Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-08-30 / 70. szám

— 2P0 — tüzet sikerült lokalizálni és a fürdőt fenyegető ve­szélyt szerencsésen elhárították. Értesítés. A kézdi-vásárhelyi felső népiskolánál n beiratások a jövő 188s/, tanévre szeptember hó 1-én és 2-án eszközöltetnek az intézet helyiségé­ben ; a javító-, pót- és felvételi vizsgálatok pedig szept 3-án délelőtt 8—12 óráig tartatnak meg. A tandíj egész évre 4 frt ; a beiratási dij 50 kr. L dijak a beiratáskor fizetendők. A kik hatóság által kiállított szegénységi bizonyítványt mutatnak fel, azoknak a tandíj részben vagy egészben elengedte­tik. Kéretnek a t. szülők, hogy gyermekeiknek az igazgatóság tudta és beleegyezése nélkül szállást ne fogadjanak. A rendes előadások szept. 4-én kez­dődnek. К ózdi-Vásárhely tt, 1883. aug. 24-én. Az igazgatóság. A nagyajtai „ifjúsági dalkör“ dalestélyét — sza­valatokkal és felöl va sással egybekötve — folyó hó 19-én tartotta iueg nagyszámú résztvevő közönség jelenlétében, mely alkalommal az előadások általá­nos köztetszést nyertek. A dalestély általános bevé­tele 42 frt, kiadás 30 frt volt, marad tiszta jöve­delem az ifjúsági dalkör javára 12 frt. Felülfizet­tek : inéitóságos gróf Kálnoky Dénes 1 frtot, tekin­tetes Haltba János ur 2 frtot, tek. Gidófalvy Géza tanár ur 1 frtot, tek. Mihály Dezső törvényszéki jegyző ur 1 frtot, tek. Zathureczky József ur 1 frtot, tek. Zathureczky Gyula ur 1 frtot, tek. Bora Jenő ur 1 frtot, tek. Autós József ügyvéd ur 1 frtot, tek. Józsa Vilmos ur 1 frtot, tek. Egyed Ferencz ur 1 frtot, tek. Theil József ur 20 krt, tek. Tratt- ner Henrik ur 80 krt, tek. Tana Albert ur 20 krt, tek. Tana Sámuel ur 10 krt, tek. Ütő András ur 10 krt. Fogadják a szives adakozók ezen téren is az „Ifjúsági dalkör“ legmélyebb köszönetét szives adakozásaikért. Nagy aj ta, 1883. aug. 8. l’éterfy Gedeon, pénztárnok. Egy érdekes per indíttatott meg a beszterczei törvényszék előtt, mint az „Ellenzék“ írja. Kerka- poly Károly pénzügyminisztersége idejében kötötte meg a naszódvidéki 44 volt határőrközséggel és a naszódi iskola és ösztöndíj alappal azon nevezetes szerződést, a melynél fogva a revindikált havaso­kat és több kincstári fekvő birtokokat, úgy szólván oda ajándékozta nekiek. Ezen ügy azóta többször felmerült az országgyűlésen, de mindannyiszor más­más ürügy alatt el lett altatva. Ennek az ominósus szerződéses ügynek egy csodálatos része van. Ker- ápoly Károly oda ajándékozta a naszódiaknak nem ' csak a magyar állam birtokait, liánom oda ajándé­kozta azon 27 hold havasrészt is, mely a Kemény családé volt és a melyet per abusum használt l8GU-ig a határvidéki katonaság. A Kemény csa­lád folytonosan kopogtatott, kérelmezett minisztéri­umhoz, országgyűléshez, hogy adják át békés utón jogos birtokát; hasztalan volt minden lépése. Meg- sokalta a dolgot tehát és beperelte a magyar kincs­tárt, első helyen a birtokok kiadásáért, második helyen 3 millió százezer forintra felszámított elvont hasznai megtérítéséért. A per egyúttal azon közsé­gek ellen is meg lett indítva, a melyek a peres birtokok telekkönyvi birtokosai. Ezek a peres bir­tokát bírják azon szerződés alapján, melyet velük Kerkápoly kötött, a király jóváhagyott; de soha sem volt az országgyűlés elé terjesztve, és igy az országgyűlés azt soha sem fogadta el. Annyi bizo­nyos, hogy az állam, ép úgy mint bárki más, ki van téve a beperesités eshetőségének. Hanem az mégis különös, a mi ezen furcsa per előzményeit képezi. Az állam képviselője, a kormány azon idő­beni leje 18G 1-ben már elismeri, kogy a Kemány család birtokait jogtalanul tartóztatta le ; ugyanaz rendelkezik alantos közegeinek, hogy adják át a birtokot; a dolog el húzódik és iine most beperesitni engedi magat mégis azokért. Vájjon, hogy fogja most védeni magát az államkincstár? A második érdekes része a pernek az lesz, hogy a bíróság íté­letet log mondani azon szerződés érvényessége kér­désében, melyet a miniszter kötött, a király jóvá­hagyott, de az országgyűlés el nem fogadott. Az oláh királyné- Minap egy németországi lap nyomán az a valótlan bir járta be a sajtót, hogy az oláh király, mivel házasságuk magtalan maradt, elválik nejétől, aki nem is tér többé vissza Romá­niába, mert jelenleg Németországban időz, hol férje még csak meg sem látogatta. E hirt azóta megczá- iolták, hozzátéve, hogy az oláh királyné jelenleg is Sinaiuban időz, s hogy trónörökösről már gon­doskodva is van, mert a romániai törvényhozás ilyenül elismerte a király unokaöcscsét. A Gyorokra telspitstt csángókról a következőket jeient1 egy arad. lap, hogy a gazdaság vezetője, Hab Kálmán kasznár megelégedéssel nyilatkozik munkájukról. О adott nekik ideiglenes szállást, hol takarékosan élnek. Az asszonyok örülnek, hogy a csn'ádi tűzhely szükségeinek fedezéséhez ők is já­rulhatnak keresményeikkel, nem úgy, mint Bu­kovinában, hol ők egészen a gyér jövedelmet hajtó ház;iparra voltak kényszerítve. Maguk a csángók meg vannak elégedve helyzetükkel s áldják a for- sot, hogy bolyongásuk után Gyorokra kerültek. Hallván, hogy ugyanoda hetven csángó családot ké­szül telepíteni a kincstár, nagyon óhajtanák, hogy azok andrástalviak lennének s igy falubeliek kö­zött maradhatnának. A pécskai kincstári uradalom jószágigazgatója, Yégh Aurél óhajtja, hogy a gyo- rokiak indokolt kérelme mielőbb teljesüljön. Most, hogy a község a vasúti állomás mellett levő legelőt felajánlotta házhelyekül a telepítendő csángók ré­szére, a kincstári jószágigazgatóság felszólította azon bérlőket, kik a telepítésre kijelölt földeket bír­ják, hogy a földeket azonnal bocsássák a kincstár j rendelkezése alá, hogy igy a telepítés végbe me­hessen. A három bérlő közül kettő már eleget tett a kincstár ezen kívánalmának, a harmadik azonban nem akar kimenni bérletéből, mert szerződése még egy évre terjed. Gyorok község nehány buzgóbb egyénisége lépéseket tett, hogy az illető bérlőt rá­bírja a lemondásra, hivatkozva elsősorban arra, hogy a közérdeknek tesz az illető nagy szolgálatot ez­zel, anélkül, hogy maga károsoduék, miután bérle­te úgy sincs felszerelve s szerződése még csak egy évre szól. E mellett a község küldöttségileg akar Yégh Aurél jószágigazgatónál tisztelegni, hogy ké­relmezze a telepítés mielőbbi foganatosítását. Apa és fin. Megindít') szerencsétlenség történt a múlt héten a tíorosmai tanyákon. Varga Mihály ottani gazda kendert áztatott s vele volt felesége és András nevű 14 éves lia. Mig a család mun­kája után látott, — lovai eltévelyedtek valamerre. Varga Mihály fiát küldte a lovak után, és a gyer­mek nem nagy idő múlva vissza is tért az egyik lovon ülve, keresztül a vizen. Már közel volt szü­lőihez, mikor egyszerre belefordult a vízbe és se­gélyért kiáltott. Atyja nyomban segítségére sietett fulladozó gyermekének. Iszonyú jelenetnek lett ta­núja ekkor szegény Varga Mihályné. Nem messze tőle, szeme láttára túladtak bele a vizbe férje és 14 éves fia. A szerencsétlenek holttestét még azon este bevitték Dorosmára. Mibe került Szeged rekonstrukciója? Szeged város rekonstrukeziója, megközelítő számítás szerint, eddig kevés hián huszonhárom millió forintba ke­rült. Ezen óriási összeg az állam és Szeged város részéről a következőkbe lett fektetve. Az állam ál­tal létesített körtöltés, ujszegedi partbellebbezés, az állandó hid és tiszai kőpart öt millió forintot emésztett föl. A városi öt milliós kölcsönből a vá­rosnak régi egy milliós adóssága lett törlesztve, a többi összeget pedig a feltöltésekre, csatornázásokra, középületekre, a kör- és sugárutak létesítésére, szóval, a rekonstrukczióból a várost terhelő résznek létesítésére fordították. — Az állam azonfölül a posta-, táviró-, pénzügyi és törvényszéki palotákat, a fogházat, a csillagalaku börtönt létesítette, a melyek költsége közel három millió forintra tehető. — Ezeken kívül a városnak a rekonstrukezió meg­kezdése óta épült megánépületei összesen tiz millió forintba kerültek, a mely összegben nemcsak az államkölcsön, hanem a lakósságnak saját vagyoná­ból lett befektetése is bennfoglaltatik. Ebből a váz­latos kimutatásból is kitűnik, hogy Szeged rekon­strukeziója az államnak nyolez milliójába, magának a városnak pedig csak eddig tizenöt milliójába, vagyis csaknem még egyszer annyiba került. Borzasztó jégvihar volt folyó hó 31 én este 7 órakor Nagy-Zerénden. A jégesőt óriási szélvihar előzte meg, melyet csakhamar követett a jéghullás. Galambtojás nagyságú jégszemek estek, mely a gyümölcsöt tisztára leverték a fákról úgy, hogy csak a csupasz gályák maradtak. Hasonló sors érte a szőlőket is. A lehullott gyümölcs annyira össze van verve, hogy hasznavehetetlen. Az állatvilág is meg- sinlette a vihart. A mezőkön számos madarat lel­tek agyonverve a jég által. A házi szárnyasokban szintén esett kár. — Zaránd felől a jégvihar Gy.- Vári felé húzódott s ott szintén nagy pusztításokat okozott. Oly ereje volt a viharnak, hogy a török- búza szárakat derékban törte ketté. Gyöngédség. A berlini tanítótestület legújabban kiadott egy almanachot, melyben az összes berlini tanítók és tanítónők névjegyzéke is oenfoglaltatik. A különbség csak az, hogy mig a férfi tanítónál mindenüvé hozzá van téve az illetőnek születési éve, addig a nőtanitóknál ez a lat — hiányzik. Izgalmas jelenet vasúton. Szombaton délután a Bécsből Zellerndorf felé rohogó vonat egyik kocsi­jából egy három éves gyermek kibukott s ámbár a vonat teljes erővel haladt, nem történt neki semmi I baja. Midőn anyja kiesni látta a gyermeket, utána J akart ugrani, de utitársai visszatartották. A vona- * tot megállították és a megrémült anya magához vehette a vonal mentén fekvő gyermekét. Az or­vosi vizsgálat konstatálta, hogy a gyermek legke­vésbé sincs megsérülve. A waggon ajtaja nem volt bezárva, azért bukott ki a kis fiú. A ki mint halott akarta magát látni. Boschen- ban egy szép, fiatal miss nemrég különös módou fényképeztette le magát. Fehér atlaszruhát öltött, koporsóba feküdt, összekulcsolt kezeiben fehér lilio­mot tartott, behunyta szemeit és ebben a helyzet­ben készíttette el fényképeit. Miután ezekkel meg volt elégedve meghagyta hozzátartozóinak, hogy ab­ban az esetben, ha fiatalon halna meg és a halál nem torzítaná el, ily módon fektessék koporsóba. Az orkánok ez évben megint nagy pusztítást visznek véghez. Legújabban az Egyesült-Államokban, Minnesota államban olyan erővel dühöngött egy szélvihar, hogy Rochester városának harmadrésze Nj. Bernstein Márknál S.-Szentgyörgyön. romhalmazzá lett. Az orkán még egy vasúti vona­tot is magával ragadott, miközben huszonöt ember megöletett és 45 ember megsebesült. Óriási forgószél. Ober Laaban és Rothneusiedl- ben fekvő községben közelebb egyik este G órakor ritka természeti tünemény riasztotta fel a lakoso­kat. Az időtájban a községben ép tüzet kiáltottak s a harangokat félre verték ; úgy látszott, mintha a rothneusiedli Dachsler-féle malom lángban álla­na ; az épület fölött egy fiistfellegnek látszó valami gomolygott s ugyanakkor borzasztó recsegés hang­zott. A látszólagos füstfel leg azonban nemsokára tovább mozgott s gyorsan törtetett el mező, ut, vas- uttöltés fölött, sőt egy tón is keresztül zúgott, fel­korbácsolva annak habjait. A vélt füstfelhő óriási széltölcsér volt, mely szabad mezőn keletkezett s nyugotról keletre haladva jó negyedóráig tartott. A széltölcsér több felé nagy kárt okozott ; nehány magányosan álló ház födelét részben, sőt egészen is leszakította; egy ház udvarában felemelte a lova­kat ; a határban pedig egy szolgát, ki épen lovon ülve hazafelé tartott, lovastól felemelt a magasba. A széltől tovaragadt asszony. Udinében és kör­nyékén a múlt héten nehány órán át óriási szél­vihar pusztított. Az orkán egy vén anyókát, ki S&n- Martino faluban ép a szatócshoz ment, felkapott a földről és elvitte a negyedórányira lévő San-Leo- nardoba. A szegény öreg asszonynak a nagy ijed­ségen kivül egyéb baja uem lett. A kievi katasztrófa. Múlt vasárnap éjfélkor lvi- evben hajmeresztő szerencsétlenség történt. A Dnje- per partján, hol ünnep- és vasárnapokon uópmu- latságok szoktak lenni és a közönség egy része ha- jókáz a Dnjeperen, vasárnap is ily mulatság volt, melynek az idő igen kedvezett. Éjfélkor azonban hirtelen megváltozott az idő, orkánszérü vihar ke­rekedett, szétriasztva a közönséget. A csónakokon levő emberek (hatvan-hetvenen) jó messze lóvén a parttól, borzasztó segély-kiáltásokba törtek ki, mert a csónakok csakhamar elsülyedtek. Nehány úszni tudó rettentő erőfeszítések közt ki vergődött a part­ra, a többiek belevesztek a vizbe. Az áldozatok számát még mindig nem lehet tudni. Az egész sze­rencsétlen éjen át sokan álltak a Dnjeper partján, várva övéik megmentését, miközben szivrázó jelene­tek folytak le. Hétfőn sok halottat húztak ki a víz­ből, de még sok eltűnt van most is. A kolera. Dräsche tanár egy bécsi orvosi szak­lapban következőket írja: „A kolera pusztítása egész Egyiptomban csökken. Ez évben nem lehet attól tartani, hogy a kór tovább ragad. Kairóban csak ritkán fordul elő kolera eset. Alexandriában teljesen megszűnt a veszedelem. Az idei kolera még a közönyös keletieket is szigorú rendszabályokhoz kényszeritette nyúlni. A mekkai nagy serif az egész várost kerületekre osztotta fel egy egy orvossal és gyógyszertárral. Egy szobában nem hálhatnak hat­nál többen. A nagy serif a saját palotáját is kór - házzá alakította át. A német, franczia, orosz expe- dicziók már megérkeztek Egyiptomba. Nemsokára már jelentések fognak érkezni működéseikről.“ Furcsa epizód játszódott le egy a minap Berlin­ben megtartott népgyiilésen. Egy nagy sörház nyári helyiségében voltak összegyűlve a résztvevők, akik feleségeikkel és leányaikkal együtt jelentek meg. Az ünnepi szónoklatot egy még nőtelen városi kép­viselő tartotta, aki beszédje egyik legpathetikusabb helyén igy kiáltott fel : „Rendkívül sokat, ó rend­kívül sokat köszönhetünk mi nemes hölgyeinknek, akik czélunk elérésében annyira támogattak ben­nünket ! Oh, mint hálálhatjuk ezt meg Némethon leányainak ? „Vegyük el őket !“ szólalt meg e perez - ben a hallgatóság köréből egy mély basszus hang. Persze óriási derültség keletkezett és a hatásnak — vége volt. Az uj biblia, melyet Shapira antikvárius hozott Jeruzsálemből Angolországba, tudvalevőleg hamis­nak bizonyult. Clermont-Ganneau franczia tudós ál­lítása szerint az uj biblia „thorá“-ról levágott kes­keny szalagokra van Írva moabita betűkkel; a he­tüket vegyi szerekkel befeketítették, hogy az iras réginek lássék. A hamisító azonban megfeledkezett arról, hogy a thora-tekercsek vonatozva vannak, mely vonalak a hasábokat egymástól elválasztják. E vo­nalozás maradványai láthatók a Shapira által ho-t zott szalagokon is, melyeket sem föl nem használt sem ki nem törült a hamisító.S ez lett a hamisítás áru­lója. Clermout-Ganneau volt az, aki nehány évvel ez­előtt hamisaknak nyilvánította azokat a moabita cserepeket, melyeket Shapira adott el a német kor­mánynak, mint becses régiségeket. Egy hires ori­entalista, dr. Ginzburg, terjedelmes munkálaton dolgozik, melyben a Shapira-féle bibliát tüzetes vizsgálatnak veti alá és határozottan nyilatkozik ama kérdést illetőleg : vájjon e kézirat csakugyan hamisitás-e — mint többen állítják — vagy pedig nem az ? Felelős szerkesztő: Nagy Géza. Kiadótulajdonos : Bernstein Márk.

Next

/
Thumbnails
Contents