Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-05-27 / 43. szám

zott a kéréssel, hogy mi a magyar nyelv középiskolai tanításának czélja s miképpen kell e czélt? elérni Korodi volt az előadó s szükségesnek mondá tanítását, mely szaporítja az országban lakó népek közt a szellemi érintkező pontokat. A konferenczia ezután a magyarnyelv tanításának módszerét tárgyalta s kijelölte az elvégzendő tananyagot.

A legfőbb ítél őszék a napokban szigorú Ítéletet hozott a vidéken itt-ott még mindig dívó kínvallatás megtorlására. Mokri Barnabás borsódmegyei csendbiztost, ki egy csirkelopással gyanúsított suhanczot annyira ki- noztatott, hogy az felakasztotta magát, de ha öngyilkos nem lesz is, belehalt volna, emberölésért s a hivatalos hatalommal való visz- szaélésért harmadfélévi börtönre Ítélte. — A szigorú büntetés valóban helyén volt. Vala- hára ideje már, hogy a hivatalos hatalommal való visszaélésnek oly gyalázatos esetei, midőn szolgabirák és csendbiztosok a törvény legvilágosabb tiltó rendelete ellenére sem hagynak fel a botozással, a törvény teljes szigorával toroltassanak meg.

Adatok az 1825-iki országgyűlés történetéhez.

Özv. Cseh Sándorné úrhölgy adományából a Székely N. Múzeum egy érdekes levél birtokába jutott. A levelet Bornemisza Antal nyugalmazott hétsze. mélyes táblai ülnök irta szülőinek 1825. novemberben s röviden elmondja benne az örök emlékezetű országgyűlés novemberi napjainak történetét, kezdve a legkimagaslóbb eseménynyel, a magyar tud. akadémia alapításával.

A november 2-ki és 3-ki emlékezetes ülésről nem igen sok egykorú tudósítás maradt fenn. Egész a legújabb időig csak két forrás volt ismeretes: egyik Ponori Thewrewk Józsefé, ki az akadémia négy első alapitója egyikének, gr. Vay Ábrahámnak életrajzában, a másik Döbrentei Gáboré, ki a m. tud. Akadémia Évkönyveinek I-ső kötetében beszéli el az akadémia alapításának történetét. A többi forrás csak az utóbbi években vált ismeretessé. Br. Sztojka Imre máramarosi követnek megyéjéhez tett jelentését s Tar Gáspár naplóját Szilágyi István, Guzmics Izidor naplóját Vaszary Kolos, Szoboszlay Pap István országgyűlési ref. lelkész leveleit Révész Imre, Felső-Bükki Nagy Pál Sopronmegyóhez tett jelentését az egész 1825 — 27-iki országgyűlésről, Vay Ábra hám és Ragályi Tamás borsódmegyei követeknek 1825. nov. 8-ról megyéjükhöz intézett levelét, a megyének erre hozott határozatát s válaszfeliratát, s Bernât Zsigmond 1825 — 27-ben Ungmegye követének, mint szemtanúnak Zichy Antalhoz ennek felkérésére 1880. január 25-én irt levelét Szász Károly tette közzé. Maga Széchenyi csak pár szóval (s meglehetősen feltűnő módon) emlékszik meg

üde levegő s a virágillat folytonosan áramlik a kis czellába.

A fejedelemnő nyugodni hagyá Klárát, betért szobájába, mely közvetlen, Kláráé mellett volt.

Hagyjuk kipihenni Klárának az ut fáradalmait. Térjünk vissza elhagyott szüleihez. Richárdon és nején még látható a bánat, mit Klára elutazása okozott. Richárd, mint férfi, erősebb természetű, vigasztalja nejét, ki egész éjjel nem tudott aludni. Másnap még jobban erőt vett a fájdalom a szülőkön, midőn Klára helyét üresen találták. így folyt e buskomolyság sokáig a szülők közt. De az idő gyógyítja a sebeket, melyek kezdetben oly fájdalmasak.

Napok s hónapok teltek el s még semmi tudósítást sem vettek Klárától, míg egy napon Richárd leányától levelet kap, a melyben ez lelki nyugalmának ad kifejezést, de szülői elhagyását fájlalja.

Ezen levelében egyszersmind felemlité, hogy bár- mily fájdalmat érez is keblében szülei elhagyásáért, mégis kész egy év elteltével felvenni a fátyolt, mely örökre elzárja a világi élvezetektől.

E levél vételét, mely megszomoritá az Albona családot, egy örvendetes hir váltá fel, mely az volt, hogy az elorzott pénzösszeget, valamint annak el- tulajdonitóját kézre kerítették.

Ezen örvendetes hirt azonnal tudatták Klárával,

8 egyszersmint a hazajövetelre kérték. De Klára annyira megszerette a zárdái életet, hogy szülői kérését nem fogadta el, bár nagyon fájt neki, hogy szüleinek nem engedelmeskedik. Az JAlbona-ház újra virágzásnak indult s jóllétnek örvendett. De mit ért mind ez, ha a ház bálványa tőlük távol van.

(Folytatása következik.)

— 170 —

, a november 3-iki nagy napról. „In der Circular- Sitzung — mondja naplójegyzetei közt — gesprochen, und mich mit allen meinen Landsleuten verfeindet.“

Bornemisza, ki ez időben Nagy-Szombatban volt, épp e nevezetes napokról szól legvázlatosabban. Mindamellett levele igy sem érdektelen, sőt nehány uj adattal egészíti ki a már ismert forrásokat. Ilyen az a részlet, melyben id. gr. Pálfty Ferencz ajánlatának körülményeiről tesz említést ; ilyen gr. Zichy Károlynak a hazafias ajánlatokra tett gúnyos megjegyzése s e miatt ablakainak az országgyűlési ifjúság által történt beveretése. A mi az egyes ajánlatokat illeti, B. tudósítása csak a gr. Batthyány Kér. János és az öregebbik Károlyi által fölajánlt összegek mennyiségére nézve nem pontos. Batthyány nem 10, hanem 8 ezer p. forintot ajánlt föl; az öregebbik Károlyi 20 ezer forintját pedig ketten, István és Lajos ajánlták föl. Gr. Széchenyi István évi jövedelme, melyet Bornemisza 40—50 ezer ezüst forintra tesz, kérőbb GO ezer, gr. Károlyi György félévi jövedelme pedig 40 ezer forintban állapíttatott meg.

De hadd beszéljen maga a levél !

*

Elkezdettem írni Nov. 11-kén, küldöm 24-kén. 1825.

Drága kedves Szüleim! Utolsó levelemnek foglalatjában örömmel adtam értésekre, hogy azon egyenetlenség, melly a Diaeta kezdetével a követek között annyira elhatalmazott, hogy egymást szinte gyűlölni kezdették, napról-napra múlni kezd, s a hizelkedők száma, kik minden jót akadályoztatni kívántak, szembetűnőképpen fogy, és igy most kölcsönös bizodalom s egy czélra törekedő szent igyekezet uralkodik, mellynek következésében egész örömmel tudósítom azon tanácskozásokról, mellye- ket Nagy-Szombatból tett visszaérkezésem után barátaimtól hallottam, nevezetesen pedig, hogy egy szívvel, egy lélekkel olly sok jóknak kivitelén dolgoznak, hogy csak azoknak megnyerésével mondhatjuk kedves hazánkat boldognak.

Meg akarják édes magyar honyunkat azon, ó fájdalom ! szélesen elterjedt nyelvektől szabadítani, s azon igyekeznek, hogy ezentúl minden tudomány magyar anyanyelvűnkön taníttassák, törvényeink magyarul hozattassanak, minden igazság kiszolgáltatások és közhivatalok ezen folytattassanak ; a -nevelendő szép nem s ifjúság magyar tanítók által neveltessék, hogy igy ifjúságuk zsengéjétől fogva kezdjék szeretni s becsülni nyelveket, s ezáltal továbbá szeretni és védeni hazájokat ; minden asszony, a ki férje halála után nem fog tudni magyarul, özvegyi szép jussainak megfosztásával büntettessen ; hogy pedig kedves nyelvünk annál hamarább elterjedhessen, Nagy Pál egy olyan társaságot szándékozik felállítani, a mely minduntalan ennek pallérozódásán munkálkodna, s minthogy ezen szent intézetre fundus ki- vántatna, hogy azoknak jó fizetésük legyen, s a szorgalmatos s igy jól dolgozóknak valami (prae- mium) ajándék is adattathasson, legjobbnak véli eziránt a magyar hazafiakat arra buzdítani, hogy tehetségek szerént annyit, mennyit kiki konferáljon jó példának adása végett, a beszedést mindjárt a követeken elkezdeni ezen Diaeta folytatása alatt ; melyet is Gróf Széchenyi István, egy fiatal katona tiszt kapitány meghallván, azonnal minden gondolkozás nélkül, szép elszánással hazafiui nyílt szívvel legelső publice egy egész esztendei jövedelmét felajánlotta, mely levissimo calculo 40—50 ezer ezüst forintot tehet; oly megindulással hallották szép ajánlását, hogy majd csaknem könnyekbe borultak minden jelenlevőknek szemei, s egy kis el- csendesedés után, (mert mindenkinek elfogódott a szive) szüntelen hangzott az éljen kiáltásnak hálaadó hangokon kiadott szava, ennek szép elöljáró példájára, nemzete eránt viseltető szeretettől felhe- vülve, többen is felkelvén,^ igen szép ajánlásokat tettek, nevezetesen Vay Abrahám borsódi 20,000 forintokat, Gróf Andníssy tornai követek 10,000 ezüst frkat, végtére Gróf Károlyi fiatal ember, legelső szépség a férfiak között ugyanabban a kerületben félesztendei jövedelmét és esztendőnként ezer ezüst forintokat. Az utánna következő tanácskozásban Gróf Pálfy Ferencz irás által panaszolván jószágainak gondat- 1 lan administratioját, a sequestrum alól való felol- doztatását kéri eszközöltetni ; ily súlyos helyhezle- tések között is felindulván azon ajánlások tételén, mostani tehetsége szerént esztendőnként 1000 forintokat, végtére a privát tanácskozásokban Gróf Batthyányi 10,000 ezüst frtkat, az öregebbik Károlyi pedig 20,000 ezüst frkat, s a Pesten levő házának esztendőnként bejövő árendális summáját, mindnyájan igazi tiszta érzéseknek sugallásából, s hazájokon segíteni kiváló tiszta indulattal (ajánltak fel) , valójában sokkal tartozik a haza ezeknek, lehetet en ezen szép tettet megjutalmazni, elég jutalom íiz né- kiek, hogy ők tehették azt. -— Oh. Atyám. csak most éreztem legelőször a szegénység sujját, s számtalanszor igy kiálték fel: Oh Istenem, miéit nem tehetem én ezeket? de végtére annak a megnyugtatásával, hogy az Isten igy akarja, oszlattam el a bus gondolatok szerző fellegeket.

Gróf Desseőffy, hogy ezen dicső tett feledékeny - ségbe ne menjen, s hogy a késő maradék is hálaadó szívvel és örömmel említhesse ezeknek nagy neveit, versekbe foglalván mindnyájokat, de leginkább Széchenyi dicséretére, mellynek fogalatját a vármegyére küldendő legelső paquetba fogom Károlynak elküldeni.

Folyó holnap Nov: 11-kén elegyes országgyűlés tartatott, mellybe az országgyűlés alatt kiküldött Regni Deputatióknak a deputatum operatumok megtekintéséről s felvétethetések módjáról beadott jelentések olvastattak, melyek is nagy kiterjedések és hosszas voltok miatt kinyomtattatni rendeltettek.

Nov. 12-kén tartatott vegyes országgyűlés alkalmával telolvastatott azon, mindez ideig jónak reménylett kir. resolutio, melynek is elo.vasása után foglalatját megértvén, mindeniknek szivét méltó szomorúság fogta el, hogy akkor, a midőn consti- tutiónkon esett sebeket legjobban megorvosolha- tóknak lenni vélték, a midőn a Palatínus is minden jóknak megnyerése biztatásával legszebb reménységet nyújtott éppen akkor ily váratlan soha nein reményiéit resolutió által, melyből az absolutismi princípiumok nyilvánulni tetszenek, egyszerre minden szép reményeinktől megfosztattatunk, s cousti- tutiónknak megsebesittetett volta nem hogy inegor- vosoltatott volna, hanem ennek kijelentésével, és az erőszakost oszközlő királyi biztosoknak pártfogásával s cselekedeteiknek védelmezésével constituiiónk- nak egész fundamentomostól való öszve roskadása még inkább és inkább eszközöltetni látszatik ; illy szomorú helyeztetések között legnagyobb hallgatással oszlott el az ortzágos vegyes öszveülés; mindeniknek képe mutatta belső gyötrődését s mély gondolatokba merülve kiki haza ment a dolognak miképpen lehető megváltoztatásán magányosan gondolkozni, de hosszas gondolkozások után sem tudtak valamit kigondo (lui) s igy a követek Com- mittenseik utasításokat kívánják; — annyira elkedvetlenedtek mindnyájan, li(ogy) az ifjúság nem tudván másképpen boszut állam, Gróf Zichy Károly ő exc. azon miniszternek (iibla)kát, ki azon fe- lyül említett szép adományokra azt mondotta, hogy jó lesz a bolondok házára; a resolutiónak kihirdetése után mindeniknek azt mondotta: ügy é? jó resolu- tiót kaptak a magyarok ? — éjfél után három nap egymásután betörték, melyet is bejelentvén ő felségének, egész hideg vérrel azt mondotta: h gy nékem talán csak nem fogják betörni? — A dolognak egész folyamatját megakadályoztatta; oda uii* gint a már virágzani kéz lett közbizodalom? Oda minden egyetértés! ezen resolutiónak kihirdetése után elő állanak ismét a hizelkedők s arczapiruláea nélkül jónak hirdetik.

(Folytatása következik.)

Kézdi-Vásárhely város közgyűlése a kantaiak ügyében.

K.-Vásárhely, 1883. május 24.

Kézdi-Vásárhely váro3 képviselő testiilete folyó hó 22-én gyűlést tartott, ezen gyűlés legfontosabb tárgyát képezte a „kantai városrész lakosságának szomorú helyzete.“

A képviselőtestület a tanács által ezen ügyben tett eljárást tudomásul vette; ugyanis bejelentetett, hogy a tanács küldöttje által megkereste Három- székmegye alispáni hivatalát. Megkeresett Három- székmegye alispáni hivatala Írásbeli rendeletet adott ki kézdi alsó járás szolgabirói hivatalának, hogy lehető legrövidebb idő alatt a Torjapatak régi medrébe visszatareltessék.

Nevezett szolgabirói hivatalfőnöke folyó hó 20-án, Altorja községében a képviselő testületet összehívta, a mint értesülünk, az alispáni rendeletet, mely mérnöki műszaki véleményen alapult, tárgyalás alá vették ; ott ezen tárgyalás alkalmával kiderült, hogy nevezett községben létezik képviselő testület, part- birtokosság és község ! ! Egy község keblében három kaszt !

A nevezett képviselő testület az alispáni rendeletet tárgyalás alá vette, tanácskozott, az eredmény az lett, hogy az elnöklő szolgabiró a felelősséget az altorjai elöljáróságra átruházta; a község elöljárósága megkereste Kézdi-Vásárhely város elöljáróságát, hogy a Torjapataknak régi medrébe való visszavezetésére Kézdi-\ ásáihely váios közönsége adja a pénzbeli költségek felét és ő ad 15 Írva tizenöt szál cserefát, esetleg többet is, szóval Altorja községének némely érdekelt birtokosai megmutatták azt, hogy mennyire tudnak lelkesülni 130 —150 család érdekéért, a kik mintegy 6 hét óta viz alatt, kereset nélkül tengetik nyomorult viszonyok között életüket.

Nem untatom a tisztelt olvasó közönség figyelmét ily kritikán aluli eljárással, melyet Altorja községe tanúsított Kézdi-Vásárhelylyel szemben.

Kézdi-Vásárhely tanácsa folyó hó 22 én a Kanta városrész ezen szomorú helyzetét tárgyalás alá vette, s ép midőn ezen ügy tárgyalás alá vétetett, a helybeli takarékpénztár igazgatósága 50 frtot küldött a pillanatnyi nyomor enyhítésére; a képviselő- testület, mintha* villáin által kapatott volna el, azonnal gyűjtést rendezett, minek eredménye az lett, hogy&saját kebelében, mintegy 63—64 frtot gyűjtött.

A könyöradomány gyűjtése városunkban el lett