Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-05-10 / 38. szám
és pedig a sósmezői oláh sorozó járásnál 44, Be- reczken magyar 3, oláh 34. Póttartalékos ki volt róva a múlt évi hátralékkal együtt 93, kiállíttatott G6, marad hátralék 27 és pedig Kézdi-Vásárhely városnál 12, Sósmező oláh községnél 4, Bereczk magyar részénél 2, oláh részénél 3, S.-Szentgyörgy városánál 6. Mindamellett, hogy a sorozástól 545 egyén távol maradt, a honvédséghez besoroztatott 182. A honvédség e szaporodása egyfelől a mellméret eltörlésének, másfelől azon körülménynek tulajdonítandó, hogy ma már ha csekélyebb fogyatkozással nem alkalmas az illető valamely fegyvernemre, alkalmas lehet más tekintetben oly kötelezettségre, mely a meglevő kisszerű fogyatkozás mellett azon fegyvernemben nem gátolja. Bodolán a typhus-járvány megszűnt s ennek következtében a járványorvosnak oda küldött járási orvos Szász Károly hivatalos helyére visszatért. A múlt közig, bizottság havi ülésében a sepsiszentgyörgyi ref. temetőben felbontott sírokra vonatkozólag tett felszólalásra jelenti, hogy a hullák azért vitettek más helyre, mivel az illető sírokban viz fakadt fel s a sírok felbontására s a hullák áthelyezésére az engedélyt maga a városi tanács adta meg, visszaélés tehát nem történt a jelen esetben. Homoki Ferencz miklósvárszéki járási orvos állomásáról lemondván, a szükséges pályázat megnyittatott. Útlevél április hóban 15 napos kiadatott 447, egy éves felterjesztetett a minisztériumhoz 463, melyből leadatott 300. Vadász- és cselédjegyek az egész múlt hónapban nem adattak ki. Tüzeset előfordult 4, mindannyi jelentéktelen. A törvényhatósági igtató szerint április hóban beérkezett 954 darab ügyirat. A jelentés tudomásul vétetett. Séra Tamás árvaszéki elnök a háromszéki árvaügyek állapotáról a következőkben tesz jelentést : márczius végén az árvák létszáma volt 8985 személy, ehhez áprilisben a növekedés 64, összesen 9049 személy. Ebből gyámság alól felszabadult nagykorúság által 12 íérjhezmenetel által 5, halálozás által 3, összesen 20 személy. Így április végén árvák létszáma az volt 9020 személy. Márczius végén gondnokság alatt volt 230, ehhez növekedés 4, összesen 234, melyből felszabadult 1, igy ápril végén gondnokság alatt maradt 233. A háromszékmegyei összesített gyámpénztárnak márczius hóról áthozott készpénze volt 504 frt 28 kr. Ehhez bevétetett egyes árvák részére érkezett pénzekből 3382 frt 40 kr., kamatokból 214 frt 38 kr., visszafizetett tőkékből 1280 frt. Összes bevétel volt 5391 frt 6 kr. Ebből kiadatott árvák kielégítésére 3894 frt 71 kr. Kikölcsönöztetett 350 frt. Összesen 4244 frt 71 kr. Ezt levonva a bevételből, májue hóra 1446 frt 35 kr. készpénz jött át. Az ügyforgalmat illetőleg jelenti, hogy márczius hóról elintézetlenül átjött 74 ügyszám, ehhez ápril 3054-ik iktatőszámig beérkezett 1000, összesen 1074 ügyszám, elintéztetett 751, május hóra elintézetlenül átjött 323. Babarczy Ferencz királyi adófelügyelő jelenti, Honnan van ez a nyugtalan öröm, Melylyel neved betölti szivemet? Vájjon nem a te szent magányod-e, Melyben az ég rendelte üdvömet? Szabadon és csendesen élnék én Annyi kétes napok, évek után, 11a Louiseom e kedves menhelyen Osztozna bús életemnek sorsán. Oh, hű lantom ! minő kedvteléssel Rezgetné meg húrjaidat ujjom ; Ha elérném kettős reményemet : Hangodnak köszönném boldogságom.*)“ \ alentin ezen verseket annyi kedvességgel és ér- zeménynyel énekelte el, hogy Apollónak minden mesés eszméi megjelentek lelkem előtt ; úgy tetszett nekem, mintha ezen számkivetett isten a földön lhessalia völgyeiben sóhajtana az Olymp után ; ugy tetszett, mintha a görög világ minden idylli alakjai elvonulnának lelki szemeim előtt. Akartam besz lui, felkiáltani, de nyelvem elakadt, mozdulatlannak. maradt. Valentin megértette hallgatásomat és igy folytatta beszédét : . J „Mindjáit megmondom önnek, mikép szereztem vissza e kedves és annyira óhajtott hajlékot. Utazásom utolsó évének végén Turinban lévén, miután kétszer átutaztam Olaszországot, megvizsgáltam vagyonom állását s elég gazdagnak lőttem magamat arra, hogy visszajöjjek ezen kedves helyre Nevelőm meghagyásának eleget téve, rögtön elindultam és a hatodik nap jókor megérkeztem a szomszéd városba. (Vége következik.) ) Igjekeztem a franczia szöveget versben lefordítani, mi ha tálán nem eléggé sikerült volna nekem, elnézést kérek erte ; mert hát: ,,poéta non lit. séd uascitur.“ K. S. hogy április hóban egyenes adóban befolyt 8613 frt I 61 Va hr, vagyis 1508 frt 18Va krral kevesebb, mint a múlt évi április hóban ; hadmentességi díjban pedig befolyt 1798 frt 86 kr, mely az előző év hason havához viszonyítva 19 frt 25 kr hátramaradást mutat fel. Mely eredmény, ha a nagymérvű elemi károsodás folytán a folyó évi aratásig még a múlt évben fizetési halasztásban részesített 13 községen kívül folyó évi szeptember hó végéig fizetési halasztásban részesített 55 község esedékes adóhát- ráléka figyelembe vétetik, a legvérmesebb igényeket is kielégítheti. A lefolyt hóban sem fizetési időhaladék, sem ideiglenes házadómentesség nem engedélyeztetett. Az adókivető bizottság mindkét adóhivatali kerületben még a múlt hóban befejezte működését ; a felszólamlási bizottság f. hó 17-én fogja ülésezését megkezdeni. Drágoss Elek királyi ügyész a fogház-ügy és közbiztonság múlt havi állapotáról jelenti, hogy április végén a megye területén levő fogházakban összesen 59 egyén, e közt 55 férfi s 4 nő volt letartóztatva. Ezek közül elítéltetett 21, vizsgálati fogságban maradt 38 egyén. Súlyosabb bűnesetért letartóztatva volt 27 személy és pedig 5 rablásért, 12 gyilkosságért s 10 gyújtogatásért. A letartóztatottak közül 45 a kézdi- vásárhelyi, G a sepsi-szentgyörgyi, 5 a kovásznál s 3 a nagy-ajtai fogházban őriztetik. April hó folyamán a fogházakban megfordult 93 egyén ; szökés, öngyilkosság vagy ezek kísérlete egyik fogházban sem fordult elő. Az élelmezés teljesen kielégítő volt. Az őrszemélyzet magatartása jó. A rab tartási átalányból kiadatott 208 frt 8г/2 kr, rabtéritmény befolyt 115 frt 31 kr. A közbiztonság feltűnőbb módon megzavarva nem lett. Bűnvádi jelentés beérkezett 62, ezek közt rablásért 1 s gyújtogatásért 2. Törvényszéki bonczolás volt 1 esetben. Dr. Antal Mihály megyei főorvos a sorozás miatt nem jelenhetvén meg az ápril havi közigazgatási ülésen, jelentését a megye egészségügyi viszonyairól márczius és április hóról együttesen teszi meg. A megye egészségi állapota az elmúlt két hó- > napban kielégítő volt. A légző szervek hurutos és lobos bántalmai igen csekély számmal észleltettek. A heveny ragályos kórok közül a roncsoló toroklob Márkosfalva, Altorja, Ilidvég, Alcsernáton, Petőfal- va s Nyújtód; a vörheny Tamásfalva, Kis-Borosnyó és S.-Szentkirály községekben szórványosan észleltettek. A himlő, mely a megelőző hónapokban több községben nagy mérvben uralkodott, a lefolyt két hóban csakis Polyánban volt járványos. A hasi hagymáz szintén csak Bodola és Altorja községekben uralkodott járványosán, azonban annyira szelíd volt lefolyása, hogy a betegek nagy száma mellett kevés végződött halállal A megyei „Ferencz József“ kórházban ápoltatott a két hó folyama alatt 76 fél fi, 20 nő, összesen 96 beteg. Ezek közül elbocsáttatott gyógyulva 43. javítva 5, gyógyithatlanul 2, meghalt i ; gyógykezelés alatt maradt ápril hó végével 22 férfi, 5 nő, összesen 27 beteg. Az állategészségi állapotra vonatkozólag jelenti, hogy a hasznos házi állatok, mielőtt az istállóból kibocsáttattak volna, a múlt április hóban az állatorvosok által megvizsgáltattak s általában egészségeseknek találtattak, ennélfogva az állategészségí állapot teljesen kielégítő volt. (Folytatása következik.) — 150 — Fővárosi levél. (Áprilisi hóbortok. — Május. — Május elseje. — Elő virágok. — A népszínház előadása. — A kiről megfeledkeztek. Hogy keletkezett a „Peleskei nótárius?“) Csakhogy már egyszer nyakára hágtunk annak a bolondos április hónapnak ! Ugyancsak csörgette ám bohócz sipkáját és járatta velünk a bolondját minden téren. A múlt havi politikai életet ép ugy jellemezte az április, mint a társadalmi mozgalmakat. Mert hova kell több áprilisi bolondság, mint a mennyit lapjaink a múlt hó minden napján kény te lenek voltak följegyezni. A parlamentben a közép- tanodai törvényjavaslattól kezdve Eüzesséry utolsó interpellácziójáig ott vigyorgott az április, mint egy gonosz kis daemon, a ki pajkos játékot üz a halandókkal és a mi azután következett, bizony-bizony az is beillik áprilisi tréfának. . . . Talán csak a függetlenségi körnek ama bizonyos nyilatkozata képezi az egyetlen komoly kivételt. No de hát végre itt van a „wunderschöne Monat Mai.“ Az igaz, hogy ő is pityeregve lépett be hozzánk, talán restelte magát, hogy április kollegája már előre elrontotta a renoméeját. Hagyományos szokás szerint már kora reggel, mikor a hajnal hasadt, künn adott egymásnak a fővárosnak korán kelni tudó lakossága légyottot a városligetben. De a pityergéssel biztató mennybolt nagyon sokakat visszatartott ettől a légyottól, hiába csalogattak a wurstelpráter bumbardói és a vak koldusok kétségbeejtő rikoltásai. Mi, a kik künn jártunk, tele tüdővel szíva magunkba a levegőt, üdvözöltük a csodaszép májust, a fűzfapoéták és mellbetegek hónapját, körülcsónakáztuk egy kis lélek- vesztővel a kis Széchenyi-szigetet, aztán siettünk haza kifeszitett ernyővel, mert a május könnyei, ha szivünkig nem is, de bőrünkig hatottak. No, de azóta megmutatta már a tavasz tündérkisasszonya is magát és a komor, sötét, nehézkes esernyő helyett, világos, könnyű selyem-napernyők alól mosolyognak felénk az utczán azok az élő virágok, melyek szebbek azoknál, mik most tárják ki keblüket a ragyogó, szűz napsugárnak. Oh, mily szép csokorba fűzve láttuk mi ezeket az élő virágokat május elsején este a népszínházban ! beledhetlen előadás volt az, mely annyi élvezetet nyújtott, hogy sokáig, sokáig fogunk rá kedvevesen visszaemlékezni. A színház tele volt fényes, előkelő közönséggel, a főváros cremejével; a színpad tele volt csaknem összes kiváló képviselőivel a magyar színészetnek, színház és színpad pedig tele volt meleg, őszinte lelkesedéssel. Jótékanyczélu előadás, roll a csányók jurára. Eredmény 1öÓO frt. A „Peleskei nótáriust“ adták elő, de milyen személyzettel! A nemzeti színháznak csaknem valamennyi kitűnősége levándorolt a kerepesi-ut másik Thalia-templomába, hogy a jótékonyság oltárán áldozzon. Sz. Prielle Cornelia, Helvey Laura, Csillag Teréz, Nagy Imre, Náday, Ujházy, Vizváry, mind ott voltak, s habár — Szathmáryué kivételével — mindannyian egy-egy nyúlfarknyi szerepben játszottak, a tapsvihar hosszú volt, mint a végtelenség. A közönség lelkesedése olyan nagy volt, hogy Vizváry- nak a horkolását is megujráztatta. Valóban, a „Vele km nótáriust“ még ily tökélylyel nem adták elő. De tetemesen emelte volna az est ünnepélyességét, ha az egész világ meg nem feledkezik egy öreg-öreg emberről, a kit tulajdonképen már nem is ismer senki, de a kinek mégis volt része ama szép est sikerében. Nem más ez, mint az öreg Them, a ki a Beles- kei nótáriushoz a zenét irta! Nem megillette volna-e öt, hoyy ez estén ö dirigálja a zenekart? Persze megfeledkeztek róla ! Annyi bizonyos, hogy szegény Gaal József sem álmodta vala, hogy a Gvadányi verses regényéből irt darabját sok-sok esztendő múltával is ily lelkesedéssel hozzák majd színre. . . . De talán nem lesz érdektelen elmondani egy ver • ziót a „Peleskei nótárius“ eredetérő , hogy mi bírta rá gróf Gvadányi József magyar lovas generálist az ilyen ezimü regény megírására. Mikor jó Gvadányi annak idejében ezredével Szathmáron táborozott, gyakran ellátogatott l’eles- kére, llécsi uramhoz a főnótáriushoz, a ki félszemre vak vala, s a kinek volt egy takaros leánya is, a ki szintén nem látott volt az egyik szemére. Hogy történt, hogy nem, ezt nem jegyzi fel a krónika, elég az hozzá, hogy jó Gvadányi egy szép napon, mint kérő lépett be a főnótárius házába, a kit ilyeténképen szólított meg vala: — Récsi uram, nótárius uram, egy kis négyszemközti beszédem volna kigyelmeddel. A nótárius körültekintett a szobában s igy szólott leányához : — Menj ki leányom, a gróf urnák bizalmas beszéde volna velem. — De csak maradjon a kisasszony, veté ellen Gvadányi, nekem csak négyszemközti beszédem volna, és nótárius urammal csakis ugy beszélhetek négyszemközt, ha a kisasszony is bennmarad. E katonától és kérőtől épen nem várt udvariatlanság annyira kihozta sodrából a nótáriust, hogy csaknem bottal verte ki Gvadányit, a ki aztán boszut esküdve a kosár miatt, megírta a Peleskei nótárius kalandjait Budavárában. Íme, egy kis irodalom-történeti adoma, melyet Nagy Vinczétől hallottunk, a szegedi színház leendő igazgatójától, a ki maga is szathmári születésű. Hevesi József. Műkedvelői előadás. Nagy-Borosnyón május hó 3-án élvezetes estélyünk volt. A műkedvelői társulat ugyanis előadta a „Vereshaju“ eredeti népszínművet Lukácsy Sándortól. Valamint a múltkor, most is elismerésünket nyilvánítjuk, mert az egész játék jól összevágó volt, a jól betanult szerepek és alakítások ügyesen sikerültek. A főbb szerepek közül özvegy Sajgóné szerepét igen sikerültén adta Izsák Józsefué, ki jól alakította a családjára nagyot tartó, büszke paraszt asszonyt. András szerepe középszerűen sikerült Kis Lászlónak ; a Ferkéé jó kézben volt Kónya Lázárnál. Boglár Ágnest, a megcsalatottnak képzelt és daczoló szeretőt igen jól játszta Cserei Róza. Zsófi szerepére Székely Albertnó által csak annyit mondunk, hogy non plus ultra ; meglátszott, előnyösen kiis- merszett rajta, hogy nagyvárosi műkedvelői társaságnál is keresett tag volt. Keszeg Mihályt a véleményében ingatag s a pillanat hatása alatt álló parasztgazdát jól adta Kónya Mihály. Bálint szerepével, melyet Pócsa János adott, meg volt elégedve a közönség. Hát Szilaj Kata, a vöröshaju, e nagyszabású szerep, mennyire sikerült Barabás A1 • bertné által? ki merjük mondani, hogy mind elő adására, mind énekére nézve akármely nagyvárosi
