Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-05-31 / 44. szám

175 —

Több oldalról lett felszólittatásom után nem hallgathatom el azt is, hogy itt a görög-keleti egyház húsvétijának első ünnepén — mely tudvalevőleg egyszersmind minden keresztyéneknek vasárnapja is szokott lenni — községünk határán szántottak és ezen ünnepsértés a nyugoti keresztyének áldozócsütörtökén s az azutáni vasárnapon is ismételte- tett. Az ünnepsértés ezen sürü ismétlései annyira felingerelték a helybeli reí. egyháznak egyébiránt csendes véralkatu lelkészét is, miszerint nem mulaszthatta el a községi elöljáróságot hivatalos átiratban felszólítani az ünnepsértések megtorlására és ezek ismétlődésének meggátlására. — Már most kíváncsisággal várják nemcsak az ünnepek megsértésein megbotránkozott minden íelekezetbeli közsé giek, hanem maga a t. lelkész ur is a községi elöljáróságnak e tárgyban adandó feleletét és eljárását.

Ezek után egy igen örvendetes mozzanatról értesíthetem e lap olvasóit községünkből. Ugyanis a közelebbi hushagyókedden egy táncz vigalom ren- deztetvén községünkben, ennek elmuzsikálására aján • lat következtében a köpeczi polgári zenekar hívatott volt meg, a melynek előadott zenedarabjai köz tetszést nyertek. Ennek tapasztalására a példa azonnal lelkesítő hatást gyakorolt községünk több tagjaiban, a kik rövid időn elhatározták, hogy itt is zenekart alakítsanak. — A gyors elhatározást tett követte. Az önként ajánlkozók társulattá alakultak, szerződésre léptek egymás között, előteremtették a hangszerekért megkivántatott pénzösszeget, s Csehországból 12 uj hangszert hozattak. S bár ezen hangszerek bizonyos postai tévedés miatt egy kissé elkésve érkeztek is meg ide, a midőn már a mezei munka megkezdődésének ideje elkövetkezett volt : azonban a tagok azonnal bámulatos szorgalommal kezdettek a tanuláshoz, s a mezei munkától fennmaradott minden idejöket, még éjszakákkal és ünnepnapokkal is pótolva, a hangszerek kezelésének betanulására fordították. Es már alig egy havi fáradhatlanul kitartó igyekezetüknek oly szép sikerét volt alkalma e sorok írójának 4 zenedarab szabatos előadása alkalmával tapasztalni, a mely akármely szakértőnek is. elismerését és méltó dicséretét érdemelheti ki.

Teljes méltánylattal adózunk elsőben is karmester brassói Latzin Móritznak, a ki a 29. és G3. számú közös hadseregbeli ezredeknél 10 évig szolgált a katonai zenekaroknál. Egyszersmind dicsérettel igtatjuk ide az Aldobolyban alakult polgári zenekarnak tagjai névsorát következőleg.: Vas Pál tanító, Benedek János, Gál Ferencz, Baczoni Lajos, Fülöp István, Fülöp József, Szotyori Mihály, Baczoni Mihály, Baczoni Pál, ifj. Szőcs Dávid, Baczoni Károly, Benedek András. — Kívánunk tovább is hasonló kitartást a szépre és nemesre törekedő aldobolyi polgári zenekar tagjainak. Éljenek !

Levelező.

VEGYES HÍREK.

Kinevezések. Frink Endre maros-vásárhelyi Ítélőtáblái pótbiró rendes bíróvá, Mentovich Gyula m.- vásárhelyi törvényszéki j gyző a székely-keresztúri járásbírósághoz albiróvá, Szabó János fogházőrmester a kézdi-vásárhelyi királyi ügyészséghez hivatal- szolgává neveztetett ki.

beküldik czikkeiket s ritkán jönnek be, igy tehát nincs önöknek alkalmuk őket színről-színre láthatni.

Hanem hát itt van valaki, a kivel önök bizonyára a legnagyobb örömmel fognak megismerkedni. Hiszen önök már annyi élvezetes órát köszönhetnek neki, s a hir szárnyai elvitték már önökhöz az ő dicsőségét, mely gyorsan támadt, mint forgószél s rövid idő alatt bejárta a müveit világot.

De nini, meg sem mondtam, ki előtt állanak önök. Hát biz az a fiatal ember, a kinek arczké- pét a „Vasárnapi Ujság“-ból vagy a „Koszorú“-ból már ismerik — nem más, mint Mikszáth Kálmán.

Nézzék meg jól tetőtől talpig, s ha nem akarják elhinni, hogy ő az, csak szólítsák meg ! Dialek tusáról ráismernek a jó palóczra, a ki kedvencze a Pesti Hírlap olvasó-közönségének, különösen pe- dig, mióta megkezdte a „t. Házból“ czimü silhouet- teket írni

A Scarron álnevet használja a Pesti Hírlapban, és az olvasó ép oly mohón kap azon czikk után, mely alatt a Scarron név áll, mint az inyencz a pezsgős palaczk után, melynek vignettáján Roede- rer bizonyítja a nemesi származást.

Jókai után alig van tehetségesebb írónk, mint Mikszáth, ezt bátran el merem mondani, noha nem vagyok a kölcsönös reklámbiztositó-társaság tagja.

Cgy kár benne, hogy lutheránus.

De ez a szerencséje, mert ha p. o. jámbor ka- tholikus ember volna, sokan kétségbe vonnák, hogy ő jeles iró ; így azonban egyetlen egy ellensége sincsen.

Még Mende Bódog sem az, a ki pedig csaknem minden kérdésben más álláspontot foglal el, mint a nagy palócz.

Mende szintén egyik jelentékeny munkatársa a Pesti Hírlapnak. 0 szerkeszti annak közgazdasági részét és pedig oly élénken, hogy még el is olvassák. Ez pedig nagy szó nálunk, hol a közgazdasági

Majális. A sepsi szçntgyôrgyi önk. tűzoltó-egylet vasárnap junius 3-án majálist tart. Ezen majálisra a n. é. közönséget tisztelettel meghívja a rendező bizottság. A közönségnek bővebb tájékozást a falragaszok nyújtanak.

Eézdi-Vásárhely város összes bevétele az 1881. évben volt 20.485 frt ,89l/a kr, kiadás 19.G9G frt 731/a kr, pénztármaradvány 1881. év végén 789 frt 1G kr, a város tartozása teszen 14.089 frt 90г/3 krt, ezzel szemben künnlevő követelés van 7625 frt, tehát marad fedezetlen tartozás G4G4 frt 90г/3 ki*.

Nekrolog. Szabó Dániel, h. ügyvéd, Ivézdi-Vásár- hely város tiszti ügyésze, folyó hó 28-án délután fél 1 órakor 33 éves korában hosszas szenvedés után meghal..

A székely gyermek élelmessége. Egyik háromszéki faluban a vizsgát tartják. Felszólítja a tanító az egyik nebulót s kérdi tőle : „No fiam ! Ha egy liter bornak az ára 30 krajezár, s neked van egy forintod, mondd meg nekem : hány liter bort vehetsz te akkor ?“ A gyermek egy kis ideig gondolkozik s aztán igy felel: „Vehetek három liter bort, s akkor még marad egy piezulám s borvizet is vehetek.“

Exempla trahunt. Dab pestmegyei községben nemrég Nagy István földbirtokos öngyilkossá lett. Egy odavaló paraszt erre elgondolta, hogy ha már olyan „nagy ur“ se tartja érdemesnek tovább élni ezen a „kutya-világon“: hát még a szegény ember. Fogott egy nagy konyhakést és elvágta a torkát.

Borzasztó jégeső volt szombaton a fővárosban és határán. Délután kevéssel négy óra után kezdett esni. Valami nagy felhőtornyosulás nem is volt; az égboltozatnak nagy része derült volt, csak észak- nyugoton látszott egy tekintélyesebb felhő. Az eső nagy cseppekben eredt meg, egyre erősbödő széllel kisérve, midőn egyszerre mogyoró nagyságú jégdarabok kopogása ejtette félelembe a főváros lakosságét. Csakhamar dió nagyságúvá növekedtek a hulló jégszemek s oly borzasztó csörömpölést idéztek elő, hogy még a biztos menhelyeken levők is aggódó tekintettel nézték a szokatlan látványt. Az utczákon leírhatatlan zavar támadt. A járókelők siettek menedékhelyre jutni ; az állatok féket szakítva ragadták magukkal a kocsikat. Ablak és egyéb törékeny tárgyak csörömpölésé töltette be a levegőt. Különös, hogy a csak nem egy óráig tartó jégesés közben két Ízben is ki-ki sütött a nap, sőt a később záporra vált eső után a lég nem hült meg, hanem tovább is rekkenő hőség uralkodott.

Meghivás. A keszthelyi m. kir. gazdasági tanintézet hallgatósága 1883. évi junius hó 2-án a „Segély-egylet“ és „Deák Ferencz-könyvtár“ javára a hévvizi fürdő helyiségében zártkörű tavaszi táncz- mulatságot rendez. Kezdete 6 órakor. Személyjegy 1 frt, családjegy 3 frt. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. A kik meghívót tévedésből nem kaptak forduljanak a bizottsághoz.

A brassói magyar dalkör folyó évi junius hó 2-án a „Nr. 1“ szálloda nagytermében Jaschik Gyula karnagy ur vezetése mellett, teljesen uj műsorral fogja megtartani ez évi első rendes, tánczczal egybekötött zártkörű dalestélyét Belépti jegyek eló'legesen válthatók: Csorba és Gál, Ко vásznai és Keresztesy, László M. és L. és Simay testvérek üzleti helyiségeikben; az eló'adás napján este a pénztárnál. A t. pártoló tagok két-két tiszteletjegyet kapnak. Újonnan belépni kívánó pártoló tagok

részt az olvasóközönség rendesen figyelmen kívül szokta hagyni.

Jelentékeny munkaerői képvisel a Pesti Hírlapnál Sziklai/ János is, a ki a színpad titkait tanulmányozza és a tricot birodalmában akar magának polgárjogokat szerezni. Yan-csi név alatt sok érdekes csevegés lát tőle napvilágot.

Kadó Antal az újdonságok nagymestere, aki olló nélkül szerkeszti a hírrovatot és ennyiben unikum volna, ha másrészről szintén nem tenné őt unikummá az a körülmény, hogy az egyedüli újságíró, a ki olaszul ép úgy ir és beszól, mint a saját édes anyanyelvén.

Antalik Károly, ki az országgyűlési és színházi rovatot vezeti, arról nevezetes, hogy minden vidéki színészről naplót vezet s akármelyik pillanatban meg tudja mondani, hogy ez vagy az a színésznő vagy színész az ország melyik városában tartózkodik s melyik korcsmában mennyivel tartozik.

Schmittélly József a Pesti Hírlap totumfact-ja. Ha ő nem volna, talán a lap sem volna képes fenn- állani. 0 az egyetlen ember, a ki a szerkesztőnél több időt tölt a lapnál s még az éjjeli munkát is ő végezi. A külföldi rovatot vezeti és a táviratokkal bíbelődik. Reggelire egy táviratot fogyaszt el, déli ebédre kettőt és még pecsenyének egy express- levelet, vacsorára pedig Futtáidnál van abonálva.

Végül még Sebőn-ről, a Hírlap reporteréről kell megemlékeznem aki, mint egy jó reporteihez illik, olyan keskeny, mint egy l> »rotvakés, sokat is simit- tat magán és nincsen széles háta. Kár, hogy úgy tesz, mint a pók, sokat igyekezik hálójába keríteni, de aztán hosszúra fonja a szálakat.

I.me, kedves olvasóim! most már bátran vehetik kér ük fie a „Pesti IIirlap“-ot, mert annak minden egyes sorából egy kedves ismerős szól önökhöz.

— kik 1 frtnyi illeték lefizetése mellett már ez estélyen részesülnek a fenni kedvezményben — jelentkezhetnek az egylet bármelyik működő tagjánál, vagy egyleti pénztárnok Rácz Lajos urnái, Gyertyánffy Lajos és fia bőrkereskedésében. Nem pártolóknak: Személyjegy 1 frt, családjegy 3 személyre 2 frt 50 kr. Kezdete esti pont 8 órakor. Műsor ozat: 1) „A halász esti dala“ Jansen F. Gusztávtól, előadja a dalkör. 2) „Üdvözlet az éjhez“ Aht Ferencztől, előadja a vegyeskar. 3) Nyitány a „Portiéi néma“ czimü operából Aubertól, zongorán négy kézre hármonium kísérettel. 4) „Női magándal“ zongora kiséret mellett, előadja Szentkereszthegyi Kratochvil Józsefné urhölgy. 5) „Ki a szabadba“ Abt Ferencztől, előadja a dalkör. 6) Kettős dal, sopran és alt hangokra; előadják: Trbu- hovic Józsa urhölgy és Rápolty Ilka kisasszony. 7. a) „Tavaszi hit“ Tschirch R.-től; b) „Eljött a tavasz“ Schwalm R.-től ; előadja a nőikar. 8) „Emlékül a brassói magyar dalkörnek“. Népdalok. Dallam és szöveg Biró Sándortól, kardalositá Jaschik Gyula; előadja a dalkör. — At. nők kéretnek egyszerűen, háziasán öltözködve megjelenni! A t. urak kéretnek a műsor alatt nem dohányozni !

Majláth gyilkosai mindnyájan bevallották gonosztettüket. Bevallotta Berecz is, ki legmakacsabb volt közöttük. Tóth Gerő vizsgálóbíró szombat este hat órakor kezdte meg Berecz vallatását s folytatta egész reggeli 3 óráig. Berecz sok ideig tartotta magát, nem akart semmiről sem tudni. Hasztalan mondotta el előtte a vizsgálóbíró az egész gyilkosságót, hasztalan olvasta fel Spanga, Pitély és Jávor vallomásait. Berecz tagadott. „Hazudnak mind a hárman — mondá mogorván, elsötétült arczczal a vallomásokra ; — én nem tudtam semmit sem a tettről.“ Erre bevezettette a vizsgálóbíró Pitélyt. Vallomása alatt Berecz többször haragosan közbevágott: „Hazudsz“, s tagadott mindent. Bevezették most Spangát, de ennek vallomása alatt is egyre rázta fejét Berecz, hogy ő mit sem tud az egészből. — Pitély és Spanga visszavezetése után újra kezdte Tóth G. a vallatást. Figyelmeztette Bereczet, hogy tagadása úgy sem használ, defines vallomással csak könnyíti dolgát, mert hisz ő nincs vádolva a gyilkossággal. Berecz gyanakodva nézett a bíróra s hosszú ideig magába mélyedt, de makacssága győzött újra s felkiáltott: „Eh! mondtam már, hogy nekem semmi sem terheli a lelkemet s nem is félek semmitől.“ Az idő ekkor már későre járt ; elmúlt éjfél. — A vizsgálóbíró újra felvezetteté Spangát, ki a hosszas zaklatás miatt felingeriilve, majdnem összekapott Berecz- czel, kivel kölcsönösen össze gazemberezték egymást. Mikor a vizsgáló biró Spanga visszavezette- tése után Bereczczel egyedül maradt, újra figyelmeztette arra, hogy társai, kikre pedig sokkal súlyosabb bünhödés várakozik, mindent megvallottak, mig ő, kit nem is vádolnak a gyilkossággal, csak avval, hogy tudomása volt róla, tagad s evvel sokszorosan megnehezíti helyzetét. Berecz e szavakra hosszas tépelődés után végre ráhatározta magát a vallomásra. Töredezett, lassú hangon mondá: „Látom már hasztalan minden. Bűnös vagyok én is, bár én nem tudtam, hogy olyan vége lesz, mint a milyen lett.“ Ezután beismerte, hogy a terv megállapításában részt vett, hogy Ő bocsátotta be a palotába s rejtette el a gyilkosokat, s hogy az ajtót ugyancsak ő zárta rájuk, mikor az országbíró hálószobájába hatoltak. Azt azonban tagadja, hogy ő lett volna a felbujtató. Ezzel egyenesen Spangát vádolja. Tagadja azt is, mintha a terv megállapításánál a gyilkosságról szó lett volna. Ezzel a vizsgálat java része befejeztetett s remélhető, hogy a tárgyalás a jövő hóban megtartható lesz.

Az Urban-család. A bach-korszakban történt. Egy maros vásárhelyi „k. k,“ hivalnok, ki buzgól- kodott megtanulni a magyar szót. látogatót kapott valahonnan Csehországból. Elmennek többi közt a temetőbe, a hol a cseh embernek föltűnik a sírköveken látható „itt nyugszik az Urban.“ Megkérdi hivatalnok-barátjától, mit tesz az; iczipiczi magyar tudományával meg is adta a fölvilágositást ekképen : „Hier ruht der Urban.“ Végre meg nem állhatta már szó nélkül. „De csak nagy família lehet erre tifelétek az az Urban-család. Hiszen itt az egész temető csupa Urban-okkal van tele !“

A osángó-magyar egylet múlt kedden délután tartott ülésén László Mihály titkár, ki az egylet megbízásából a csángók jelenlegi helyzetének megvizsgálására Pancsovára küldetett, előterjesztő tapasztalatairól szóló jelentését Újólag ismétlé, a mit már eló'legesen is jelentett, hogy a csángók jelenlegi helyzetében semmi olyan nincs, mi aggodalomra adhatna okot. Éhség, nyomor nincs; a töltések melletti sátorok a mostani kedvező meleg időszakban elég menedéket nyújtanak, hasonló sátrakban laknak a szegedi kubikosok is. A nép jó egészségben van, László mindössze 12 beteget talált. Eddig átlag naponkint 80 krt kerestek, az andrásfalviak, kik erősebbek, naponkint 1 frt 67 krt, sőt 2 irtot is keresnek. Állandó telepeiken el vannak helyezve a hadikfalvi, istensegitsi és fogadjisj teni csángók, még pedig vízmentes, magasabban fekvő területen s igy dögleletes, egészségtelen helyről szó sem lehet, s a Duna áradásai és belvizek által sincsenek fenyegetve. A hadikfalvi 217 családot 733 lélekkel a régi Ivanován, a mai Nagy-Györgyfalván, az istensegitsi 204 családot 703 lélekkel, a fogadj isteni 46 családot 158 lélekkel s a 191 lélekből álló, szekéren jött, s az újonnan érkezett 860 lélek csángó csapatot Rádayfalván telepitették le. A 252 családból és 673 lélekből álló andrásfalviak ideiglenesen Rádayfalván lesznek letelepítve, mert Ilertelcndyfalva földjei csalt aratáskor szabadulnak föl a bérlet alul. A csángók összes száma 712 család 2267 lélekkel; ezek közül nagykorú 1288, kiskorú 979; férfi 1201, nő 1066; 60 éven felüli öreg és nyomorék 58. A most érkezett csapatok száma 1041. így összesen 3308 lélek van a telepeken. A telepesek rendelkezésére áll jelenleg 1800 hold föld, melyhez okt. 1-én 5300 hold járul s igy ez évben csángóink 7000 holdat kapnak; a többi öblözet ármentcsitése esetén 45 ezer kát. hold áll a még betelepítendő összes bukovinai magyarok rendelkezésére. Nagvgyörgyfalván a régi bolgár telepesek közé osztattak be. Kezdetben a legjobb egyetértésben éltek, hanem alattomos izgatok a kormánybiztos távolléte alatt fölizgatták a bolgárokat, kik most farkasszemet néznek a csángókkal, azt hívén, hogy a csángók elveszik földjeiket. E régi telepeseket még a katonai kincstár telepítette le azon