Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-10-24 / 86. szám

— 343 — ható szavakkal válaszolt. A már most egész hosszú sorrá alakult kíséret mellett érkezett meg a község végén felállított és elől említett díszkapuig. Ott az egész közönség kicsinye ós nagyja fogadta, élén h sorfalat képezett hi к fal vi tűzoltókkal, kiknek pa­rancsnoka Darabont Ferencz lelkes szavakkal üdvö­zölte az érkezettet, kívánván, hogy „amily egyhan­gúlag választották ezen egyház lelkészévé a tiszte- j letes urat: épen oly egyetértés ós jóindulat vezesse ezen egyház összes híveit a tiszteletességed vezérlete alatt a vallás-erkölcsi élet gyarapításában és a nép- nevelés előmozdításában.“ Ezen üdvözlő beszédre is hasonló ígérő feleletet adott a lelkész ur. A diszkapura felrakott és a kocsiba tett koszorúk között a l’áljános Zsigmondnéjénak egyikén egy szalagon a következő vers volt olvasható : Vén Mihályt üdvözlöm ezen koszoruval, Szivemből eredő sok jókivánattal. Vén már ezen község, Vén lett ifjú papja S Vén legyen vénségig virágoztatöja. Egy másik koszorú szalagján ugyancsak Páljános Zsigmondnétól ez állt : Oly viruló legyen közöttünk pályája, Minő virágokból koszorúm van fonva. A diszkaputól az óriási menet a papi lakig vo­nult, hol a ház elébe Zsigmond Mózes és ifj. Szép­laki Sándor állítottak díszkaput. — A papiaknál a kebli egyháztanács megbízásából az egyház egyik legbuzgóbb tagja, tele. Simon Sámuel körjegy­ző ur a következő beszéddel üdvözölte a megérke­zett lelkészt : „A kebli egykáztanács megbízása folytán nekem jutott a szerencse a tiszteletes urat ezen küszöbön, mely boldog emlékű hivatalelődeinek két emberéle­ten át csendes nyugalom hajléka vala, ezen egy­házközség nevében üdvözölni. Nem kerestem, de örömmel fogadtam a megbízást; mert oly férfit re­mélek üdvözölni a tiszteletes urban, ki e házat nem csendes nyugalom tanyájául, hanem egy ifjú élet szorgalma- s munkájával szerzett szép tehetségei műhelyéül választá. Mint ilyet, mint tetterős és tettre kész munkását anyaszentegyházunknak, mint ifjú lelkű, de „v é n“ bölcsessógü vezetőjét e nép­nek, mint megváltóját — fájdalom — hátramara­dott nevelésügyünknek, mint apostolát a vallásos szeretetnek üdvözli önt általam egyházközönségünk apraja-nagyja, üdvözli a ragaszkodás ós bizalom legősziutébb nyilvánításával, a szerető szív legfor­róbb érzelmeivel. Isten hozta önt hozzánk, tisztele­tes ur ! Óhajtjuk szivünkből, hogy azon ragaszko­dás és szeretet, mely önt e pillanatban körülveszi, hosszan tartó, sőt állandó legyen és ezen egyház az ön bölcs vezetése alatt virágozzék. Legyen ön itt szerencsés, boldog! éljen sokáig!!“ Erre a közszeretetben álló lelkész nagy szabású és fontos beszéddel válaszolt ; többek között igy szólt : „Hallottam és megértettem a beszédet, mely rög­tönözött ugyan, de velős beszéd volt s mely nem csak szívhez, de észhez is szólott. Igen helyesen jegy­zó meg a tisztelt szónok ur, hogy e ház valóban nem nyugalom hajója hanem műhely, melyben a vallás-erkölcsi élet és a néptievelós érdekében kell működnöm. Eu Ígérem tehetségemhez képest ezen érdekben való működésemet. Ajánlom tehetségeim­nek lelkiismeretes fölhasználását!“ A szívélyes fogadtatás ezen nyilvánulásai után körjegyző és az egyház szónoka tek. Simon Sá muel ur becses meghívása következtében az egy­szerű ebéd nála volt, a hol kölcsönösen váltották fel egymást a pohárköszöutések a háziúr, az uj lelkész és Baczom Adám között. Legyen virágzó és üdvös papi pályája V é n Mi­hálynak ! Veczei. VEGYES НЖЕК. Zajzon Béla ur, a Mikó-tanodában a természet­rajz és földrajz tanára, a helybeli polgári fiuiskolá- hoz nevezetett ki a közoktatásügyi minisztérium ál­tal a vegytan és mennyiségtan tanárául. Kovács Gábor fiatal ügyvéd, ki a napokban tette le a budapesti kir. ítélő tábla előtt az ügyvédi vizs­gát, a brassói ügyvédi kamara lajstromába felvétet­vén, irodáját megnyitotta városunkban a Benkő- Csutak-féle ház emeletén. A jeles és tehetséges fia- tal ügyvédet, kit városunk úgy, mint környéke már régóta előnyösen ismer, a közönség figyelmébe ajánljuk. Moatefiore Mózes 100 éves születésnapjának év for dulója ma ünnepeltetett meg a helybeli izraelita hitközség által, mely alkalomból istenitisztelet is tartatott. Programmja az 1883. november 2-án az 1848 — 49-ki önvédelmi szabadságharezban elesettek név­sora átadása alkalmával a székely nemzeti mú­zeumban tartandó ünnepélynek: 1. Kézdi*Vásárhelyit november 2-án reggeli 7 órakor gyülekezés a vá­rosháznál. 2. A városháztól ugyanakkor (8 órakor) indulás a megjelentekkel S.-Sztgyörgyre. 3 bóra­kor S.-Szentgyörgyön a muzeuin előtt egybegyiilés, felvonulás a terembe és a névsor átadása, 4. El­nöki beszed. A Bikán belőli honvéd egylet nevében : K. Horváth Ignácz, elnök, 1848/49 iki honvSdhu- azár alezredes. Klein Lipót helybeli izraelita polgár 13 gyerme­ke közül) egyik, a 20 éves Jakab, szombaton este Uzonban magát szivén lőtte s félórái kínlódás után meghalt. Beszállították Szentgyörgyre, honnan va­sárnap délután temették el az életunt fiatal embert. Szülői számára levelet hagyott hátra, melyben tet­tének indokául a jövő iránti csüggedást mondja. A dífteritisz. a gyermekvilág e rémes ellensége, Málnáson folyton szedi áldozatait. Nincs nap, melyen 8 — 9 beteg ne volna s 1—2 gyermeket ne temetnének. Esküvő. Megyénk szülötte Szinte Gábor, volt váczi siketnéma intézeti, jelenleg dévai állami reál­iskolai rajztanár, vasárnap reggel 7 órakor tartotta esküvőjét S zl u b ek Irma kisasszonynyal Budapes­ten a ferencziek templomában. Szerelmi dráma. Bodolai Sz. Gy. jómódú gazda- legény szerelmes lett a Bukarestből hazatért G. Zs. vagyontalan leányba, ki azonban a legény anyjának üldözései miatt meghidegült lovagja iránt; ez mind amellett nem szűnt meg a szerelmi ostrommal ós még hevesebb rohamokat intézett, minek az lett a következménye, hogy f. óv október 9 én este 9 óra­kor, midőn G. Zs. az uj imádó В. M. el időzött, belőtt az ablakon, s a leányt arezbau találta. Sze­rencsére a lövés gyenge volt és oly jelentéktelen sebet ejtett, hogy már teljesen begyógyult. Az elke­seredett szerelmes a bírósághoz bekísérte tett ós most a fogházban elmélkedik a szerelmi dráma fe­lett, melynek hőse ő. Bodoki Bács István pénteken este 10 óra tájon enni vitt a fiának, ki a juhokkal ? mezőn liünt hált. A mint visszatérve a falu közt ment, egy sze­kérrel valami borvizszálhtó úgy leüthette, hogy azonnal meghalt. Még idáig nem lehet tudni, hogy ki volt a szekér tulajdonosa; a mint azon elöljárói ember mondja, kinek a kapuja előtt töitént, sem­mit sem hallott, de 2 szekérnek gyors menését a zörgésről észrevette. Halálozás. Alólirottak mély fájdalommal tudatják, hogy a szeretett jó nő, anya, leány és testvér S ár d i L ő r i n cz n é, született osd fiai V a s s M á r i a életének 43-ik s boldog házassága 15-ik évében, a haldoklók szentségének áhitátos felvétele után f. hó 17-én reggeli 3 órakor hosszas szenvedések után megszűnt élni. A megboldogultnak földi részei í. hó 18 án d. u. 3 órakor fognak a r. Icatli. szer­tartás szerint k.-magyar-utcza 25. sz. háztól a kö­zös sirkertben örök nyugalomra helyeztetni; leiké­ért pedig az engesztelő szent miseáldozat f. hó 19- dikén délelőtt 10 órakor a T. P. Minoriták egyhá­zában az egek urának bemutattatni, mely mindkét végtisztelettételre rokonok, ismerősök szomorúan meghivatnak. Béke poraira! Kolozsvárt!, 1883. október 17. Sárdi Lőrinc/, mint férj. Ilona, Anna, Ákos és Elemér, mint gyermekei. Ozv. osdolai Yass Antalné, szül. Szabó Anna. mint az elhunyt anyja. Osdolai Vass Anna és férje, osdolai Vass Antal, osdolai Vass Ferencz és neje, mint testvérei. Egy öngyilkos flu levele. Lapunk egyik korábbi számában megemlékeztünk Markos András asztalos inas öngyilkosságáról, ki a miatti bujában, hogy mestere Cseh Mózes gorombán báni vele, Bukurest- ben a gőzkocsi kerekei elé vetette magát. E fiúnak kezünkbe került utolsó levele, melyet szülőihez és testvéreihez intézett; a levél igy hangzik: „Kedves szülőim és szeretett testvéreim ! Eddig mindig jóval kezdettem a leveleimet, de most szomorúsággal kell kezdenem, à melyet nem is gondolnak. Kedves szü­lőim! most utolsó levelemet olvassátok; nagyon sajnosán esik az nekem, hogy még egyszer haza nem mehettem, hogy meglássam szülőimet és test­véreimet, a kiket mindjárt négy éve, hogy nem lát­tam. Ilyen messze földön kell meghalnom, mert na­gyon nehezen esik nekem az, hogy a négy év mind­járt eltelik és én a mesterséget még nem tudtam megtanulni; majd semmit se tudok. A miután édes apám megkérte az urat, hogy adjon külön munkát, olyan gorombán bánik velem, hogy kibírni nem tu­dom, inkább magamat elpusztítom. Így hát Isten hozzátok, kedves szülőim és testvéreim! Jgy fáj a szivem értetek, hogy azt gondolnám, meghasad ; többet nem tudok tenni, én meghalok. Isten vezé reljen benneteket. Isten hozzátok kedves rokonim és barátim ! Isten hozzád kedves hazám ! Édes szülőim, neveljétek testvéreimet és rendezzétek jobb helyre, mint engem ; az én nevemet pedig töröljé­tek ki, mert nekem csak a hírem marad. Köszönöm, hogy eddig felneveltetek. Isten hozzátok kedves szü­lőim és testvéreim! tisztellek ez utolsó órámban is. Ezzel maradok sírba szálló fiatok Márkos András.“ A regény, a gazdag budapesti bankár leányának regénye, kit szülei elválasztottak férjétől, az egy­szerű ügyvédtől, hogy mágnás-férjet keressenek ne­ki, tragikus fordulatot vett. A lapok a napokban közölték a családi értesítést gr. Batthyány István és Schossberger Ilona f. hó 15 én történt egybe­keléséről, s csakhamar utánna jött a másik hir is, hogy dr. Rosenberg Gyula ügyvéd, az első férj, ki nem szűnt meg nejét követelni, hétfőn Temesvári)tt párbajban Batthyány Istvánt agyonlőtte. Mennyibe került Szeged, újraépítése ? Most, mi­dőn Szeged az újjászületés ünnepét üli, nem tart­juk érdekte'ennek megemlíteni, miszerint az uj vá­ros rekonstrukeziója nein kevesebb mint negyven millió forintba került. Az állam maga 9.428,000 irtot áldozott ; ebből a kisajátítási munkálatokra fiuent 830.000, a tiszai uj közúti vashidra, melynek tervét Feketeházy János államvasuti főmérnök ha­zánkfia készítette s a mely mull hó 16-án adatott át a közforgalomnak, 1.740,000 frt, a rakpartra ment 1.400,000 frt, az uj szegedi partbelebbezési munkálatok kerültek 800,000 fiába, a Szegedet kö­rülövező körtöltés a fehértó-matyéri csatornával együtt 1.040,000 írtba, a sövényházi töltés 278,000 írtba, az állami épületek, honvéd laktanya, posta­palota, törvényszék, péuzügyigazgatósági palota stb. 1.901.000 írtba. Szeged város áldozott 5.773,000 irtot; ebből a város feltöltése 1.090.000 írtba, az utczák és terek kövezése 1.200,000 írtba, csatorná­zás 400,000 fiába, közkertek, sétányok 102,000 fo­rintba, polgári leányiskola 92.000 írtba, városi szín­ház 500,000 fiába, fin- és elemi iskola 06,000 fiá­ba, városháza 300,000 írtba, kisdedóvók 73,300 fiába, a somogyi könyvtárra kiadatott 24,000 frt. A szegedi nép f. hó 1-ig 8 millió forint államköl- csönt vett igénybe építkezésekre s mivel ez csak fele a kölcsön biztosítására nyújtott alapnak, saját vagyonából még 8 millió forintot fektetett be az építkezésbe. E mellett mintegy 1 millió írtra megy azon építkezések száma, melyeknél semminemű köl­csön nem vétetett fel. A ház fölszerelése, melléképü­letek stb. mintegy 4 millió fiába kerültek. S mint­egy 1 millió forintra menő építkezések történtek ezenkívül mindjárt az árvíz után, úgy hogy a ma­gánosok építkezései mintegy 22 millió forintot kép­viselnek, mely a város 53/4 millió áldozatával kö­zel 28 millió irtot tesz ki. Ezzel szemben az állam 9L/a millió forintot áldozott s a könyöradományok összege 2l 2 millió forintot tesz A szegedi nép oly kiváló példáját mutatta életrevalóságának s áldo­zatkészségének, minőt nemcsak Magyarországban, de tán a föld bármely országában is hiába ke­resünk. Apor Károly báró a következő levelet intézte Sze­ged polgármesteréhez: Igen tisztelt polgármester ur! Hanyatló korom fénynapjaiként tekintem a di­cső jövőnek elébe tekintő Szegeden mutatásom sza­kát, mikor imádott királyunk is eljött teremtő sza­va műremekének megszemlélésére, és kötelmemnek tartottam én is a haza és a trón iránti hűségben fölülmulhatlan Szeged üdvözlésére sietni. — Itt tárt karokkal fogadva, a képzeletet is fölülmúló vendég- szeretettel kitüntetve annál inkább kötelmemnek tar­tom az igen tisztelt Polgármester urnák rokonszen­ves hálám érzületének e nehány sorban kifejezést adnom, mert a véletlen úgy intézte, hogy két Apor legyen Szeged vendége. Egyik a hűséges Urunk által is meghallgatott Dóczi Lajos „Utolsó szerelem“ czimü nemzeti vigjátékából a költő szavára ötszáza­dos sírjából föltámadott ősöm, Laczfi Apor István, László fia, Nagy Lajos király alatti erdélyi vajda, és én annak érdemekben mindenesetre szegényebb, de liazariságban és király iránti hűségben bizonyára egyenjogú ivadéka. — Fogadja Szeged nevében az igen tisztelt polgármester ur mélyen érző keblem­ből fakadó üdvözletem és meggyőződésteljes azon reményem kifejezését, hogy a királyi sző: „Szeged szebb lesz, mint volt“, a mely már is be van vált­va, fokozatosan haladó jövőnek nyitott tért. Melyek után maradtam hazafi szolgája — Báró Apor Ká­roly, erdélyi királyi táblai elnök és magyar királyi kamarás. Torma és lényeg. Egyik cseh városkában köze­lebb egy zsidó nő, hogy jegyesével egybekelhessen, áttért a keresztyén vallásra. A keresztelésnél a lel­kész előre mondta a formulát: „Áttérek a kereiz- tónyeégliez istenhez való szeretetből“, mire a ke­resztelendő lágy pillantást vetve a mellette álló je­gyesére, igy mondta utána : „Áttérek a keresztény­ségre Fritzhez való szeretetből.“ — A lelkész, azt hívén, hogy a fiatal nő szórakozottságból helyette­síti jegyese nevével az isten nevét, ismétlé a formu­lát, de a szerető arra megint csak az igazsághoz hí­ven feleié, hogy Fritz iránti szeretetből tér át. A lelkész végre tüzetesen megmagyarázta neki, hogy ha nem mondja híven utána, akkor nem keresztel­heti meg és igy esküvő sem lesz; erre aztán elmon­dotta a formulát. A dohányzás a gyermeknél. Dr. G. Decaisne, egy angol orvosi lapban érdekes adatokat közöl arról, hogy mily ártalmas a dohányzás a gyerme­keknek. Gyógyított 38 gyermeket, a legfiatalabb 9, a legidősebb 14 éves volt, kik kisebb-nagyobb mérv­ben dohányoztak. 27-nél emésztési nehézségek, sziv- dob gás, szellemi tompultság s szeszes italok után való mértéktelen vágy nyilatkozott. Nyolcz gyer­meknél foganatosított vérvizsgálat a vértostecsek kevesebbedéit tünteté ki. Tizenkét gyermek tartós orrvérzésben, tiz álmatlanságban és lidércznyomás- ban, négy pedig lobos bántalmakban szenvedett. E bajok természetesen legjobban előfogták a legfiata- iabbàkat. A 38 gyermek közül nyolezan fiatalabbak voltak 12 évesnél, 11-en fél esztendeig, 8-an egy évig, 16-an pedig két évig dohányoztak. A vassal és chninicuel való kezelés nem vezetett a várt ered­ményekre, 17 eu fél, a többiek pedig egy év alatt gyógyultak meg. Az eh dühről érdekes fölfedezéseket tesz közzé Paul Bert, a hírneves orvos, volt franczia közok­tatásügyi miniszter. Szerinte az ebdühöt nem az állat nyála viszi át a megharapott testbe, mint ezt eddig általánosan hitték, hanem az a nyák, mely a légcső ágasaiból származik, s az állat szájmed­rében előfordul. Ebből magyarázható, hogy miért nem vonja mindig maga után a víziszony kitörését

Next

/
Thumbnails
Contents