Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-08-05 / 63. szám

— 250 —

Politikai szemle.

Az Isztriái tartomány gyűlésre, mely több mint egy évi szünet után november elején fog Triesztben megnyílni, nagyban készülnek az Dztriai szlávok. A tartománygyülés megnyitása elett Pisinoban nagy népgyülést akarnak tartani, melyben a horvátok tüntetni akarnak a nagy-horvát eszmékkel. A szlovén többség azonban ezt nem akarja megengedni s garancziákat kíván a horvátoktól, hogy nem fogják tenni.

Csehországban a csehek egymásután foglalják el azon helyeket, melyekről a németek által leszorítva voltak. Az osztrák szabadelvű párt uralma alatt készült választási törvény a tartomány gyűlésen biztosította a németek többségét. Ma már ez sincs többé. Az uj tartománygyülésen a törvény minden kedvezése mellett is kisebbségben vannak a németek. Taaffe s az arisztokraczia a cseheket pártolja s azok annyi küzdelem után végre többségben vannak, — mi úgy számarányuknál, mint műveltségüknél fogva meg is illeti őket. Rieger az uj- tartománygyülésen élesen kelt ki a németek uralma ellen, szemére vetve az alkotmánypártnak minden bűnét s egy uj választási javaslatot nyújtott be, mely által függetlenné akarják magukat tenni a bécsi kormánytól s az arisztokráczia esetleges jóakaratától.

Egy bécsi lap levelezője Milán szerb királyt közelebb meginierviewolta. Milán érdekes nyilatkozatot tett Szerbia belső állapota felől. A szerb radi- kálizmust hanyatlóban levőnek mondá, a vezetők fiatal emberek, kik nincsenek tisztában eszméikkel. A szerbek általában demokratikus érzelmüek ugyan, de nem kommunisták. Óhajtják a községek szabadságát, a jó igazságszolgáltatást, s hogy minél kevesebb adót fizessenek. A radikálisok nem kormányképes ellenzék. Az ellenzék másik tábora Risztics- csel a szabadelvűek. Ez kormányképes, de a véze- tők többsége nem akarja megérteni a kor eszméit. Legjobban szeretnék, ha Szerbiát kínai fallal zárhatnák el a külföldtől. A mai kormánynak két jó tulajdonsága van, munkakedve s hogy minden chau- vinizmussal szakított. A chauvinisták ma csak kis csoportot képeznek, a lakosság többsége a gazdasági érdekek megóvását sürgeti. Erre törekszik a jelenlegi kormány s köréje sorakozik mindenki, a ki nyugalmat, rendet s az Európához való minél szorosabb csatlakozást óhajtja. Áttérve a Balkán államok szövetségére, Milán azt mondá, hogy az nem egészen jogosulatlan s ezért foglalkozik annyit vele a délszláv sajtó. De nagy akadályok állanak a valósítás elé. A különböző népek és törzsek közt nagy az érdekkülönbség, a rivali ás s Románia e szövetségnél általában alig jöhet szóba. De a jövőre nézve ez eszmének lehet némi jogosultsága s csak a jövő fogja kimutatni, mi bir nagyobb hatással a Balkán népeire: a közös érdekek hatalma, vagy a tényleges viszonyok és reális életfeltételek gátló befolyása ?

A szuezi csatorna kérdése hétfőn került az angol parlament elé. Gladstone erősen kikelt akonzervati vek vezére Salis'b urynek azon tanai ellen, miutha egyedül Angolországnak volna joga e kérdésben a beavatkozásra és mintha a territoriális jogok a világkereskedelem érdekei által megdöntethetnének. Brit csatorna csak brit területen lehetséges. A ház szerinte nem határozhat oly kérdésben, melyet csak egyiptomi vagy nem - zetközi bizottság dönthet el. A ház 282 szavazattal 183 ellenében elvetette Northcote azon indítványát, hogy a szuezi kérdés ügyében feliratot intézzen a parlament a királynőhöz.

A franczia szenátus múlt szombaton egyetlen egy szavazattöbbséggel megszüntette a bírák elmoz- dithatlauságát.

tel, ott a magas Kárpátok tövében a „nagy erdő“ mellett, a Ylagyecz bátya szomszédságában éppen annyi volt. Azt mondta a „ruladi pán“ akkor, mi- kor apja meg akarta venni, akkor, mikor hazajött a tutajozásból, zsebében olyan nagy bankóval, minek az értékét egy lélekzetre tán ki se lehet mondani . . . Hej, de az ő apja nem akarta igazán megvenni azt a kunyhót, odament a nagy bankó a Milos korcsmájába. No de nem tesz semmit, majd megveszi ő, igen, ő fog abba belehurezolódni, ő . . . meg a Maricza ! Maricza, az a piros képű, dolgos kezű lány, a kivel együtt játszottak a patak mellett, együtt őrizték a kecskét a hegjmldalon.

Hej ! az volt csak a napfölkelte, mikor a Maric^á- val együtt nézték, mikor annak keze az övében nyugodott, mikor rámutatott arra a kis kunyhóra s ott a Ylagyecz bátya szomszédságában, mely fehér falaival és füstölgő kéményével ragyogott a reggeli fénytől ; s aztán azt kérdezte :

Eljösz-e oda? Eljösz e velem,'Maricza ?

Ls Maricza csak hallgatott, mintha erre felelni sem kellene.

Ez a pillanat eszébe jutott mindig, valahányszor a pénzét olvasta.

Nem bírta feledni Mariczát.

Maricza azóta bizonyosan szép leány, nagy leány lett, azután várja, mindig várja őt, hogy beköltözGnrko tábornok, kongresszusi Lengyelország uj kormányzója közelebb foglalta el hivatalát. Ez alkalommal a helyőrség törzstiszteihez beszédet intézett, melyben a többi közt azon fontos nyilatkozatot, tette, hogy Oroszország, mely az Amurtól a Visztuláig terjed, elég nagy, úgy hogy további hódításra nincs szüksége; viszont azonban abból a területből, rnely- lyel ma bir, egy hüvelyknyiről sem fog lemondani. „Inkább csontjainkkal fedjük e birodalom földét — mondá — semhogy abból egy talpalatnyit is adjunk másnak.“ A varsói egyetem s más felsőbb tanintézetek tanáraihoz pedig következő szavakat intézte: „A császár ő felségének egyáltalán nem szándéka a lengyeleket oroszokká tenni, csak azt kívánja, hogy az ifjúság figyelemre és igazságszeretetre legyen szoktatva. Ne alkalmazzanak önök uraim az ifjúság nevelésére mást, mint csak paedagogiai eszközöket s neveljék az ifjakat a czár hű alattvalóivá; többet a kormány nem kíván önöktől.“

Tisza-Eszlár.

A vád és V édbeszédek.

(Fuly tatás )

Szeyffert után Szalay Károly magánvádló beszólt ózv. Solymosi Jáuosné nevében. Szenvedélyesen kel ki azon törvénytaposó, nagy részben a tisztességet is lábbal tapodó czinizmus ellen, melynek nyilvá- nulásait a tárgyalás alatt némán kellett végig néznie s melynek párját e napig sehol sem találta. A védelem egyrészt határozottan az igazsággal homlokegyenest ellenkező állításokkal kívánta tévedésbe hozni, hamis törvényidézésekkel kívánta megfélemlíteni a tanukat s ha e teremben az igazságszolgáltatás, a jogrend egészen fel nem bomlott, ez csak az elnöknek köszönhető. Tanuk, kik a vádat megerősítő tényekről tettek tanúságot, órákon át oly páratlan faggatásoknak voltak kitéve, melyhez hasonlót ő negyedfél századot jóval meghaladó gyakorlat alatt soha nem tapasztalt; ellenben néha volt a kir. főügyészi helyettes oly tanukkal szemben, kik nyilván hamisan vagy tévesen, de vádlottak mellett vallottak. Még kísérletet sem tett arra, hogy a valló tények kitudassanak, hogy a tanú hamis eskütől megóvassék, hogy a per haszontalan komplikácziója megakadályoztassék.

Elnök figyelmeztetésére, hogy tulságokba ne bocsátkozzék, áttér a bünper tárgyára.

Solymosi Eszter múlt év április elsején az 0 és Újfalu közt, a zsidó zsinagóga és Lichtmann Mór magános telepe közt elnyúló tiszai gáton eltűnt. Azon túl senki sem látta többé. Elveszett, mintha a föld nyelte volna el. Keresésére indulnak; anyja az nap délután találkozik Scharf József zsidó egyházszolgával s ez azzal vigasztalja, hogy lássa, az ő gyermekkorában szintén veszett el leány Náná- son, ráfogták a zsidókra, hogy azok vesztették el s később mégis megtalálták, igaz, hogy halva, a réten. Az anya nem hallgat e beszédre, keres tovább, de midőn minden keresés hiába való, eszébe jutnak a zsidó egyházszolga önkénytelen, ok nélkül alkalom nélkül elmondott szavai, megy az elöljárósághoz, de nem hallgatják meg, panaszát rémlátásnak, képtelenségnek mondják. De Scharf Józsefnek alig 5 éves gyermek társainak elmondja: „atyus megfogta a magyar lányt, a metsző bácsi pedig megvágta.“

A vizsgálat megindul s most Scharf Móricz tüzetesen, részletesen ismétli a vérfagyasztó iszonyú történetet.

Szalay ezután részletesen kezdi bizonyítgatni, hogy a rituális véráldozat nem lehetetlenség. Elnök közbevág, hogy nem engedheti meg egyik vallásfelekezet elleni gyűlölet hirdetését. A jelenlevő zsidó közönség raegéljenzi az elnököt, mire ez csendességre szólítja fel a közönséget, mert különben a termet kiüritteti.

zenek abba a kunyhóba ott az erdő szélén. Es bizonyosan régóta kérdezgeti а/, ő apjától, hogy mikor fog haza jönni, meddig kell neki várni? ha nem az ő apja nem tud felelni, az ő apja mindig részeg, mindig ott van a Milos korcsmájában. Hanem Janó hazamegy, egyszerre csak otthon lesz, mikor nem is várják. Hej ! akkor örül majd a Maricza, akkor lesz ő boldog. Nem sokáig kell már várokoznia, behurczolkodnak a kunyhóba, a kéményük füstöl, ő az erdőre jár fát vágni a mladi pannak, mert a mladi pan okos ember, az megalkuszik helyette a házért, Maricza majd krumplit ültet, mosni jár a patakra, főz, és estenden, ha pi- kulaszóval jelzi a messzeségből közeledtét, eléje megy, ott vár rája a sövény mellett . . . Aztán leülnek a párolgó bogrács mellé, izleni fog az asz- szony főztje; néznek a csillagokba s megkérdezik egymástól :

— Ugy-e jó igy Maricza?

— Ugy-e szép az élet?

Csak teljes legyen az a hatvan forint ... de teljes is lesz nem sokára; tánczol, dolgozik, nélkülöz érte, hiszen három esztendő kell már csak !

. . . Szegény tót boldogan dőlt nyughelyére s aztán sikoltva ugrott föl. Azok a vásott kölykök tűket dugtak a párnájába !...

Szalay az elnöki figyelmeztetésre megjegyzi, hogy előadásának összefüggése miatt nem hallgathatta el, a miket mondott. Mert Solymosi Eszter is a rituális vérvétel áldozata. Hogy is veszhetett el különben azon a helyen, fényes nappal? Hogy az útja melletti kútba szédült volna, ki van zárva az által, hogy a kút megvizsgáltatván, üresnek találtatott ; de Tapasztó Miklós a leányt a kuttól eltávozni, sőt a gáton menni látta. Két eshetőség van tehát: vagy öngyilkos volt a leány, vagy hogy megölték, s a bűntett nyomainak eltüntetésére a testet felta- lálhatlanul elrejtették.

De hogy képzelhető az, hogy a leány ne a rövi- debb s egyenes utón menjen a Tiszához, hanem a mi eddig az öngyilkosságok történetében unikum volna, haladjon kerülő utón azon rósz felé, hol a viz sekélyes volta miatt csak lépésről lépésre kellett volna belebb menni a vízbe, hogy azután a középen ölje meg magát. Az a gyermek, kinek ily lelki ereje van, nem öli magát vizbe. S mégis a titkos védelem erre a kérdésre vetette magát. Valószínűvé kellett lenni, hogy Eszter öngyilkos lett. Megkísértetek indokolása is s megbotránkozva hallotta mindenki, mint akarták a gyermekkor szentségét piszkos és hágár gyanúsítással beszennyezni. Azt is beakarták bizonyítani, hogy szomorú volt, de kisült, hogy ez csak koholmány. Memcsak hogy szomorú nem volt, de nem is lehetett, mert őt épp az nap öröm érte

Áttérve a dadai hullára, kiemeli, hogy sem az anya, sem a testvérek, sem a rokonok, sem a boldogult papja és tanítója, sem iskolatársa nem ismerték föl benne Esztert. S midőn ehhez járul az, hogy a t. kir. törvényszék vizsgálóbírósága által megtartott szemléhez hivott orvosok oly világos jelenségeket konstatáltak, a melyek a hullának Eszterrel való azonosságát teljesen tökéletesen kizárták : akkor nem volt és nem lehetett többé senkinek kételye arra nézve, hogy a kifogott hulla nem Eszteré, s hogy ez nem egyéb, mint a büntetőeljárás felrevezetésére kigondolt merénylet. Oly nagy volt a különbség Eszter és a kifogott hulla közt, hogy az egyszeri megszemlélés minden kétséget eloszlatott. A fölülvizsgálok adott véleményére nézve megjegyzi, hogy az ügy eldöntésére nézve mindegy, akár fekszik az a törvényszék előtt, akár nem, mert itt nem arról van szó, hogy mit hisz Scheut- hauer, hanem az : mi van, mi nincs bebizonyítva. Némely körülményt azonban nem hallgathat el. Nevezetesen azon következtésre, melyet Scheuthauer a körmök hiányából von le, megjegyzi, hogy ha az exhumáeziókor a körmök nem voltak meg, — nem az következik, hogy nem lehettek a szemlénél sem, hanem következik az, hogy miután a szemlénél a körmök megvoltak, az exhumáczióuál pedig meg nem voltak, ha azok időközben a tudomány állítása szerint el nem enyészhettek, egyszerűen ellopattak és bizonyára nem a védelem számára lopattak el, mint a festék és papír is kéz alatt tévedt el,s amint be lehetne bizonyítani, hogy a fogak egy része is eltüntette- tett. A mi pedig a hulla kezére kötött festéket illeti, azt hiszi, hogy nincs olyan tudós a világon, ki csak okoskodni s nem bebizonyítani lenne képes, hogy van lehetőség abban, hogy akkor, midőn a hullának a haja kiázik a vízben, midőn leáznak körmei, midőn annak bőre lehámlik, ugyanakkor a kezén levő kendőben volt pnpiros el ne romoljon, a festék pedig fel ne olvadjon; s hivatkozik egy a vég- tárgyalás alkalmával ugyan fel nem olvasott, azonban Eötvös által a végtárgyalás folyamán benyuj tott beadványra, a mely határozottan, világosan azt tartalmazza, hogy a hulla kezén a keszkenő kötve volt ; az, hogy a kendőben sem a papír, sem a festék el nem olvadt, határozottan bizonyltja aztt hogy azon keszkenőt azok kötötték Észtéi kezére, a kik bűneinek áldozata lett.

A hullacsempészet tény, melyet a tettesek be is ismertek. Igaz, hogy a védelem részéről ép úgy, mint a kir. ügyészség részéről tagadásba vétetik, illetőleg kétségbe vonatik Matejnek, Herskónak, Smilovicsnak s a többieknek vallomása. Széles, e világon meghurczoltatott Magyarország igazságszolgáltatása; elmondatott, hogy Magyarországon az inquisito ideje visszajött, hogy képzelt bűnökért, víziókért ismét kínozzák az embereket ; de hát feltéve, ha ez igy lett volna is, az illetők vallomásának helyességén, annak súlyán változtatna e az legkevesebbet is? Nem változtatna, mert nincs oly kínzás, nincs oly erőszak a világon, a mely által valaki lehetetlenségre kényszerittessék.

De tagadja, hogy a vádlottak egyáltalában kínoz- tattak volna. Azt a két tanút, kik ezt tanúsítanák, a törvényszék meghiteltetésre sem tartotta érdemesnek. E két tanú ellenében egy tisztességes ember egyszerű tagadása is elég, de más körülmények is szólnak ellene.

Hozzájárul ehhez még azon körülmény, hogy a vádlottaknak ezen állítólagos uiegtcinoztatása éppen azon időre esik, midőn a kir. főügyészség jómak látta detektiveket kiküldeni, nem hogy a vizsgáló- bíró működését elősegítsék, hanem hogy ellenőrizzék ; ha ezek a kínzásokról mitsem tudnak, azt hiszem, nagyon erős bizonyíték ez arra, hogy ilyen kínzások meg sem történtek.

A hullacsempészek vallomása, Eszter feltalált ruhája, azon a feltalált foltok, melyeken egy feloszlásnak indult emberi holttest nyomai vannak s melyekről be van bizonyítva, hogy azok a dadai hűl-