Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-09-30 / 79. szám

79. szám. Sepsi-Széntgy örgy, 1888. Vasárnap, szeptember 30. XIII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: сВегжсТгаn 0ÍCátfí KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. % MERI. társadalmi, $zé}iiiwd 1#щегфещфгЫ és hikßazdd-mäi Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre 6 frt — 1er. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-díjért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Előfizetési felhivás „NE m'e R E“ tizenharmadik évfolyamának utolsó negyedére. Előfizetési ár : Egész évre......................6 frt — kr. H áromnegyed évre . . . 4 frt 50 kr. Félévre...........................3 frt — kr. N egyed évre......................I frt 50 kr. E gy hóra............................— frt 50 kr. K ülföldre egész évre . 8 frt — kr. Az előfizetéseket, melyek legczélszerübben postautalvány mellett eszközölhetők, kérjük mielőbb megtenni, hogy a szét­küldésben fennakadás vagy zavar ne történjék. Előfizetési pén­zek Bernstein Márk könyvnyomdájába,-jaint kiadótulajdonos­hoz intézendők. A „Nemere“ kiadóhivatala. Politikai szemle. Az „Ellenzék“ közelebbről egy fölötte szen- zácziós hirt közölt, mely első pillanatra az udvari politika hagyományos ostobasága mellett is hihetetlennek látszik, de a mely által sok értethetlennek tetsző körülmény nyer magya­rázatot. E hir szerint Pécsből az a biztos ér­tesülés érkezett Budapestre, hogy Kállay közös miniszter tervbe vette Magyarországon ugyan­azon politikát követni, melyet Taatfe követ a Lajthàn túl. E politika czélja, melyre már az udvar a bosnyák foglalás előtt megnyeretett, egy kathoiikus délszláv császárságot alkotni a Habsburg dynasztia alatt. E czél elérésére első eszközül a magyarországi nemzetiségek teljes kibékitését használandják föl. A nemzetiségi igények teljes kielégítése csak a magyarság rovására történhetik, a mit igen jól tudnak az udvari körök, de Kállay számításánál az össz- birodalmi érdekek és nem a magyarság érde­kei az irányadók. A budapesti kormánypárti legmagasabb körök nagy megütközéssel vettek tudomást az udvar ezen politikájáról; valósá­gos konsternáczió van s mindenki Tisza felé tekint, kiről azt hiszik, hogy nem fog bele­f menni Kállay végzetes tervébe, s az okkupá- czió előtti helyzetet igyekszik megvédelmezni. Eddig az „Ellenzék“ értesülése. A budapesti lapokban mindeddig egy szóval sem lett érintve e terv ; de akár kósza' hir volt, akár komoly terve az udvarnak : olyan természetű, hogy a Habsburg dynasztia két ál­lamának mai szervezete mellett, mely a nem­zeti politikát egyszerűen lehetetlenné teszi s az udvart egyenesen reá utalja a dynasztikus politika iTéSSíj?!#, megérdemli a komoly számba- ! vételt, mert lka talán még ma nem is volná­nak ilynemű tervei az udvarnak, a viszonyok elébb-utóbb meg fogják teremteni/ '' Volt már alkalmunk reá mutatni "azon ked­vezőtlen helyzetre, melyet a magyarság foglal el a monarchiában. E kedvezőtlen helyzet egye­nesen az Ausztria és Magyarország közt levő közjogi kapocsból veszi eredetét, mely, a mi­dőn a két államot reális unióba hozta egy­mással, tág teret szolgáltatott arra, hogy az egyik állam viszonyai visszahatással legyenek a másikéira. S annak elismerése, hogy a két ál­lamnak vannak közös ügyei, törvényes alapot nyújtott az összmonarchia eszméjének kifejlő­désére. S ha egyszer ezen szempontból vesszük vizsgálat alá a monarchia viszonyait : a ma­gyarság és németség mai helyzete tarthatat­lanná vált. A Habsburgok monarchiája Bosz­niával és Herczegovinával együtt 38.915,000 lakost számlál, mely nemzetiségi tekintetben igy oszlik meg: van 9.950,000 német, 7.170,000 cseh-tót, 0.500,000 magyar, 5.300,000 dél­szláv. 3.200,000 lengyel, 3.160,000 ruthén s 2 620,000 oláh, a többi olasz, zsidó, czigány, külföldi stb., vagyis van 18.830,000 szláv s 20.085,000 nem-szláv, — ebben 16.450,000 német-magyar. E számok világosan beszélnek. A szláv elem számának megfelelő befolyást akar szerezni a monarchiában, s ez másképp nem lehetséges, mint a magyar és német elem visszaszorításával, s a szláv érdekek máskép nem nyerhetuek kielégítést, mint a mi érdeke­ink rovására. A szlávság uralomra jutása ki- maradhatlan a mai szervezet mellett s ez ma­ga után fogja vonni a dualizmus megdöntését, s helyette a foederalizmus behozatalát, mert ez felel meg a szláv érdekeknek. A magyar érdekeknek a dualizmus sem fe­lel meg, a foederáczió pedig éppen nem. De a foederácziő csirájának a dualizmus képezi me - legágyát, az a dualizmus, melynek fogalma még egy nagy magyar költő Ítéletét is annyira megvesztegette, hogy a magyar haza szerete- tét a szükebb haza szeretetének monda, mely- lyel szemben áll a tágabb hazának, az össz- monarchiának szeretete. A magyar nemzet előtt egyetlen egy ut áll, hogy megakadályozza azon előnyös helyzet ki­zsákmányolását, melyet a monarchiában a szláv- ságnak számaránya nyújt. Ez az út : az össz- monarchia eszméjének teljes megsemmisítése s Ausztriával minden néven nevezeudő közösügy­nek a megszüntetése. A monarchiában megin­dult fejlődés, melynek a horvát lázadás egyik epizódja, parancsolólag követeli Magyarország függetlenségét. Ma még a perzonál-unióban elég biztosíté­kot találhat arra a magyar nemzet, hogy Ausz­tria viszonyai nem lesznek visszahatással a mi viszonyainkra. De minél inkább megizmosod- hatik a közösügyek által elfogadott összmonar- chia eszméje : a magyar nemzet annál inkább rászorittatik arra, hogy menekvését a teljes elszakadásában keresse. Ezt jó lesz meggondolni Bécsben, midőn a délszláv császárság eszméjével játszanak. А к é p vis elő házban, mely tegnap nyílt, meg, a kormány, mihelyt csak lehetségesnek mutatkozik, azonnal határozatot vagy diskusz- sziót fog a horvát ügyben, helyesebben szólva a czimer-ügyben követett eljárásra vonatkozó­lag provokálni. Miután előreláthatólag oly ha­tározat megszavazásáról lesz szó, melynél fogva a kormány felhatalmaztatok arra, hogy Hor­vátországban a közös hivatalokon minden fél­irat nélküli czimereket alkalmaztasson : a kép­,A „Nemere" tárczája. Az én esernyőm. (Elégia.) I. Saphir, a hires humorista, már félszázad előtt áhítozott egy oly esernyő után, melyet nem ő, ha­nem mely őt fogja vinni. Korunk azóta nagyot haladt, van telegráfuuk, telefónunk, mikrofonunk és mindenféle villamos istencsudánk, de Edison fejéből még nem pattant ki az a csudálatos esernyő. En a magam részéről szintén esernyő - gyűlölő vagyok. Magyar embernek nincs is szüksége eser­nyőre. Mert inig a német bőrig, a franczia cson­tig, a spanyol velőkig, az arab egész a vesé­kig ázik, a magyar csak csűrön viz lesz. Egy kis viz pedig meg nem árt. Igaz ugyan, hogy a hurmai király a ezirnébe is felveszi az ernyőt, lévén ő „a fehér elefánt ura és 27 ernyő birtokosa.11 Indiában meg az ernyőt kirá­lyi jelvénynek tekintik. Sőt a khinai császár előtt, ha vadászatra megy, 28 ernyőt visznek. Hanem mindez nem imponál nekem. Megmaradok esernyő-gyűlölőnek. II. De azért a múltkor mégis megdöntötte valaki azt az elvemet. Oh, az a valaki !... Az igaz, hogy csinos is volt — már t. i. az az esernyő! — mely után most tizenkét ropogó forin­tom sir keservesen. A takarója a legfinomabb coquerin volt sötét li- lasziuben, olyan fogással, mint a legfinomabb lyoni selyem. A pálezája igazi ébenfa, gyönyörűen kifa­ragva. Hát még a fogantyúja ! Saslábat ábrázolt ezüst körmökkel ! Szóval igazán szép darab volt, mely a legelkese- redettebb ernyő-gyűlölőt is meghódított volna. Meg kell . vallanom, hogy bizonyos gyermekes örömmel fizettem le a 12 irtot, és türelmetlenül les­tem, mikor lesz már eső? III. A napokban a szerkesztőségben ülök. Ablakomból nagy térre nyílik kilátás és én ép­pen .ezen hordoztam végig tekintetemet. Az ég szürke volt és a sürü köd lassanként kez­dett emelkedni. A szél bűvös párákat csapkodott az ablakhoz, melynek nedves üvegéről kövér cseppek sikamlottak alá. Minden jel oda mutatott, hogy még ma újból megerednek az ég csatornái, s én nehezen vártam már e különben nem igen kedvelt vendéget, — persze csupán csak az esernyő kedvéért. Es amint igy tekintetemet a szabad téren jár- tattam, egy gyönyörű virágszálat pillantottam meg, kinek karcsú derekát nem takarta el irigyen vala mely felső öltöny, я kinek göndör fürtéin hamiská­san ült egy kis spanyol kalap. Kebléről piros rózsabimbó kaczérkodott kihívó­kig, mintha csak féltékeny lett volna arra a másik piczi bimbóra, mely ott csábítgatott a legszebb fitoska alatt. IV. Az idő kedvezett. A bájos ismeretlen ég felé emelte apró kis kacsóját — oh milyen parányi kezecskék! — s vizsgálni lát szók, hogy esik-e már az eső. llgy látszik, egy kövér csepp megmosdatta a kis macskatalpat, mert az én ismeretlenem vidám, vir- goncz ugrással termett egy kapu alatt azzal a nyil­vánvaló szándékkal, hogy bevárja az eső elmúltát. Mert pár pillanat múlva az eső már csakugyan sű­rű csöppekben hullott alá. Köszönöm, köszönöm, alkalom istennője, hogy ke­gyes vagy hozzám ! Most az egyszer megragadom az üstöködet. V. Agyamban mint isteni sugallat villant meg egy terv. Csöngettem. A szerkesztőségi szolga belépett. Elővettem a vadónat-uj croquerin-esernyőt s •/. alatt mellé csatoltam névjegyemet, mely lakczimem- mel van ellátva és átadtam a szolgának, hogy kéz­besítse a szép ismeretlennek. Az ablakon át dobogó szívvel lestem, mily nagy volt meglepetése, mikor az inas átnyújtja croquerin- esernyőmet és mily elégedett mosolylyál nézett felém. Aztán piczi kezeivel fölbontotta a csattot, és ryth- mikus léptekkel lejtett tova, mig én csaknem fel­faltam tekintetemmel szép gazella-termetét. . . VI. Azóta három nap múlt el és az én vadonat-uj, tizenkét forintos, ébenfa-nyelü, sas láb-fogója, 1 i I а - coijuerin-esernyőamek (azért írom le olyan részle­tesen, hátha valaki ráismerne ős illő jutalom mel­lett visszahozná) se hire, se hamva! Oh, ha én most a hurmai király lehetnék ! . . . Hevesi József

Next

/
Thumbnails
Contents