Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-05-31 / 44. szám

44. szám.

Sepsi-Szentgyörgy, 1888; Csütörtök, május 31.___________XIII. évfolyam.

( Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : csütörtökön és vasárnap.

Előfizetési ár

helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr.

Hirdetmények dija:

.3 hasábos petit-sorért, vagy V1. annak helyéért 6 kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr.

Politikai szemle,

А к ép vise lő ház a múlt héten befejezte ez ülésszakban érdemleges üléseit. Pénteken és szombaton tartotta utolsó üléseit; a hétfői ülésnek csakis annyi volt a tárgya, hogy kihirdet- tetett a jelen ülésszakot bezáró királyi leirat.

A pénteki ülésen nehány előzetes bejelentés és a főrendiház üzenete után a csángók és a telepítési kérdés kerültek szőnyegre. Irányi indokolta a csángókra vonatkozó, közelebbről beterjesztett indítványát. Irányi a feladatot nem tartja megoldottnak ama három- négy ezer ember betelepítésével. Be kell népesíteni mindazon területeket, melyek még munkás kezekre várnak. Vannak még Bukovinában magyarok, s vannak másutt még nagyobb számmal. Törvényt kell alkotni, mely meghatározván a telepítés feltételeit és módját, egyszersmind előnyökről is biztosítja azokat, akik megtelepedni készek. Ez által senkinek sem sértjük jogait, a bevándorlási kedvet pedig fölélesztjük. S nemcsak külföldön lakó testvéreinkre kell számítanunk. Ott vannak saját polgártársaink, a Felvidék lakói, kik most, mert nein képesek otthon keresni meg kenyerüket, túl a tengeren igyekeznek megszerezni azt. Dolgos, türelmes, jó indulatu emberek és elvégre is hü fiai a hazának. Miért ne tartanok meg ezeket, ha arra oly jó alkalom kínálkozik. Az áldozatoktól, midőn közgazdasági érdekekeken kívül magasabb állami érdekeink forognak szóban, nem kell visszariadni. Ha lehetett milliókat fecsérelni idegen és ellenséges tartományok meghódítására, nem szabad visszariadni a költségektől akkor, midőn idehaza egy tartománynak úgyszólván meghódítására, békés, vér nélküli meghódítására van alkalom. A nemzet, mely csak kényszerítve áldozott aina czélokra, örömmel, szívesen fog hozni áldozatokat önmagáért.

Irányi lelkes beszédjét e Tisza válaszolt. Megnyugtató nyilatkozatot tett a pancsovidéki csángók helyzetéről. A kormány gondoskodni fog a bejöttekről, hogy senki közülök nyomort

ne szenvedjen s állandó telepeket találhassanak, még pedig ott, hol a letelepítés nemcsak nemzetgazdasági, de politikai szempontból is kívánatos. A panaszok, melyek helyzetük felől bejárták az országot, túlzottak ; a ki terjeszteni kezdte, oly egyén, ki ellen most is két bűnvádi kereset vau folyamatban A mi az általános telepítést illeti, tökéletesen egyetért Irányival, hogy a kormánynak és törvényhozásnak nemzetgazdasági, de politikai szempontok által is kell vezettetnie. Telepitvényi törvényünk, mely a magános és némileg a kincs- . tári javakon való telepítéseket lehetővé teszi, | van. Azonban elismeri, hogy a telepítés általánosabb eszközölhetése végett a törvényen szükséges változtatásokat tenni. ígéri, hogy a kormány komoly tanulmány tárgyává teendi, a midőn is javaslatát a ház elé fogja terjeszteni. Kéri tehát Irányit, hogy vegye vissza most indítványát, mire ez megnyugodva a miniszterelnök felvilágosításában és ígéretében, nem bocsátotta szavazás alá indítványát.

Ezután a kérvények tárgyalása következett, melyek közt különösen Halasnak a város határában volt belvízi csatornák újbóli megnyitása tárgyában beadott kérvénye keltett élén- kebb vitát. A vita a Szeged és Halas közti versengés színét kezdte magára venni. Mo- csáry azzal vádolja a kormánybiztost, hogy a csatornákat Szeged érdekében tömette be. Herman Ottó a kormány azon kapkodó eljárása ellen kel ki, mely az Alföld városait egymásra ingerli. Ivánka Imre kétségtelennek tartja, hogy e kérdés körül hibák történtek, mert tény az, hogy a vízválasztó a Duna és Tisza közt néhány mértfölddel elto'atott a régi vonaltól s a viz, mely azelőtt a Tiszába folyt, nagyrészt a pestmegyei lakosok birtokaira foly. Thaly Kálmán egy hydrografiai intézet felállítását sürgeti. A vitában részt vett még b. Kemény Gábor, Tisza Lajos és Halász Bálint, mely után a ház a kérvényi bizottság javaslatát elfogadta, mely szerint a kérvény mint figyelemre méltó kiadandó a közmunka- és közlekedésügyi miniszternek.

■Л f' } i ■ '

Orbán Balázs a sepsi-szentgyörgyi népnevelési alapok kezelése ügyében interpellálta a bel- s a vallás- és közoktatás- ügyi minisztereket s felhivá a kormányt, hogy rögtön intézkedjék a pénzkezelés kérlelhetlen szigorral leendő megvizsgálása felől, minthogy a folyamatban levő vizsgálat — úgy találja, hogy lanyha és elnéző.

Mi a vizsgáló bizottság egyes tagjaiban elég garancziát találunk arra, hogy a vizsgálat kellő részrehajlatlansággal és szigorral fog keresztül I vitetni.

1 Ami magát az ügyet illeti, úgy a Sorbán

J. által a közigazgatási bizottsághoz tett föl- terjesztés után rögtönösen megejtett, mint a még most is folyamatban levő részletes vizsgálat hűtlen pénzkezelést nem konstatált. Rendetlenséget igen, de pénztári hiányt nem. Az, a mit Sorbán az előzetes vizsgálat után a köz- igazgatási bizottsághoz benyújtott második föl- terjesztésében hiánynak mond, már 1882. őszén vagyis az 188Va. iskolai év végén elszámoltatott. A bevétel és kiadás közt Sorbán által fölvett különbözet abból eredt, hogy egyiket a polgári év, másikat az iskolai év eredménye után számította.

A képviselőház szombaton folytatta a kérvények tárgyalását. Legelőbb Budapest fővárosának az osztrák-magyar bank budapesti főintézete által fizetendő községi pótadó ho- vaforditása fagyában beadott kérvénye került napirendre. A kérvényi bizottság a netaláni szükséges törvényhozási intézkedések kezdemé- nyezhetése tekintetéből azt javasolja, hogy a kérvény kiadassák a pénzügyminiszternek, mit a ház többek hozzászólása után el is fogadott.

Ezután a főrendiház módosításai a pénzügyi közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslatra vonatkozolag vita nélkül elfogadtatván, Bartha Miklós két rendbeli mentelmi ügye intéztetett el. Herman Ottó a Szász Béla panasza folytán indított sajtóügyben védelmére kelt ugyan Barthának, a ház azonban a képviselő mentelmi jogát mind a két ügyben felfüggesztette.

A „Nemere" tárczája.

A kicsiségek.

— Csevegés. —

Abban a kedves kis társaságban, melynek én is részvényese vagyok, s melyben mellesleg mondva, mi agglegények nem a legbálásabb szerepet ját- szuk, örökké ki lévén téve a fiatal menyecskék csipkedéseinek, mint mindig, úgy ma is megtárgyaltat- tak a világ apróbb-nagyobb eseményei, különösen a hozzánk legközelebb fekvők.

Miután Majláth gyilkosainak vallomásai különböző lapokból felolvastattak s konstatáltatott, hogy mint mindig, most is a „Budapesti Hírlap“ értesülései a legjobbak, fölvetette valaki a csángó-kérdést, mely a kis társaságot legjobban érdeklé. Hogy ne, hisz ebben a kis társaságban, mely nehány mamából, pár ifjú menyecskéből, csintalan lánykákból és nehány urból állott, alig volt egyetlen, kit ne Székelyország ajándékozott volna a világnak. Egész kis székely kör ez, kit ne érdekelne hát a derék székely bevándorlók sorsa ?

Lőrincz barátunk, középiskolai tanár vitte az előadói szerepet. Széles alapszabályával csakugyan olyan is volt, mint egy országgyűlési előadó, ki minden oldalról meghányja-veti a kérdést, de fejen nem találja soha a szöget. Elkezdette a „Lloyd“ nyilatkozatain, áttért a külföldi német lapok kárörvendő ujjongásaira, hozzácsatolta a hazai lapok értesüléseit azon kérdéshez, vájjon miért keletkezett a csángók nyomorgásáról szóló hir s illetőleg az alispán és kormánybiztos közötti versenygés, mely az egész országot, betöltő -a legollcntétesobb hírekkel. Lőrincz barátunk fontos koinbinácziók alap- I

■ ján húzta le véleményét „a dolgok logikai lánczo- latából.“ Benne volt abban a szerb királyság ver senygése, a keleti kérdés, a nyugati czivilizá- czió, az északi német elem ellenséges magatartása, és a déli népek heves vérmérsékletének kár- hoztatása.

Mindenki bámulta Lőrincz barátunk ékes szólását s midőn ő kifáradva leült a zongora mellé, hová, mint egy szónoki emelvényre állott, Guszta mama egy pohár czukros vizet rendelt Lőrincz ur kifárasztott gégeszalagjai helyrehozására.

A közbámulatnak azonban csakhamar vége lett. Antónia, a kedves kis kohold, ki már unta a nagy szónoklatot, hirtelen fölpattan és Lőrincz felé fordulva, igy szól :

— En fogadni mernék édes Lőrincz ur, hogy e két ur versengésének s igy a csángók nyomorúságának semmi köze sincs azon dolgokhoz, miket ön elősorolt.

Lőrincz ur mosolygott:

— De édes nagysád, valami okának csak kell lenni, s ezek ép a legközelebb fekvő okok.

— A legközelebb fekvő okok a kicsiségek, — mondá Antonia, — a mindennapi élet apró bajai, valami semmiség miatt órrol egymásra ez a két ur s ebből a szegény csángóknak van hátránya.

Lőrincz ur most már finom iróniával mosolygott.

— Csak nem véli nagysád, hogy tán egykor együtt ébredvén a Szikszayban, tán egy alma fölött összedisputáltak, mint az egykori három istennő, vagy tán egyik meglátogatva a másikat, annak hálósipkája, vagy papucsa fölött élczelt s ebből származott a hang, melynek a csüngök iszszák meg a levét.

— A mi a papucsot illeti, Lőrincz barátom, szólt közbe Dezső, az — ügyvéd, azt ne igen bántsuk, mert bizony a világ legtöbb eseménye a papucsul függÁltalános derültség követte Dezső szavait, a térjek köhögni kezdettek s Lőrincz is zavartan kerülte mosolygó felesége tekintetét.

— Nos, ingerkedett tovább a kis kobold, mért ne lehetett volna egy alma az egész baj okozója ? Nem-e egy alma miatt kezdődtek meg összes földi nyomorúságaink az elvesztett paradicsomon kívül ? Eris almája nem volt-e képes az ókori müveit világot a trójai háborúba beleugratni ?

— Ha már az almánál vagyunk, szólt közbe Dezső, kinek feje valódi káptalan, — említsük fel Teli Vilmos almáját, melynek Svájcz szabadságát köszönheti, Eudoxia császárnő almáját, melyet a szép és erényes hölgy Paulin nevű udvaronczának adva, Theodozius császár féltékeny Ion és nyomorba ta- szitá nejét, s egy almának köszönheti a természet- tudomány legfontosabb fölfedezései egyikét, a Newton által megállapitott„szabad esés törvényét“.

— Igazán érdekes volna a világtörténelemből így össze állítani azon „kicsiségeket“, melyeknek események köszönhetik létüket, — szólt közbe a komoly Ilka.

A gondolat általános tetszésben részesült.

— Megkezdem én a nyalánkságoknál, illetőleg ennivalóknál — szólt aztán a kis kobold, elpirulva. Nehány férges füge okozta Korvin Mátyás király halálát; pár pástétomnak köszönheti az akkor még kis czukrászfiu Mencsikov egész szerencséjét, mert ezzel magára vonta Nagy Péter czár figyelmét; egy tál omészthetlen champion-gomba okozta III. Károly magyar király halálát.

— Folytatom a nyalánkságokat, illetőleg enni-