Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-10-18 / 84. szám
84. szám----------------------% S zerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön j Demeter-féle ház, hová a laj) szellemi részét illető közlemények küldendők. ) ------- < K iadó hivatal:- cÓe-r-notei-H 9ÍCcuá KÖNYVNYOMDÁJA, J hová a hirdetések és : előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Sepsi-Szentgyörgy, 1883. Csütörtök, október 18. XIII. évfolyam. бгч Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ér helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve : Egész évre G frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 1 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-díjért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Politikai szemle. Újabb d e ti c z i t, ujabb adóemelés : ez a vége annak az előterjesztésnek, melyet gr. Szapáry Gyula pénzügyminiszter tett a jövő évi költségvetésről a képviselőház szombati ülésén. Kiienczedik éve, hogy Tisza Kálmán átvette a kormányt pénzügyeink rendezésének iiríigye alatt, s a kilenc/ évi kormányzás eredménye az, bogy még ma is busz millió és háromszázharminczhatezer forinttal több a ki adás, mint a bevétel, akkor, midőn az adók évről évre magasabbra csigázva, szinte elviselhetetlenek már. Es az adót mégis folyton emelik ; a jövő évre fölemelik a földadót, házadót, tőkekamat- és járadékadót. Az adófelemelésről szóló törvényjavaslatot a pénzügyminiszter már beterjesztette a képviselőház elé s a kormánypárt, mely megszavaz mindent vakon, bármit kívánjon is a minisztérium, kétségkívül ezt is meg fogja szavazni. Mi is tartaná vissza őket? A félelem talán, hogy választóik bizalmát elvesztik ? A választók ma már mit sem törődnek vele, mit csinál megbízottjuk a képviselőházban. Nincs egy is közöttük, a ki ne panaszkodnék a nagy adó miatt, hanem azért újra megválasztják képviselőnek azt, ki az adót megszavazta. A közügyek iránti érdeklődés kiveszett a magyar népből s a kormánypárt abban a csalódásban ringatja magát, hogy az ország, mert közönyös, meg van elégedve a kormány és a többség tetteivel. A zalai és horvátországi zava- i rok megmutatták, mit rejt mellében ez az ál- I litőlagos elégedettség. Az országos antiszemita párt kiadta programmját. Hogy a progrannn, melyet Istóczy és Simonyi Iván készítenek, nem lehet más, mint reakczionái ins, az előre is képzelhető volt. Benne van e programinban a földbirtok megkötése, az ipar és hitel megszorítása ; legérdekesebb azonban a programm 9-ik pontja, melyben kimondják a zsidók és keresztyének közti házas-ágról szóló törvény- javaslat visszavetését. Ez pedig nem jelent egyebet, mint azt, hogy a zsidókérdés megoldását akarják ugyan, hanem a Iegliatliatósabb eszköz, mely a zsidók különállását s végeredményében az egész zsidókérdést megszünteti, nem kell nekik. A király Szegeden időzése alkalmat adott két oly politikai enuncziáczió nyilvánítására, melynek lehetetleu, hogy meg ne le gyen üdvös hatása. A politikai és egyházi hatóságok közt, melyeket az uralkodó fogadott, ott volt a görög-katliolikus és görög-keleti oláh klérus küldöttsége is s üdvözölte a királyt, ki Van es a János balázsfalvi érsek üdvözlő szavaira következőleg válaszolt : „Kegyesen fogadván hódolatukat, megelégedésemre szolgálatid, ha saját és kormányom jóakaró szándékainak megfelelőig befolyásukat a gond jaikra bízott hívekre oly irányban fogják érvényesíteni, hogy ezek nemcsak vallásuk és nemzetiségük buzgó hívei, de egyszersmind a m a g y a r á 11 a m h ű polgárai i s 1 e g y e- íTe k. S ha ezt önök is mindenkor szem előtt tartandják, ismervén önök eddigi működését, éber figyelemmel fogom к i s é r n i azt ezentúl is, s a helyes ösvényen kegyelmemmel mindenkor találkozhatnak.“ Komán M iron nagyszebeni érsek szavaira pedig a következőket mondta a király : „Hódoló ragaszkodásuk és hűségük legszebb bizonyítékát abban fogom találni, hogy atyai iutenczióim szellemében a gondjaikra bízott híveket, nemcsak a vallásuk és nemzetiségük iránti hű ragaszkodásra, hanem egyszersmind a tiszta hazaszeretetre s a törvények iránti tiszteletre is b u z d i t a n d- j á k, s ha ezen irányban nemcsak befolyásuk egész súlyát érvényesitendik, hanem saját részükről is jó példával elől mennek: legyenek meggyőződve, hogy e téren működésűket teljes elismerésem fogja kisérni.“ A marosvásárhely-szászrégeni vasút engedélyezési tárgyalása. Báró Huszár Károly és érdektársai egy Marosvásárhelytől Szászrégenig vezetendő vasút terveit és költségvetését előterjesztvén, e vasút engedélye iránt folyamodtak. . Ennélfogva közmunka- és közlekedésügyi miniszter ur ő nagyméltósága az említett vasút engedélyezési feltételeinek megállapítását elrendelvén, f. évi október hó 3U-ára az állandó vasút engedélyezési bizottságot összehívja. — A bemutatott tervek szerint a szóban levő vasút a m. kir. államvasutak kocsárd-marosvásárhelyi vonalának folytatásaként egy Maros Vásárhelyen létesítendő külön állomásból kiindulva, Nagy Ernye, Sá- romberke, Gernyeszeg, Körtvélyfája, Petele községek határain keresztül mintegy 34 kilometer hosz- szuságában Szász-Régenig vezettetnék. — E vasúton a két végállomáson kívül Gernyeszegen egy közbeneső állomás terveztetik. Az engedélyt kérők által szerkesztett költségvetés szerint az összes építési és berendezési költségek 895.613 forintot tesznek. Az 1884. évi költségvetési előirányzat. Rendes kiadások 298.200,338 frt. Átmeneti kiadások 2 157,590 Beruházások ...................... 2 3.981,607 Rendkiv. közösügyi kiadás 4.860,695 Összesen : 329.200,230 Rendes bevételek . 295.519,101 Átmeneti bevételek 13.345,078 összesen : 308.864,180 Összes kiadás 329.200,230 Összes bevétel 308.864,180 H iány 20.336,050 Ezen 20.336,050 frtnyi hiányból esik a rendes kezelésre, és pedig : rendes kiadás .... 298.200,338 frt. rendes bevétel .... 295.519,236 Hiány 2.681,236 frtE hiány fedezésére szolgál azon 6 millió forintnyi bevételi többlet, mely a’földadó, házadé, tőke- kamat- és járadékadó, valamint az általános jövedelmi pótadő iránti törvények módosításáról szóló, az országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslatnak a törvényhozás által elfogadása esetén várható. „Az országos antiszemita párt“ kiadta programmját, melyben az aláírók Simonyi Iván, elnök, Onody Géza jegyző és Istóczy Győző és Széli György pártbizottsági tagok tudatják, hogy a párt „pártszövetkezeti alapra“ alakulván meg, czéljait, a melyekre törekszik, a következőkben tűzi ki : 1. A zsidóhatalom megtörése és a zsidó befolyás ellensúlyozása a politikai, társadalmi és közgazdasági téren, nevezetesen a sajtó, a pénz- és hítelűgy, A „Nemere“ tárczája. Ki volt a tolvaj ? (Szenzácziós bűnügyi por a század elejéről.) Irta: Balázs Sándor. Nemcsak korunkban történnek szenzácziós esetek ! A világ teremtése óta, vagy legalább, mióta az emberek megtermettek, vagy teremtettek, mindig voltak ilyenek. Mert az ember lényegében ma is ugyanaz, mint a mi volt tiz, vagy százezer év előtt, a mikor először megjelent a földtekén. Mert már régen, nagyon régen itt van. A tudomány ellene mond a bibliának. A geológia kisütötte, hogy a világ és emberiség sokkal régibb és korosabb, mint a minőnek az ó-testamentum állítja. Alig egy évtizede, hogy egy angol tudós által Konstantinápoly környékén eszközölt ásatások kiderítették, hogy a vízözön, a mit a biblia leír, nem az első, hanem az utolsó vízözön volt, melyet isten tudja, mennyi rombolás és mennyi természeti katasztrófa előzött meg. Istenen kívül ki tudhatná, hogy a tengerek és szárazföld alakjait, s a szárazon az emberiség czivih- záczióit, évezredek művét, hányszor semmisitette meg a természet egy-egy veszélyes, mindent elromboló és megsemmisítő forradalma! Hányszor változtathatták medrüket a tengerek, s a mi most szárazföld, hányszor volt tenger, s a tengerek medre hányszor szárazföld! A hagyományok mostani szárazföldünk síkságait mind tengerfenekeknek állítják. S hazánkban is a Duna és Tisza közötti síkságon mennyi oly kövesült maradványt vet föl a szántóvető ekéje, vagy a véletlen, a mi kézzel fogható bizonyságául szoigál annak, hogy a hol ma gulyák és ménesek legelnek, valaha halak és tengeri szörnyek éltek. A Mexikóban és Kaliforniában újabban eszközölt ásatások pedig csak annak tanúbizonyságai, hogy valaha e messze, ma is még alig ismert földrészeken, a történelmi korszak előtti messze időkben, polgárosult, müveit emberek éltek, kik egyebek közt oly mértékben bírták az építészet titkát, s a kövek és téglák ösz- szeragasztásának mesterségét, hogy e mesterséget a mai kor csak bámulni, de megfejteni s utánozni nem képes. » Az akkor élt emberek hamvai és egyébb művei elporlódtak, de épitkekezéseiknek romjai megmaradtak, hogy tiltakozzanak az ó-testamentum önkényes állításai ellen. Semmi kétség tehát, hogy már a történelmi korszak, sőt a hagyomány korszakai előtt is éltek már földtekéiiken emberek, kiknek életviszonyai, társadalmi körülményei, s tudományos fejlettsége különbözött a mieinktől, de azért az ember, a maga lényeges tulajdonságaiban, gyengeségeiben, erényeiben és bűneiben ugyanaz volt, ami mi vagyunk. Testi alkatának arányai, izoméieje lehettek mások, értelmisége állhatott magasabb vagy alacsonyabb színvonalon, de szive, szenvedélyei, erényei és hibái ugyanazok voltak. De hova kalandoznak gondolataim? Hisz én nem vagyok tudós, sem szakember. En csak egy egyszerű elbeszélő vagyok, a ki a fél világért sem venné magának azt a bátorságot, hogy az emberiség fejlődésének történetéről merészkednék értekezést írni. En egyszerűen csak az akkori időkben nagy fel- I tűnést keltett „szenzácziós“ bűnvádi esetről akarok megemlékezni, a mely e századnak elején, úgy hiszem 1803 vagy 1804-ben történt Kolozsváron, Erdélyben. Gyeimekkkororaban sokszor hallottam elbeszélni, később azonban egy vén kalendáriumban is olvastam a „csudálatos esetek krónikájában“. Kolozsvár városa jó lakosságát • ezernyolczszáz- liárom vagy négynek október havában nagy bámulásba és ijedelembe ejtette nagyságos solymosi Soly- mossy Dávid uramnak hirtelen elfogatása. Solymossy Dávid uram gazdag nagy ur volt és az erdélyi kincstár alpraezidense. Képzelhetni tehát a lakosság ijedelmét és megdöbbenését, midőn megtudta, hogy a nagyságos urat elfogták, kemény vasba verték, és a közönséges bűnösök börtönébe, a még máig is toronynak nevezett bástyába szállították. Hát még mikor megtudták hogy miért fogták el ? Mikor hire ment, hogy közönséges sikkasztásért és tol vajsói gért zárták börtönbe azt a dús gazdag uraságot, a kinek Kolozsváron saját palotája volt, Doboka és Küküllőmegyékben pedig annyi birtoka, hogy csak jobbágyainak száma meghaladta a háromszázat. Csakhamar szájról-szájra kelt, hogy a kincstárból nem kevesebb, mint kétszer nyolczszáz darab császári kir. arany hiányzik, a mely roppant pénzösszegnek sem a protukulomokban nem volt semmi nyoma, sem pedig annak hova fordításáról a prezi- dens ur számot adni nem tudott. Egy Steiner nevű bécsi inspektor sütötte ki a dolgot, a kit az erdélyi császári királyi kaszzák megvizsgálására az udvari kanczellária küldött le. Ez a szigorú uraság váratlanul érkezett Kolozs-
