Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-06-17 / 49. szám

195 —

godnak szolgálni, kedveskedni. Ajánlyuk Istennek Nagyságodat. Költ Radnótin házunknál, Szent Mihály havának 25 ik napján. 1668-ik esztendőben.

Nagyságodnak io akarattal

szolgál

Apafi Mihály

m. p.

Az hatalmas győzhetetlen Török Császár kedves becsülletes Ur hivenek, e Világon kiteriet szeles birodalminak bölczen igazgató Fő Vezérének, a Mél- tóságos Ahmed Passanak O Nganak etc. Nekem io akaró Urk (uramnak)adassek.

Lönhardt püspök látogatása

Kézdi-Vásárhely, 1883. junius 11.

T. szerkesztő ur!

Sietve és röviden tudósitom, hogy városunk úgynevezett Kanta része, melynek lakói a múltkor hat egész hétig úsztak az árvízben, tegnap nagy és lélekemelő ünnepélynek volt színhelye. Lönhardt Fe- rencz erdélyi püspök ur ő nagyméltósága osztá ki a r. kath. templomban a bérmálás szentségét. A püspök ur Szentlélekről érkezett városunkba díszes bandérium és kocsisor kíséretében délelőtt fél 10 órakor. A városi hatóság és nagyszámú közönség már reggeli 7 órakor zászlókkal kivonult a diszkapuhoz, türelmesen várakozva a főpásztor megérkezésére. Szőcs József polgármester a kocsijából harsány éljenzés közben kiszálló főpásztort a díszkapunál talpraesett beszéddel üdvözölte a város közönsége és a rom. kath. hivek nevében ; mire az ünnepelt férfi meghatottan mondott köszönetét a meleg fogadtatásért. Ezután lépésben haladt a menet a zöld gályákkal és lobogókkal díszített ulczán a templomig, hol Szijjárt j Izidor gymn. igazgató tartott üdvözlő beszédet, melyre a főpásztor hasonlóan talpraesett választ adván, bevonult a templomba, s onnét rövid ima után a minoriták társházában számára elkészített terembe ment s nyomban fogadta a tisztelgő testületeket ; lefolyt pedig ez a következő sorrendben: Városi tanács; ev. ref. egyház, tiszteletes Székely János ur vezetése mellett ; kir. törvényszék; honvéd tisztikar ; adóhivatal és pénzügyőri biztosság; tanítói kör; posta és távirda; iparos társulatok elnökei Török Bálint kamarai tag vezetése mellett; rom. kath. egyháztanács; gymn. tanári kar. A tisztelgés végével kezdetett az ünnepélyes mise, mit maga a pásztor végzett fényes segédlettel; ezután következett két egyházi szónoklat : egyiket Szijj ártó Izidor igazgató, másikat pedig maga a főpásztor tartá a zsúfolásig tömötten álló és figyelmes hallgatóság előtt. Most kezdetét vette a bérmálás, mély eltartott Va3 ig d. u. Ezt diszebéd követte a minoritáknál, melyen ő nagyméltóságán kívül 56 egyén vett részt. Képviselve volt ott a megyei papság, törvényszék, honvédtisztikar, járásbíróság, tanács, tanítóság, polgárság stb. Meglepetve szemléltük a fényes terítéket és gyönyörrel élveztük a felhozott kiváló étkeket és italokat. A rendezés és felszolgálásért, valamint az egész igen jól sikerült fogadásért elismerés illeti a minorita társház t. tagjait, de a legnagyobb érdem Szijjártó Izidor igazgatóé, ki az egésznek lelke volt. Ebéd alatt három talpraesett toaszt modatott a főpásztorra, melyek közül kiemeljük Székely János ref. lelkészét, ki arra kérte, a főpásztort, hogy örökítse meg nevét a kantai al- gymnáziumnak 8 osztályúvá kibővítése által. Ebéd után fél hat órakor meglátogatta még ő nagyméltósága az algimnáziumot s körülbelül s/* órai ott időzés után visszatért Szentlélekre, igazi főpásztori fellépése és kedves, megnyerő modora által édes emléket hagyván sziveinkben.

x.-y.

Válasz a hétlálusi óvodák ügyében.

Hétfalu, 1883. junius 12.

I.

A „Székely Nemzet“ jelen évi 30, 34, 38, 74, 75, 76, 79, 80. és 81-ik számában Koós Fereucz ur és Libertás sok eszmét cseréltek, s még több szót váltottak a brassómegyei kisdedóvodák tárgyában. De mivel előbbit bizalom-nyilvánítással koronázta meg a négylalusi intelligentia egy része, mit alulírott sem von kétségbe ; továbbá minthogy utóbbit ugyanazok, ugyanegy helyen ártatlanul megtámadták, s méltatlanul gyanúsították, sőt alkotmányos országban, a sajtószabadság honában, a tanügyi fontos kérdés tárgyalásától és saját személye védelmezésétől eltiltották: alulírott azon kérelemmel fordul t. szerkesztő úrhoz, méltóztassék ezen kettős ügyben az igazság és méltányosság alapján becses lapjában jelen válaszomnak egy kevés tért engedni.

A „Sz. N.“ ez évi 79-ik számának első' bekezdésére azt jegyzem meg, hogy abban „szenvedélyesség“ nincsen. Az irmodor illedelmes hangú, s az élesebb kifejezések sem ellenkeznek a sajtó és nyilvánosság kívánalmainak méltóságával.

Egyáltalában nincs igazolva K. F. ur nagy elfoglaltsága. Mert az iskolai törvény határozottan parancsolja, egy évben legalább egyszer meglátogassa az iskolákat. A hivatalos ügydarabok elintézése is nem idő- és természetfeletti munka, mivel a tan- felügyelői irodában állandóan egy írnok is áll rendelkezés alatt és más hasonló, sőt terjedelmesebb

megyében is, évenkint hátrál ék nélkül intézteinek el a tanügyi darabok és tárgyak.

Libertás ma is az óvoda szent ügyétől át van hatva és ez ügyben senkivel tárgyilagosság nélkül nem személyeskedett és nem is fog személyeskedni soha. Ha az ügy érdekében az igazság és az érvek sértik az egyént, arról tenni nem lehet, mert az ügy mindig felette áll a személyi kérdésnek.

A 4-ik bekezdés pontjai nem veszekedési tételek, hanem az igazság nyílt és leplezetlen kimondása A ki óvoda ügyben, midőn a dolog itt mai napság egészen uj, egy 85 soros közleményben mindent ki tud mentem, sőt a tárgyilagos szólót lehurrog - tatja s elhallgatásra kényszeríti; a ki határozottan kijelenti, hogy ezen fontos ügyhöz többé nem szól, mert sok dolga van : az ügyelodázó, az hivatalos állásához képest az ügy érdekében a nyilvánosság előtt nem tette meg kötelességét, az monopóliumot csinál a kisdedóvodai fontos ügyből, mert mást nem enged szólani, sőt óvodai étvágy megjövéssel s túlzott követeléssel vádolja azt, a ki az óvodák rendszeresítését a közel jövőben őszintén és tüzetesen indokolva óhajtotta. Nem az a vétke K. F. urnák, hogy „idegen földön élt“, hanem igenis az, hogy az óvodák időveli rendszeresítését jogtalanul ellenezte elsőbben; az a vétke, hogy étvágy megjövéssel méltatlanul vádolta azokat, kik itt évekkel ezelőtt a sajtó utján úgy, mint pénzalap szerzéssel az óvodák szervezhetését tényleg kívánták, elősegítették. K. F. ur persze nem is személyeskedik, midőn ezt írja : „Azt hiszi Libertás, hogy nem tudom ki legyen ő és mi becsületes, tiszteletes neve ?“ Ezt K. F. ur csak gyaníthatja. — Azonban, ha a „Székely Nemzet“ tek. szerkesztősége nevemet önnek kiadta, akkor nincs kétségem az iránt, hogy nevemet positiv tudja? Es ha igen: ez egy cseppet sem változtat rajtam, mert én a tanügynek valamint másfél évtizeddel ezelőtt egyszerű igénytelen barátja voltam, annak maradok síromig is. „Libertás szereti a maszkot, csak hordozza tovább is.“

K. F. ur az 18S2ik évi „Nemere“ c/.iinü lapban vagy tízszer, a „Székely Nemzetiben ez évben vagy

6-szor találkozhatot Libertás nevével, s igy méltóz- tatik megengedni, hogy azt a maszkot, azt az álnevet nem K. F. ur kedvéért .vette fel, hanem egyéb indokolt okokért. Azért is, ha szerencséitetend az előbb nevezett t. szerkesztőség névkiadási hiteles iratával, akkor én minden haoozás nélkül a nyilvánosság előtt feltárom igénytelen nevemet, de előbb némi . ...... Äi.sO,

Hogy én mit tettem a nevelésügy terén, arról

K. F. urnák ezúttal számolni néni tartozom. Azt tudom, hogy minden Demosthenesnél. szebben beszél a tett. Még Arany Jánosként, azt is: „kötelesség nem erény!“ „Az elismerést —■ ha talán tett — ő is másoktól fogja várni, ha megérdemli és még sem ismerik el: ott van neki is szivében lelkiismerete.“ En elismerést nem vártam és nem -is várok senkitől, de köztapasztalat szerint a hálátlanságra mindig el vagyok készülve. Hanem azért mégis kedvvel, szorgalommal csekély erőmhöz képest igyekszem hatásköröm szerinti kötelességeimet lehetőleg teljesíteni, mert épen minden keresett bókoknál, s üres tömjénfüstöknél ezer te jobb szeretem a tiszta édes öntudat kincseit, és a nyugodt lelkiismeret igaz és drága nyilatkozatait. A ki hiú, dicsvágyó, az alattvalóitól szolgaleíkü meghunyász- kodást és bókokat vár, az a hódolat és elismerés zengzetís szólamait hallgatja és a lömjénezés fekete füstjét kedveli — én ezekből egy porszemnyit sem instálok.

K. F. ur az óvoda titkos ellenségeiről igy elmélkedik: „Rósz lelkű emberek, kik titkon efélékkel ámítják a szegény népeket. Elküldték K.-Vásárhelyre a leányokat, hogy tanulják meg a názáret vallást és most gyermekeiket názárenusokká akarják nevelni. Most nem kérnek pénzt, de majd a 4 hónak végén, akkor fogtok megfizetni.“ Különös, hogy egy állami közhivatalnok, kinek ama népámitókról, közügy elleni izgatókról tudomása van, s még sem indíttat ellenük fegyelmi vizsgálatot? Holott pedig a büntető codex a társada'om bármely rétegéből való ilynemű madarakra méltó büntetést szab ki.

K F. ur azt mondja: „Ilyenek okozták, hogy mig Hosszufalu Fürészmező nevű részében ma már 65 gyermek van az óvodában, addig Alszegen vaq 10—12 gyermek.“ Itt meg kell jegyeznem, hogy K. F. ur ezen nyilatkozata egy igazságtalan anathema és ebben egy jó adag részrehajlás is van. Mert a fürészmezei legfőbb factorral igen jó viszonyban van, s mi több, annak e terén útjába senki sem állott; de az alszegi legfőbb tényezőt még odajövetele előtt ki sem állhatta, sőt ellene tett is, hogy ott az illető tényező ne lehessen, de ez nem sikerült Igazságtalan vád e feltevés azért is, mert ha Hosszufalu egyik részét felemlíti 10 — 12 óvodai gyermekkel, ugyanakkor Pürkereczet és más községet is fel kell említeni. Es viszont a többi községek közül néhányat ismét ki kellett volna emelni, mert tudtommal még több helyen elég népes az óvoda. Méltatlan vád s kirívó inconsequentia van amaz állításban azért is, mert épen Hosszufalu alszegi részéuek van a legtöbb s legtekintélyesebb intelligentiája — az összes 10 magyar fa lut illetőleg, a kiktől éppen K. F. ur tette kiesz- közölhetővé az óvodaügy felvirágzását, s most ime ezt a sok derék embert egy csapással levágja ; pe dig hiszen épen ezek járultak ez év május hó 25-én

K. F. ur érdemeinek elismeréséhez, sajátkezű aláírásaikkal, négy falut illetőleg a legimpozánsabb

8Zámbím- __________ Libertás.

L E V E L E K.

Aldoboly, 1883. junius 10.

Mai napon három említésre méltó eset történt községünkben.

Elsőbben is említenem kell a helybeli ref. egyház iskolája növendékeinek nyári közvizsgáját, melyen iskolai felügyelő t. Kis Albert, ilye- falvi lelkész és helybeli iskolaszéki elnök t. Gáspár Albert urnák vezetése alatt az itteni tanulók bemutatták évi előmenetelüket, s kiérdemelték mind tanító Vas Pál, mind a növendékek nemcsak az illető felügyelő urak dicséretét, de a szülők és hallgatóság teljes megelégedését is.

Másodszor megemlítem, hogy ugyanezen alkalommal lépett fel betanult darabjai előadásával az itt csak ezen tavaszon alakult polgári zenekar, a mely előhaladottságának szép jelét mutatta be, mintegy díszítéséül a növendékek közvizsgájának. Ennek eredménye az lett, hogy az iskolahelyisóg tágas termében uehány táncz is eljáratott, a zenekar előadott zenéje mellett. S végül a szorgalmas karmester, Latzin Móricz a hallgatók által anyagi jutalomban is részesittetett. A jövő vasárnap pedig ezen zenekar majálist szándékozik adni a helybeli biró által bérben tartott Földváry-féle udvar tágas kertjében, a hol tánczolásra is elég alkalmas helyiség van. Erre szép sikert kívánunk.

Harmadik nevezetes esemény gyanánt jegyezzük ide az újonnan választott görög-keleti lelkésznek, Púja Miklósnak idevaló Bokor Rákhel haja- donnali nászünnepélyét, a mely ezen napon a helybeliek és ezeken kívül megjelent nagyszámú és tekintélyes idegen egyének részvéte mellett folyt le. Az egyházi szertartást Popovics Elek sepsi-szent- györgyi, Dogariu György hermányi és Pap János uzoni lelkészek végezték, itt még nem látott nagy templomi néptömeg jelenlétében. Násznagyul szerepeltek: dr. Jusif István brassói gimnáziumi igazgató és helybeli polgár Péter Mihály, nejeikkel. A lakomát adta fényesen és gazdagon ugyancsak Péter Mihály módos egyháztag, a hol a pohárköszöntések szebbnél szebb ötletekkel fűszerezetten egymást érték az említett násznagy Josif István, tanár Baczoui Ad ám, Dogáriu Sándor, Popovics János és Boju Romulus ajkaikról magyar, oláh és német nyelven változatosan. Ily szép testvéries ünnepély a különböző felekezetüek és nemzetiségűek között mindig óhajtandó volna.

Veczei.

Az izmok kongresszusa.

(Folytatás és vége.)

Mihelyt a beszéd véget ért, egy otromba s minden kellem nélküli mogorva ur, a hát-izom (M. la- tiiuus dorsi) állt fel s dörgő hangon igy kezd beszélni :

„Nekem a jelenlegi külvilág nevelési rendszere ellen nincs panaszom! (zugás minden felől.) Sőt mondhatni előnyömre van, mert eddig igen sokszor megtörtént velem azon megszégyenítő körülmény, hogy a külvilágiak valamelyike haragból egy nád ■ pálczával olyat mért rajtam keresztül, hogy fajdal - inamban íeljajdultam. S most pedig e furcsa élvezettől — az égnek hála ! — megszabadultam, mert a tornászati törvény oda igyekezett hatni, hogy a nekem szánt ütések a velem szomszédos urat érik. Az én véleményem csakis az, hogy a harezot elfogadhatjuk ugyan, de az abban való résztvevéstől mentsük fel azokat, kik e részben nem érzenek ma- gukbanvágyat az ügy elleti harczolni. (Levele !) Mert uraim, ha jól megfontoljuk az ügyet, abban sok jó és nemesre találunk, melynek részletes megvitatását óhajtanám már annál is inkább, mivel önök uraim, mindnyájan csupán az élvezetek szempontjából s e szerint nagyon egyoldalulag Ítéltek. (Le a gyávával, le !) A mint hallom, igen zokon esett önöknek uraim, jelen megjegyzésem, de tudniok kellene, mint felvilagosodott egyéneknek, hogy mi összesen egy fő ur alattvalói vagyunk, ki ellen a mi akaratunk megtörik s ki ellen a legkisebb lázadásunk is nevetségessé válna. Gondolják meg uraim, hogy nem oly erővel állunk szembe, melynek legyőzhetésére elég erőnk lenne. Ám lássák és gondolkozzanak a meréuylet eszközein, de jó előre megmondhatom, hogy nem fogják azt megtalálni, s ha némi jónak vélt tervet meg is akarnának kísérlem, úgy járnának vele, mint a macska nyakára csengettyű kötésével az egerek.

Különben én — szólt rövid szünet után — mû - som kezeimet és semminemű tényleges szolgálatába nem állok az összeesküvésnek. (Gyávaság ! nyulszivüség !) Megvetésüket eltűröm, de tudom, hogy az méltatlanság, mert ha beszédem részletei valakinek nem tetszenek, gondoljon csupán arra, hogy az jelentéktelen személyemnek véleménye.“ (Megvetünk, gyáva !) . <•;

„En meg pártolom !“ — szólt egy erős bariton hang, túlkiáltva a zajt. (Le vele! le! ez is gyáva!) „Mindenkinek szólásszabadsága van s igy ón is e szabadságommal élve, követelem kihallgatásomat ! ‘ — igy kiált föl haragtól kipirult arczczal egy deli