Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-07-19 / 58. szám
— 230 — dom okát adni; meglehet, hogy elrothadt.“ „De barátom — viszonzá Sch. — ez nem úgy megy, ebből a tényből következtéseket kell levonni; nem elég azt mondani, hogy nem tudom meg magyarázni, hanem be kell vallani, hogy nem voltak körmök.“ Az elnök e leczkéztető modorra figyelmezteti Scheutbauert, hogy Horváth tanú s nem rigorozáló, a kérdéseket tehát tessék akként alkalmazni, hogy ő mint tanú adhassa meg a feleletet. Scheuthauei ezután hosszadalmasan bizonyítgatja, hogy a körömágyak régi vizi hulláknál igen gyakran mint szép finom metszett körmök írattak le s a csalódás nagyon könnyen megtörténhetik, „Kérem aláean, — felel Horváth — ha valakinek józan esze és jó szeme van, lehetetlen, hogy a hosz- szu körmöt elcserélje a körümágygyal.“ Scheut- hauer erre megjegyzi, hogy sok orvosnövendék esett már abba a csalódásba, hogy a körömágyat körömnek nézte. „Megengedem, hogy lehetséges ez a csalódás — viszonzá tanú, — ha a köröm magán a körömágyon fekszik, de ha ez kinyúlik róla.“ Scheut- hauer ezután a közönséges vizi és a sok ideig a vizfenekén levő u. n. maezerált hullák közti különbséget kérdezi tanútól. Tudta-e — lcérdé — ho gyan lehet azoknak korát meghatározni, hogyan lehet azokat a közönséges vizi hulláktól megkülönböztetni. Elnök közbeszól: „Kérem, legyen szives egyes kérdéseket intézni tanúhoz.“ Seheuthauer pöll'eszkedő hangon visszavág: „De ez a dologhoz tartozik, a mennyiben ki akarom mutatni, hogy ha valamihez nyúlunk, a miről tudomásunk még nem lehet, az ilyennek hibás leírása megbocsátható és igy ennek kiemelése csak a vádlottak javára történik.“ „En nem vagyok vádlott!“ — viszonzá Horváth „Nem, hanem még lehet!“ momlá Seheuthauer. A goromba szavak leirhatlan hatást keltettek. Trajtler, ki mellett Horváth az első bonczolás alkalmával segédkezett, indulatosan ugrik fel helyéről. „Elnök ur! — kiáltá — bennünket itt sértegetnek.“ A közönség, melyet Scheuthauernek HorvátJi- tal szemben tanúsított lenéző modor már előbb is ingerelt, nem igen válogatott szavakban adott kifejezést felháborodásának s azt lehetett gondolni, hogy a szenvedély minden korlátot keresztül törve vesz elégtételt a durva sértésért. Még a védők egyike, Eunták is élesen kárhoztatta Seheuthauer eljárását. Az elnök izgatottan utasítja rendre Scheut- hauert, ki azonban csakhamar fölveszi elébbi modorát s Horváth kikérdezése közben Trajtlert is megsérti s gyanúba fogja A közönség, mely az imént alig csillapult le, újra méltatlankodik ; zugás tölti be a termet. Trajtler feláll, harsányan és élesen kiáltja Scheuthauernek : „Nem igaz, minket nem vásároltak meg a zsidók.“ Seheuthauer minden megjegyzés nélkül lenyeli a sértő kifejezést. Horváth után Szűcs János hallgattatott ki, egyike azoknak, kik a hullíiszemlénél jelen voltak. Ez a tanú erőnek erejével rá akarta kötni Solymosinéra a hullát, midőn a szemle volt. Figyelmeztette, hogy ismerjen rá leányára, mire Eszter nagynénje is azt mondta volna : miért nem akarod gyerme- det elismerni. Solymosi Jánosné és Gáborné szemébe mondják, hogy hazudik. Csütörtökön elébb a szakértői vélemények olvas tattak fel. Azután líelky János törvényszéki orvostanárt s fölülvizsgáló szakértőt hallgatták ki. Az általa adott szakértői felvilágosítások közt a jelensem teljesítését ; ígérd meg nekem, hogy engedelmes feleségem leszesz ! — Mindent, Anzelm ! parancsolj ! — hebegé az lehorgasztott fővel. Anzelm kisimitá homlokából összekuszált haját. — Tehát én szeretetednek és hűségednek óhajtóm jelét. Ezen szemfényvesztő öltözéket te nem fogod soha többé a ládából elővenni, hogy magadat vele földiszitsd ; temesd el örök időkre ! Másodszor kívánom, hogy nélkülem többé soha se menj a kastélyba, hogy az urfival egyedül ne beszélj, hogy őt e küszöbön ne bocsásd át! Te elkerülheted őt, kitérhetsz utjából, csak akarnod kell ! \ illogó szemekkel bocsátja el karjait s büszkén kiegyenesedve állott Óla előtt. — Ez öltözetet soha ne viselni többé ? — ismétlő Óla elhűlve. — Talán szégyenled magadat e ruhák miatt ? — Szégyelni nem szégyenlem, kedves nőm ! — hebegte Anzelm akadozva, — de nem tűröm, hogy múltad újra a világ elé hurczoltassék, mert neked arra épen nincsen szükséged többé, hogy kenyeredet e művészet íizésével keresd meg; én gondoskodom rólad, elégedjél meg azzal. Kötelességedet a mai estén leróttad az urfinak s most már kvittek vagyunk egymással ! Homlokán újból megjelentek a mély redők és karjait makacsul összefonta széles mellén. Ь azért soha se menjek többet a kastélyba és soha ne beszéljek Brievall úrral ? — kérdó 01a, mialatt halvány arcza hirtelen kipirult, mig sötét gondolatok czikáztak át agyán. Nem csupán azért, — kiáltott Anzelm izgatottan ; — van még egy más ok ! — Mi? Anzelm indulatosan tekintett reá; szavai kése- delmeztek. Aztán nyugodtan emelte föl fejét s csípős hangsúlyozással mondá : Mivel a te becsületed előttem szent, s mivel I tékenyebb közé tartozott az, melyben lehetőnek mondta, hogy a dadai hulla életében túlságosan gyakorolta a nemi élvezetet. A tanuk által kék- nok mondott szemre azt a megjegyzést teszi, hogy azok bizonynyal a zavaros, tehát kékes szemfehért nézték a szemszivárványnak. A hulla fel nem is- merhetésre nézve például felhozta önmagát, mikor orvos létére föl nem ismerte egy három nap előtt elhalt barátját. Szeiftért kérdésére, hogy ha a Móricz által leirt helyzetben valakinek a nyakát elvágják, lehetséges-e hogy a vér ne szökelljen s mind egy helyre folyjon, azt válaszolta, hogy a nyak átmetszetvén, szökellő vérzésnek kellett volna támadni. Csakis az esetben l’oly le két oldalon nyugodtan a vér, ha a visszerekből származik. Pénteken folytatták a szakértők kihallgatását. Legelőbb dr. Mihálkovics Gézát hallgatták ki. Mi- hálkovics fenntartja a felülvizsgálat után írásban adott véleményét, a mi pedig a közegészségügyi tanács s az ő véleménye közti különbséget illeti, erre nézve vonakodott bírálatot mondani. Szárazon ideit a hozzá intézett kérdésekre s minden kitéréstől és hosszasabb magyarázattól tartózkodott. Bel- kytŐl eltérőleg s csontokból a kort ma még nem farija megállapíthatónak. Utánna Scheutbauert halgatták ki. Nyugodtab- ban és mérsékeltebben beszélt, mint szerdán, de most is terjengősen, kapkodóan s néha zavarosan. Látszott rajta, hogy minden feleletében czélza,t van, mely oda gravitál, hogy a hulla nem lehet más, mint Solymosi Eszter s ez a nagyon is kirívó törekvés csökkentette iránta a bizalmat. Elnök kérdésére körülményesen kiterjeszkedett a nyakmetszés által beálló vérzési és halálozási tünetekre s e köz ben azt mondta, hogy lehetséges, hogy valaki nyakmetszés következtében vagy elvérzik, vagy saját vérében megful, a nélkül, hogy a bőrvisszerein kivid egy ütér is megsértetnék. S ez esetben a halál mintegy negyedóra múlva következik, sőt később is. Majd Trajtlert hallgatták ki. Hosszasan bizonyitá, hogy a hulla nem volt rothadt, sem vízbe fulás nem volt a haláloka s ez álláspontjának védelme- zésénél utalt arra, hogy ő közvetlen bonezolója volt a hullának s nem a maradványokból Ítélt, hanem egészéből. Nagy ügyességgel védelmezte magát azon vád ellen, hogy az első bonczolás felületes volt. Azt különben ő is beismerte, hogy a hu’lajégyzokönyv nem volt elég kimerítő, mert nem tudhatta ő azt. hogy a hulla valamikor oly nagy fontosságra fog emelkedni és Solymosinénak a szemle alkalmával tett vallomása után, melyben a hullát urias, finom kezei és lábai, rendetlen s nagy fogai, s kifejlettsége miatt nem ismerhette el Eszternek, a bonczolási jegyzőkönyvet egészen mellékes bizonyítéknak tekintették'. Szenzácziót keltett, midőn törvényszék figyelmét a felülvizsgáló tanárok véleményével szemközt, a tanárok bonczolási tankönyvében használt tantételek félremagyarázható, kitérésekre okot szolgáltató, tág áltnlánosságban mozgó meghatározásaira hívta fel. Például felhozta, hogy Mihalkovics s/.akkönyvé- ben egyik tétel úgy szól, hogy idősebb korra enged következtetést, ha a felkarcsont fejecse csak erő alkalmazására válik le. Már pedig, az exhu- máczio alkalmával, mint valamennyi jelenlevő tanúsíthatja, a felkarcsont fejecsét kalapácscsal és igy én nem tűrhetem el azt, hogy az én nőmet „az urfi kedvesének“ nevezzék ! Halk kiáltással tántorgott vissza 01a ; arczát kezeivel eltakarta s mély lélegzetet véve, roskadt le a zsámolyra. Anzelm hozzá lépett s gyöngéden keblére vonta. — Te sokat kívánsz tőlem, szivem szerette ! — szólt Óla magához térve, halk hangon. — E ruhákkal ifjúságom emlékeit temetem el, velők egy egy darabot szakitok ki szivemből ; engedelmesed - hetem-e ? Isten segitsen meg engem ! Brievall urat kerülni fogom, mint a veszedelmet, a mely engem mindenütt kisér ; s ha nem vétek ama tisztelet és kötelesség ellen, melylyel neki mint szolgálója tartozom, úgy ez az ajtó ezen órától fogva zárva lesz előtte: Mindent megfogadok, Anzelm! mert én téged úgy szeretlek, mint senkit e világon. S most jó éjszakát ! En a szemfényvesztőnőt a kamrácskában sírba fogom helyezni. Zavart mosolylyal tekintett föl, miközben csókolva simogatta a kis csörgettyüket s arany pénzeket, és az ajtó felé fordult. Mohón követte őt Anzelm, s hevesen keblére vonva, forró csókot nyomott ajkaira. — Köszönöm, 01a ! — kiáltott szenvedélyesen, — te vissza ajándékozod nekem az életet. Legyen ezen öltözet s a ma esti emlékek elfeledve, tartsd meg Ígéretedet, úgy mint hűségedet megtartod. — Szeretlek 01a úgy annyira, hogy nélküled nem is élhetnék és mégis lakik bennem egy megmagyarázhatatlan érzés, mely engem gyakran megfontolatlan dologra ragad; távoztasd ezt el, kedves feleségem, tartsd meg, a mit ígértél ! Könnyek közt mosolygott rá és némán szorította meg kezét, de szive vérzett, s úgy tetszett neki, mintha Lajos hangját hallaná az éjen át: „Egy év múlva, egy év mulva, Mily örömest követsz engem!“ nagyobb erővel választák el. De legtalálóbb és leg- csattauósabb volt Trajtler összes feleletei, adatai és érvelései közt az, a melylyel Scheutbauert nemcsak lefőzte, hanem nevetségessé is tette. Ráolvasta Seheuthauerre azon bonezjegyzőkönyvet szóról-szóra, melyet ez a Csongrádon kifogott fejtelen hulláról, a főügyészség fölkérésére kiállított. E jegyzőkönyv a szeméremrészek leírásában szóröl-szóra megegyez a dadai hulla honczolásánál fölvett jegyzőköny leírásával. Seheuthauer ugyanazon rövidséggel és kifejezéssel szabja meg a hüvely tág voltát és szüzőr nem létezését a csongrádi hullánál, mint Trajtler a dadáinál. Elnök kérdésére elmond.a azután, hogy ő a hullán sem tehéntaposástól eredő sebhelyet, som a nyakon 1 orr adást nem talált. Szeyffert a körmök felöl kezdte kér ezni, melyeknek gondosan ápolt s urias volta egyik legfőbb bizonyíték arra, hogy a hulla nem Eszteré. Trajtler elmondja, hogy a köröm elrothadására tudományos könyvek szerint több év kívántatik ; hogy vájjon az adott esetben Va óv alatt nem pusztulhattak-e el, arra nézve nincs elég tapasztalata. D;a tapasztalat szerint ez mégsem valószínű. „Mi — folytatá — a bonczolásnál körmöket láttunk és ha a felülvizsgálat alkalmával a körmök már nem voltak meg, nem gondolható más, minthogy a körmöket időközben ellopták.“ „Van-e erre a véleményre nézve valami támpontja ?•* — kérdő — Szeyffert. „Csak az, hogy én láttam és ha tudomány állításit szerint el nem pusztulhattak, akkor el kellett azokat lopni.“ Szeyffert: „A szakértők azt következtetik a köröm hiányából, hogy azok már az első bonczolásnál nem voltak meg.“ Trajtler: „Következtetni lehet, de én láttam a körmöket és látta gróf Pongrácz Jenő, látta Székely főügyészi lie- lyetes, látta Egressi Nagy László. Ezek ha nem is szakemberek, de müveit emberek, és ezeknek feltűntek a szépen ápolt körmök, különösen Egressi Nagy László a kis ujját is hozzámérte és azt mondta, hogy milyen szépen ápolt körme vau a hullának.“ Szeyffert: „Szakértők azt állítják, hogy ilyen esetekben a laikusok jóhiszemüleg letehetik az esküt arra, hogy megvoltak a körmök, holott nem voltak meg.“ Trajtler: „Ha nem lettek volna a körmök liosz- szabbak az ujjaknál, akkor megengedem, hogy tévedés történhetett volna, de hangsúlyozom, hogy a körmök kiállottak és hegyesre voltak vágva, itt nem lehetett tévedni.“ Trajtler azon vádjára, hogy a körmöket, ha a felülvizsgálatnál hiányoztak, el kellett lopni, sokan attól tartottak, hogy ez szenvedélyes vitát fog kelteni. De a ki végett ily élesen nyilatkozott Trajtler, az elnyelte a keserű szavakat. Fővárosi levél. (Éhben a fene melegben ! — Kabát nélkül. — „Forró érzelmek“. — Léghajóban. — Pálmav Ilka a magasban. — GUI Baba szomszédsága. — A kii’öpiilt csalogányok — Az irók és művészek kirándulása. — llig velők.) 32° R. Phü ! Olvadunk ! Kalamárisunkban a tinta elérte a forrpontot és bármily könnyen is folyik máskor a toliunkból, a A tél elmúlt, az első zöldség kisarjadzott a földből és ezer levelet hozott a törzsekre és ágakra. A nap arany sugarai belöveltek a kertészház ablakrostélyain, s csókolgatták a fiatal anya hóm lokát, a ki első szülött gyermekét karján ringatta. — Óla dalt dalra énekelt, csókolta gyermekét, mosolygott neki és halkan fölsohajtott, midőn azt gondolta [szivében: „De boldog lehetnél te, ha nem volna a világon szerelemféltés!“ A fecskék is megérkeztek, s építik fészkeiket az eresz alatt, virágoznak az illatos virágok, s a nap oly forró lett, mint az Ebro folyó partján ; a kék levegő reszketni látszott, s oly tiszta volt, mint Spanyolország forró ege alatt és lassankint az érett kalászok is hajlongtak a mezőn. Egy nyári estén meleg és nehéz virágillat volt ; a virágok a hallgatag bokrokban szorongtak, pompás ernyőkben és fürtökben függtek 01a ablaka körül, s beküldték részegítő üdvözletüket a fiatal asszonyhoz. A telihold tiszta ezüst fényében fénylett az égen; halkan hangzott a zsibongó rovarok dongása és a szellő suttogása; a szőllőiorabok csendesen himbálóztak a meleg szélben s édes moséket suttogtak Összekulcsolt kezekkel ült a szemfényvesztőnő s ábrándozott a csendes éjben. Füleiben csengett a honi folyók hullámainak locsogása, csengtek az édes spanyol dalok és csattogtak a vig kézi csengettyűk; mint igézet állott előtte az illatos narancsfa, sötéten beárnyékolva borostyánok és olajbogyó zöldektől, átfuvalázva csiripoló madárhangóktól, megvilágítva a czigányok Ü3tje alatt égő izzó tüz- től. Köröskörül ismerős arezok tekintgetnek és kacsintgatnak egymásra ; . . 01a pedig a körben áll egyedül ; lángfény czikázik fölötte ide s tova, csillog a sokféle színű tarka ruha tagjain és ő felöl ti piros öltözékét, büszkén emeli fehér kezeit feje fölé s járja a mennyei tánezot. „01a, szép Óla !“ uj-
