Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-08-23 / 68. szám
— 27t — hot ugyan a fölött, hogy vájjon e törvény kívánalmai nem mennek-e túl egyik és másik hivatali kör jelöltjeire nézve a tudományos előképzettség sziik- ségképeni határain ? vájjon nem állitott e föl a törvény sok esetben túlságos és a gyakorlati viszo nyolc kai összhangba nem könnyen hozható igényeket? Mondani lehet azt is, hogy a praktikus élet ily törvény hiányában is megszülte a használható tisztviselőket a helyi kormányzat számára; s nem ritkán tapasztalható, hogy a formális külső kellékeknek meg nem felelő tisztviselő gyakorlatilag, az életben, sokkal kitünőbben tölti be föladatát, mint az a másik, ki az alaki kivánalmaknak megfelel. E kifogásokkal azonban szemben áll a törvénynek azon helyes intézkedése, melynél fogva szerzett jogokat nem érint, sőt tiszteletben tartja az eddigi alkalmazottaknak a gyakorlat által szerzett quali- ficatióját, és csak jövőre kihatólag intézkedik. Ez intézkedésében pedig azon helyes elv vezérli a törvényt, hogy a tudományos előképzettség bizonyos mértékét megkívánja, de egymagában nem tartja elegendőnek; hanem minden hivatali körre nézve követeli a praxist is. Általában véve tehát el lehet mondani, hogy e törvény jövőre nézve haladást jelez, és a közigazgatásnak egészben véve fejlődését, javulását van hivatva eszközölni. Én magam e törvényjavaslatnak a pártértekezlet körében folyt beható tárgyalása alkalmával többszöri felszólalásaimmal főleg oly módosítások eszközlésére törekedtem, hogy némely közigazgatási, főleg állami hivatalnokokra nézve a gymnáziuinnak, vagy a gymnasium bizonyos számú osztályainak végzése helyett, vagy alternative ama mellé, a polgári iskola végzését ajánlottam, mint a mely tanfolyam némely gyakorlati, különösen szám és könyvviteli szakokra határozottan alkalmasabb és befejezettebb előképzést nyújt a gymnasiuminál. E módosító indítványaimnál kettős czél lebegett szemem előtt; első az, hogy a gymnasiumok, e tudományos középiskolák túlnépesedését — mondhatni túltengését — csökkentsük az által, hogy a szülők előtt, még törvényi intézkedésekben is, ne úgy mutassuk be ezeket, mint az üdvösségnek egyedüli előcsarnokait ; másik czélom pedig az volt, hogy a polgári iskolákat, e fontos népoktatási intézeteket, állítsuk minél erősebb lábra az által, hogy az ifjúságot hozzájok utasítjuk, mint oly iskolákhoz, melyek minél számosabb pályának ajtóját nyitják meg előtte. b) A közadók kezeléséről és a 'pénzügyi közigazgatási bíráskodásról széló törvényezikkek, ha nem feleltek is meg teljesen azon igényeknek és óhajtásoknak, melyek e tárgyban még a szabadelvű párt körében is hangoztatva lettek, de mégis a létező állapotoknak határozott javítását foglalják magukban; s maga az ellenzék, bármily sok módosítást terjesztett is elő a részletekre nézve, egészben véve uem tagadta meg a törvényjavaslattól elismerését és támogatását. c) Az igazságügyminiszter által előterjesztett, letárgyalt és törvényerőre emelt javaslatok közt legfontosabb volt az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló törvényjavaslat. Mondhatni, hogy az egész ország közvéleménye sürgette már e törvényhozási intézkedést, és nem ok nélkül. Tagadhatatlan — és bár megmagyarázható, de semmiképen nem helyeselhető — tény, hogy alkotmányos életünk megújultéval nemzetünknek egész irányadó összesége, maga a tudomány és különösen a napi sajtó nem egy kérdésben rohamosan indult bizonyos divatos eszmék után, nem mindenkor fontolva meg, hogy helyesek-e azok mindenütt ? hogy megfelel-e az elmélet a gyakorlati viszonyoknak ? hogy különösen, a mi másutt czélszerü és hasznos, beválik-e ugyanannak a mi körülményeink közt V E megrovás nem csak minket magyarokat sújt; elkövették e hibát másutt is, nálunk előrehaladottabb nemzetek is. Ilyen fölkapott, sokszor hangoztatott, a tanszékekről és a hírlapokban erősen terjesztett nemzet- gazdasági tétel volt a többek közt az is, hogy a pénz csak olyan árú, mint egyéb czikk, hogy tehát a pénz használatának árát is a vevő és az eladó, a kínáló és az elfogadó, a hitelező és a kölcsön - vevő közti szabad alkura kell hagyni. Meg kell te hát szüntetni a kamatkorlátozást, mint a mely se nem igazságos, se nem czélszerü, se ki nem vihető. Nem csak, hanem világosan bebizonyította a tudomány, vagy legalább bebizonyitottnak vélte azon tételt is, hogy a kamatkorlátozás épen megdrágítja a pénzt. Hát mindez oly relativ igazság, melyet a tapasztalásból levont elmélet valónak bizonyított oly országokban, hol megállapodott és magas fejlettségre jutott közgazdasági viszonyok uralkodnak; hol ipar, kereskedés, földművelés egy rangban állanak egymással; hol a nemzedékről nemzedékre felgyűlt ingó vagyon nagy és állandó tőkéket teremtett; hol a kész pénzt gyümölcsözőleg elhelyezni nehézséggel jár ; hol épen ezért a rendes kamat alig haladja meg a 3—4 száztólit_, mint Angliában, mint Eran- cziaországban. Ily államokban törvény nyel tilalmazni az uzsorát és szabályozni a kamatlábat csakugyan fölösleges volna, ha nem káro.? ; noha megjegyzem, hogy Г rancziaországban ennek daczára van törvény uz uzsora ellen. Azonban nagy kérdés, hogy nálunk, a bol a viszonyok egészen másképen állanak, beválik-e igaznak az a más, idegen tapasztalatokból elvont leméi et V Nálunk nincsenek fölhalmozott tőkék, sőt tőkeszegény nemzet vagyunk ; pénzünk soha sem volt, még azon sokat dicsért régi jő időkben sem — sőt akkor még kevésbbé — miden különben a megélhetés föltételei könnyebbek, s az anyagi állapotok, legalább az ország egyes vidékein, kedvezőbbek valának. Mi államilag és társadalmilag 1848 után jóformán kezdő nemzet va gyünk; a régi viszonyokat megőrölte az idő, vagy erőszakosan lerombolta a mellőzhetlen újítás ; államunk és társadalmunk alapjait csak moú rakjuk le. Hazánk még mindig tulnyomólag földmivelő ország; a földbirtok nagy beruházásokat igényel, hogy belterjesebb gazdálkodást létesíthessünk ; a kis ipar különben sem nélkülözheti a folytonos hitelt, csak hogy az olcsó hitelt, mert a magas kamat feltétlenül megöli; a gyáripar megteremtéséhez tőke, sok tőke kellene; gazdag kereskedő osztályunk nincs. Szóval egész országunk, maga az állam első sorban, a lefolyt 15 év alatt úgy kívánta a pénz-segélyt, mint a szárazságtól ellankadt szomjú t föld a jótékony esőt. Kérdés lehetett, mondám, hogy ily körülmények közt a kamatszabadság elmélete beválik e igaznak és czélszerünek nálunk? Nem vált be; sőt az élet keserűen kinevette a tudományos theoriát. A mint a kamat korlátozás a törvény által meg lett szüntetve 1868-ban, az uzsora megkezdte a maga pusztító hadjáratát ; a tiz-husz százalékos kölcsön közönségessé és tisztességessé vált — ott, hol a föld használatáért, legalább az ország nagy részében nem fizetnek 5—6 százaléknál magasabb bért, hol a kis-ipar a legnagyobb szorgalom mellett is csak szűkén táplálja a munkást. I)e nem tartozott a ritkaság közé a 100-on és 1000-en feiülmenő uzsorás kamat sem; és a bíróság, maga az állam, kényte- lelen volt segédkezet nyújtani az uzsora karmai közé került szegény szerencsétlenek kizsákmányolására, tönkre tételére. Szerencsére az országnak nem minden vidékén, és nem minden néposztályban folyt ezen, egy elhamarkodott törvény által elősegített pusztítás. Az alföld vagyonos földmives magyar népe, s mint örömmel vagyok értesülve, a székelység is jó részben mentve maradt e csapástól. Kétségtelenül értelmességének, és egyébb kiváló tulajdonainak köszönheti ezt. De az ország egyes vidékei — szemtanuk állítása szerint — borzasztó helyzet ké pét nyújtják. A nép a hitelbe adott pálinka és az uzsora által meghizlalt adósságok következtében néhol faluszámra ki van sajátítva földbirtokából és örökéből; a föld, melyet müvei, másnak terem; saját házában most zsellérül lakik; munkájának gyű mölcsét más élvezi ; maga pedig él rabszolga módra. Ez a legfőbb oka az Amerikába való Iciván- dorlásnak az északi megyékből. Nem szükség bővebben fejtegetnem, hogy mennyi áldozatot követel az uzsora az iparosok körében ; mennyi szegény hivatalnokot tett tönkre; hány földbirtokos vesztette el ősi örökét, gyakran — magam is tudok rá meggyőző példát — nem az illetők vétkes könnyelműsége, meggondolatlansága vagy szorgalom hiánya i miatt, hanem azon egyszerű okból, mert a földdel és a természettel, sőt az ipari viszonyokkal sem lehet úgy alkura lépni, ónint a pénz tulajdonosa a kölcsönvevővel. A föld csak egyszer terem egy évben, s aztán termékenysége korlátolt és sokféle esélynek van kitéve; az ipari munka sem feszíthető túl azon a mértéken, a mit az emberi erő megbir; ellenben az uzsora évenként 12-szer is szeret aratni ; nem ismer rósz időjárást, sem jégesőt, sem kedvezőtlen kereskedelmi conjuncturákat; oda ül vendégül, még pedig nagyétii vendégül, a szegény ember szüle ebédjéhez, és szájából veszi ki annak a keserves megérdemlett falatot. A törvényjavaslat tehát, mely az uzsora pusztításainak korlátozását czélozta, méltán találkozott az országgyűlési pártok és a közvélemény helyeslésével, habár nem hiányoztak egyes képviselők, kik most is azon véleménynek hódoltak, hogy uzsora- törvényt hozni czélszerütlen, mert ily törvénynek nem lesz semmi hatálya. Azok, kik e nézetet nem osztják, köztük én is, azon meggyőződésben vannak, hogy az uzsorát ugyan semmiféle törvény meg nem szüntetheti és teljesen ki nem irthatja, de korlátozhatja igen is. Ha szükséges büntető törvényeket hozni az oly cselekmények ellen, melyek mások személyének és vagyonának megkárosítására vannak irányozva, bár bizonyos, hogy e törvények se a gyilkosságot, se a lopást nem fogják kiirtani a társadalomból : épen úgy szükséges törvényt alkotni az emberi kapzsiság oly bűnös irányzata ellen, mely által az uzsorás mások könnyelműségét, megfontolatlauságát, értelmi gyöngeségét vagy szorult helyzetét fölhasználva, azok megkárosítását és vagyoni megrontását eszközli. S bizonyos az is, hogy ha a legszigorúbb törvény sem fog némelyeket az uzsoráskodástól visszariasztani, mégis vannak és lesznek sokan olyanok is, kik a törvénybe ütközni semmi áron nem akarnak, s ha a törvény megsértése nélkül nem csinálhatnak maguknak kölcsönadott pénzűkkel nagy, de tisztességtelen hasznot, hát beérik a kisebb becsületes haszonnal. — Elénk vita folyt a fölött, hogy meg legyen-e állítva a törvényben a kamatmaximum, vagy nem ? En a kamatmaximum hive voltam, mert úgy vélekedtem, hogy annak meghatározása, miszerint egy bizonyos száztólin alól nincs, s azon felül van uzsora, hatályosabbá tette volna a törvényt és könnyebben konstatálhatóvá az uzsoravétséget. Ismerem azonban ' azokat az érveket, melyek az országgyűlésen is fölhozattak, s a tudomány által is érvényesíttetnek egy ily határozottan megállapított kamatláb ellen. A különböző törvényhozások példái egyaránt szólnak egyik és másik vélemény mellett. Francziior szág törvényében pl. megvan a kainatmaximun határozva, a porosz és az osztrák törvényben, melynek mintájára készült a mienk, nincs megható., .zva, és csak az uzsoravétség és mérvei van megjelölve. A képviselőháznak mindannyi pártból alaku’t többsége elvetette a kamatmaximum híveinek mód >- sitványát. d) Itt, az igazságügyi kormánytól eredő törvény- javaslatok sorában kellene szólnom egy oly kérdés törvényhozási elintézéséről, mely e nemes várost oly közelről és méltán érdekli ; értem az első fu- lyamodásu bíróságok végleges rendezésének, a törvényszéki és játrásbirósági székhelyek végleges megállapitá ■ sárnak ügyét. Azonban, fájdalom, ezt tárgyazó törvényjavaslat nem nyujtatott be. Valahányszor rá alkalom nyílt, mind én magara, mind más érdekelt képviselők, nem mulasztottuk el úgy a pártértekez- leteken, mint a házban kifejezést adni abbeli nézetünknek, hogy a bírósági székhelyek végleges megállapítását s ez egész függő kérdés rendezését szükségesnek tartjuk, és tovább halaszthatón ik már azért sem véljük, mert e rendezésre a törvényben kitűzött idő már régen letelt. En a fönnálló helyzet egyes visszás eseteinek igazságtalan és helytelen volta fölemlitése mellett kifejeztem azt is, hogy a bírói függetlenség, t. i. a bíráknak törvényben szentesített azon joga, mely szerint a bírót saját akaratán és hibáján kívül sem nyugdíjazni, sem egyik bíróságtól másikhoz áthelyezni nem lehet — mindaddig csak írott malaszt, mig a székhelyek kérdése eldöntve és a bíróságok létszáma végleg meghatározva nincs ; mert mikor a bíróságok létszáma végleg meghatároztatik, történhetik ismét reductio ; mely esetben tehát némely bírák nyugdíjazása szükségessé válik. De minden esetre meg fog történni a székhelyek végleges megállapítása alkalmival az, hogy a helyet változtató bíróságok tagjai a dolog természetéből kifolyólag máshová fognak áthelyeztetni. Az igazságügyi kormány e fölszólalásokra mindannyiszor kijelenté, hogy a kérdés sok nehézségekkel van összekötve, de a törvényjavaslatot most már be fogja terjeszteni. Ez azonban nem történt, hanem az ülésszak végén beterjesztetett egy törvényjavaslat, mely több járásbíróság fölállítása iránt kíván intézkedni ; a bírósági székhelyek megállapításának kérdését azonban csak egyetlen helyre nézve oldja meg, — a többiek iránt pedig a végleges határozat elhalasztatik addig, mig a királyi tábla decentralisatioja foganatba fog vétetni. — Hát hiszen abban a tervben van is okszerűség, hogy e két dolog együtt intéztessék el ; mert mig az megállapítva nincs, hogy hány kii'ályi tábla legyen s hol legyenek azok : addig azt is bajos végűig elhatározni, hogy hány királyi törvényszék legyen s hol legyen azok székhelye? Ez azonban sovány vigasztalás azon városok részére, melyek évek hosszú sora óta várják, hogy a redukezió alkalmával elkövetett visszásságok az ő javukra orvosol- tassanak, s most ismét valószínűleg bizonytalan ideig kell várakozniok. Ezen városok közé tartóz.к Sepsi-Szentgyörgy is, s ha van valami, ami az elhalasztás sajnos voltát enyhítheti: az annak tudata, hogy városunknak ez irányban táplált reménye nemcsak a legigazságosabb, hanem a kormánynak ázni kifejezett elvével is összetalálkozik, mely szerint a törvényszékek a megyei központba, a járásbíróságok pedig a szolgabirói járások központjába lesznek mindenütt elhelyezendők, a mint azt minden észszerű rendezés természetesen hozza magával. e) Egyúttal e helyen emlékszem meg egy más tárgyról is, mely választóim közül sokakat közelről érdekel; értem az ipartörvény revízióját, melyre nézve igen számos kérvény érkezett be az ország minden részéből, egyebek közt e város iparos körétől is a képviselőházhoz, a nélkül, hogy e tárgyban eddigelé törvényjavaslat terjesztetett volna elé. Egy ily törvényjavaslat, mint ezt az ipar-, földmüv. és kereskedelmi miniszter ígérte is, nem késhetik sokáig, s eddigi elmaradásának okát is részint magának a revizió kérdésének nehézsége, részint azon minisztériumban történt személy változás okozta. A mennyiben e kérdés főelveire nézve magamnak, mint nem szakember, véleményt tudok formálni : annyiban véleményem összhangban áll azon kérvény irányával, mely innen, választóim köréből, általam a képviselőházhoz benyujtatott volt. Itt is azt vallom, hogy pusztán a tudomány elmélete, más országok viszonyaiból merített elvek, vagy divatos jelszavak után ily gyakorlati kérdésben elindulni nem lehet; hanem arra kell tekinteni, azt kell szemügyre és fontolóra venni, hogy mi nálunk a czélszerü és helyes ? A mennyiben az ipar terén inaugurait túlságos szabadság sem az érdekelt osztály, sem a közjó érdekével nem egyezik meg : akkor és any- nyiban e szabadságot megszoritandónak, szabályo- zandónak vélem. Mert a szabadság, igaz értelmében csak addig szabadság, mig jót eredményez ; azon túl csak áltatás, önző érdekek palástolására kigondolt szó, de nem igazság. (Folytatása következik. )
