Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-05-24 / 42. szám

kedvezményeket sem ad, mint az Ausztria-Magyar- országgal való forgalomban. Bulgaria ugyanerre kö­telezi magát Törökország és Szerbia iránt, c) Török­ország és Bulgária a kölcsönösség elvénél fogva ugyanezen előnyökben részesülnek a szerbiai vona­lokon. Ez előnyök szintén biztosíttatnak számukra a budapesti magyar csatlakozó vonalon, valamint azokon, a melyek most Budapestet Bécscsel összekö­tik, a mennyiben előbbi konczessziókkal szerzett jogokba nem ütközik. XI. czikk. A kérdéses vasutak az áruk és sze­mélyek szállítására főállomásaik közt, Konstantiná­polyi és Szalonikit is beszámítva, közvetlen vonato­kat fognak indítani. Közvetlen vonatok fognak ha­sonlóképen közlekedni az említett főállomások (Kons­tantinápoly t és Szalonikit is ide értve) közt egy részről, Bécs és Budapest közt más részről. Az igazgatóságok a nemzetközi forgalomban alkalma­zandó szabályzat és közvetlen tarifák megállapítása végett kötelesek egyezséget kötni. A közvetlen tari- fák egyenlő kilométeres díjegységek alapján sza- batnak meg. De számításba kell venni 10: 1000 emelkedéseket, valamint 600 méter radiusos kanya­rulatokat, oly quota szerint, a mely nem lehet na­gyobb 100 százaléknál. A vasutak ezen egyezségét az illető kormányok megerősítik. XII. czikk. Minthogy a konvenczió alapján épí­tett vasutak czélja nemcsak Ausztria-Magyarország, európai Törökország, Szerbia és Bulgária összeköt­tetésének könnyítése, hanem az utóbbi tartományok gondoskodni fognak, hogy azon személy- és teher- vonatoknak, a melyek a transitót teljesitik, közvetlen és alkalmas csatlakozásuk legyen úgy egymás közt, mint a csatlakozó vonalakon. A fényes porta szin­tén fog gondoskodni a csatlakozásról a már meg­levő konstantinápolyi és szaloniki vonalon is. A Bécsből és Budapestről Konstantinápolyig és Sza- lonikig közlekedő személyvonatok számára nézve világosan megállapittatik, hogy naponkint legalább egy vonatnak kell indulni, a mely minden irányban fog közlekedni a posta- és személyszállítás végett, óránkint legalább 35 kilóméter gyorsasággal, a me­lyet a megnyitás első évében 30 kilométerre lehet csökkenteni. A szerb egyházügyek. Angyelics patriarcha múlt szombaton este eluta­zott Budapestről. Itt időzése alatt látogatást tett Tisza Kálmán miniszterelnöknél és Trefort Ágoston vallásügyi minszternél. A „Nemzet“ szerint az a hir, hogy a kormány akár őt, akár az újvidéki és temesvári püspököket meg­hívta volna Budapestre, hogy velük a kongresszus összehívása iránt „tárgyalásokat“ folytasson, alap­talan; az újvidéki és temesvári püspökök, kik csak a kultuszminiszterrel érintkeznek, ezúttal nem is látták Őt. Ismeretes, hogy a szerb congressus választmánya elhatározta, a kormányhoz küldöttséget meneszteni, mely kérni fogja a congressus összehívását junius 8-ikára. E küldöttség, melynek vezetője Zsivkovics, tagjai Maximovics Miklós orsz. képv. és Szubotics János congressus választmányi tag, e napokban fog feljönni Budapestre. A korai Íny csak akkor fog a congressus összehívásának kérdésével foglalkozni, ha előtte lesz a küldötség által benyújtandó kér­vény. E congressus majdnem kizárólag azon terjedel­mes, közel nyolczvan ívnyi operatummal fog foglal­kozni, melyet a zsinat kidolgozott és melyet An­gyelics patriarcha már mintegy három hóval eze­lőtt átadott a kormánynak. Ez az operatum eddig Annyi bizonyos, hogy alig van Magyarországon szépirodalmi lap, melyet ő kedvelt dolgozataival ne támogatott volna. A „Vasárnapi Újságnak“ 3 évig volt tárczairója, majd segédszerkesztője. Később Pázmándy Dénes felszólítására a „Delejtü“-t szer­kesztette, igazi franczia szelemmel. Majd a „Buda­pest“ napilapot, „Közvéleményt“ szerkesztette. Az „Egyetértésnek“ hosszabb ideig volt Eötvös Károly- lyal együtt a legkedveltebb vezérczikkirója s innen jött a „Pesti Hirlap“hoz, melyet oly nagy tapintat­tal s annyi élénkséggel szerkeszt. Az igaz is, hogy roppant szorgalmas szerkesztő, ki minden idejét a lapnak szenteli. Alig van a lap­nak munkatársa, a ki annyi órát áldozna lapjának, mint Borostyám. A lap annyira igénybe veszi, hogy alig érintkezhetik'la társadalommal, noha lapja leg­hívebb tükre a társadalmi életnek. Annyira elzár­kózva van a szerkesztői teendők által, hogy mint ő maga mondja, ha szerkesztőnek jó nem volna, bízvást felcsaphatna, trappistának. Pedig társa­ságban a legszeretetreméltóbb emberek egyike, s ha Eötvös Károly nincs a társaságban, hát ő tartja azt el többnyire franczia-izü aperçukkal. S noha a szerkesztőségben erősen viszi a gyeplőt, barátja neki minden munkatársa. Jellemzi az is, hogy mint hírlapíró, mindég el­lenzéki volt, s semminemű fluctuatiók el nem tán­torították. Ártatlan sportjai közé tartozik a czélba lövöldözés és a vívás, annak különben nem egyszer vette már hasznát az életben, a becsület mezején. Most is, hogy nála tiszteletünket teszszük épen a kormány részéről közvetlen érdemleges intézke­dés tárgyát nem képezhette miután a zsinat egyol­dalú informátiójával a kormány be nem érheti. A szerb egyház szervezetének oly gyökeres átalakítá­sát javasolja az, mely az 1869; IX. törvényczikk gyökeres megváltoztatását tenné szükségesé. A szerb egyházautonomiát ezen törvény ugyanis úgy szabályozta, hogy a világi elemnek az egyházival szemben domináló befolyást biztosított, amennyiben pl. 75 congressusi tag közt csak 25 egyházi van. Az Angyelics-féle operatum meg akarja változtatni ezt az alapot és az egyházi elemnek sokkal tágabb tért akar a congressusban adni. Természetes, hogy a kormány ily nagy horderejű ügyben a kongres- sus által képviselt világi elem meghallgatása nél­kül végleg nem dönthet. i== 167 ~ A csángók. Múlt számunkban közöltük a csángó-magyar - egyesület titkárának, László Mihálynak egy távira­tát, melyet Somssich Pálhoz intézett s melyben a felmerült nyugtalanító hírekkel szemben kedvezően nyilatkozik a Pancsova melléki csángók helyzetéről. László Mihály a szárnyra kelt hírek valóságáról meggyőződni akarván, személyesen szállt ki a tele­pekre s igy mint szemtanúnak, hitelt érdemel tu­dósítása. Az „Egyetértésihez intézett egy másik táviratában a következőkben adja elő a csángók helyzetét ; Pancsova, máj. 16. Nagygyörgyfalván május lö­kén a csángó-magyar egyesület nevében hivatalosan bejártam a torontáli és temesmegyei csángó tele­peket, hogy személyesen látva, meggyőződjünk ar­ról, vájjon csakugyan oly rémitő-e csángóink álla­pota és oly rettenetes-e a nyomor, mint a hogy azt Torontálmegye közgyűlésén az ország megdöb- bentésére Szeutkláray Jenő előadta. Szigorúan vizsgálódva, mindnyájukkal beszélve és köztük tartózkodva, úgy találtam, hogy a csán­gók állapota nemcsak nem elviselhetlen, hanem megnyugtató és a nyomor helyett egészséges ren­desen táplálkozó [népet találtam, a melynek van elegendő élelme és van munkája. A nép férfia, asszonya, gyermeke serényen dolgozik, kivéve a munkaképtelen öregeket, vagy több kisebb gyer­mekekkel biró özvegyeket, a kik azonban eddig sem szenvedtek szükséget. Az adományokból be­gyült élelmi szerekből kaptak lisztet, főzeléket s nemcsak ezek, de a többiek is mindeddig bőviben voltak az élelmi szereknek. Ptendesen kaptak min­den élelmi szert ; nyomornak, éhhalálnak semmi nyoma, de nem is olyan a bukovinai székely, hogy a napra ülve, keresztbe tett kezekkel várja az éh­halált. Sorba járva kérdeztem: „Ki éhezett közületek ?“ „Senki uram !“ volt a válasz. „Azt halljuk nyomorúságban vagytok?“ „Nem mi, uram, csak munka, csak dolog legyen, mert mi dolgozni akarunk s mig munkát kapunk, nincs nekünk bajunk, mert mi erősen szeretünk dolgozni.“ Ezt nem csak a férfiak, hanem a munkaképes asszonyok is bizonyos büszke önérzettel mondták és hozzá tették, hogy „mi otthon is meg Moldvá­ban is munkából éltünk.“ Csak legyen mindig dolog, a helyzetet és a vi­déket is megszokják. Beteg jelenleg a meleg da­czára csak 12 van, ezek közül egy mellbeteg, egy­nek szívbaja van ; mindkettő öreg, a többi szem- fájos vagy torokbeteg. A korház tiszta, rendes. Minden harmadnap Alföldi, pancsovai orvos láto­pisztolyainak tisztogatásaival van elfoglalva ; de e foglalkozásban akárhányszor megzavarja egy-egy szurtos szedőgyerek, a ki kéziratért jön a „Ma­gyarország és a Nagyvilág“ számára, melynek Mik- száthtal együtt a szerkesztője. A tulajdonképeni munka csak ezután vár rá, mi kor a napi események felett szemlét tartva a „Pesti Hírlap“ holnapi számának szerkesztésébe fog. Hihe­tetlen gyorsasággal tekinti át a párisi, berlini, bé­csi újságokat, egy tekintetre fölismeri az átveendő érdekes dolgokat, melyeket aztán az egyes munka­társak között szétoszt. Majd gondoskodik a holnapi vezérczikk tárgyáról, három tárczáról, reportereket küld nevezetesebb események és közérdekű dolgok színhelyére, a főszedővel minden negyedórában szá­mol, mennyi kéziratra van még szükség, egyik-má­sik mellékletre megszabja a kéziratok és czikkek beosztását, átfutja az újabban érkezett lapokat és correspondentiákat, átdolgozza vagy átdolgoztatja a gyakorlatlan toll nyomait magán viselő beérkezett munkákat; szóval lelket önt abba a chaosba, mely­ből másnap megszületik a „Pesti Hírlap.“ De ime az első szobákban már sürgés-forgás tá­mad. A munkatársak már gyülekeznek. Talán már hozzá is látnak a dologhoz. Elbúcsúzunk Borostyám úrtól, kiben önök egy régi jó ismerőst, egy kitűnő irót, tapintatos, szor­galmas szerkesztőt és a legszivélyesebb embert is­merték meg. Jövőre mind bemutatom önöket a . többi munkatársaknak.--------------------------.— g atja a kórházat és a betegek pontos és előirt élelmezésben részesülnek. A munkaképesek eddig 10548 munkahét alatt végeztek 8438 forint és 40 krajczár ára munkát, melyből átlag minden munkaképes lélekre napon­kint 80 krajczár esik, legyen az férfi, asszony vagy gyermek. A munkaképtelen öregek és sok gyerme­kű özvegyek adományokból élnek és jelenleg gyé- kénysáturokban laknak ; még pedig Nagygyörgy­falván 732 lélek a számukra kijelölt házhelyeken a régi telepitvényes bolgárok közt. Van veteményes kertecskőjük és a már kiadott két hold földbe ten­gerit, krumplit vetettek, sőt buzavetés is van. Az ideiglenesen kiosztott föld nem haszonvehe- tetlen, mert a belvizek lecsapolásával még jobb termelőföldek lesznek. A házhelyek és a többi föl­dek kiosztása bizonyítja, hogy Nagygyörgyfalván van és lesz még elég föld kiosztásra, most min­denki annyit kapott a mennyit kért és pedig ösz- szesen kértek 868 holdat. Hogy viz és sár alatt állana a föld, melyet a csángóknak kiosztottak, itt-ott levő kevés belvíztől eltekintve, nem való, sehol sem találtam nagyobb vizet, nem is lehet, mert szilárd hatalmas, erős töltések védik a Duna kiöntésétől a Nagygyörgy­falván letelepített magyarokat. Kezdetben barátságban éltek a velük lakó bol­gárokkal, de gonosz izgatók, kik a zavarosban ha­lászni szeretnek, nyugtalanították, sőt felizgatták a csángókat is azzal, hogy a csángó-bizottság egyes tagjait iparkodtak többször félrevezetni irka-firkáik­kal. De sikerült nekik nehány csángót is reá venni ígé­retekkel és itallal, arra, hogy a főispán előtt meg­jelenve, a különben becsületességhez és igazmondás­hoz szokott emberek nyomort hazudjanak. Az iz­gatók ismeretesek; egyik ezek közül egy magyar- országi csavargó, ki csángó ruhában letelepítését akarta kierőszakolni, a másik egy kétes falusi jegy­ző, kiről furcsa hírek keringenek, s a ki vagy ál­lását félti, vagy eszköz azoknak kezében, kik félre­vezetik a megye hazafias közönségét és a kik ért­hető okokból megijedve nézik a magyarok letelepe­dését. VEGYES HÍREK. Májusi hó. Soha ilyen májust ! Szeszélyes, mint a legszeszélyesebb április. Alig derül ki egy kissé, pár óra múlva ismét beborul s esik. S ha esni kezd, napokig várhatunk egy kis tavaszi napsugárra. Nyári zivatarok és hűvös, késő őszre emlékeztető esők válto­gatják egymást, megszakítva egy-egy tikkasztó hőségü nap által. Hétfőn estefelé s kedden reggel azután változatosság kedvéért hó is esett esővel vegyesen, sőt ma délelőtt is szállinkózott. A hegyek körös­körül hóval fedvék. Arviz. A vasárnap, hétfőn és kedden folytono- nosan tartó eső ismét áradásokat okozott. Áz Olt a réteket elöntötte, a vámház és hid között a vá­ros végén az utón foly keresztül. Különösen sok kárt okozott az ár a Feketeügy mentében levő falvaknak, melyek közt a közlekedés nehány napra egészen fennakadt. Imecsfalva és Szent-Katolna kö­zött az ut egészen viz alatt áll, úgy hogy még ma is, midőn már sokat apadt az ár, negyed óránál tovább folytonosan tengelyig érő vízben kelle gá­zolni. Bálint László bereczki plébánost — mint hiteles forrásból értesültünk — a püspök esperessé nevezte ki. Örvendünk a rég kiérdemelt kitüntetésnek. Ad multos annos ! Öngyilkosság. Nagy feltűnést kellett Imecsfalván egy a müveit osztályhoz tartozó fiatal hölgy, Ma- kovics Berta öngyilkossága. Végzetes tettét pénte­ken délután 4 óra körül követte el. Kiment a Fe­keteügyhöz, hol a „Komló-szegelet“ nevű kaszáló­nál egy leányt talált ; azt előbb sétálni, azután fürdeni hivta, Majd pár szóval elbúcsúzott tőle s beleugrott az utóbbi esős idők alatt nagyon meg­nőtt Feketeügybe. Egy férfi is látta, midőn beug­rott s odafutott, hogy segítsen rajta, de a szeren­csétlen eltűnt a hullámokban. Vasárnap délután ta­lálták meg közel azon helyen, hol beugrott, egy a vízbe vert karón fennakadva s kedden délelőtt te­mették el. Csodálatos, hogy bár két napig vízben volt, sem fel nem volt pufiadva, mint a vizbe fúl­tak szoktak, sem a szabad légre hozva nem kékült meg. A szerencsétlen korán elvesztve szülőit, nagy­nagyanyjánál özv. Geréb Lászlőné asszonynál tar­tózkodott. Adakozás. Dobfeneki Sypos Irma k. a. Borszék­ről néhai Vasady Gyula volt muzeumőr síremlékére 5 o. é. forintot adott. Kurtapatakon a roncsoló toroklob fáz iskolás gyermekek között kiütött. Többen estek áldozatul ezen ragályos nyavalyának; azonban f. hó 15-én betiltatott az iskolába való járás; valószínű, hogy a jelen tanévben kilátás sem lehet az iskola meg ­nyitására. A beteges házaknál a közlekedés be van szüntetve. Kossuth Lajos nagy hazánkfia Szilágymegye al­ispánjához egy a „Partium“ jogtörténeti múltját s jelenét tárgyaló levelet intézett. A levél a megye gyűlésén éljenzés közt olvastatott fel. Káday Gedeon gróf honvédelmi miniszter, mint részvéttel olvassuk, ágyban fekvő beteg. Már múlt heti hétfőn lett rosszul. Kelés támadt a torkán és olyan komoly jelleget öltött, hogy a miniszter egy

Next

/
Thumbnails
Contents