Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-01-25 / 8. szám - 1883-01-29 / 9. szám
8. szám Sepsi-Szentgyörgy 1883, Csütörtök, január 25. XIII. évfolyam. felHifyű. Mmidahui, §zépjmlaíipi. 1щегфещф%Ы és ^(щагЛйтМ lap. Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : csütörtökén és vasárnap Előfizetési ér helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küld vei 5 Egész évre <i frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért G kr. Bélyeg-díjért külön 30 kr. \ Nyilttér sora 15 kr. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: t it.■'It i и S’lkci : I; k'( >\T YVXYOMDÁJA. /topét a hirdetések és előfizetési péntek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Sepsi-Szentgyörgy, január 23. A felekezet nélküli iskolák szüntessenek meg. A polgári házasságról beterjesztett törvényjavaslat vétessék vissza. A vallási és tanulmányi alapok adassanak ki a katholikus egyháznak. A zsidók fosztassanak meg az eman- czipácziő óta élvezett jogoktól. Ennyit és nem többet kívánnak azon kérvények, melyeket szombati és hétfői ülésében tárgyalt a képviselőház. Ultramontanizmus és antisemitizmus szövetkezett egymással, hogy az idők kereke fordit- tassék meg és eltereltessék fejlődésünk azon útról, melyen ötven év óta halad. A liberáliz- mus útjáról a reakczió útjára : azon útra, mely a múltban felekezeti villongásokra, vallásüldözésre vezetett, s ma is a nemzeti erők szétforgácsolására vezethet. Nem félünk a klerikalizmus szárnypróbálgatásaitól. A magyar nemzetben soha nem talált az kedvező talajra, ma sem fog. Fajunk mindig kiváló érzékkel bírt a lelkiismereti szabadság iránt ; magyar állam, Erdély volt az hol a különböző vallásos nézetek legelőbb megtalálták a módot, hogy egymás mellett megférjenek. Ott pedig, hol a vallásos türelmetlenség nem jellemvonása egy népnek, a klerikalizmus nem mehet sokra. Fényesen bebizonyította ezt a képviselőház szombati ülése. A politikai pártok között lehetnek nálunk igen nagy eltérések, de a vallásos türelmetlenség felidézése ellen egyhangúlag tiltakozik valamennyi. Függetlenségi párt és mérsékelt ellenzék egyaránt hozzá csatlakozott a kormánypárt zajos tapsaihoz, midőn a miniszterelnök visszautasítva a klerikálisok nemzetellenes kísérletét, védelmére kelt a felekezetek közötti békének. Komolyabb háttere van az antisemitizmusnak. Az emauczipáczió óta Ausztriából és Galicziá- ból beözönlött német-lengyel zsidóság kozmopo- litizmusával ésgermanizálásával erős akadályokat gördítve a hazafias zsidóság teljes beolvadása elé, fel költötte a magyarságban a nemzeti féltékenységet; gazdasági bajaink pedig egyesülve a zsidók egy részének, különösen a Felvidéken űzött uzsoráskodásával, megteremtették a zsidó-kérdést. A kérdés meg van, előle kitérni nem szabad. Az csak Istóczy kezébe adna fegyvert, ki a bajt. orvoslás helyett még nagyobbá akarja tenni. Lesz még alkalmunk e kérdésre visszatérni ; itt csak a kérvénynek azon részére akarunk reflektálni, mely a polgári házasság behozatalát ellenzi. Nyíltan kimondjuk, hogy nekünk magyaroknak a zsidókra, mint fajra szükségünk van s teljes beolvadásukat nemzeti jellemünk egy kis módosulására nézve szükségesnek tartjuk. A nemzeti jellem sokoldalúsága minden időben csak különböző fajok beolvadása által volt elérhető, s a történelem azt mutatja, hogy ily esetekben az ellentétes vonások egymásra ne j mesitőleg hatottak. Belőlünk magyarokból teljesen hiányzik a kereskedői szellem, melyre pedig oly nagy a szükségünk ; ezt a jellemvonást csak a zsidóság beolvadása által fogjuk megszerezhetni. Á beolvadás utolsó akadályát az képezi, hogy a polgári házasság mindig nincs behozva. Nem megakadályozására, hanem mielőbbi behozatalára van nekünk szükségünk. S midőn a képviselőház a reakczionárius szellemtől áthatott kérvényt nem vette figyelembe : nem csak a szabadság követelményeinek tett eleget, hanem fajunk érdekeit is előmozdította. A pancsovamelléki telepítések. A kivándorolni akaró székelyek Dél-Magyarországban igen kedvező föltételek melhtt találhatnak uj hazát, a nélkül, hogy a magyar birodalomtól meg kellene válniok. Pancsova mellett egy év alatt két község fog épülni : Hertelendi- és Ormósfalva, melyekben a letelepedés következő föltételek mellett történhetik meg : minden egyes telepitvényesnek 50 frt előleget kell letennie ; minden telepitvényes számára egy hold belső telek jut, ház, csűr, melléképületek és kert számára; minden telepitvényes család nyolcz hold tagositott földet kap; úgy a belsőt, mint a külsőt harmincz év alatt köteles az államtól örök árban megvásárolni; úgy a ház, mint a külső birtok 30 éven át adómentességi jogot bír; köteles minden egyes család a számára kijelölt telken házát — két szoba, konyha, kamra, pincze — legkésőbb 1884. végéig fölépíteni ; az ármentesités költségeiben az egyes községek, vagyonuk szerint osztozkodnak. — A községekben csak kőből szabad építeni és pedig elolegesen megbatározott terv szerint. A talaj, mely a Duna áradásai ellen óriási védgáttal van oltalmazva, oly kitűnő, bogy a múlt évben egy holdon 17 méter-mázsa búza termett. Д termények eláru- sitására mindkét község a legkedvezőbb helyzettel vau megáldva. Mindgyárt ott van Pancsova, a 18 ezer lakost számláló, virágzó kereskedéssel és kifejlett iparral bíró város, s azután Szerbia fővárosa Nándorfehérvár is csak két órajárásra van. S e mellett Pancsován az uj telepitvényes olcsón beszerezheti szükségleteit; gyermekei neveltetésére ott talál jó magyar iskolákat s reáltanodát, s a törvényszék és egyéb hivatalok is ott vannak tő- szomszédságában. (Az „E—k“ után.) Incze József, a nagy-ajtai kerület országgyűlési képviselőjének ügyét a nagyajtai szolgabiró által 100 forint pénzbírságra vagy tiz napi fogságra való elitéltetése tárgyában, mint a mentelmi jog megsértését, Ugrón Gábor bejelenté a képviseíőháznak a múlt csütörtöki ülés alkalmával. Az ülés e részét a következőkben közöljük : Elnök bejelenti, bogy a napirend előtt Ugrón képviselő kíván szólani. A „Nemere“ tarczája. 3Pob.á,r mellett. (1882.) Csendüljön össze a pohár, Hűk! Csendüljön össze, — azután igyunk ! A kedv szivünkből — ütve benne rést — Zavarja ki a bűt. a szenvedést. A mámor pírja hadd lobogja, hadd Hevével át a halvány arczokat. ^ bazudjá vissza a rózsát, a mit Haj zoll az élet s letörült megint. Gs dalt ! öröm, boldogság vig dalát ! Lopjuk ma meg a sorsot legalább, Egyébkor úgyis ő lop minket, ő . . . Szeszélye holnap vajik melyikünkre jő ? Feledje most kiki a keserűt, Csak azt ne, a min valaha örült; Sőt koszorúba gyűjtse össze még : S helyezze — hadd csodáljuk meg — elénk! • Csak ennyi! lleivadt bimbó mind csupán, b csel ve boldog gyermekkor során S a melyre nyílni kellett volna: hát Nem érte meg az ifjúkor nyarát. fisak ennyi! . . . Ott a réten szedve még, Hol űztük az aranyszárnyи lepét, Édes remények röpke szárnyasát . . . 11 így állunk a bánattal cziniborák V Sóhaj felel meg s hallgatás! . . Elég. Nem birja-é az éj a nap felét, Sőt olykoron nem rövidíti meg? . . . ily éj a bú az ember szivének. Ab! úgy van, úgy. Kinek-kinek kijut. Sarokba a pohárral jó fiuk! — Kitől maga az élet is megtagad: Valódi kedvet annak bor sem ad. Nemo Emlékeim a hatvanas évekből. (Föl \ tatás.) Borzasztó mélység volt az; el irtózott az ember, ha belenézett. — Hozzá még kétfe’.ől fagyos és jeges volt, annyira, hogy istenkisértés volt átugrani. Mégis akadt egy pár közülünk, kit mindez nem riasztott vissza. Mindnyájunk bajaszála égnek állott a rémülettől, mikor В . . . Miska neki rugaszkodott; szerencsésen átugorta s példáját még nehányan követték. Mi, a kik visszamaradtunk, kalauzunkkal egy pár szál nagy fát tettünk a mélységen keresztül s rá keresztbe fákat és ágakat s I csak miután megpróbáltuk, lia biztos-e az átmenet, ■ sétáltunk át, magunkkal vivén lengyelünket, ki mind azon rimánkodott, hogy hagyjuk őt sorsára s ne hátráltassuk miatta magunkat utunkban. De mi erre nem hallgattunk, s őt mindenütt segítettük, hogy útja könnyebb legyen. Pedig minő utakon mentünk ! Sok helyen óriási begyet kelle megmásznunk, másutt meg oly mélységekbe ereszkedtünk le, hogy egy-egy ( galyhoz kellett fogóznunk, hogy bele ne essünk. Órákig mentünk egy-egy patak folyásán. vízben, sziklákon a legnagyobb veszélyeknek kitéve. I'Yijl ;i lelkem, Iái va,_ bogy az ut nehézségei miatt miként dobják el társaim a legjobb s legszebb ruhadarabokat ; de még magam is szép selyemfürtös subámat ott hagytam egy bokorban — nem tudván tovább hurczolni e fáradságos útban. így jutottunk egy tisztás helyre, honnan megláttuk a csendőrök őrházát. Kalauzunk is figyelmeztetett hogy ott vannak a csendőrök s jobb lenne tán más utat választani; de mi semmitől sem féltünk s meglehetősen ellátva lőfegyverekkel, utunkat egyenesen az őrtanyának vettük, mely előtt az ajtóban két csendőr állott. Mi borzasztó lármát kezdtünk csapni s mire a helyszínére értünk, egy lelket sem láttunk ; ajtó s ablaktábla keményen be volt húzva, bent síri csend volt. Az igaz, ha megtámadtak volna, mindenre el voltunk készülve, de magunkat elfogatni semmiképen sem engedtük volna. Nagy nevetés között hagytuk ott a csendőr urakat s utunkat tovább folytattuk. Jó kedvünket, melyet В . . . ó Miska soha ki nem fogyó humorának köszönhettünk, csak szegény lengyelünk rosz- szulléte rontotta meg. Délben megállottunk s felütöttük a laczikonybát. Kopogó tüzet csináltunk és sütöttük a szalonnát ; a melyiknek nem voll, pajtása megosztotta vele utolsó falatját. Talán soha oly egyetértő magyar ifjúság együtt nem volt, mint mi ; valóban egy test és egy lélek voltunk. Jól kipihenve magunkat, feltápászkodtunk és útnak indultunk. Nagy szomorúságunkra kalauzunk kijelentette, hogy ő még csak egy kis darabig jő velünk, mert neki már vissza kell mennie. El is jött egy darabig s *egy helyen megállva, elkiáltotta magát : „Uraim! itt van a határszél, én tovább nem mehetek.“ Megmagyarázta ekkor, merre menjünk s melyik utón tartsunk, s azután megvált tőlünk.
