Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-01-18 / 6. szám
VEGYES HÍREK. Háromszék egészségügyi viszonyainak megvizsgálására dv. G éber Ede kolozsvári egyetemi tanár küldetett ki miniszteri biztosnak, ki Kézdi-Vásárhelyre шаг megérkezett s működését megkezdette. A tűzoltók szombat esti bálja. A szövőde-bál nem valami biztató reményt nyújtott az idei bálok sikerére. A legtöbben nem kötöttek sok reményt a tűzoltók-egyesülete által rendezendő bálhoz sem; a szombat esti siker azonban minden aggodalmat meg- czáfolt. Már nyolcz óra után elkezdett gyűlni a közönség, mely oly szép számmal vett részt a bálban, hogy tultömöttségtől lehetett tartani. Kilencz óra felé jelent meg a bálanya, Bogdán Istvánné asz- szony; a rendezőség egy valóban gyönyörű virágcsokorral lepte meg, melyet Mánián Gusztáv kertész készített. A csokor virágtaitót utánzó talapzattal volt ellátva, mely természetes dísznövények ( leveleiből és műrózsákból volt igen ügyesen összeállítva ; a csokor piros szalagján e felirat volt olvasható: „A Sepsi-Szentgyörgyi Önkéntes Tűzoltó- Egylet“, — „Emlékül 1883. Január 13.“ — Megkezdődött a táncz, s a legnagyobb kitartással és tűzzel folyt. Az első francziát 52, a másodikat 54 pár tánczolta. A bájos tánczosnők sorában láttuk- Bálint Anna, Barabás Ferenczné, Bariba Jó- zseíné, Bikfalvi Róza, Binder Lajosné, ifj. Császár Bálintné, Csinádi Lajosné, Deák Andrásné, Ferencz Julia, Ferencz Lajosné, János Kornélia, lvis Amália. Lőrincz Eliza, Nagy Leona. Nagy Olivia, Pálti Dánielné, Sigmond Ilona és Schwartz Frigyes- né urhölgyeket. Szünet alatt sorsoltatott ki a huszonhat nyeremény tárgy, melyekről lapunk más helyén teszünk említést. Szünet után ismét megújult erővel és kedvvel folyt a táncz s tartott egész reggeli hat óráig. Meghivó. „Műkedvelők Egyesülete“ Sepsi-Szent- györgyön. 1883. január hónap 23-án. esti 7 órára, thea-estélyünkre csészéink ki lesznek tisztítva, várjuk ragyogó megjelenését. Az 50 kros belépti jegy szelvénye a Pecco-csarnokban mennyei illatú csészével váltható be. Kedvelt fűszerek ízlés szerint mellékelteinek, egy adag alkalmi felolvasással és thea-süteménynyel együtt. — Azonkívül választékosán rendeztük be csemegeasztalunkat a legmérsékeltebb árak mellett. Kedélyes mulatság érdekében minden lehetőt megtelünk : viharozni fog a táncz, zene és jókedv. Jelszó: Épen mint otthon! Karzati jegyek 20 krét válthatók. A rendező bizottság. Nyilatkozat. Tekintetes szerkesztő ur ! A szerkesztése alatt álló „Nemere“ czimii lap 2-ik—4-ik számaiban „Dorong“ álnév alatt egy minden valóságot nélkülöző czikk jelent meg, t. i. hogy karácsony ünnep első napján, az isteni tiszteletet igen ra- konczátlanul megzavarták volna. Erre vonatkozólag, lelkiismeretes igazsággal kinyilatkoztatom, hogy benn a templom'kebelében semmi botrány erő nem fordult, sőt nevezett isteni tisztelet az azt törvényesen megillet© szabályos ünnepélyességgel folyt le. Kívül a templomon hogy mi történt, nem tudom, azt tudni és ellenőrizni hatáskörömön kívül esik. Szemerja, 1883. január 16. Demes Péter, szemer- jai ref. pap. Béldy Gergely, Maros-Tordamegye főispánja lemondott hivataláról. A „Budapesti Hírlap“-nak Maros-Vásárhelyről furcsa dolgokat irnalc e lemondás okairól, melyek Tisza eljárását nagyon különös színben tüntetik föl. Maros-Tordamegye egyik szolgáltén is; ott van p. Nikápoly Bolgáriában, Nis Szerbiában, pedig a szlávok már több mint ezer éve, hogy az egykor ott levő római elemet magukba olvasztották. Sőt még Pannóniából sem hiányoznak ; Syrmium, Siscia, Scarabantia, Celeja, Poetovia, Ara- bona neve egész a mai napig ienninaradt (Szerem, Sziszek, Sopron, Ci Hey, Pettau, s Győr német neve a Raab); belőtt Pannónia területe országutja volt a népvándorlásnak, a legkülönbözőbb népek tódultak oda, s egyik a másikat szorította ki: a rómaiak után jöttek a' góthok, azután a longobárdok, majd az avarok, utánok a szlávok és bajorok, s végül a magyarok. S a helynevek tradicziója ennyi különböző nép közt is fentartá magát. Csak Daciából veszett ki s kiveszett annyira, hogy az a nép, mely a daciai római gyarmatosok maradékának tartja magát, a régi római városokat még csak nem is a saját nyelvén nevezi, hanem idegen nyelvre szorul. Ulpia. Trajanát szláv elnevezéssel Gredistyének, Apui и mot Belgrádnak, Po- rolissurnot Mojgrádnak hívja. S alig van helynév Erdélyben, melynek oláh elnevezése ne a szlávból kölcsönözi ebbt volna, s a mi néni szláv eredetű is, még annak is egy része vagy magyar, vagy német. Ha a római helyneveket ott is kereshetjük, hol a római elem régesrég kipusztult, mennyivel inkább megtehetjük ezt ott, hol maga a nép is fenmaradt egész napjainkig. S ha mégis úgy találjuk, hogy a helynevek tradicziója teljesen megszakadt: a két népréteg között lehetetlen kapcsolatot föltételezni. Az a nép. mely az egykori Dacia városait nem tudja máskép, mint szláv, magyar vagy német néven nevezni, nem lehet a daciai római gyarmatosok ivadéka. Erdély egykori római elemének teljesen el kelle innét pusztulnia, s ha ma mégis találunk itt egy birája, Ladosian Imre hivatalos hatalmával való j gyakori visszaélés, botbüntetés alkalmazása és sik- ! kasztás miatt hivatalától elmozdittatott. Ladosian i s az uláhok nemzetiségi kérdéssé fújták föl az esetet; az oláh főpapság közbevetette magát Ladosia- nért Tiszánál, ki előtt úgy tüntettél: föl, mint a maros-tordamegyei székelyekből álló tisztikar tii- j relmetleuségének és nemzeti viszketegségének áldó- ; zatát. A belügyminiszter egyszerűen elrendelte, hogy ■ Ladosian helyeztessék vissza. Hasztalan * irt föl az alispán Sándor László, hogy az lehetetlen, mert Ladosian a hivatali bűnök egész sorozatát követte el, a mint az a vizsgálati iratokból kiderült. Tisza is- ! mét elrendelte Ladosian visszahelyeztetését, Béldy ; főispán s az alispán uj felterjesztést tettek; Tisza viszairt, hogy előbbi parancsát fentartja. Az alispán újra fölirt, Tisza egyszer mindenkorra elrendelte, hogy parancsát teljesítsék. A megyei tisztikar ekkor a főispánnak kijelentette, hogy Ladosiannal nem szolgál együtt s rendkívüli közgyűlés egybehivását kívánták, Béldy türelemre, intette őket s még egy kísérletet tett arra, hogy Tiszát meggyőzze. Föl- i ment a fővárosba s személyesen előadta a tényállást., Hiába volt ez is, Tisza követelte rendelete azonnali végrehajtását. Béldy főispán a tisztesség kérdésében nem ismer semmiféle minisztert; megtagadta Tiszának szemtől-szemben a parancs végrehajtását és beadta lemondását, Tisza pedig rögtön elfogadta. — A levelező reméli, hogy rövid idő múlva elégtételt kap a megsértett közmorál s Ladosián ki fog adatni a bünfenyitő törvényszéknek. A „Budapesti Hírlap“ ez esetet kiegészíti azzal, hogy ez az oláhhistoria csak ürügy volt az elmozdításra; Tisza már egy év óta elhatározta, hogy Béldytői megszabadul. Uj főispánnak Tisza rokonát, Bán ifi Zoltán bárót emlegetik. A soroksáriak és József, f'íherczeg. A soroksáriak tűzoltó-egyletet készülnek szervezni s az al- csuthi tűzoltó-egylet főparancsnokához fordultak, hogy az ottani egylet alapszabályait részükre küldje meg. Meg is küldte egy srjátkezüleg irt levélben. I De mily nagy volt a soroksáriak meglepetése és za- ! vara, midőn látták, hogy a. főparancsnok, kit Ők egyszerűen tekintetes urnák czimeztek, maga a népszerű ioherczeg, az alcsutiak Palatínus Jóskája. Erre aztán egy igen szép hangon irt köszöntő levelet intéztek a főherezeghez, melyben a többek közt ezt írják: „Fenséges ur! Mi egyszerű baj társakhoz fordultunk szerény megkeresésünkkel, egyszerű bajtársainkhoz az emberbaráti védelem nagy munkájában s ime, a keresett alapszabályminta mellett megjelenik előttünk fenségednek magasztos alakja, elő mintaképe a századok nemzedékének, fénylő vezéroszlop a védelem mezején is, ki nemcsak a tűz rombolásai ellen az egyeseket, hanem azonkívül megvédi a hazát, melynek kebelén féltve féltjük s keressük védelmét összes egyéni, honpolgári s nemzeti érdekeinknek. Valóban, midőn bennünket e váratlanul és véletlenül, sejtelmünk nélkül ért szerencsével a gondviselés megörvendeztetett : elmondhatjuk, hogy a község egyszerű, de becsületes mim- nás törekvéseiről ismert népét szeretete nagyobb syilvánulásával nem lephette volna meg, mint feliege d soraival, melyek hozzánk intézve, nemcsak kötelességünk teljesítésében bátorítani, de már eleve képzelhető legszebb jutalmát lógják képezni mindenha szerény törekvéseinknek, melyekkel immár fenséged áldó és felemelő figyelme mellett szerencsétlen embertársainknak, az elemek rombolásainak latin nyelven beszélő népet, annak később kelle ide bevándorolnia. Hogy pedig a- rómaiak Dáczia területéről csakugyan eltűntek, annak az egykori helynevek teljes hiányán kivill történelmileg is fenmaradt emléke. Eutropius mondja hogy Aufelianus, midőn 274-ben Dáeziát teljesen átengedte a gótlioknak, valameny- ny.i római gyarmatost kitelepítő Moesiába, a mai Bolgárországba. Eutropius e szavait sokfélekép értelmezték : azt szokták mondani, hogy nem lehet szószerint venni, bizonyára nem költözött ki valamennyi gyarmatos Dáeziából. A dácziai római leletek azonban azt. bizonyítják, hogy az a kiköltözés Aurelianus előtt már egy negyedszázaddal előbb megtörtént; — a régi római városok helyén talált római pénzek közt egy sincs, mely a harmadik század közepén túl menne; — a római éremleletek Hl. Gordianus, Philippus Arabs, Decius és G.al- lienus érmeivel végződnek. Ez világosan mutatja, hogy a római élet már jóval Aurelianus előtt megszűnt Dácziában. A góthok folytonos zaklatásai miatt a gyarmatosok lassankint kiköltöztek s Aurelianus tette nem volt egyéb, mint egy római lakosságától teljesen elhagyott s már egy negyed század óta tényleg a góthok által bírt tartomány iránti jogigényről való lemondás s a még netalán Dácziában visszamaradt kevés római kitelepítése. ; Csakis ez magyarázhatja meg, hogy a, helynevek emléke oly teljesen kiveszett, mert a hol a római elem bármily kis töredéke a barbárok között egy ideig még fenn tudta magát tartani, ott kivétel nél kül mindenütt található egy nehány az egykori római városnevekből. vészes következményeit lehetőleg elviselhetőkké tenni s a szenvedők könnyeit Í3 letörölni igyekezünk.“ A harvátok nagyzó hóbortjáról lapunk egyik közelebbi számában hoztunk egy kis jellemzést. IJgy látszik, hogy a horvátok józanabb része is kezdi már sokaim. Erre mutat az „Agramer Zeitung“ utolsó számának egy tanulságos czikke, melyben többek közt ezeket mondja: „És mindezekhez csatlakozik а/, a boldogtalan rögeszme, mintha az egész világrend egyedül Horvátország nagysága körül fordulna meg; az a romlásra vezető képzelgés, mely egy láthatatlan istenség után leselkedik, a ki az egek magasából egyszerre csak le fog szállani, hogy Horvátországot megmentse képzelt szerencsétlenségéből, félre tolván színe elől a föld valamennyi más tényezőjét. Szorongó szívvel kérdezzük, vájjon nem érkezett-e meg Horvátországra nézve az önimádás és a bálványozás őrültségének ama korszaka, mely minden romlásra Ítélt birodalom szétbomlását siettetni szokta.“ Megfagyott az utón. Múlt pénteken korán reggel Hagymás-Bodonból Maros-Vásárhelyre vezető utón egy szegény h.-bodoni illetőségű napszámost találtak megfagyva. A szerencsétlen nem volt a hideghez öltözködve, s vizkereszt napjáu igen bőven látta el magát nem ugyan vízzel, hanem szeszes itallal. Gambetta betegségéről ir egy párisi orvos egyik német orvosi lapban s halálának okául azt állítja,, hogy a sebesültet — Gambettának hívták ! Orvosa 3 a felelősséget kisebbíteni akarva, megosztották jut ti” zenkettejük között. Ha Gambetta egyszerű sebesült munkás lett volna s kórházban ápolták volna, mely egyetlen sebész vezetése alatt áll, halála nem következik be. Akkor követnie kellett volna az orvosok rendeletéit, melyeket olyan kevésbe vett ; minden ellenmondá'S nélkül operálták volna, melyre most senki sem mert vállalkozni, félve a nyilvánosság vádjától, mely érte volna, ha a beteget nem tudja megmenteni. A szombat esti tűzoltó bál alkalmával rendezett sorsjáték nyeremény tárgyainak és nyerő számainak jegyzéke. 1) Egy drb. arany rojtos asztalterítő 393. 2) Egy darab ezüst rojtos asztalterítő 295. 3) Egy rend ezüst fonalu nyak- és kézelő gallér 369. 4) Egy pár arany fülön függő 429. 5) Egy darab szivartartó 347. 6) Egy darab hólyag lámpa 378. 7) Egy pár korcsolya 338. 8) Egy doboz illatszer 16. 9) Egy darab érez t ntatartó 496. 10) Egy darab dirokosár 262. 11) Egy darab vizmeritő kalán 12. Egy doboz thea 23. 13) Egy darab gyümölcsös kosár 53. 14) Egy darab diszkosár 409. 15) Egy darab diszkosár 128. 16) Egy darab diszkosár 444. 17) Egy darab diszkosár 60. 18) Egy. darab kávéöntő 324. 19) Egy darab kávéöntő 168. 20) Egy darab gyufstartó 44. 21) Egy üveg kölni viz 184. 22) Egy üveg glyezerin olaj 333. 23) Egy üveg hajkenő 258. 24) Egy darab Hajtü 323. 25) Egy üveg hajkenő 280. 20) Egy csomag éjjeli társalgó 343. Irodalom, művészet. Huszka József helybeli rajztanár, mint értesülünk, teljesen befejezte a magyar diszitésmódról irt nagy érdekű müvét. A becses munka, mely a Székelyföldön található magyar díszítési motívumok lehető teljes gyűjteményét foglalja magában, mint forrásmunka, irodalmunkban első helyen áll ; elméleti része is, mely a magyar díszítési mód törvényeiről szól, lényegesen hozzájárul műtörténelmünk előbbre viteléhez. A mű kiadóra vár. A múlt évben fölfedezett s részben a mészbur- ! kólát alól kiszabadított székelyföldi régi falfestmé- I nyék a szakkörökben élénk érdeklődést keltettek. A kultuszminiszter kívánatéra Huszka József rajztanár, kinek fáradhatatlan buzgalma tette lehetővé, hogy középkori festészetünk e becses maradványai a tudomány számára megmentessenek, a műemlékek országos bizottsága számára a napokban küldte, el a bessenyői templom falfestményeinek másolatát egy rövid leírással, melyben főbb vonásokban , ismerteti a többi falképeket is. Reméljük, gondoskodni fog a műemlékek bizottsága, hogy e képek vagy restauráltassanak, vagy levétessenek s múzeumba tétessenek. A „Koszorú“, a Petőfi-társasúgnak jelesül szerkesztett havi közlönye az év elejétől fogva heti lappá alakult át. Előttünk fekszik az uj vállalat első száma, s bátran elmondhatjuk, hogy úgy belső tartalom, mint külalak tekintetében feltűnőbb szép- irodalmi lap régóta nem volt még a magyar irodalomban. A „Koszorú“ sárgás vei in papírra nyomva két Ívnyi szépirodalmi közleményeket nyújt, és pedig egytől-egyig első rangú Íróktól. Első beszé- lyét „Rósz matéria“ czimmel a gyorsan hírnévre jutott Mikszáth Kálmán Írja a „Lengyelországi ha- I rangok“ ezim alatt. Eudrődy Sándortól olvasunk hazafias költeményt; Margitay Dezső „Őszi verőfény“ czimmel érdekes rneséjü regényt kezd meg s .gróf Teleki Sándor Dnmásról ős Petőfi Sándorról cseveg ismert szellemes modorában. A lap hátralevő részében az újabban megjelent könyvekről hoz bírálatot s az orosz Wcreshagint mutatja be. kinek képei ezen a héten vannak kiállítva a képzőművészeti tárlat palotájában. A lap bontókán vegyes köz-
