Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-01-14 / 5. szám
5. szám. Sepsi-Szentgyörgy 1883, Vasárnap, január 14. XIII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sopsi-Szentgyörgyön Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. . Г») •/ /•V hivatal : ®\U t ft Kiadó г 11 i и К ÖNY V X TOMDÁ JA. hová ti hirdetések és előfizetési pénzek hérmeutesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. í Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. ^Előfizetési átr l helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: < < Egész évre 6 írt — kr. : Fél évre 3 írt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. > §сИЩш. Mr,mdal mi .§iéi>imlalii\i. кщещШщфгЫ és ЦсщаъМёгаЫ laß. Pf P •ч«Г' Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért. 6 kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Előfizetési felhívás „NE ME R E“ tizenharmadik évfolyamára. Előfizetési ár : Egész évre...........................6 frt — kr. Háromnegyed évre . 4 frt 50 kr. Félévre ................................3 frt — kr. Ne gyed évre............................I frt 50 kr. Egy hóra............................- - frt 50 kr. Külföldre egész évre . . 8 frt — kr. Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetésüket megújítani, valamint az előfizetési pénz beküldését illető' mtézkedéket idejekorán megtenni, hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék, miután fölösleges példányokat nem nyomattathatunk. Az előfizetés legczélszertibben postautalvány mellett eszközölhető. Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadó-hivatalának Bernstein Márk könyvnyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők. A „NEMERE- kiadóhivatala. Sepsi-Szentgyörgy, január 12. Az árvíz fékezhetlen hatalma ismét egy virágzó várost döntött romokba. Szegedet követte Győr, a Dunántúli vidék forgalmának egyik főhelye, egyik legszebb s legnépesebb városa. S Győrrel együtt viz alatt áll a hazánk aranykezének nevezett Csallóköz nagy része. Háromszázezer hold termő főidet borítanak a Duna, Rába és Rábcza jeges árjai, nagyobb területet, mint a mennyi Háromszék százhuszonötezer lakosának élelmet és keresetet nyújt. És ismét azzal a rettenetes váddal állunk szemben, mely a milliókra menő károkért az elhibázott, a roszul vezetett vizszabáiyozást, a mulasztásokat teszi felelőssé. Győr és a Csallóköz a Kába-szabályozás áldozata. Azt mondják. S felhozzák, hogy a malomgátak eltávolítása után a Kábaszabályozás megakadt. A Kába vize nagyobb erővel tódult Győrre, mint azelőtt s mindannak daczára a védgátak kellő megerősítése elmaradt. Hasztalan sürgette Győr a veszély előérzetében hat hosszú év óta folytonosan a szabályozás keresztül vitelét. Nem történt semmi — Háromszékmegye közigazgatási bizottságának keddi ülésében tárgyaltatott az Olt és Fekete-Ügy szabályozása. Szó volt róla, hogy Csikmegyében az Olt szabályozása már legközelebb megkezdetik s kifejezést nyert az a fölötti aggodalom, hogy az egyoldalulag foganatosítandó szabályozás fölidézné Háromszékre is az árvíz veszedelmét. A rettenetes csapások hosszú sora, melyeket az elhibázott szabályozás idézett elő a Duna, Tisza, Rába és Kőrös mentén, s legutóbb Győr városának pusztulását okozta, indokolja az aggodalmakat s a legéberebb vigyázatot teszi szükségessé. A tudomány emberei, mielőtt az Olt szabályozásához fognának, tanulmányozzák át pontosan és lelkiismeretesen e folyam pályafutásának törvényeit, tanulmányozzák esetleges kivételes jellegét és szeszélyeit, s csak mikor ezzel készen vannak, akkor kezdjék el a szabályozást, nem egyoldalulag, hanem vállvetett erővel, s ha egyszer megkezdették, folytassák félbeszakítás nélkül, a mig csak teljesen be nem lesz fejezve. Mert az elhibázott szabályozás hirteleni olvadás esetén eláraszthatja Háromszék rónáit a hegyekből alárohanó viz hullámaival. Az orosz háború esélyeiről ir a „Deutsche Revue ben egy német tábornok, Bonin s a többek közt ezeket mondja: Ha megfontoljuk, hogy a német mozgósítás sokkal gyorsabban vihető keresztül, mint az orosz, hogy a német csapatoknak kitűnő vasúthálózat s jó utak állnak rendelkezésére, a mit az oroA „Nemere“ tárczája. Л7а,=гзг. Aliért nem vagy égő rózsa, S én egy üde harmatcseppV Mely az egész hús éjszaka Égő kelyhed között rezg ! Ott pihennék, ott nyugodnám A te édes kebleden ! Mig az égnek kék azúrján Felkél a nap reggelen ... Mért nem vagy egy bűvös bokor, S .én egy dalos madárka ? Reá szállnék reggel jókor, Boldogságról álmodva. Ébredésed friss mosolyát Oh!, ha mindég láthatnám: h mosoly tán mély fájdalmát Szivemnek eloszlatná! Nagy Elek. Emlékeim a hatvanas évekből. (Föl) tatás.) A felköszöntések egymást érték, a társaság a legjobb hangulatban volt ; a társalgás, mint ez időben az országban mindenütt, legnagyobb részt politikáról folyt, mihez, az igazat megvallva, mi fiatalok bizony nem sokat értettünk. Czélunk csak az volt, hogy kiéljünk rendeltetésünk helyére, s ezért rábíztuk magunkat sorsunkra, tudva azt, hogy vannak ott, kik elvégzik a politikai teendőket. Végre házi asszonyunk roppant szerényen tudatta velünk, hogy ha úgy akarunk , lepihenhetünk, a mikor akarunk s búcsút véve kedves leányával, magunkra hagyott. Mi még tovább borozgattunk, a társaság tapasztaltabb tagjai jó tanácsokkal szolgáltak, melyek közül nem egynek később igen sok hasznát vettük. Végre egy tisztes úri ember felállott, j pohárköszöntőjével elbúcsúzott tőlünk; soha el nem felejtem szavait: „Mentői előbb jöjjetek öcséim, mert mi háromszékiek tárt karokkal fogadunk!“ A vidéki urak szekerei elé állottak és sok bucsuzás után eltávoztak, házi gazdánk megmutatta szobánkat s jó éj- kivánás után lenyugodtunk s mondhatom, a jó ágy kellemes hatással volt, mert ha fel nem ébresztettek volna, bizony mi talán a nappalt is éjjé tettük volna. Reggel felkelve, már az asztal terítve volt, a reggelit elköltöttük s miután Ny ...........у Hugó nevünkb en szép szavakban megköszönte szives házi gazdánknak, E....................y A. urnák és kedves Ilijének v endégszeretetét, a szekerek elé állottak s mi csakhamar útnak indultunk Kézdi-Vásárhely felé. — A gondolat, hogy nemsokára megválunk hazánktól, mindnyájunkat lehangolt, szótlanul ültünk a szekéren, csak В , . ó Misi szakitá meg néha a csendet. Nyomott kedélyhangulatban érkeztünk meg lvézdi- Vásárhelyre s egyenesen a református paphoz Péteri! Domokoshoz hajtattunk, hol már'vártak minket. Magamat és barátimat, b. D...............у Bélát, N ............у Hugót, P—kot és В , , ó Mihályt bemutatva, házigazdánk a legszivélyesebb fogadás után bevezetett lakásába. Az ott levő vendégekkel az ismeretséget igen hamar megkötöttük, s vidám ebéd után elhatároztuk, hogy még о napon Esztel- uekre megyünk. Itt még társaságunkhoz csatla’kozszok nélkülöznek, hogy Oroszország ama tizenkilencz hadszakaszszal nem kezdhet háborút, nzok gyors szaporítása pedig a térbeli s vasúti viszonyok folytán nehézségekkel jár: mindezt megfontolva, nem találhatjuk Németországra nagyon fenyegetőnek a helyzetet. Aggályosabb a határhoz előtolt lovassági lánczolat, mert az orosz lovasság mindig hadi lábon áll s tüzérség is van hozzácsatolva. De a bar- - minez lovasezred mintegy 1600 kilóméternyi területen van elosztva, csaknem minden vasúti összeköttetés nélkül ; nagyobb tömeget tehát csak bősz- szabb idő alatt lehetne konczentrálni s ez alatt módjában lenne a német hadi vezetésnek is megtenni a szükséges intézkedéseket. Az Oroszországgal határos porosz kerületek nem alkalmasok nagy lovassági hadműveletekre. Mocsaras területek váltakoznak sűrű erdőségekkel, melyekben egyetlen gyalog-zászlóalj egész lovas hadtestet feltartóztathatna. Túlzottak a német határon emelt uj erődítések keltette aggodalmak is. Igaz, hogy Oroszország több nyugoti határ várát tetemesen megerősíti, de azok oly korhadt állapotban voltak, hogy a modern tüzérséggel szemben alig tarthatták volna magukat, s ezeknek csak akkor lenne offenzív jellegük, ha a Visztulái vasúti hidak száma szaporitta- tott volna, a mi eddig nem történt meg. S alkalmasint nem egy év telik bele, mig e szaporítás s a. tervezett uj erődök kiépítése megtörténik. — addig pedig nehezen gondolhat az oroszok belátóbb része sikeres támadó hadjáratra Németország ellen. „Nagyjában ugyanazon esélyek hozhatók fel az Ausztria és Magyarország ellen indítandó hadjárattal szemben is. Mindamellett hiú önámitás volna azt hinni, mintha nem fenyegetne az orosz háború veszélye. Oroszországban különböző indokból, de minden párt óhajtja a háborút s ha igaz, a mit a „Pesti Hírlap“ szerint egy közelebb megjelenendő röpirat át- lit, akkor 111. Sándor czár "es“ kormánya a háborúi ellenünk már 1881. tavaszán elhatározta mert a mit különben az események logikája is kétségtelenné tesz, Oroszország nem engedheti, hogy monarchiánk a Balkán félszigeten szilárd állást foglalhasson я vasutaival a czárok örökségét behálózza. Az említett röpirat szerint az 1881. tavaszán tartott titkos tanács a következő pontokat fogadta el: „a háború czélszerü először azért, mert biztos politikai alapja van; Oroszország európai koalicziótól nem félhet, mivel az ellen koaliczió azonnal kész ; Ausztria kénytelen haderejét Szerbia, Montenegró és Románia ellen megosztani, mig Oroszország összes katonai erejével intézheti Ausztria-Magyarország ellen a támadást; az orosz hadsereg győzelme a boszniai tapasztalatok alapján biztos az osztrák-magyar hátak vagy öten ; neveikre nem emlékszem, csak a S .........у Dénesére. Egy lengyei is jött velünk, a k i bizony jobb lett volna, ha elmarad, mert később sok kellemetlenáéget okozott. Szekereink vártak, házi gazdánktól hát elbúcsúztunk, s már jó késő volt az idő, mikor Esztélnekre értünk, hol, ha jól emlékszem, Sz.........у Elek yoR há zi gazdánk, lei tudva hogy jövünk, már várt reánk. Itt többekkel találkoztunk, kik miridraegannyian Olaszországba voltak utazanclók: neveik elmosódtak emlékemből, de annyit tudok, hogy mikor elindultunk, lehettünk körülbelül 30-a. Sz ..........у ur mag yarosan megvendégelt és jól fel tarisznyái va, még jó magyar dohánynyal is ellátott bennünket. Mindnyájunknak jócska pakkunk volt s a mellett mindegyiknek volt valami fegyvere; nekem volt két pisztolyom és hosszú nyelű baltám, írásoknak volt dupla fegyverük. Házi gazdánk oly szives volt, hogy szekereket rendelt — azt az utat, melyet szekérrel meg lehetett tenni, legalább nem gyalog tettük meg, — figyel mez tetve a veszélyekre, a miknek most elébe néztünk, szives búcsú után útnak eresztett, egy kalauzt is rendelve mellénk, ki a havasi utakat nagyon jól ismerte. Rémitő sötétben mentünk körülbelül két órát, mikor szekereink megálltak, kijelentve, bog)' az ő ut- j.,k csak idáig. Mind leszálltunk s kiki a maga batyuját hátára véve, megindultunk gyalog a nagy utrii. Egy darabig csak mentünk jól, de a sok hegymászás és sok pakk bizony néhányat kimerített, mind a mellett egyik sem árulta el, hogy fáradt. Minő utakon mentünk, az borzasztó, s még hozzá oly pokoli sötétség volt, hogy látni semmit sem lehetett : a kalauz folyvást kiabált : „csak előre uraim ! vigyázzanak, itt árok van“, s ez mind igy ment. ( Folytatása következik.)
