Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-05-31 / 44. szám

— 174 —

Végül Széchenyi Pál gr. miniszter válaszolt Irányi interpellácziójára a munkások lakásviszonya tárgyában és Göndöcs interpellácziójára a felállítandó népbankok tárgyában, Tisza a miniszterelnök pedig a Nyíregyházán felállítandó vámsorompó ügyében felelt Kállay János interpellácziójára. A miniszteri válaszokat az interpellálok és a ház is tudomásul vették.

A főrendiházban kihirdettetett a királyi leirat, inelylyel a király a főrendiház elnökévé Szőgyény Marich Lászlót, másodelnökévé pedig Cziráky János grófot nevezte ki.

Egy hét óta folynak a koronázási ünnepélyek Oroszországban. A czár sértetlenül bevonulhatott a szent városba, Moszkvába s vasárnap fejére tehette őseinek koronáját, a nélkül, hogy a nihilisták beváltották volna fenyegetéseiket Emberileg tekintve a dolgot, a lehetetlenséggel lett volna is határos, hogy a czárnak árthassanak. Az elővigyázat oly rendkívüli eszközöket vett alkalmazásba, hogy a nihilistáknak az éggel vagy pokollal kellett volna szövetkezniük, ha a czáron végre akarták volna hajtani a rég kimondott halálos Ítéletet. De hiú önámitás volna a czár részéről, ha most már azon hitben ringatná magát, hogy élete biztonságban van. Sőt a tulajdonképeni támadás csak most fog következni. A koronázás, melyet utolsó határidőnek tűztek ki a nihilisták az alkotmány megadására, elmúlt a nélkül, hogy a czár feladta volna az abszolutizmust. A liarcz fokozott mértékben meg fog ujulni s alig remélhetni, bogy III. Sándor kikerülhesse apja rettenetes sorsát.

Adatok az 1825-iki országgyűlés történetéhez.

(Folytatás.)

Nov. 15-kén a kerületben ismét felolvastatván (a kir. resolutio), tanácskozás alá vétetett; Gróf Besseöffy Szabolcs Vgye követje azt adta elő, hogy jónak vélné a koronaörököst megkérni, hogy valamint mostani uralkodónk Ferencz közben vetette magát a státusok kérésére atyja előtt, úgy ő is követvén atyjának ezen lépését, közbenvetése által igyekezzen a dolognak jó kimenetelt szerezni és ez által hív magyarjainak sziveket megvigasztalni. — El nem fogadtatván, csak abba állapodtak meg, hogy ezen nem reménylett resolutiora systematice, röviden mentői előbb feleljenek ; mivel az időnek rövid volta az erről való további értekezést meg nem engedi, az országgyűlésnek is éppen mai napra rendelt tartása miatt, félbeszakítván, annak megjelenésére siettek.

Mellybe a Personalis az országos dolgoknak jó s rendes megtartása tekintetiből a resulutiót felol- vastatni kívánta, mellynek felolvastatása után Balogh Bars Vgyei követ a Personálisnak azon megelőző szavaira, hogy t. i. ezen resolutiónak némelly részét tulajdon Ítélete szerént is olyannak véli, mely által a Constitutio nemhogy megerősittetett volna, hanem még jobban megsértetett, azért is az

valókat, szólt Dezső mosolyogva, Kleopatra csókjai kábiták el Antoniust annyira, hogy elpuhulva, a félvilág fölötti uralmát veszté el az ó kor e „fél- világi“ hölgyének csókjai miatt. XIV. Lajos és IV. Henrik királyok szerelmi nyalánkságaitól országok sorsa függött; XV. Lajos szerelmeskedései idézték elő következményeikben a nagy franczia forradalmat, a minek ő elejét vehette volna.

„Talán is az dy nyalánkságból, szólt közbe Lőrincz, ki meg nem tudta bocsátani, hogy nagy szónoklata oly nyom nélkül veszett el. Nevezzük a nyalánkságot egy „asszonynak“, ki miatt a legtöbb nagy esemény történt.

— Áttérsz az enni valókra? к érdé Dezső.

Igen s aztán a libákra, melyek Rómát megmentették ■ kezdett szónokolni Lőrincz, de bo- szankodó nevetés szakitá félbe.

No, no Lőrincz ur, ne csatolja oly hamar az asszonyokhoz azokat a szárnyasokat, mondá a kis Antonia. Tehát, a mint önök mondják : a szép nem !

\ astag Kai oly a miatt veszté trónját, mert nővére Hildegard nagyon mélyen nézett Arnulf herczeg szépjekete szemeibe ; a catalauni ütközet azért jött létre, mert az élhetetlen római császár nővére gyű- lüt küldött Attilának; Chilperik frank király azért gyilkoltatott meg orozva, mert nejét tréfából egy vesszőcskével megüté ; Hunor és Magyar egy szarvas után úsznak át az Azovi tengeren, ide át szép kiiály leányokat látnak és két nagy nemzet alapi- ' tóivá lesznek. ' r

— Egy pohár viz és egy pár kesztyű dönté el a kontinens sorsát, szólt közbe G úszta mama. ki még a színházból emlékezett ez esetre, mert Mar- borough herczegnő bukását és kegyvesztését ez idézte elő.

I erre szükségképpen megkivántató ésszevételeknek miképpen leendő előadását és az erről való tanácskozás módját kívánja a rendektől megérteni, — azt fe*elte, hogy ezen tárgynak fontossága a rendeknek méltó figyelmét valósággal megkívánja és az erre teendő feleletnek kidolgozását kerületbeli ülésekben kívánja felvétetni ; — a Personalisnak megegyezését kérvén, ő annyiba engedte meg, hogy t. í. úgy tartassanak, a kerületbeli tanácskozások, hogy mivel a törvény értelme szerént, sőtt az első felírásnak következésében, és a dolognak könnyebb s kelemesebb kivitele tekintetéből a kir. prop. az az a Regni Operatumokról való említés elsőséget érdemel, az e részben tett előlépéseknek érdeklését, s munkálkodások folytatását tanácskozásokból ki ne rekeszszék ; felkeltek ezen mondására a Personálisnak minden hizelkedők, s egyenként kiki ő hozzája ragaszkodott ; ellenben a jó hazafiakban sem aludt el a tűz, ők sem hagyták szó nélkül, nevezetesen Nagy Pál világosan megmondotta, hogy ő tiszteli s becsüli a Personális mondásait, de sajnálva kell nőkie most ellene mondani, s arról bizonyossá tenni, hogy a kerületbeli tanácskozásokban csak egyedül ezen resolutióra adandó feleletnek kidolgozása fog felvétetődni, maga megígérte a Personalis mindjárt a diaeta kezdetével, hogy ha valami nevezetes tárgy adja magát elő, arról elébb a circulusokban tanácskozzanak, ez pedig ollyan tárgy, mellynél nevezetesebbet az ellenkező fél sem ösmerhet; sok vetélkedések után csakugyan a Personalis úgy fejezte be, a mint kezdette, de a státusok annak vitatásával, hogy erre elébb felelnek, oszlottak el ; valamint hogy így is történt, mert :

Nov. 16-án tartatott kerületbeli ülésben Balogh, mint előlülő előadta, hogy valamint a mi felírásunkra О Felsége által czikkelyenként felvétetve adatott felelet, úgy nékünk is ezen resulutiót úgy kell felvennünk. De minekelőtte az erre adandó felírásnak oeconoraiáját elrendelnénk, úgy tartja, hogy hellye- sen tennénk, ha annak principiumjait állapítanánk meg és ezeknek az ő vélekedése szerént azt kellene hasisul tenni, a mi ezen resolutió utó Íján inon- dódik : quod félicitas Regis et Regni exacta legum observantia et incolumitate nitatur, atqve si juri- bus seu Regis seu Regni statuum quidpiam decer- patur, omnis legum et legális Regni systhematis compages saeculorum usu roborata subtinenda sit“. Mindnyájoknak megegyezések után czikkelyenként olvastatni rendeltetett, melyekre sokan igen szép észrevételeket tettek, de azoknak rendes leírása sokból állana, azért is naponkint vitt Diariumomból csak a nevezetesebbeket iroin ki, s ezennel közlöm kedves szüleimmel. Az 1-ső pontra Csausz Kalocsai Kanonok s káptalan követje minden igyekezettel azt akarta megmutatni, hogy a propositiokban való ereszkedés szükséges, tanácsos é3 törvényes; szükséges, mert előbbeni felírásunknak foglalatjában nyil- vánosságosan azt fogadtuk, hogy a propos : fel fogjuk venni, ha tehát következendők akarunk lenni, szükséges az erről való említés; tanácsos, mert környülállásainkhoz képpest a mérséklettsóg leghasznosabb ; törvényes, mert az 1791. 13-ik (törv. czikk) világos elsőséget ád a kir. propos. De consti- tutiónk is ő felségét a törvényhozásban főtagnak rendeli ; ezen főnek engedelmeskedni tartozunk, s minthogy mostani resolutiójában is sérelmesen veszi ennek elmulasztását, azon megyék, kik törvénytelen instructiójok megtartása tekintetiből oly erőssen ragaszkodnak a propos, felvétetése ellentmondásaikhoz, nyújtsanak kezet s egész engedelmességgel,

— Mekkában ópium mámorban álmodik egy vallást Mohamed — folytatja Ilka, s Ázsiát és Afrikát vérbe, lángba borítja. Egy fanatikus pap felszólal ez ellen, előállanak a keresztes háborúk.

— Egy tarka öltönyért adják el testvérei Józsefet s ez Egyptom alkirálya lesz ; egy ló nyerítése segíti Dáriust a persa királyi trónra; egy eb ugatása menti meg az elmerült Kantot egy őrült katona gyilkától; nehány gyermek üveglencsékkel játszik 1590-ben s Jansen ebből föltalálja a távcsövet, majd később megalkotják ez alapon a mikros- kopiumot . . .

Ez adatok után, miket az egész társaság adott hirtelen össze, elhallgatott mindenki.

— Szóval az a vége, fejezé be a kedves kis Antonia, hogy a világot mind kicsiségek mozgatják s ha ön ezen tovább is kétkedik, Lőrincz ur, akkor a neve ezentúl — Tamás lesz.

Vén Sas.

Hírlapjaink és hírlapíróink.

Irta: Hevesi József.

III.

A „Pesti Hírlap“ szerkesztősége.

Hogy egy hírlap fölvirágoztatásához mire van inkább szükség: jó szerkesztőre-e, vagy jó munkatársakra ? erre nézve már sokféle véleményt hallottam. Tény az, hogy jó lapot csak jó szerkesztő és jó munkatársak képesek előállítani. Az egyik vagy másik tényezőnek hiánya minden körülmények között megérezhető a lapon. Mert hiába jó a szerkesztő, ha nem rendelkezik olyan munkatársakkal, a kik az ő intentióit végrehajtják, s hiába vannak

jobbágyi kódolással fo kötelességeknek tartsák О Felsége ezen kívánságát s parancsolatját. — Erre Vág azt mondotta: Főtiszt. Urnák az instructiók megbirálásához nincsen jussa, azt magának ne tulajdonítsa, s erős sértegető szavaival mint egyes személy egész jurisdictiókat ne bántogasson. Вот- sits Somogy Vgye követje szoros utasítása szelént a constitutió meg nem erősítéséig semmibe ereszkedni nem akar, utasításához pedig ragaszkodni mind tanácsos, mind szükséges, mind törvényes Tanácsos, mert г* kir. beszédbe erre meghivattattunk ő felsége által, és azért is, mivel a közelebbi időkben constitutiónk erősen megsértettett, most pedig a kir. resolutióba azon tettek jóvá hagyattunk. Szükséges, mert elébbi felírásunkba megmondottuk : „omnes conatus nostros irritos futuros“ sut., mink tehát, a kik egy nemzetet ábrázolunk, magunkkal ellenkezésben nem jöhetünk. Törvényes, mert mi csak a törvény előbbi megerősítését akarjuk, s azután fogni a törvény pararcsolatja teljesítéséhez, — törvényünk tehát nem lévén, semmibe nem ereszkedhetünk. Ragályi Tamás igen érzékenyen s egész hazafiui tűzzel: „Ha neheztel U Felsége, hogy hitvesének megkoronáztatása után három hetekkel sem fogtunk a propos, pertraetatiöjába, úgy mi vérző szívvel vehetjük, s sírnunk kell, de sírjunk is úgy, hogy könnyeink csorogjanak elhunyt atyáink boldog hamvaira és az ezekből kigőzölgő lelkes pára indittson bennünket arra, hogy már valahá- ra törvényeink betöltését sürgessük ; vérző szívvel veheti a haza, hogy О Felsége uralkodásának 30 egynéhány esztendők lefolyta alatt az ország sérelmei még pertractatióba sem jöhettek.

(Vége következik.)

L E V E L E K.

Alüoboly, 1883. május 21.

Ha községünkből Írni akarok valamit, azt kedvezőtlen időjárásunkon kell kezdenem, a mi bár nemcsak megyénkben, sőt úgy látszik, hazánk innenső felében s még a szomszéd Romániában is ilyenforma ; de a sok eső leginkább gátolta a szántást Ilyefalva és Aldoboly határain, hol még kétharmada a tavaszi vetésnek hátra van. Aggálylyal tekintnek a földmivesek a jövőbe ; mert nem elég az, hogy zabot és árpát is — a miket korán szoktak vetni — még ezután kellene vetniük', hanem szénaterméshez sem lehet reményük, mivel rétjeik a kiáradott vizek alatt feküsznek, holott az eső még most is folyvást esik. Már pedig a hosszúra nyúlt télies idő merőben e Ifogyasztatta a tavalyi takarmányt ugyannyira, hogy egy kis szekér széna most bámulatos áron tartatik.

A lefolyt télen általános panaszra adott okot a tyúkoknak még az ólakból is sűrűn történt elveszése. Rókák kaptak rá szárnyasainkra s ritka éjjel telt el a nélkül, hogy valahonnan egy-két tyúkot el ne loptak volna a fegyvertelenség miatt nekibátorodott ragadozók. Aztán a rókák ezen garázdálkodása kedvet ébresztett egypár emberben is, a kik azonban minap R. I. birtokosnak nehány tyúkja elorozásán rajtavesztettek, s miután az elöljáróság előtt a tyúkok árát busásan — darabját 1 írttal - — a károsnak megfizették volna, a járásbírósághoz Sepsi-Szentgyörgyre bekisórtettek és itt is megbün- liödvén, már szabadon bocsáttattak. Azonban a rókák azután is lopogatják a tyúkokat. Eddigelé a községből mintegy 100 drb tyuk veszett el.

egy lapnál jó erők, ha nincs olyan szerkesztő, a ki kijelölné az irányt, melyen haladniok kell.

A „Pesti IIirlap“-nál szerencsésen megvan mind a két tényező, s csak egy tekintetet kell a lapra vetnünk, hogy meggyőződjünk róla, mikép ez a lap nem szerkesztődik, hanem szerkesztik.

A lap főszerkesztőjét, Borostyául Nándort már ismerik önök, részint régebbi működéséről, részint a Pesti Hírlapból, részint az én bemutatásom után ; — igaz, hogy én csak halvány arczképét nyújthattam.

A lap „felelős“ szerkesztője dr. Kenedi Géza.

Kenedi a szó legharcziasabb értelmében veszi a „felelősséget“ és még sokaknak emlékezetében fog élni, hogy ő mint fogja föl kötelességeit a Pesti Hírlappal szemben. A mily szelíd, ártatlan kedély, ép oly harczias lelkületű és most azon van, hogy béke idején pótolja utána, a mit a boszniai háborúban elmulasztott. Sikerült rajzokat szokott Írni és kevésbé sikerült egyleteket alakítani, melyeknek többnyire ideális czéljuk van. A hirlapiráson kivül pörös aktákkal is foglalkozik és a toll mellett a bottal is el tud bánni.

Különben még fiatal ember és akármelyik téren sokra viheti.

A lap főmunkatársai közé tartozik Eötvös Károly, a hires Eötvös Károly is, a kinek bő rész jutott ki Tisza Esztárból, a mi miatt nemcsak prókátorok, hanem egynémely újságszerkesztők is irigyei. A legszellemesebb s legképzettebb publicisták egyike, a kiről nem emlékezhetünk meg bővebben, mert egy tárcza szűk keretébe az ő arczképe bele nem férne s igy csak miniature képét adhatjuk.

Társ Kálmán és Beksics Gusztáv szintén rendes vezérczikkirói a Pesti Hírlapnak, azonban ok csak