Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-10-21 / 85. szám

— 339 —

inkább meggyőződik róla, hogy a verseny a tettek rugója.

Különösen örömünkre szolgál pedig, hogy a jótékony versenyen ott is kezdünk immár találkozni, a hol eddig csak kévésé tapasztaltuk: a mezőgazdaság terén.

A verseny itt beláthatatlan nagy és nemzetgaz- dászatilag is fontos eredményeket hozhat létre.

A gazdák versenyezni kezdenek egymással földeik czélszerü művelésében, az állattenyésztésben és — a mi nagyfontossággal bir — gazdasági fölszerelésük tökéletességében.

Hiszen éppen most értek véget az egész országban az ekeversenyekkel rendszeresített gazdasági kiállítások

Es mi más a kiállítás, mint a verseny piacza, — mint felhívás a versenyre.

Es ezeknek a gazdasági kiállításoknak kiszámit- hahatlan nagy befolyásuk van mezőgazdaságunk és gazd. gépiparunk fejlődésére nézve.

Itt van például a Krumpach féle hármas eke.

Yolt-e csak egy évvel ezelőtt gazda, a ki a Krum- pach-féle ekét ismerte volna? Es vane ma, csak rövid egy év után gazda, a ki a Krumpaoh-féle

3-as ekét ne ismerné? Es mi tette ezt: a verseny !

A geniális Krumpach, a ki saját találmányu 3 as ekéjével egy év óta minden versenyen részt vett és kevés kivétellel mindenütt az első dijat nyerte, a ki szerény magyar találmányával síkra mert szállni a leghíresebb angol czégekkel, az ekék e „Kincsem“- jének feltalálója szegény kaposvári kovács volt, a kinek a múlt évben az a szerencsés ötlete támadt, hogy elmenjen az agárdi versenyre. Itt jelen volt Tarnóczy Gusztáv is, ki látva az ismeretlen eke működését, felismerte benne a geniális alapgondolatot, a czélszerü eszmét, az ekét azonnal bizományába, védszárnyai alá vette, szabadalmaztatta, nem nyugodott addig, mig a hires magyar Schlick-féle vasöntöde és gépgyár el nem vállalta készítését, meg nem vette Krumpach szabadamát és magát a feltalálót nem alkalmazta uj gazdasági gépgyárának vezetőjévé.

Itt kezdődött aztán a verseny hatalmának bebizonyítása, az eke diadalutja.

Tarnóczy Gusztáv egy év óta viszi ez ekét versenyre és folytonos győzelemre.

Nagyszombaton: első rendű díszoklevelet nyert. Szentesen : első dijat. Nagyváradon : ezüst érmet és dicsérő oklevelet. Kulán : a legnagyobb dijat, elismerő oklevelet. Bács-Almáson : egyhangúlag első dijat és arany díszoklevelet. Vogyerádon : első dijat arany díszoklevéllel. Lepsényben: első kitüntetési okmányt. Á nyitravölgyi gazd. egylet összehasonlító kísérleténél fényesen győzött. Eperjesen: arany díszoklevelet nyert. A tephczin az első dijat. Abauj Szántón : nagy, nyilvános elismerést. Szepes- váralján : első rendű díszokmányt. Szatmáron: elismerő okmányt. Szilágy-Somlyón • szintén. Ipolyságon szintén kitüntetést nyert. Ugyan igy Esztergomban, Losonczon és Komáromban is első rendű kitüntetéseket és dús elismerést.

íme a verseny hatalma.

Egy év előtt még kiválólag külföldi gyártmányok uralkodtak e téren é3 most Tarnóczy, e testestől- lelkestől magyar ember, Krumpach magyar találmányával, melyet még egy évvel ezelőtt senki sem ismert és melyet a Schlick féle hazai gyár készít Tarnóczy számára, rövid egy év alatt kezdi az angol gyártmányokat a magyar piaczról leszorítani.

A mezőgazdaságra nézve pedig kimondhatatlan nagy hatása van a kitűnő gazdasági eszközöknek, melyek a verseny folytán mind tökéletesebben készíttetnek.

Vajha minden téren tapasztalhatnék a verseny jótékony hatását, akkor sehol sem volna pangás. — Mert a verseny a tett rugója.

r. - I.

I Г О (1 ti 1 0 m.

Megjelent a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság közlönyének, a „Turu l“-nak 2-ik füzete változatos és gazdag tartalommal. Szopjori Hagg Imre folytatja és befejezi „A Vezekényi nemzetségről és a gróf Czirákyakról“ irt közleményét, Szin- vay Lázár „Beatrix és Izabella királynék pecsétéit“ közli, Majláth Béla az Árpádok korában oly nagy szerepet játszott idegen nemzetségről, „A Hunt- Pázmánok“-ról értekezik, és pedig ‘szól a Hunt- Pázman név írásáról, a két név eredetéről, amazt a germán „chynen = tudni“ szóból származtatva s egy eredetűnek mondva а К unó, Hanno, Konrád sat. ó-német nevekkel, emezt pedig a „Boso“; „Ba- so“ név és „man“ szó összetételének állítva; majd áttér a nemzetség alapítóinak, Hunt- és Pázmánnak letelepedésére s azon eredményre jut, hogy a két testvér Svábföldről hazánkba akkor jött s utazott át, a tengeren túlra igyekezvén, midőn II. Ottó császár Olaszországban Calabriában Basilius és Constantinus byzanti császárok s az azokkal egyesült mórnk ellen hadait 983 ban összegyűjtötte ; de 984-ben Ottó elhalván, a testvérek vagy saját akaratukból, vagy Géza fejedelem által visszatartva, itt maradtak; s végül beszél a Hunt-Pázmán nemzetség czimeréről, mely a Képes Krónikában a Hunt-Pázmán nemzetségről irt fejezet kezdőbetűjében vadászebfejnek ábrázoltaik, mig az ezen nemzetségből szármázó Forgách család ősének, Ivánkának czimere egy növekvő fehér farkas volt. Majláth a Képes Krónikában ábrázolt czimert annál kevésb- bé tekinti az auctor önkényének, mert a X. században rendezett lovagjátékokon a vadászeb általános jelvénye volt a sváb lovagoknak. Ivánka épp úgy fölcserélhette az ősi nemzetségi czimert újabbal, mint egyik ivadéka, Forgách Balázs, ki 1386- ban Mária királynő képét vette föl czimerébe. Németh Lajos befejezi a hires Bebek család mellékágának, a Chetneky családnak nemzedék-rendéről irt czikkét, végül közölve a Chetnekyek nemzedék- fáját. B. N у ár g Albert a vadkerti és szentgyörgyi Yiucze családnak Zsigmond király által 1415-ben Constanzban adott czimerről értekezik, közölve a czimert is színezett lenyomatban ; czikke végén felkéri az érdeklődő közönséget, hogy miután a magyar Zsigmondkori czimerábrás armálisok közül olyan, mely hazánkban kelteztetett volna egy sem ismeretes, ha netalán valakinek ily magyarországi keletű, ábrával ellátott czimeres levélről tudomása volna, ezt a hazai tdomány érdekében szíveskedjék vagy a heraldikai és genealógiai társaság titkárával, vagy pedig a „Turul“ szerkesztőségével tudatni. Tagányi Károly közli az országos levéltárban őrzött vagy följegyzett herczegi, grófi, bárói, honossági és nemesi oklevéleknek jegyzékét az 1690 és 1691. előtti időből. A könyvismertetések közt tíz. J. Horvát Árpád „Oklevéltani Jegyzetek“ s „Oklevél hasonmások gyűjteménye (XI—XY. század)“ czimü müvét, Károlyi Árpád Nagy Imre által szerkesztett „Anjoukon okmánytár“ harmadik kötetét, s tíz. W. az Altenburger és Rumbold által kiadott s szöveggel Taganyi Károly által ellátott „Magyar- ország ozimenárát“ ismertetik. A vegyesek közt Nagy Imre egy oklevél nyomán „A Tomaj nemzetségbeli Losonczi család őseiről“ értekezik, kiegészítve a Losonczy Bánfiy családnak Nagy Iván által a „Turul“ 1 ső füzetében s gróf Lázár Miklósnak a székely ispánokról irt értekezésében közlött nemzedékrendjét. A közlemény által végképp eldöntetett azon elébb kellőleg még be nem bizotr Rótt állítás, hogy a Losonczi és Bánfiy család a Tomaj nemzetségből veszi eredetét, melynek őse Thonuzoba Anonymus szerint Taksony idejében költözött be a Bes- senyőföldro’. A Tomaj nemzetségből a Losoncziakon és Bánfiy alton kívül még egy harmadik család is származott, az Abádi, melynek őse Privard testvére volt II. Endre nádorának Dénesnek, a Bánfiy és Losonczy család Ősének. Nagy Imre a közleményhez egy az Abádiaknak a Losoncziaktól és Bánfiy - aktó.l való elágazását feltüntető családfát mellékel. Szendrei János egy XIV. századbeli pecsétnyomót közöl. Végül következik: Tárcza, *a társulat ügyeiről, szakirodalom s könyvészet. — A Heraldikai és Genealógiai Társulat czélja egy negyedévenkint megjelenő folyóirat által terjeszteni a történelem társtudományait, u. m. a czimertant, (heraldika), oklevéltant (diplomatika), pecsétismét (sphragistika) és a családtörténetet (genealógia). Ezenkívül a társaság koronként egy nemzedékrendi zsebkönyvet fog kiadni, mely a magyar családok származásának nyilvántartására lesz hivatva. A társulat tagjai vagy alapítók, vagy pártolók, vagy évdijasak. Alapító háromféle van : 1. a ki egyszerre 100 forintot fizet a társaság pénztárába ; 2. a ki 200 forintot fizet ; 3 az örökös alapítók, kik 500 frt vagy ennél na- j gyobb alapítványt tesznek ; ezeknek alapítványi jo- I guk fiuutódaikra is átszáll. Pártoló tag lehet az, ! ki kötelezi magát, hogy évenkint 10 forintot fizet tiz éven át a társulat pénztárába. Evdijas tag az, ki kötelezi magát, hogy évenkint 5 forintot fizet öt éven át. A társulat tagjai az alapítvány vagy tagdíj fejében kapják a társulat kiadványait és pedig : az evdijas és 100 frtos alapitő tagok a társulat folyóiratát, a pártolók és 200 frtos alapítók a folyóiraton kívül még a nemzedékrendi zsebkönyvet is, és végül az örökös alapitök a társulat összes kiadványait.

VEGYES HÍREK.

Fillérestély. A sepsi-szentgyörgyi jótékonyczélu nőegylet folyó évi október hó 20-án, szombaton a szöglet-csillárok javára a városház nagytermében fillérestélyt rendez. Programm : Íj Nyitány, a zenekar által. 2) Czimbalom-játék, előadva egy 11 éves fiú által. 3) Társasjáték. 4) Táucz. A t. ez. közönséget résztvevő pártolásra kéri a rendezőség. Belépti dij 20 kr. — Karzat 10 kr. Felülfizetések szívesen fogadtatnak s hirlapilag nyugtázva lesznek. Kezdete 7 órakor.

Tűzvész. Kökösön tegnapelőtt délután nagy tűz volt. A magasra szálló füstöt Szentgyörgyről is jól lehetett látni s mint a város mögötti magaslatról kivehető volt, egyszerre két helyen is égett. Úgy hallottuk, hogy a tűznek egy eldobott szivar volt az oka. Egy öreg asszony, ki betegen feküdt, benn égett.

Felhivás az 1848/49. évi önvédelmi szabadság - harezban Háromszékmegye területéről több mint 960 elvérzett székely honfitársunk megörökítendő emlékének Sepsi-Sztgyörgyön ez óv november 2-án megtartandó ünnepélyen való részvételre. Tisztelt honfitársak ! A mely nemzet kegyelete* érzelemmel viseltetik fényes múltja iránt, csak annak lehet biztos jövője, szilárd fennállása ; a mely nemzet fiai politikai és harezmezeí vértanúit nem feledi,

azoknak hős tetteit, áldozatkészségét, fényes erényeit tiszteletben tartja, nagy tetteikre világitő fáklyaként rámutatva, a jövő nemzedéknek átadni s az által szent emlékeit a feledékenységtől megóvni kívánja: az tud és akar is önzetlenül, biztosan munkálkodni hazája nagyságán, boldogsigán. Ezen magasztos érzelem ösztönözte a Rikán belőli 1848/49-es honvéd-egylet tagjait, hogy az önvédelmi szabadságharezban Háromszékmegye területéből több mint 960 elvérzett székely honfitársainak drága emlékét a feledéstől megóvja s a jövőnek tudására megőrizze. E czélt elérni legbiztosabbnak találta, hogy elesett hontársainak névsorát ez év november 2-án Sepsi-Szentgyörgyön e törvényhatóság fenkölt lelkű honleánya özv. Cserey Jánosné szül. Zathureczky Emilia urhölgy által szép áldozattal alkotott s a székely nemzetnek ajándékozott múzeum kincses falai közé elhelyezze s ünnepélyesen le- téteményezze. Ezen kegyeletes ünnepély megtartására minden hű keblű székely magyar hazánkfia részvétteljes megjelenését hazafi örömmel látandja a Rikán belőli 1848/49-es honvéd egylet. — Kézdi- Vásárhelytt, 1883. okt. 14-én. K. Horváth Iguácz, a Rikán belőli honvéd-egylet elnöke, 1848/49-iki honvédhuszár alezredes.

Binder Lajos, iparfelügyelő, ki városunkból Kolozsvárra tette át lakását, az ipartanmiihelyek megtekintése s esetleges létesítése végett, továbbá az ipar körüli személyes tapasztalatok szerzése czéljá- ból, a közelebbi napokban az erdélyi részekben körútra indul.

Csángók ügye. A m. kir. pénzügyminiszter közelebb 5000 forint hitelt nyitott a pancsovai kir. adóhivatalnál a csángók íészére. Ezen összeg „építkezési kölcsön“ czimen fog kiosztatni közöttük, s csak egy év lefolyása után, inait kamat nélküli előleg, lesz visszatérítendő. Uggancsak a pénzügyminiszter a vöröskereszt-egylet részére, a csángók élelmezési költsége fejében szintén a napokban utalványozott 16,000 fr tot.

A kerepesi nti zavargások ügyében Tóth Gerő vizsgálóbíró befejezte a vizsgálatot, még csak lényegtelen kiegészítés van hátra. Úgy az elfogottak, mint a tanuk vallomásából konstatálható, hogy semmiféle felbujtók nincsenek és az egész zavargás magától keletkezett. Csak egy Radeczki nevű tót napszámos vallotta, hogy nehány fiatal ember három liter pálinkával őt több táisával leitaita s rávette, hogy a zsidók ablakait beverjék. Mámorukban azonban nomcsak a zsidók, de a keresztények ablakait is összetördösték. Kiderült, hogy a Wemgruber-tele korcsmába betörők először az ott vacsoráié színészekre támadtak, de midőn ezek kijelentették, hogy ők nem zsidók, akkor távozásra szólították fel őket a zavargók, s sorfalat nyitva engedték valamennyit eltávozni a korcsmából.

A pikáns házasságnak, melyről lapunk közelebbi számában szóltunk, folytatása is vau. A szerencsétlen fiatal asszonyt (vagy leányt) atyjának, ki nem más, mint Schossberger gazdag bankár, egyik pusztájára vitték és szigorúan vigyáztak rá. Mmdazáltal sikerült neki titokban hirt adni magáról a távolban érte epedő imádójának. De ezen hírek egyszerre kimaradtak. Sch. kisasszonyt Párisba vitték. Onnan néhány nap múlva Dr. Rosenberger, a hoppon maradt férj egy irónnal irt ezédulát kapott, mely megmagyarázta a hosszas hallgatást. Erővel lehúzták ujj áról a jegygyűrűt, Wiesbadenbe utaztatták és ott eljegyeznék gróf Batthyány Istvánnal. Dr. R. élethalálra szóló párbajra hívta ki a boldogtalan menyasszony vőlegényét. A gróf azonban elutazott Buda- pestrő1, s dr, R. az „Egyetértés“ nyiltterében gyávának nevezte őt. De mit használt mindez ! Az esküvő vasárnap megtörtént. A szerelmesk szive megvan törve, a világ tele van a botrány hírével, de a nagyravágyó apának második veje is mágnás. Többet nem kíván. Aztán az ilyen házasságok is az égben köttetnek?

Hallatlan számla. József főherczeg katona szein- leutja alkalmával egy n.-b-i (nagy-becskereki ?) vendéglős huszonnégy órai tartózkodásáért 48U irtot követelt. A főherczeg átadta az összeget a polgár- mesternek azon kéréssel, hogy nézze át a számla tételeit és a tulkövetelést oszsza ki a helybeli szegények közt.

Botrány a templomban. A szarvasi nagy tót templomban, mint az „ Egyetértésinek írják, a múlt vasárnap különös jelenet folyt le. Az evangélikus lelkész megható hitszőnoklatot tartott nagy számmal együtt levő hívei előtt a mértékletlenség el'en, sötét színekkel festette a részegeskedés következményeit és főleg a pálinkaivás ellen fordult kemény szavakkal. — Mikor az érdemes lelkész javában menydörögne a pálinka ellen, egyszer csak fölemelkedik az egyik pádból egy tót és ezt mondja hangos szózattal: „Már kérem szépen, kár azt az italt gyalázm!“ A templomban nagy lett az elképpedés : a pap elakadt szónoklatában, mig végre akadt nehány nyugodtabb polgár, a kik az ital meleg barátját kivezették a templomból. A botrány elkövetője ellen másnap a büntető törvénykönyv 191. §-a alapján megindították a vizsgálatot; a páliukaked- velő tót vétségét hat hónapig terjedhető fogházzal lehet büntetni.

Felelős szerkesztő : Nagy Géza. Kiadótulajdonos : Bernstein Márk.