Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-01-21 / 7. szám
Erre D. Veres Gyula tiszti ügyész indítványozza, hogy a békehíréi állomás a jövőre is fentartassélc, mit a gyűlés elfogad. Ellenben időelőttinek mondja ki az indítvány azon részét, melynél fogva a békehíréi teendők, s az árvaügyek kezelésére egy tanácsosi állomás rendszeresítessék, mely jogvégzett egyénnel lenne betöltendő ; ha azonban a tanács nem lenne képes mostani szervezetében az összehalmozódott munkát elvégezni, a polgármester újítsa meg ez indítványt a közgyűlés előtt. Tárgyaltatott ezután még Szemerja városrész azon indítványa, hogy az eltörölt rendőrbiztosi állomás állíttassuk vissza; a közgyűlés azonban ezt nem fogadta el. mivel a kért állomást maguk Szemerja városrész képviselői mondották sziikségfelettinek s a már elfogadott költségvetésben ez állomásról gondoskodva nem lett. A Székely Nemzeti Muzeum a képviselőházban. I. A képviselőház szerdai ülésén tárgyaltatott Há- romszékmegye közönségének a képviselőházhoz intézett azon kérvénye, hogy a képviselőház nyomtatványai a székely nemzeti muzeum részére küldessenek meg. A gazdasági bizottság jelentésében a kérelem megtagadását indítványozta és csakis Ugrón Gábor erélyes felszólalására, melyhez azután a miniszterelnök és Csiky Kálmán is hozzájárult, határozta el a ház azok megküldését. Az ülés ez epizódjának részletesebb leírását a következőkben adjuk : ír. A gazdasági bizottság előterjesztése után. melyben a kérelmet nem tartja teljesíthetőnek, felszólalt Ugrón Gábor: Valóban, a gazdasági bizottság jelentésén csodálkoznom kell, mert az előrebocsátot- takből egészen téves következtetést von le, a menynyiben a képviselőliáz azon határozata nem azt je. lentette, hogy egyáltalában nem fog másnak irományaiból nyújtani, mint azon felsorolt intézeteknek, hanem hogy ezeknek a ház további határozata nélkül is irományai megküldetnek ; de a ház joga nincs elvesztve, hogy irományának egy példányát valamely más intézet számára is megktildhesse (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) A háromszéki székely múzeum mindenesetre közhasznú és közművelődési intézet. Ha a ház irományai oda megküldetnek, ez nagyon helyes iutézkedés fog lenni, mert a múzeumi könyvtárt fogja gyarapítani oly irományokkal, a melyekre szüksége lesz nem egy székely ifjúnak. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) En tudom, hogy a ház irományai sem stilisztikai tekintetben nem oly kiválóan fontosak, hogy azok valamely múzeumban mindenesetre megszereztessenek, de más részről nem is oly hiányosak, hogy azok valamely múzeumba ne legyenek megőrizhetők. Ugyanazért kértem a t. házat, hogy a sepsi-szent- györgyi muzeum számára a képviselőházi irományoknak egy példánya megküldessék. A takarékosságnak van értelme, de ilyen piszkos takarékosságnak semmi értelmét nem látom. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Csávossy Béla előadó: T. ház! En méltánylom azon szempontot, a melyet a t- képviselő ur felhozott, hogy t. i. a háromszéki muzeum kérelme tel - jésittessék. Ki kell azonban jelentenem, hogy csodálkozom, hogy a t. képviselő ur a gazdasági bizottság álláspontján csodálkozik, holott a bizottságnak a ház egy határozata következtében ezen állásponton tulmenuie nem szabad. Ez azonban nem zárja ki, hogy a ház némely esetekben másképen is ne intézkedhessél A gazdasági bizottságnak azonban jelentésében szorosan ragaszkodnia kellett a ház azon határozatához, mely szerint nyomtatványok csakis azon külföldi törvényhozó testületeknek és múzeumoknak küldessenek meg, melyekkel a ház csereviszonyban áll. Ami a piszkos takarékoskodást illeti, utalok arra, hogy e nyomtatványok igen sokba kerülnek, minthogy 550 példányban nyomatnák. A bizottság pedig egy ily kérvény tárgyalása alkalmából nem érezte magát hivatottnak arra, hogy precedenst alkosson, melynek alapján az összes törvényhatóságok és egyéb intézetek ugyanilyen kérelemmel forduljanak a házhoz, (kelkiáltások a szélsőbalon: Hiszen csak 3 muzeum van az országban!) Ha minden intézet hasonló kérvénye teljesittetnék, akkor nem 550 példány kellene, hanem 6—700 példány sem lenne elegendő, ez pedig az országnak igen sokba kerülne. (Úgy van! a jobboldalon.) Végül a bízott- i búg nevében vissza keli utasítanom a t. képviselő ur azon kil'ejezését, hogy midőn a bizottság a takarékosságot tartja szeme előtt, azt nem lehet piszkos takarékoskodásnak mondani. (Elénk helyeslés a jobb- 1 oldalon.) Csanády Sándor: T. ház! t. előadó ur előadásá- bó! arról győződtem meg, hogy ő nem tudja, hány j nmz' iim van az országban. (Derültség a szélsőbalon.) 1 Összesen három muzeum van. Ha tehát a képvi- j selőház megküldené ezen múzeumoknak az irományokat, ez bizonyára csekély költségtöbbletet okozna, a mely szót sem érdemelne. Ha takarékoskodni akar a t. képviselő ur, takarékoskodjék Boszniában és Herczegovinában. (Úgy ,van ! a szélsőbaloldalon. Derültség a jobboldalon.) Óhajtandó volna, t. ház, ha legalább 1 5 múzeumnak adhatná meg a képviselőház az irományokat. Ugyanazért kérem a t. házat, méltóztassék lia- i tározatilag kimondani, hogy a nevezet muzeum részére a nyomtatványok megküldetnek. (Elénk helyes lés a szélsőbaloldalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! Mindenekelőtt konstatálni kívánom, hogy a gazdasági bizottság, mint bizottság, csakugyan alig járhatott el máskép, mint a hogy eljárt, és igy azért semmi néven nevezendő megrovás nem illeti. (Helyeslés jobb felől.) Nem megyek annak kutatásába, hogy 3 muzeum van e az országban, vagy nem; de én azt tudom, hogy több van. Ez azonban egészen irreleváns dolog. A mi magát a szőnyegen lévő kérdést illeti, tekintettel arra, hogy itt az országnak azon határszélén egy ilyen közművelődési czéllal biró intézet | mindenesetre megérdemli a képviselőház részvétét is; kérem, hogy a sepsi-szentgyörgyi múzeumnak küldessenek meg az irományok. (Helyeslés.) Csiky Kálmán: T. ház! Azok után, a miket a miniszterelnök ur méltóztatott mondani, nekem csakis azon megjegyzésem van, hogy az ország egész' erdélyi rászében, Kolozsváron kívül, nincsen olyan intézet, a mely jogi tanfolyammal bírván a hozott határozat értelmében ezen irományokat megkaphatná. Ennél fogva, tekintve, hogy csakis Kolozsváron lehet ezen irományok birtokába jutni, ezen különben is nagyon kitűnő intézet, a mely a. székelyeknek ajándék következtében jutott birtokába, csakugyan megérdemli, hogy azokat megkapja. Azért én is kérem, méltóztassék az irományokat ezen múzeumnak megküldeni. (Helyeslés a jobboldalon.) A ház az irományok megküldését határozta el. Fővárosi levél. (Képek. - - Maszka is, meg katona is. — Yerescsagin kép- kiállitása a műcsarnokban. — Egy kérdés. — Toll és ecset. — „A Sipkaszorosban minden csöndes!“ — Kaufmann tábornok és Yerescsagin. — Egy tüzbe dobott festmény. — Egy vonzóbb képgyűjtemény. — Blaháné 35 másolatban. A csalogány a fényképész előtt, Dalolo képek. Eszter arczképe. A parkette és a jég mellett az elmúlt napokban a képek is kivették a maguk részét a közönség érdeklődéséből. Első sorban kiválóan egy orosz festő képsorozata foglalkoztatja a magyar főváros mű barátait. Noha muszka is, meg katonai is, mégis ünneplés tárgya ő fővárosunkban. Az igaz, hogy sem muszka voltát, sem kardját nem illeti meg hódolatunk, hanem ecsetjét, mely a természetnek, az igazságnak áll szolgálatában. Yerescsagin, e nagyhírű festő művei láthatók a sugár-uti műcsarnokban, ama Verescsaginé, a ki művész és hős is egy személyben. Mert Yerescsagin, ki kiválókép' csataképeket fest nagy előszeretettel, az eeset mellett kardot is forgat kezében és nem egy hőstett tette őt érdemessé a legnagyobb katonai kitüntetésre, raelylyel őt lől- ruházták. Es noha e kitüntetésre oly fényes hadi érdemei vannak, a művész még sem glórifikálja a háborút. Nem rajzol hősöket, kik golyózápor és füstfelhők között villogó fényes kaiddal és elszántságból csillogó szemekkel állnak szemben a halállal, nem idealizálja a vitézséget, a harczí dicsőséget, mely utoljára is csak csonka hullákban és patakzó vérben nyer kifejezést. Yerescsagin az igazságot rajzolja. Es ezt a csonka hullákban és a patakzó vérben fejezi ki. Mert bár merre dől is a harczi szerencse, bármily nagy is a sereg vitézsége, az eredmény csak egy : hulla és vér. Ezt a szörnyű igazságot fejezik ki az orosz festő müvei, melyek egész Európában a legnagyobb szenzácziót keltették. Es hogy ott álltam előttük a műcsarnokban, megdöbbentem az igazságnak e fagyasztó kifejezésétől. Azok a csonka holttestek, azok a kétségbeesett haldoklók, azok a vérző sebesültek iszonyú hatással vannak a szemlélőre. Az emberben — e képek láttára — önkénytelenül föltolul a kérdés : „Hát mikor alszik már ki az emberben a vadállat, mely a vért szomjuhozza? Mikor látja már be az emberiség, hogy addig nem beszélhet czivi- lizáczióról, mig háborút fognak viselni V Mikor fogják már egyszer kimondani, hogy a háború nem egyéb, mint gyilkosság nagyban, mely annyival súlyosabban büntetendő a közönséges gyilkosságnál, mivel hidegvérrel, tervszerüleg,- „taktikával“ haj tátik végre s egyszerre népek ezrei mészároltainak le ? !“ Mindez és még sok mindenféle tolul föl az emberben e képek láttára ; de hát mi haszna volna azt ide leírni, mőg kigunyolnak bennem a rajongó idea1 istát ! Hogy milyenek azok a képek? Hát biz azt ilyfiI1 Eégiády-íéle tollal — a mivel én irok — bajos V()hia let aj zol ni, a minek az n gertiális ecset adót ki leje/,est. Ha Zola ríaturaiismusa avatta volna föl pennámat és Jókai mesteri nyelvezetének színgazdagságával tudnék festeni, talán lepingálhatnám az önök lelki szemei elé ama képeket. De tudom istenem, hogy a jövő évben hadmentességi adó czimén több pénzt be nem seperne Szapáry1 . . . Talán leginkább meglehet értetni igy tollal „A Sipkaszorosba a minden csöndes“ czimű képcyklust, mert annak története is van. Három kép ez, melyek közül az elsőn egy katona őrszem egyenesen állva bánatosan mereng el a hóval borított tájon. A második képen ugyanaz az őrsze n arczára húzott csuklyával áll a téli zimankóban s csak nagy nehezen tudja már megállani helyét a hózivatarban. A harmadik képen végre csak a szurony és a csuklya hegye látszik már ki a hóból : „A Sipkaszorosban minden csöndes!u Sokkal furcsább története van a művész egy másik festményének, mely azonban már csak fényképben létezik. Ez a kép egy orosz katona holttestét tüntette föl sivár, elhagyatott mezőségen, a mint fölötte hollók lakmároznak. Kaufmann tábornok meglátta a képet és mogorván igy szólt a művészhez: — Ez a jelenet nem igaz! — Es miért nem igaz, tábornokom ! — Mert az orosz hadsereg soha egyetlen halottat nem hagyott hátra maga után. — Bocsánatot kérek, tábornok ur, én láttam . . . saját szemeimmel láttam . . . — Lehetetlen, ismételem, lehetetlen ! — vágott közbe a tábornok ingerülten. — Tehát jól van! — válaszolt Yerescsagin s a kész képet, mely akkor már a czárnak volt odaígérve, minden habozás nélkül a tüzbe dobta. E megrázó képnek most már csak fénykép másolata van meg . . . . . . Bármennyire szenzáczionális ugyan a Yeves- csagin-féle kiállítás a sugárúti műcsarnokban, van azonban jelenleg Budapesten egy képgyűjtemény, melynek sokkal nagyobb a vonzereje, mint ezeké a borzadalmas képeké. Egész nap nagy közönség bámulja. A váczi utczában van kiállítva a Sárkány-féle kirakatban. Csak egy tekintetet kell vetni e fényképekre, hogy kimagyarázhassuk magunknak rendkívüli vonzerejüket s ha eláruljuk, hogy kit ábrázolnak, mindjárt belátja azt az olvasó is, ha a hazának bármily messze eső városkájában méltatja is figyelemre e sorokat. Ez a harminezöt fénykép itt egytől-egyig mind Blahánét ábrázolja. íme a kulcs ! Mig a műcsarnok képei megdöbbentik a szemlélőt, ezek a szebbnél szebb idyllek itt elbájolják. A kedves művésznő valamennyi szerepében levétette magát, melyben két év óta fellépett. Milyen gyűjtemény ez ! Három egész napig ült a fotográfus előtt s hogy az illető szerepbe beleélje magát, mindannyiszor el- dudőlt magában abból egy nótát. Azért is tesznek azok a képek olyan hatást, mintha dalolni hallanék ! jegyzé meg egy kóbor lovag. Yégül még egy képről kötelességem megemlékezni, mely hivatva volt a magyar fővárosban szenzácziót kelteni : A boldogtalan Solymosi Eszter arczképe ez, melyet egy Ábrányi Lajos nevű ur festett emlékezés ! után. Nem tudjuk, a festő ur ecsetje nem fogott-e Ы- ven, a kép nem állott-e művészi magaslaton, avagy talán szegény Eszter iránt hagyott az érdeklődés ( ? i év után ez nem volna csuda ebben a gőzkerekeit haladó, hálátlan világban), elég az hozzá, hogy a remélt szenzáczió bizony elmaradt, a képet oly kevesen látogatták, mikép a Pannónia szálló tulaj- I donosa,, melyben az ki volt állítva, lakbér fejében I lefoglalta Esztert . . . I Ez volt a harmadik kép, mely hivatva volt szenzácziót kelteni, mire azonban képtelennek bizonyult. Hevesi József, L E V E L E K. S.-Szemerja, 1883. jan. 15. Megtörtént ! Végre sok hercze-hurcza után, az ellenségeskedés minden nemének felhasználása után, a balpárt lövegei elfogytak, fegyverei eltompultak s diadalmas bevonulását az isten házába Györbiró Sándor megválasztott énekvezérünk vasárnap délelőtt megtartá; mint csatát nyert hadvezér, elfoglalá a törvény által neki adott helyet, de nem hágott mint zsarnok győző maga alá gyűrt ellenei nyakára, hanem egyik kezében a béke olajágával, másik kezében ama megirt igével : „szeressed felebarátodat, mint magadat“ — így foglalta el igénytelen, de nemes és fenséges állomását egyházközségünkben. Tegnap — vasárnap délelőtt — a templomim - gyen dörgő taraczklövések figyelmeztették a hívőket, hogy az istenitisztelet más alkalmi ünnepélyességgel is össze lesz kapcsolva, mi nem lehet más, mint a megválasztott mester beköszöntése, a m iit hogy agy is volt. Tehát a kik már előre tudták a mai templomozás egyik fontos mozzanatát, azok tömege
