Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-05-17 / 40. szám
— 158 — ben kivételesen elfogadtatik, ha ezzel az egész tartozás törlesztetik, s a 4-iket Helfy irályi módosításával, a többi szakaszt pedig változatlanul elfogadta. Szombaton tartatott az utolsó ülés az ünnepi szünet előtt, melyen átvétettek a főrendiházi üzenetek, határozat azonban ezekre nézve Csanády tiltakozása következtében, mivel nem volt jelen száz képviselő, nem hozatott. Hároiiiszékiiiegye közgyűlése május 15-éu. Háromszékmegye törvényhatósági bizottsága kedden tartotta tavaszi rendes közgyűlését l’ótsa József főispán elnöklete alatt. Az ülés iü óra után nyílt meg. Első tárgyát Forró Ferencz alispánt jelentése képezte, melyből a következőket közöljük. Л múlt közgyűlés alkalmával tárgyalt szabályrendelet a gazdasáyi gépek körül mozgó munkások esetleges sérülésének orvoslása érdekében — kiadatott a közegészségügyi bizottságnak. A határszéli örházak építésére vonatkozó határozat következtében az illető járási szolgabirák értesítettek, az őrházak építésére szükséges intézkedések megtétettek, de mivel az idő az építkezés megkezdésére eddig még nem volt alkalmas s jelenleg sem az : az egy Bereczk városát kivéve, a munka nem indult meg. Bereczk legalább annyit tett, hogy az építkezést vállalkozónak kiadta. Л „Maggarostetön“ levő útvonalra vonatkozólag a közlekedésügyi minisztériumhoz felterjesztett feliratnak azon örvendetes eredménye lett, hogy a kérdéseit útvonalnak leszállítása engedélyeztetett. A munka május 1-ső napján megkezdetett. Mivel ezen utmunkánál mindenki, aki dolgozni akar, tisztességes munkabérhez juthat: az alispán szükségesnek tartotta úgy intézkedni, hogy mindaddig, mig ide munkáskéz szükségeltetik, a felsőjárási szolgabiró ntlevéli ajánlatokat lel ne terjeszszen s a munkásokat egyáltalában igyekezzék ezen hóban forgó ut- munkára terelni. A folyó thó 12-én megtartott pénztári vizsgálat alkalmával a pénztár teljesen rendben találtatott és pedig kötelezvényekben találtatot 83.119 frt 47a kr. a háromszéki takarékpénztárban 35.275 írt lü kr, készpénzben 10.707 frt 95 г/2 kr. Túl kiadás előfordul az útalapnál 5119 frt 28, betegápolásnál 4GG frt 10’/a i a kórház költségnél 3443 frt 207a kr. A tulkiadások származnak : a kórházalapnál megyei betegek után idegen törvényhatóságoknál fölmerült költségek megtérítéséből s a megyében még künn levő követelésekből, az útalapnál a hatósági utakon levő hidak nagy számban lett újra építéséből ; a kórház költségeknél pedig részint javításokból, részint a fizetések emeléséből, kiválólag pedig azon okból, mível a kórház alaphoz szükséges kamatok nem folynak be pontosan. Az egészségügy kielégítőnek mondható ; Cserná- tonból toroklob és hagymáz lett bejelentve, azonban remélhető, hogy a járási orvos utánjárása folytán rövid idő múlva meg fog szűnni. A megyei kórházban ápril 9-től május 14-ig a beteglétszám: 48, t. i. 41 férfi s 7 nő. Ebből meggyógyult 23 férfi s 4 nő, gyógyithatatlanul bocsáttatott el 1. Az ápolás alatt maradtak száma a azokat már messziről megérezze ; bírnia kell a kutya szemtelenségével, hogy megugassa őket fenyegetéseik daczára; a kutya bátorságával, hogy tor kon fogja őket, s a kutya bőségével, hogy az igazság első kivására megjelenjen.“ íme, mi mindennek kell egy jó zsurnalisztának lenni, a nélkül, hogy a közönség részéről a legcsekélyebb hálára számíthatna. Ha ir egy jő czik- ket, a közönség nevet felette, lelkesedik rajta, de eszébe nem fut az, a ki az ő szellemi táplálékáról gondoskodik. Meg talán jóformán nevét sem — alig ismeri. Es ha van zsurnalisztika, a hol a hírlapíróknak még nag) on sokkal adós az olvasó közönség, úgy a miénk az. A mi hírlapíróink valóságos páriák, kiket úgyszólván, egy társadalmi osztály sem tekint a magáéinak s kiknek sem erkölcsi, annál ke- vesbbé pedig anyagi elismerés nem jut osztályrészül. Hanem hát e soroknak nem lehet feladata zsurnalisztikánk bajairól panaszkodni. Nem ez az arra alkalmas tér. Mi csak nehány arczképet akarunk bemutatni hírlapirodalmunk matadorjai közül s csak úgy általános vonásokban lefesteni nehány műhelyet, honnan a sajtó kérészvirágai, a hírlapok naponta kikerülnek. Egy nehány nevezetesebb napilap szerkesztőségébe fogjuk bevezetni a vidéki olvasót és megismertetjük őt azokkal a kiválóbb hírlapírókkal, kik az ő mindennapi szellemi elemózsiájáról gondoskodnak. Talán nem csalódunk, ha azt hisszük, hogy a legtöbb újságolvasót (s vájjon ki nem olvas °már mai napság újságot ?) szívesen elkísér minket azokba a szerkesztőségekbe, a hol az ő megszokott újságja mindennap megszületik. A legközelebbi viszontlátásig tehát, egyik fővárosi lap szerkesztőségében ! közgyűlés napján 17 férfi s 3 nő, összesen 20 egyén. Az állategészségügy teljesen kielégítő. A tavaszi vizsgálatok megyeszerte megtörténtek. Ragályos rüh betegség Bitán fordult elő, hol a vizsgálatot a megyei állatorvos és Gracsáuyi állatorvos teljesítették. A közbiztonság háborítatlan. Tüzeset volt 4. Az állandó választmány április 9 tői két ülést tartott s egyet a központi bizottság, mely a jövő évben tartandó képviselőválasztásra jogosítottak ősz- szeirására a bizottsági elnököt és tagokat megválasztotta, azokhoz a szükséges utasításokat kiadta s az összeírás megkezdésének napját megállapította. Az utak egyáltalában jók. A márcziusban és ápnlisben megejtett sorozásra vonatkozó adatokhoz, melyeket a múlt közigazgatási bizottsági gyűlés alkalmából már lelsoroltunk, pótlólag közöljük a következőket. A hadjutaléki kirovás tett a múlt évi hátrálékkal 4G0 főt, ebből kiállítatott 379 és pedig az Orbai járásból 71, K.- Vásárhelyről 14, Kézdi alsó járásból 59, felső járásból 56, Sósmezőről 1, Bereczkről 3, Sepsi Szent- Györgyről 10, Sepsi járásból 115, Miklósvári járásból 50. A honvédséghez 182 egyén soroztatott be és pedig Orbaiból 23, Alsó Kézdiből 19, Sepsiből G4, Miklósvárról 44. A közgyűlés tagjai közül kilyéni Székely János és imecsfalvi Cséréig Gyula elhaláloztak. Végül megemlítve még alispán, hogy a vetések bár ugymondva, hó nélkül teleltek ki, meglehetősek, helylyel- közzel jók, bevégzi jelentését, melyet a közgyűlés tudomásul vett. Ezután Séra Tamás árvaszéki elnök olvassa fel jelentését a háromszékmegyei árvaügyek múlt évi állásáról. E szerint 1881. végén az árvalétszám volt 8712 személy, a múlt évben gyámság alá került 537, összesen 9249 személy. Ebből felszabadult nagykorúság következtében 154 személy, nagy- korusitás által 89, férjhezmenetel által 48, halálozás által 25, vagyis együtt 31G. A múlt év végén tehát gyámság alatt maradt 8933 személy. 1881 végén gondnokság alatt volt 191, a múlt évben gondnokság alá helyeztetett 30, összesen 221 ; ebből halálozás folytán felszabadult 2, maradt tehát a múlt év végén gondnokság alatt 219 személy. Az árvaszék tevékenységéről jelenti, hogy 1881-ik évről elintézetlenül átjött 585 ügyszám, múlt évben beérkezett 7035, összesen 7G20, ebből elintéztetett 7418 és pedig 1037 számadás, a jeleli évre átjött 202 ügyszám, melyek azóta mind elintéztettek. Az ügydarabok elintézését két ülnök teljesítette, kik a számvevő által megvizsgált és kiadványi tervvel ellátott számadásokat felülvizsgálják és az ülésekben előadják Az árvaszéki jegyző teendői a joggyakornok kinevezése által megkönnyittettek s remélhetni, hogy ezután a fogalmi szakmában is alkalmazhatni, mi eddig az iktató- és mutatókünyv vezetése által tulhalmozott teendői miatt nem volt lehetséges. — A gyámoltak és gondnokoltak, valamint a gyámok és gondnokok iigyrendszerü nyilvántartását vezette az árvaszéki irattárnok. A kiadói teendőket végezte az árvaszéki írnok. Árva- széki ügyész volt a megyei tisztiügyész, kitől tisztiügyészi vélemény csak az összesített gyámpénztári kölcsönök kiutalásánál kéretett; minden jogi és peres kérdésben nem lehetett, mivel az egyes árvák nevében tisztiügyészi felperesség alatt megindított és más megyei közalapok javára folytatott perekben való tárgyalásokkal fölötte el volt foglalva. E bajon csak úgy lehet segíteni, ha jövőre 2 ügyészi állomás rendszeresittetik, kik közül egyik az árvaszékhez lesz beosztva, akadályoztatása esetében a másik ügyész által helyettesittetik s arra köteleztetik, hogy az 1877. évi XX. t. ez. 179. §. rendelkezése szerint minden jogi és peres kérdésnél, valamint jogügyletek kötésénél véleményt adjon. A tisztiügyész által egyes árvák javára kikölcsönzött összegekért folytatott perek közül függőben van per 20.747 frt 10 krig, megszűnt 7183 39 krig. Az előbbinek fel nem hajtását többnyire a szűk pénzviszonyok okozták. A kir. bíróságnál levő perek lehető gyorsasággal intéztetnek el; ez nem mondható a községi bírósághoz utalt kisebb polgári perekről. A gyámhatósági jóváhagyás alá tartozó jogügye- letekről létrejött okiratok bélyegmentés hiteles másolatai árvaszék által az 1881. XXXIV. t. ez. 5. § d. pontja értelmében a kir. adóhivatalokhoz kiil- let.nek, s mivel ily okiratok másolatai a telekkönyvi hatóság által is oda megküldetnek, előfordult azon eset, hogy ugyanazon jógügyelet után kétszer rovatott ki a jogilleték; az ez ügyben tett gyámhatósági megkeresésre a másodszor kirótt illeték fölhajtása beszüntettetett ugyan, de hogy hasonló esetek jövőre elő ne fordulhassanak, az árvaszék felterjesztést intézett a pénzügyminisztériumhoz, melyre azonban határozat még nem érkezett. (Folytatása következik.) Kossuth Lajos levele Fehérmegye alispánjához. Turin, 1883. ápril 10-én. Különösen tisztelt alispán ur ! „Az ember élete, terjedjen bár hosszúra, csak I egy röpke pillanat.“ E szavakkal vezeti be alispán ur szívélyes sorait, melyekkel tudósítani méltózta- tott, hogy Fejérmegye közönsége is kegyes volt engem üdvözletével megtisztelni 80-ik életévem betöltésének alkalmából. Nagyon érzem tisztelt alispán ur szavainak igazságát. „Már-már 80 évet éltem !“ E felkiáltás tolult ajkaimra, a mint azon reggel felébredtem, melyen 29,220-szor kelt fel a nap életem felett, S a mint e rövid álomként letűnt hosszú múltba elmém visszamélyedett a gondolat szárnyain, melyeknek röptéhez képest a villám sebessége csak csigalépés, az egy egész napi hosszú életű kérész (Ephemeris) jutott eszembe, melylyel egy természettudós nagy bölcsen elbeszélteti az ifjú nemzedéknek, mely egy másik huszonnégy óra alatt szintúgy lefutandja élete pályáját, hogy minő más színe volt a világnak azon „régmúlt időkben“, midőn ő, a sokat tapasztalt bölcs kérész, magasan látta az égen fényiem azt a tűzgolyót, mely amott nyugaton melegét vesztve, szállófélben van. Gunykaczajt hozott ajkaimra, a magát a teremtés urának álmodó ember hetvenkedését lefőző kérész bölcselkedése. Ember mint kérész „pulvis et umbra sumus.“ A 80 óv s a 24 óra, a mint a telhetetlen kronosz elnyelte, egyaránt röpke pillanat, mely volt és nincs. De tisztelt alispán ur hosszú életemről szólva meteort említ. Fényre nem vágytam. Fényről nem tudok. Egy csepp harmat szerettem volna lenni, a mely hazám jövője számára a föld egy porszemét megtermékenyíti. Az a földporszem is kiszáradott. Vetni próbáltam s becsületes igyekezetem vetésén gaz verődött. Ha eljő-e a gyomláló? — De hagyjuk ezt. Hanem bármi voltam vagy nem voltam is én, a ki elenyésző semmi vagyok, kérem az Istent, hogy az elv, mely czélt tévesztett életem vezére volt, ne legyen nemzetein életében meteor, mely eltűnik, hanem legyen poláris csillag, mely egéről soha le nem száll. Begyen utvezére a nemzet hajójának a kikötő felé, melyet rendeltetésül jelölt ki a jog, a nemzeti önérzet, az ősök szent hagyománya, a történelem. Tisztelt alispán ur sajnálatát fejezi ki a felett, hogy „hazánk alkotmányos átalakulásának fáradalmaiban részt nem vehetek.“ „Alkotmányos átalakulás!“ Arany „Buda halálának“ e verspárja jut eszembe : „Megfogyatáil önként hatalmad egészét, Hogy a feleárán megváltsd fele részét.“ A magyar nemzet ilyesmit tett. Es önként tette. Es kinek adta oda azt a felet (ha ugyan csakis felet), a minek árán a másik felet (ha ugyan fél) megváltotta ? A magyar királynak talán ? Ha ekként volna, akkor a dolog igen is alkotmányosság körüli tranzakció színével bírna, mert az alkotmányosság nem államiság kérdése, hanem kormány- forma-kérdés, hatalomrészeltetés kérdése a nemzet s a nemzetnek első tisztviselője — királya — közt. — De nem a magyar királynak, hanem az osztrák császárnak adta. Alkotmányos formákban állami közösségbe lépett az osztrák császár birodalmával. Ezt téve egy államkomplexum részévé, töredékévé törpitette magát, tehát megszűnt állam lenni. Bizony, mondom, port szórunk saját szemeinkbe, ha azzal áltatjuk magunkat, In gy itt alkotmányosságról van szó. Magyarország s az osztrák birodalom közt alkotmányosság kérdése nem is foroghat fenn. Csak internacionális viszonynak, csak államiságnak, csak közös szolgaság reparcziójának s formájának kérdése foroghat fenn ; s minthogv e kérdés akként oldatott meg, hogy Magyarország az osztrák birodalommal állami közösségbe lépve ezeréves külön államiságát önként feladta, hát ez bizony átalakulásnak nagyon is átalakulás, de végtelenül szomorú. Annyira szomorú, hogy Arany verse is kevésbbé szomorút mond. Nem hatalma fele részét váltotta meg nemzetünk a másik felének árán, hanem egy nagy valóság árán egy kis alakot váltott. Ez annyira igaz, hogy noha alkotmányossággal (minthogy az csak kormányfonna körül forog) még provinciák is bírhatnak, Magyarország államiságának feladásával olyan helyzetbe tette magát, hogy még azon érdekek körében sem bir az alkotmányos rendelkezés valóságával, melyek a provinciális körbe tartoznak; alkotmányossága mindössze is annyira terjed, hogy alkotmányos tormákban tagadja meg magától a jobbat vagy jót, a mit a nemzet érdeke tanácsol, s alkotmányos formákban tagadja el a rosszabbat vagy rosszat, a mit az osztrák birodalom érdeke imponál, még jó, ha itt ott valami kevéskét lealkudhat, A ki ez állításomat kétségbe vonná, azt bárminő párthoz vagy iskolához tartoznék is, csak arra kérném, vesse fel magának azt a kérdést: hogy ha Magyarország egészen szabadon rendelkezhetnék saját érdekeinek ellátása körül, mikép rendezte volna a vámtarifa, a bank, a közvetett adók kérdését ? minő alapon rendezte volna pénzforgalmát (curren- tia)V miként fedezte volna produktiv beruházásainak kellékeit? miként gondoskodott volna az ország minden zugának szükségeit ellátó könnyű és olcsó hitelről ? minő rendszerrel építette volna vas- utait, melyekre csak kamat-garanczia fejében már eddig 150 millió forintot fizetett? és igy tovább a kulturális, a nemzet-háztartási, a közgazdászai érdekek minden, de minden terén, a feleletek különbözők ^lehetnek e kérdésekre, de arra esküt merek tenni, hogy egyetlen egy em-
