Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-05-24 / 42. szám

42. szám. ХШ. évfolyam. ш < Sepsi-Szentgyörgy, 1888. Csütörtök, május 24. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: eftet-nútzin KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. £ Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár <, helyben házhoz hordva, <( vagy vidékre postán küldve: < Egész évre 6 frt — kr. \ Eél évre 3 frt — kr. t Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. ] Nyilttér sora 15 kr. %r Politikai szemle. A képviselőház szünetel, a termek zár­va; a parlament nyaranta szünetelni szokott mindenütt a világon. Nálunk is nemsokára be­köszönt a nagy vakáczió. A t. ház csak ne­hány napra fog még megnyittatni a függőben maradt kérvények elintézése, esetleg interpel- lácziók é* miniszteri válaszok meghallgatása czéljából. Érdemleges vita többé nem lesz, Ma- miniszterelnök kijelenté az ünnepek előtt, hogy a kormány ebben az ülésszakban több uj törvényjavaslat tárgyalását nem óhajtja. — Megfelelt-e a lefolyt ülésszakban végrehajtott munkaprogramm a nemzet várakozásainak, ele get tett-e a kormány a letárgyalt javaslatok­kal az ország érdekeinek? — olyan kérdések, melyekre ezúttal nem felelünk. — Kormány dolga, hogy az ülésszak alatt mindazt a tör­vényes eszközt, melylyel az ország jóllétét, bé­kés felvirágzását előmozdíthatná, a törvényho­zástól kieszközölje s a kormányé a felelősség minden mulasztásért is. Az uj országbíró kinevezése képezi belpolitikánkban mindenesetre azon pontot, melyre a főfigyelem most irányul ; ez ügy sok­féle kombinácziókra adott alkalmat, melyek közül máig még nem tudjuk, melyik a való­színűbb. A „Neue fr. Presse“ egyik hire sze­rint Szögyényi Marich László fogná Majláth György helyét a főrendiház elnökségében el­foglalni, mig Szlávy Józsefet a főrendiház al- elnökévé nevezik ki. Mindez már megtörtént ténynek tekinthető ; ellenben nem áll az, mint­ha gróf Cziráky János tárnokmester országbí­róvá való kineveztetése közvetlen közelben vár­ható volna. Cziráky gróf mindenesetre ki van szemelve erre a méltóságra, azonban a kormány nem akarja a legfőbb itélőszék elnökségét ez állástól elszakítani. A legfőbb itélőszék reor­ganizálásáról szóló törvény szerint, valamint egy régibb törvény szerint országbírónak egy­szersmind a legfőbb itélőszék elnökének kell lennie ; és határozta légyen most el bármeny­nyire is a kormány, hogy Szögyényinek a fel­A „Nemere" tárczája. Albona KLára. — Beszély. — Utazásom közben Spanyolhon fővárosába értem, hol az ipar virágzik s a mozgás még éjjel sem szű­nik meg. Mindenütt zaj, melyet a gyárak robaja s a hemzsegő nép moraja kelt. Epen kocsiról akarék magamnak gondoskodni a vasúti indóháznál, midőn egy ismerős hang szólita uieg. — A hang tulajdonosában felismerőm egyik tanulótársamat, ki pár évvel elutazásom előtt hagy­ta el hazáját, hol mint ügyvéd tartá fenn ma­gát, de zilált pénzviszonyai kényszerítők a távo­zásra. Rövid, de szives kézszoritásokkál üdvözöltük egy­mást, mint rég nem látott barátok. Szemeiből lát­szott a nagy meglepetés, melyet én váratlan meg­jelenésemmel szerzék. A csendet, mely köztünk honolt, barátom törte meg : — Isten hozott, kedves barátom! Mily véletlen szerencse ez rám nézve. Nem is reméltem, hogy Írnokom helyett ily kedves barátomat láthassam ; ez már reám nézve a legkedvesebb meglepetés ! — Valóban V Igen örvendek, hogy kellemes meg­lepetésem nálad viszhangra talál — De hagyjuk ezt, kedves barátom ! menjünk szállásomra, ott majd többet fogunk beszélni ezen különös találkozásról. Nehány perez múlva már kocsiban ültünk s gyor­san haladtunk a város legtágasabb utczáján végig, hol az indóháztól jövő utazók sokasága akadályozá meg némileg gyors haladásunkat. sőház elnökévé való kineveztetése által az or­szágbírói méltóságot elválasztja a főrendiház elnökségétől, még sem akarja az országbírói méltóságot összekötni a legfőbb itélőszék elnök­ségével és ez iránt a következő ülésszakban alkalmasint törvényjavaslat kerül szőnyegre. Ha azonban ez előtt megtörténik az országbíró kinevezése, úgy ez csak ideiglenesen lesz a legfőbb itélőszék elnökségével megbízva, azért elesnek a sok oldalról felmerült aggályok, me­lyek a klerikális és reakezionárius gr. Cziráky kijelöltetésekor szóba kerültek. A megyei közigazgatás ismét uj kor­szakba lép. A megyegyülések most állapítják meg újólag a járások beosztását és az összes tisztviselőknek fizetését. Uj alkalom s talán az utolsó arra, hogy a megye bebizonyítsa az or­szág lakosságának, vájjon tud-e akar-e a mo­dern igényeknek megfelelőleg adminisztrálni, avagy helyette erősebb kezeknek, magának az államnak kell kezébe vennie a jó administra­te tovább nem halogatható égető kérdését ? — A kérdés az, hogy akarjuk-e a megyét úgy, a miként az történelmileg kifejlődött, a maga önkormányzatával, politikai jogaival, közigaz­gatási és végrehajtási hatáskörével? Igen, vagy nem? Ha igen, akkor független elemet kell bevinnünk a kormányzásba; elemet, mely nem kéri, hanem kapja a hivatalt; elemet, mely kötelességtudásból vállal hivatalt és nem ke­nyérkeresetből ; a vármegye szűnjék meg a ke­nyérkeresők piacza lenni. Minden attól függ, hogy van-e hazánkban olyan elem, mely tiszti állásokat hazafias ambitiókból vállaljon? Ha nincs, akkor: lasciate ogni speranza ! Majd ke­zébe veszi a kormány ezt is ! A fiumei regnikoláris bizottság hor- vát bizottság tagjai elutaztak Zágrábból Buda­pestre. A tárgyalások 23-án kezdődnek. Mint a „P. Ll.“-nak távirják, a horvát tagok ha­tározottan Horvátország részére fogják Fiúmét reklamálni s ily értelmű szabatosabb szövege­zést ajánlanak majd a kiegyezési törvény 66. §-ának. A tárgyalások előreláthatólag rövid Több utczán robogott keresztül a kocsi, mig végre elértünk barátom szállásához, mely egy csi­nos kis földszinti ház vala. Ablakai a napsorra néz­tek, hol annyi nép özönlött. E háznak jobb és bal szomszédházai, melyek emeletesek valának, mintegy védőleg emelkedtek magasra. A kapu, mely előtt megállt kocsink, csinos, kis­ded vala s csak egy ajtócska vezetett be a ház ud­varára. Itt kiszálltunk. Barátom, ki karon fogva vezetett, az ajtót kinyitá és engede engem elől menni. Szemeim előtt egy csinos udvar tárult fel, mely­nek egyik része virágos kertnek volt lefoglalva, mely dúsan termé az illatos virágokat. Valóban meglátszott a csinos berendezésen, hogy e kertecs- két nem csak gyakorlott kéz rendezte be, hanem hogy gondos kezek ápoljak is e szépen viruló kert virágait. A kertecske vasrácsozattal volt kerítve, a kerítés mellett pedig pompás lombdus fák álltak, mel; eknek árnyékában oly édes lehet a pihenés. A kaputól jobbra, egy ajtót nyitott fel barátom, melyen belépve, csinosan butorzott "szoba lepett meg. Nem sokára pompás kereveten pihentünk. Bará­tom utikészleteimet egy mellék szobába szállitá, hol egy kissé késett. Egy fél óra telt el, midőn belépett azon kéréssel, hogy ha terhemre nincs, te­gyünk egy kis sétakoc sózást, mig az ebéd elkészülne. Én engedők kérésének, bár szívesebben pihentem volna. Nehány perez múlva, ismét kocsiba ülénk. A vá­ros legzajosabb utczáin hajtattunk végig, hol zajo­san özönlött a nép fel s alá. A zaj miatt, mely egy ily fővárosban szokott uralkodni, barátom több kér­désére nem valék képes felelni. Mintegy félórái sétakocsizás után a város teme­ideig fognak tartani s valószínűleg csakis ar­ra szorítkoznak, hogy a megegyezés lehetet­lensége konstatáltassék. A horvát kormány ré­széről sem a bán, sem Zsivkovics nem mennek fel a tárgyalásokra Budapestre, a mi azt je­lenti, hogy a horvát kormány nem akar ezen ügyben interveniálni. • A külföldi események között legfon­tosabb az írországi két kivégzés. Marvood, a bakó, megtette kötelességét s mint a távirat jodenti, rendzavarás nem történt. Tehát úgy látszik, hogy Írországban ez időszerint rend van és nincsen semmi nagyobb baj ; az esküdt­szék gyártja a halálos Ítéleteket, osztogatja a 16—20 éves kényszermunkát, a bakó mester­sége pedig virágzik, mint akár Oroszországban. Helyes, legyen igazság a földön. Még a ki el­lensége is a halálos Ítéletnek — ilyen esetek­ben, fanatikus gyilkosok- és dinamitos őrjön- gőkkel szemben engedni fog az elvből és meghajlik a kényszerűség követelménye előtt. De azzal csak félig van elég téve az igazság­nak, hogy az ir gyilkosokat kivégzik. Olyan emberek halála, kik fanatizmusból, a kétségbe­esés vak meggyőződéséből gyilkoltak, erősen hozzászól a lelkiismerethez, s kiben igazság­érzet van, keresni fogja, hogy kik azok. kiket a meggyilkolt áldozatok és a kivégzett gonosz­tevők elveszett életéért a felelősség terhel. Egy másik esemény a küszöbön álló czár- koronázás, mely élénken foglalkoztatja a napi sajtót. Minél inkább közeledik a koroná­zási ünnepély, annál különfélébbek és ellenté­tesebbek a keringő verziók. A czár koronázási manifesztuma, mint pétervári magánhirek je­lentik, igen engesztelékeny haugon lesz tartva. Szólam fog a czár törekvéseiről, eleget tenni valamennyi várt óhajainak, a mennyiben azok az állam érdekeivel összeegyeztethetők. Kifeje­zésre fog jutni a manifesztumban azon remény is, hogy Európában tartós lesz a béke, és vég­re a politikai foglyok három fokozatára nézve amnesztia fog kihirdettetni. — A koronázás alkalmából egy több ezer oroszországi lengyel tőjében értünk, hol barátom kérésének ellent nem tudtam állani, hogy menjünk egy kevés időre a sír­emlékek közé, s az azokon levő feliratokat vizsgál­juk meg. A kocsiból én szálltam ki először. Gyönyörű, de szomorú látvány tűnt fel előttem. A sirkert hal­mait szomorúan világitá meg a nap. Az egyes sir- halmok mellé ültetett szomorufüzek és mirtuszok busán hajták le lombozatukat, mintha az elhuny­tak tettein gondolkoznának. Lombkoronájuk oly kedves árnyékot vetett, hogy kértem barátomat a legközelebbi szomorufüz alá leülni ; barátom enge­dett kérésemnek s egy csinosan felhányt sir mellé te lepedőnk le. Amint leültünk, barátom tudakozódásaira távoli rokonait illetőleg alig voltam képes felelni. Mig barátom kérdéseire feleltem volna, jól szemügyre vettem a csinos sirt, melynek felső végénél gyö­nyörű fehérmárvány-oszlop emelkedett, melyre az elhunytak nevei valának aranyos betűvel felvésve. Legelső tekintetem a neveken akadt meg, melyek előttem oly ismerősöknek tűntek fel. Az oszlopon Albona Richard és Albona Klára nevei voltak. Barátomtól tudakozni akartam, hogy nem ismer- te-é ezen nevek tulajdonosait és kérém, ha tudja, mondaná el történetüket, mit ő meg is Ígért. Ezután odahagytuk a temetőt, hol jól kisétáltuk magunkat s több sírfeliratot olvasánk el, melyekre barátom egy-egy megjegyzést tett. Kocsinkhoz érve beleültünk s nemsokára elértünk barátom lakához. — Midőn a szobába léptünk, az asztalon ízletes étkek vártak. Ebédeltünk, mely után pompás ha­vanna- szivarral kínált meg. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents