nem jő tekintetbe az sem, hogy a községbeli 3—6 tanító vájjon mind Mózes-vallásu-e, avagy protestáns? (Hátha épen — uram bocsá’ — kér. katholikus!) egy szóval: az egész isk. adminisztráczió ■ minden az iskola bélés küléletébe vágó intézkedés sikere, vívmánya a plenipotens tanfelügyelő döntő hatalma alá van adva, s az ügyek mikénti folyása mindig attól függ, milyen jellemű, minő szakkészültségti az illető.“ Hogy milyen jellemű s minő szakképzettségű embereknek képzeli Libertás ur ezon egyéneket, kiknek sorából a nagymélt. vallás- és közokt. m. kir. miniszter ur a tanfelügyelőket kiszemelni szokta, az nem az én dolgom. Hanem hogy a tanfelügyelő ajánlatára kinevezett tanító milyen tejet szopott s minő bölcsőben ringatták, ezen gyanakvó kifejezéshez nekem is volna szavam. Először is én sokkal nagyobb bizalmat helyezek az állami tanitóképezdékben s ezek tanári karában, hogy sem föltenném, miszerint valami gézengúz embernek — minek fölismerésére négy óv alatt elég idejök s alkalmuk van — ha szintén jól kitanult is, oklevelet adjanak. A kétes jellemű embert más életpályára szokták terelni, nem oda, hol a dolog sikere egyes egyedül a tiszta lelkiismeretességtől függ. En a képezdéket első sorban nevelőintézeteknek tartom, hol a jellemképzés a fő dolog, akármilyen tejet szopott s akár milyen bölcsőben ringatták légyen gyermekkorában a leendő tanítót. Tudomány dolgában a képezde csak az alapját rakja le azon sokoldalú belső-külső képességnek, melyet egy modern néptanítótól megkíván a törvény s a közvélemény. Ezt — ha az elszánt jó akarat megvan — a gyakorlati élet szokta megadni, a választott tanítónak épugy, mint a qualificatio alapján kinevezettnek. Es e tekintetben a választás sem nyújthat több biztosítékot, mint a kinevezés. Azt meg nem is kellene említenem, hogy szabad választás mellett még ma aféléről is van tudomásom, miszerint a jelöltnek a zöldágrajutás évi fizetésének javarészébe került. Mert hát : peccatur intra (mu'? mur? muri?) muros et extra; aztán meg : errare humánum est. A tanfelügyelő mindig a bizonyítványok alapján ajánl, s a jellem s jóravalóság dolgában nagyon érdekében áll az illető képezdénél is körültekinteni az ajánlandónak viselt dolgait illetőleg, mert a sajtó szabad,' a szeg kiütheti s ki is üti magát a zsákból s hamar Ievelre teszik az embert. Megengedem, hogy a kinevezés utján is csúszhat be itt-ott pro- tectio által néha olyan ember, ki nem üti egészen a mértéket, de ez legtöbbször jóhiszemüleg történik, mert a munka mutatja meg a mestert, a mit pedig nem lehet anticipandó meghatározni. Nem csak a tanítói, hanem más állomások betöltésénél is ki van az emberi nemzet csalódásoknak téve. A választók nem mindig járhatnak végére annak, milyen volt a választandó a maga otthonjában, nem különösen akkor, ha a jelölt nem a környékből való. Hogyan tudhatnák tehát, hogy az illető milyen tejet szopott ! De megválasztják mégis, kit a szép szaváért, kit mesterfogások folytán. Ne kérdje hát olyan fitymálva, hogy a kinevezett tanító vájjon minő tejet szopott, mert hát Libertás ur is azon kapott eledelre s bizonyára őtet sem ringatták ezüst bölcsőben. Más szóval: nincs joga az állami iskolák tanítóit csak azért, hogy a papi pro- tectiotól megszabadulva, a tanfelügyelő s az ő ajánlatára kinevezett gondnokság közvetlen felügyelete alá vannak a törvény által helyezve, önérzet nélküli, vakon engedelmeskedő, tetszés szerint gyúrható viaszbáboknak (ipsissima verba 80. sz. 319. lap) deklarálja. Nincs joga, sőt oka sincs az állami intézményeket s ezek közt az állami iskol ik tanítóit olyan kicsinyléssel emlegetni, mintha azokat kivétel nélkül csak úgy valami kegy állította voltra nemes- hivatásuk pályájára. Mivel az állami tanítók is emberek, ha van Libertás ur tudomása, de a beszámítható közvélemény szerint is vagy egy nem odл való ember, tessék rámutatni nyíltan; nem pedig a a sötétségből, burkolt szavakban sárral dobálni a törvények által szentesített, s a józan közvélemény által méltányolt intézményt. A néptanító — állami s akárminő jellegű — ha nevét megérdemli, mig künn a társadalomban a legalázatosabb, a legmeg- vouultabb emberek egyike, addig iskolájában egyedüli Uiggetlen ur, kinek keze alá csak az arra ki- vül-belül hivatottak szólhatnak visszautasítás nélkül. A tanító nem báb többé! Ezt tudja ő, de tudja a tanfelügyelő is és saját érdekében sem próbálná meg azzá tenni. Vájjon mire menne a tan- felügyelő olyan tanítókkal, kiket gyurmának lehetne tekinteni, kikről lehet igy beszélni: ki tudja, milyen tejet szoptak ? Ne féltse Libertás ur az áll. isk. tanítók önérzetét és szabadságát az omnipotens tanfelügyelő hatalmától. A netalán megtámadott jogokat megvédeni a tanfelügyelő jól tudja, hogy a törvények végrehajtásának egyik őre épen ő. Elnyomatástól csak addig lehetett félni a tanítónak, mig nem a törvények védelme, hanem bizonyos másnemű uralom hatalma alatt állott, melynek haragos ínenvdörgé- seitől ma már nem nagyon fél az a húszezer közkatona. Talán épen ez a baj ! (Vége következik.) Sincerltas. Egy uj mezőgazdasági iparág. Dr. Wagner László, a mezőgazdaságtan nyilvános rendes tanára a kir. József-műegyetemen, fölöttébb foutos és különösen hazai viszonyainkra való tekintettel vitális érdekű uj iparágat: а к u kori ez á- b ó 1 való к e m é n у i t ő g y ár t ás t fejtegető szakközleményt közöl a „Föld mi vetési Érdekeink“ legutóbbi számában. Abból indulva ki, hogy bizonyos iparágak a mezőgazdasággal való szoros kapcsolatuk folytán ez utóbbinak úgyszólván létföltételét képezik, a menynyiben a rósz talaj és hiányos trágyaerő által előidézett pangást csakis a mezőgazdasági iparok — melyek közvetlenül takarmányt és közvetve trágyát szolgáltatnak — képesek az egyensúly helyreállítása utján eloszlatni; érdekesen fejti ki, hogy mi lehet igazi mérve annak, hogy valamely ipar tökéletesen felel meg a mezőgazdaság igényeinek. Jelesül kimutatván azt, hogy a mezőgazdaságbau az állatok sikeres táplálására és a jó trágyának elég nagy mennyiségben való előállítására első sorban és kétségtelenül a fehérnije-anyagok szolgálnak, ez alapon a kukoriczából való keményítőgyártást állítja par excellence mezőgazdasági iparnak, miután ez szolgáltatja a létező iparok közt a legtöbb fehérnye- anyagot, mint mellékterményt — illetőleg hulladékot. Ezen a legújabb időben teremtett ipar lényege az, hogy a tengeri keményítővé dolgoztatván fel, a kukoriczában tartalmazott 8—1 ő°/0 lehérnye változatlanul marad a mezőgazdaság czéljaira és pedig nem big moslék alakjában, hanem mint összeálló, könnyen eltartható sürü tömeg, mely helyes arányokban keverve szalmaszecskával, felapritott tengericsutkával stb., kitűnő takarmányt szolgáltat sertések, hizó ökrök, igás és tejelő marha, lovak és juhok, tehát az összes mezőgazdasági haszon- és igásjószág számára. Wágner tanár ur érdekesen fejti ki, hogy észszerű alapon induló mezőgazdának mai nap elsőrangú feladata a takarmány- és trágyatermelós, mivel a mezőgazdaság legjövedelmezőbb ága ma a hústermelés és mert az intenzív hizlalással foglalkozó gazda földbirtokának jövedelmezőségét ez alapon az elérhető netovábbjáig emelheti, a mennyiben ez utón a piaczi termények (búza, rozs, árpa, stb.) termelése — amint azt Anglia példája is mutatja — rendkívül fokozható lesz, a kiterjedt állattenyésztés és hústermelés tevén lehetővé azt, hogy a trágyaerő és ezzel együtt a talaj termőképessége az elérhető tetőpontjáig emeltethessék. A tudós tanár ur ezen alapon pontos és érdekes számvetéssel bizonyítja be a hústermelésnek a kukoriczából való keményítőgyártással kapcsolatban való nagy fontosságát és főként jövedelmezőségét, példában mutatva be egy kisebb (20 métermázsát feldolgozó) kukoricza-keményitőgyár mellett létesíthető hizó jövedelmét, mely szerint a beállítható 370 darab ökör hústermelésének értéke, azaz a hizlalási üzletág jövedelme egy évben (300 napi üzem alatt) a 23,000 forintot meghaladja, mig a hizó állatok trágyája 120 kát. holdnak erőteljes trágyázására elégséges. De még érdekesebb az az összehasonlítás, melyet Wágner tanár a nálunk is elterjedt búza és burgonya keményítőgyárak, valamint a tengeri-keményítőgyárak között tesz. (Yége következik.) •0 4
