Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-07-15 / 57. szám

Szerdán Zurányi Kálmán tisza-löki gyógyszerészt hallgatták ki, a ki jelen volt a dadai hulla orvosi vizsgálatánál. Vallomása kedvező a védelemnek. Kétszer látta a hullát. Megmutatta, hogy volt rákötve a tetem kezére a festékes kendő. Elmondta, hogy a testen absolut nem volt haj és szőr, hogy a szeme piszkos barna volt, emlője, mint a gyermekeknél, semmi, vagináját tágultnak tapasztalta stb. De legfontosabb vallomása volt a jobb lábon levő forradás, melyet Szakolczai Julesa tanú is észrevett és a mely a védők reménye szerint identikusnak látszik a sokat emlegetett tehéntaposással. Trajtler a hegedést friss keletű horzsolásnak kvalifikálta és jegyzőkönyvbe sem vette, valamint később megváltoztatta a jegyzőkönyvben a hulla emlőit fejletlennek mondó kifejezést arra, hogy „elsová- nyodott.“ Rendkívül érdekes, és az agnoskáló egyszerű emberek szavahihetőségét teljesen megerősítő volt Zurányi részéről az a leírás, melyben a hulla szemeit ismertette. Leírása szerint a hullának csak szemfehére látszott, a pillákat felhúzva, barnás szemgolyó látszott kékbe játszva.

Zurányiról előre el volt terjesztve a lökiek által a hir, hogy máskép beszélt, mig meg nem vesztegették. A „Függetlenség“ külön tudósítója ezt sürgönyei, róla: „Zurányi egyike volt azoknak, a kik a a,.,Csonkafüzesnél kifogott hulla által csinált machi- nácziót, a legerősebben róvta meg. Senki se ítélt Lökön oly keményen és élesen ez üzelemről. A hol csak megfordult, első szava ez ügy volt. Hetek után hetek múltak, a nélkül, hogy az agnoskáló Zurányi máskép Ítélt volna. Egész csomó ember tanúskodhat, mily kárhoztatólag nyilatkozott a hullacsempészetről. Egyszerre csak hire terjedt, hogy a foglalkozás nélküli ember, az úgynevezett kósza ember, itt is, ott is más húrokat kezd pengetni. Jelekre hivatkozik, melyekről Esztert véli felismerni abban a hullában. Emlegeti a festéket, a papiros és egyéb körülményeket, melyekből ezt következteti. Beszédére Lökön ajtót mutatnak neki, mint oly embernek, a kiről ily hirtelen fordulat után, mindenkinek az a meggyőződése, hogy a bünpalás- tcjló liga, ismervén könnyelműségét és viszonyait, hálójába kaparitotta.“

Érdekes jelenet volt, a mint Zurányi Solymosi Eszter ruháit agnoszkálla. A szolga több lepecsételt csomagot vitt a terembe és kezdte kibontogatni. Grosz Márton, a hullaöltöztetéssel vádlott, ingadozó léptekkel távozott s ment ki a folyosóra, de később visszatért. Hersko, a hullacsompésző tutajos zsebkendőjével fedte el arczát. Valamennyi sakter földre szegezte szemét. Egyenkint kerültek napfényre a csomagból a rongyos czafatok; a feketés zöld rékli, a fehér petytyes fejkendő, a hires fés- tékes keszkenő, a szürke kendő stb. Solymosiné összegörnyedve sirdogált gyermeke ruháinak láttára. Fojtó karbolsavas és hullabüz áradt szót a rekke- nŐ levegőjű teremben. Zurányi futó tekinte tután valamennyi ruhadarabot fölismeri. Leírása az egyes ruhadarabokról talál. Csak a festéknek nem tudja színét. Trajtler megvizsgálva a festéket, indulatosan Yágja szemébe Zurányinak a súlyos vádat, hogy elcserélte a festéket, mert a hulla vizsgálatakor az kéket fogott, mig most feketét fog. Zurányi elkábul e vádra, mentegetődzéskép mondja, hogy csak viábe kell tenni, most is kéket fog az. Trajtler föíegyenesedik, látszik, hogy el volt készülve, a vízhez kapkodás fogására, szigorú hangon mondja: „Most próbáltam nyállal, ez nem a hullán talált festék.“

Következett volna Horváth Géza volt orvosnövendék kihallgatása, ki a bonczolásnál segédkezett, de az egyik bitó, az öreg Gruden rosszul lett a borzasztó hőségtől és szagtól. Félórai szünet után az elnök jelenti, hogy az ülést holnapra kell halasztani.

Válasz a liétfalusi óvodák ügyében.

(Folytatás )

III.

A „Székely Nemzet“ idei 81-ik számának 2-ik oldala 4 ik hasábján többek által aláírva ily ezi- mü közlemény jelent meg: „Hétfalu bizalma“.

Ezen hódolati irat 4 első bekezdésének tartalmára nincs semmi megjegyzésem ; ezt, ha hozzám hozzák, magam is aláírtam volna. Feltűnő csak azi hogy ezen bizalom nyilvánításnak még előbb is lett volna helye és ideje, s hogy K. F. ur ennél tüzetesebb s teljesebb nódolatot érdemelt volna ; de hát már késő, mert scripta manent. De helytelen, sőt jogtalan eljárás az Borcsa Mihály úrtól, hogy „Hétfalu“ nevében szólt, s mégis bizalmi hódolatát csakis a négyfalusi urak egy részével Íratta csupán alá

Már kérem, ilyen játékot, űzni a nyilvánosság előtt még sem járja! Ha B. M. ur az igazságot szereti, mért nem irta a czimet igy: „Négyfalu bizalma“, s ha a hét faluét akarta, mint K. F. urnák legfeltételesebb hive, miért sajnálta a fáradságot, hogy umaz irata a más három faluban is az illető urak által aláírassák ? Ezen bizalmi irat 5-ik bekezdésének egész tartalmát pedig elhallgatni nem lehet. B. M. ur a nyilvánosság előtt nagyon nevetségessé tette magát tárgya fő tételének hamis czi- ine által ! Hisz azon irat, a mint a nyilvánosság előtt tényleg fel van tárva: nemcsak bizalmi, hanem egyszersmind bizalmatlansági okmány is ! Но • gyan jő egy egyénnek hódolati iratába egy másiknak, t. i. Libertásnak ledorongolása, plane minden indokolás nélkül, és annyi okos, müveit férfiú neve aláírásával ? ! Természetesen В. M. ur házról-házra járt és járatott, s alkalmasint nem mondta meg az illető aláíróknak a hevenyébeni átolvasáskor, hogy amaz okmány kétféle dolgot foglal magában, hanem csak a bizalmi részt hangsúlyozhatta csupán K. F. ur részére ? Hogy В. M. ur többeket nagyon nemeslelküleg Libertás iránti személyes ellenszenvből eredt roszakaratával a liinárba vitt: az megint factum. Mert az önálló, független gondolkozásu s önérzetes táborból vannak többen oly ismert férfiak és aláírók, kik ama bizalmat igen, de a bizalmatlansági passzust ma sem osztják, В. M. ur hóditó mézes szavai daczára sem ! Van olyan is, ki a rágalmazás határozott kifejezése miatt az iratot egyenesen elutasítván, azt alá nem irta. Lehet okmányt aláíratni száz egyénnel is, de ha az egy szóval nincs indokolva, ha nem alapszik az igazságon, a valódi tényeken : akkor az maga magát megsemmisíti s a nevek csak üres numerusok lesznek, de nem egyszersmind megannyi döntő érvek és bizonyító okok is!

Ebben az inkriminált iratban az említett bekezdésben kiszámitott roszakarattal egy Libertás nevű hétfalusi levelező igazságtalan módon rágalmaz- tatik, hogy ő: „szőrszálhasogató, irói viszketeg- ségü, idétlen szájhős (ember, ki a) hírlapokban kürtőit mézes-mázos s igen ritkán teljesíthető Ígéreteket“ (tesz.) Könnyű valakiről az anathemát kimondani, de hogy az a nyilván oeság előtt alappal bírjon, azt tüzetesen indokolni is kell ám! Mivel tehát az aláírók részben ártatlanok, és ki kevésbbé, ki inkább félre lett vezetve : azt vagyok kénytelen határozottan kimondani, hogy mig Borcsa Mihály ur semmi alappal sem biró rám zúdított jelzőit, dorongjait vagy vissza nem vonja, vagy férfiúhoz il- lőleg meggyőző okokkal, döntő érvekkel be nem bizonyitja: addig előttem egy roszakaratu, igazságtalan rágalmazónak marad ....

Libertás.

(Vége. következik.)

— 227 —

Az aranka kiirtása.

(Vége.)

Jelentékenyebb foltokon az irtási, eljárás a következő lehet. Az arankalepett foltokon a növényzet lehetőleg alant lekaszáltatik, biztosság kedvéért egy kaszavágással tovább vágathatunk, mint az aranka indáját találtuk ; ekkor a levágott arankás zöld takarmányt szalmával vagy egy araszos rétegben behintjük az egész arankalepett folton, s a szalmát meggyujtván — a folt-félszinén levő növényzetet elégetjük. Égetés után a fokot felásatjuk vagy jöl felkapáltatjuk, s a fejásott vagy felkapált foltot újra behintjük szalmávol s felégetjük. Az égetés után nehány napra a foltot átgereblyéztet- vén maggal heve tjük.

Hol az aranka csak szórványosan csekély kiterjedésű foltokban előfordul, ott kiirtása legczéilsze- rüben következő módon történik.

Az arankás folt minél előbb, de okvetlenül a "virágzás beállta előtt, éles kaszával^ még jobban sarlóval, a mennyire csak lehet alacsonyan, azaz közvetlenül a föld színe felett Ievágatik és pedig oly kiterjedésben, hogy egyetlen egy arankával ellepett takarmányszál se maradjon kaszálatlanuí vissza \ a lekaszált aiankás takarmány gondosan összegereblyézendő és kosárban vagy lepedőben óvatosan az útra, illetőleg a kocsihoz viendő —- vigyázva, hogy belőle egy szálacska sem hullajtassék ej. Erre a kikaszállt foltot egy legalább 30 cm. vastag szalmaréteggel borítjuk, melyet elégetünk. Értékes lu- czernásoknál a kiégetett foltokat felkapáltatjuk és arankamentes luczernamaggal bevetjük és megg«- reblyézzük.

Hogy intézkedésünknek biztos sikere legyen, na- gyon tanácsos az aranka irtásával bizonyos

egyént, kerülőt megbízni és neki szigorúan meghagyni, hogy minden arankafoltot égessen ki.

Hol az aranka annyira elharapódzott, hogy fenti eljárás költség szempontjából alkalmazható nem volna, ott az aranka-kosz terjedése nemileg az aranka foltok gyakori és alacsony megkaszáltatása és gondos meggereblyézése által gátolható meg.

Felhívom a törvényhatóságot, hogy a gazdaközönséget ezek iránt a lehető tág mértékben figyelmeztetvén, e í észben tett intézkedésekről ide mielőbb jelentést tegyen.

f Kelt Budapesten, 1883. évi junius 15-én.

Gr. Széchenyi Pál, s. k.

VEGYES HÍREK.

Kossuth Lajos kedden fogadta a magyar írók és művészek körének Párisba kiránduló tagjait. Nagy hazánkfia, ki a, legjobb színben van, csoportonként fogadta lakásán a társaság tagjait. Az első csoportot Pulszky Ferencz mutatta be, kinek szemeiben könnyek csillogtak és ki a zokogástól elfojtott hangon csak annyit tudott mondani: „Kormányzó ur ! Mi magyarok nemcsak, hogy rólad meg nem feled - kéziünk, de sőt már ki van jelölve a hely, hol szob - rod majdan felemelkedni fog a budapesti városháztéren, mely akkorra az '1848-iki Szabei&ságté r nevét újra megkapja.“ Keserű raosolylyaí jjegyz é meg Kossuth: „A mi az úgynevezett „halhatatlan - ságot“ illeti, sokakuak rettenetes sok. rosszat kellet t

elkövetni, hogy biztosítsák nevük fennmaradását, mig azoknak emléke, kik csak valami jót akarnak tenni, nagyobbára elmosódik.“ A beszélgetés tárgyát ezután Budapest rohamos emelkedése képezte, miközben Kossuth a társaság valamennyi tagjával, kik egyenkint mutatták be magokat, kezet szorított Kossuth mindenek előtt örömét fejezte ki a felett, hogy magánál ily nagy számú magyart láthat és megjegyzé : „Nem is hittem, hogy Magyarországon reáin még ennyien emlékeznek.“ Pulszky erre következőket mondá: „Légy meggyőződve, hogy Magyarországon mindenki tisztel és szeret, még ellenfeleid is.“ E közben Kimnach magyar festőművész papírra vette Kossuth arczvonásait, mit Kossuth észrevevén, azt a megjegyzést tévé, hogy nem igen szereti, ha arczképet készítenek róla. „Miért is ra- ragaszkodik az ember múlandó dologhoz ? En úgy voltam mindig meggyőződve, — folytatá Kossuth — hogy az eszmét kell megtestesíteni. Hiszen ha Deák szobra eszményítés jeléül készülne, úgy az a mozdulatlanság jelképe lenne.“ Mire Pulszky megjegyzé : „Hiába, mi az eszmét megtestesítés nélkül nem tudjuk felfogni, azért benned a hazafiasságnak legszebb és legdicsőbb megtestesülését .iszteljük s ezért akarjuk bírni arczképedet.“ Némi elmerengés után Kossuth igy szólt: „Legyen hát, ha akarjátok ; sőt arczképemet a társaság minden tagjának meg fogom küldeni.“ Ez alkalommal Kürthy hevesi birtokos Kossuthnak Kiss György által készített kis faragványt nyújtott át, mely Kossuth által tinnyei birtokán ültetett körtefából való és egy 48-as zászlón elterült haldokló honvédet ábrázol. — Végül Kossuth estére az egész társaságot meghívta theára.

A legyőzött akrobata. Reich Arnold czirkusza csütörtökön este tartotta utolsó előadását, melyen a társulat akrobatája, Panek Venczel és egy helybeli polgár, Kurta F'erencz közt előre kihirdetett küzdelem megnézésére nagy közönség jelent meg.

A birkózás az előadás végén meg is történt 8 a győztes Kurta F. lett. A küzdelem 12 perczig tartott, mely alatt Kurta háromszor földhöz terítette az akrobatát, de kénytelen volt csupán a dicsőséggel érni be, a kitűzött 50 forintnyi jutalomtól elesett, mert a küzdelem előtt felolvasott szabályok azon pontjának, hogy a legyőzött fél mindkét vállát a földhöz kell szorítani s legalább hat másod- perczig úgy tartani, nem tett eleget. Erről a diadal mámorában egészen megfeledkezett s igy a földhöz vágott akrobatának mindannyiszor sikerült egy pillanat alatt talpon teremnie. A közönség zajosan megéljenezte és megtapsolta városunk győztes fiát, a ki igy kitett magáért és a székely név becsületéért. Különben, mint értesülünk, a legyőzött akrobata is félig-meddig székelynek mondható. Székelyudvarhelyi virslis s nyáron, midőn az üzlet nem megy jól, fürdőkön stb, erőmutatványokat szokott tartani.

Egy uj Solymosi Eszter. Fried kőrispataki szeszgyáros szolgálójáról, Terza Anisról az a hir terjedt el Kőrispatakon, hogy gazdája éjjel, mig a leány aludt, vérét akarta veuni. A leány másnap rémülve meut haza szüleihez s mutatta ujjain a sebeket, melyeket gazdája ejtett rajta. A szolgabiró a tisza-eszlári bünügy izgalmai miatt nyomozást rendelt el ezen újabb állítólagos rituális bünkisérlet- ben s kisült, hogy a leány csak álmodta, mintha gazdája vérét akarta volna veuni s minthogy előtte való nap erős lúgban mosott, ujjai egy kissé kisebesedtek, — ezen annyira megijedt, hogy álmát valóságnak hitte. A szolgabiróság által megnyugtatva késznek nyilatkozott visszamenni gazdájához, kivel különben teljesen meg van elégedve, de azzal a kikötéssel, hogy az éjét mégis csak otthon fogja tölteni.

Bodoláról Írja levelezőnk a következő sorokat : Bodolán, ott, hol a magyar történelem egyik magasztosjelleme, uzoni Béldi Pál született, azon Béldi Pál t. i., ki nagyságban felülmúlta elődjeit és utód- 1 jait s ki .emberi gyarlóságát leküzdve, a trón ós börtön kösött nemzete és hazája érdekében az utóbbit választottba: e hó 7., 8. és 10-én a Sztupa An- 1 .dor igazgatósága alatt lévő jeles és képzett társulat egy r%ze színi előadást tartott a helyiséghez képest kitűnő sikerrel. Bírálatba nem bocsátkozom -ugyan, de ki keli emelnem az e bó 10-én előadott „Bu- ; kow vagy a madéfalvi veszedelem“ czimü darab i teljes siken’Utét és meg kell említenem, hogy a : személyzet efe7<» ta&Íai felülmúlták egymást. Mint mindenütt e vérrel szerzett szent haza földjén, megtörtént itt is, hogy ép azok tűntek ki távollétük által fényeskedve, kik e haza legtöbb javával van* aiak a sors által áldva. Erre nincs most több szavam de ha „et tu mi fib Brute“ is történt, akkor

! nem’ kell csodálkozni azon, hogy a gyár szász és

i oláh személyzete nem akar tudni a magyar w#y.ei lődési eszmékről, akkor, a midőn a helybeli tago< sitó mérnök wak minden elfoglaltságuk mellett rs I rendkívüli áldozattal járultak ezen, a nagy Béldi Pál óta ritka ünnepély magyaros létre,jöveteléhez.

A budapesti állami középipartanoda igazgatósága felhívja mindazon szüléket és gyámokat, a kik gyermekeiket a jövő tanévre a középipartanodába adui kívánják, hogy azokat a nyári szünidőre az általuk választandó szakhoz tartozó valamely műhelyben j wagy gyárban, az építészeti szakra készülőket pedig ; (építkezéseknél, helyezzék el, mert ezután a, felvó- 5 ttelnél a gyakorlati előképzettség is mind szigovub- í bau megkivántatik. Azon tanulók, a kik valamelji