Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-05-06 / 37. szám
— 146 — vallási egyenjogúságot. — Trefort megjegyzéseket tesz a hétfőn tartott beszédekre. Samassának megjegyzi, hogy a legtöbb bűntény forrása nem a tudás, hanem a tudatlanság. A katholikus alapokról azt mondja, hogy miután annyira eltérők a nézetek kezelésének módjaira nézve, kívánatosnak tartaná, ha egy külön törvény által hozatnék ezen ügy tisztába. Kijelenti, hogy ha már a kormány s az egyházak képviselői közt kisebb eltérések léteznek is a felfogásban, hiszi, hogy érintkezési pontokat. fognak keresni és találni is. Pongrácz Emil báró leginkább a szászok és a Sehulve- rein üzelmeivel foglalkozott, melyeket élesen elitéit. Kruesz Krizosztom, pannonhalmi főapát, a valláserkölcsi nevelés szükségét hangsúlyozta és az érettségi vizsgálatok ellen szólt. Román Miron metropolita tiltakozott azon feltevés ellen, melyet Pongrácz beszédéből kiolvashatni vélt, hogy az ő felügyelete alatt álló oláh iskolákban államellenes szellem uralkodik. Pongrácz Emil b. kijelenti, hogy Román félreértette szavait ; egyébiránt nyilatkozatát megelégedéssel veszi tudomásul. Szóltak még Szent- iványi főispán és Cziráky János gr. tárnok- mester. Az ülésben jelen volt Simor herczeg- primás is, de a vitában nem vett részt. A múlt szombati városi közgyűlés. A múlt szombaton, April 28-án délelőtt tartott városi közgyűlésről közölt értesít,é- siinket még' a következőkkel egészítjük ki. A tanácskozás első tárgyát a városi tanács jelentése képezte az erdő használatára 1 vonatkozólag leérkezett miniszteri rendelet tárgyában. Felolvastatván a miniszteri rendelet, kitűnt, hogy a királyi erdőfelügyelő jelentése folytán a közigazgatási bizottság erdészeti osztálya oly nagymérvű rombolást s az erdő fáinak annyira gazdaságterv nélküli vágatását látta, hogy a földművelési miniszternek azt jelentette, mikép az erdő állagának veszélyeztetése nélkül a s.-szent- györgyi városi tanács által gyakorolt gazdálkodás tovább nem tűrhető. Ennél fogva a miniszter az erdő használatát betiltotta s utasította a városi tanácsot gazdasági üzemterv elkészítésére. A tanács által beterjesztett gazdálkodási üzemtervezetet a közgyűlés az erdők pusztítását hangsúlyozó felszólamlások után, Künn le József és Veress Gyula által tett módosításokkal elfogadta. A legeltetésre nézve pedig egy- pár bérez kivételével az eddig gyakorolt legeltetést fentartotta. Ezzel kapcsolatban tárgyalás alá került a súgom. Apám a helység jobbmódu és erényes embereinek egyike volt, de egy szerencsétlen por, melyet hordoznia kellett a szomszédság egyik gazdag bérlőjével szemben, ь becsületes apát, a helység erényes tagját tönkre tette és ő meghalt fájdalmában, midőn mindenét hivatalosan elvették és házából kiköltöztették, melyet árverésen eladtak. Ez az öreg, kit ön elébb látott, ki a György karján ment be a házba és a ki apja kedves Louiseonmak, a házat megvásárolta s magát és családját abban helyezte el. A szánakozás felébredt szivében, midőn engem mint tiz éves árva gyermeket megtekintett ; befogadott házába és juhait velem őriztette s engem a legszívesebben látott el, úgy hogy nekem semmi panaszra nem volt okom ; gyermekei is úgy tekintettek, mint családtagot. Azonban az atya elvesztése, az elhagyatott árvaság s azon tudat, hogy magamat idegennek kell tartanom azon házban, melyben születtem, a magános élet, melyet a nyáj őrzésével a hegyeken és erdőkön töltöttem, mindezen érzések és tapasztalatok összefolytak s elfoglalták keblemet ; természetes vidámságom észrevétlenül bús komorsággá, mély szomorúsággá változott át s én egész napokon jártam nyájam után könnyezve s némelykor bús dalokat énekelve.“ Itt Louise kezét, melyet az enyémben tartottam, csendesen visszahúzta, hogy könyeit letörölje, azután szerényen ismét visszatette kezembe. »Egy este, — folytatá Valentin — midőn a hegy legmagasabb csúcsán ültem, szomorúan énekeltem azon népregét, melyet ön épen az imént hallott; midőn az utolsó versszakot énekeltem, a fák között egy fekete öltönyü halvány férfit láték felém közeledni, kinek vonásai búskomorságot árultak el; meghallotta énekemet s midőn egészen hozzám ért, azt kérdezte, hogy az országút messze van-e? Sorb á n János és társai által beterjesztett s már lapunk közelebbi számában is jelzett in dit vány, a városi tanács által az erdő használata felett űzött gazdálkodás és pénzek kezelése megvizsgálására egy bizottság О О О J о kiküldése tárgyában. A közgyűlés érezvén a kérdés kényelmetlenségét, nem igen akarta a biró szerepét magára vállalni. L)e miután tiszti ügyész Veress Gyula pozitív vádakkal lépett fel s kérte maga ellen is a vizsgálat kiterjesztését: a közgyűlés a múltkor említett öttagú bizottság kiküldését határozta el azon utasítással, hogy meghallgatván a vádakat, tegyen vizsgálatot s a felől tegyen a közgyűlésnek ielentést. A tanács feje minden erőt felhasznált a bizottság kiküldése ellen, de kénytelen volt bele nyugodni Künnle József és Nagy Károly ügyvédek azon nyilatkozatába, hogy meg kell tisztítani a városi büzhödt levegőt, az ártatlanok ne irtózzanak az igazság kiderítésétől. Végül elhatároztatott, hogy a községi és az árva vagyonra vonatkozó számadások nyílt szemlére tétessenek ki, hogy a jövő gyűlésre észrevételét kiki megtehesse. Pap választás. Aldoboly, 1883 május 2. Az aldobolyi görög-keleti egyháznak tegnap, május 1-ső napján nagy örömünnepe volt. Ugyanis a három év előtt elhalt Popovics János elhunyta után a papválasztás kérdésében, idegen és illetéktelen beavatkozás miatt, két pártra szakadott az egyház népe, s vívták a pártoskodás üdvtelen utján a har- ezot ; miglen kétszer, két különböző egyénre tett választás felsőbb helyen nem erősittetvén meg : a főkonzisztorium által közelebbről tett kijelölés nyo mán a három kijelölt közül a közkedvességet egyedül nyerte meg az április 1-én itt pályázóul megjelent nagy-galambfalvi születésű ifjú Púja Miklós, ki kezdetben a székely-udvarhelyi ev. ref. főtanodában tanult s akkor még az oláh nyelvet nem is értette, de később a nagy-szebeni görögkeleti papnöveldében végzett, legközelebbről pedig az erdélyi görög-keleti érsekség számvevői hivatalánál volt alkalmazva. Az egyház e közohajának kifejezése, hogy törvényes alakot nyerjen : ily czélból jött ki egyházuk kebelébe május 1-én brassói Il-ik kerületi esperes főtiszt. Pétrik János ur, a ki uzoni lelkész tiszt. Pap János segédlete mellett misét tartván, azután a gyűlést megnyitotta s a választás megejtésére fölhívta az egyházat. Ennek következtében a szavazás végrehajtatott, — Oh igen, kedves uram ! — telelém neki — másfél mértföldre van innen. — Nem tehednéd-e, hogy engem oda vezess? — kérdé tovább. — Legörömestebb tenném, — válaszoltam — de nem hagyhatom el a nyájat, uram. — Hát szülőidnek nincsen-e egy nélkülözhető lakosztályuk, melyet nekem átadhatnának az éjszakára ? — Oh uram! az én szegény szülőim igen mesz- sze vannak — mondám. — Hol tehát ? — kérdé az idegen. — Ők becsülettel megfutott pályájok után most boldogok az égben, mig én elhagyatott árvaságban busongok — felelém. Szavaim hangjára megilletődött az ur, feleleteim érdeklődést gerjesztettek benne; azután több kérdést intézett hozzám, melyekre én szerencsés voltam úgy válaszolni, hogy ő megelégedettnek látszott velem és feleleteimmel. Ezalatt egészen beesteledett, elvezettem tehát az idegent a mi hajlékunkhoz, hol vendégszeretetre talált és meghált. - — Másnap reggel titkon beszélgetett Louise apjával, s midőn én vissza akartam térni reggel a nyájjal a legelőre, György utánam jött s a nyáj vezetését átvette, tudatván velem, hogy menjek be a házba, mert azon idegen ur elviszen magával. Nem mondhatom ki, minő érzés és bánat fogta el keblemet, hogy el kell távozni a kedves hajléktől, hol szülőim éltek, hol születtem, ámbár mélyen éreztem, hogy az többé nem az én örökségem. Nem mondhatom ki, minő érzés és bánat szorongatta szivemet, hogy el kell távoznom Louisetól, kit már egész gyermeki szívvel szerettem ; helyzetem szerencsétlenségéről nem panaszkodhattam, mert árvaságom két évi ideje alatt az egész család gyöngédséggel ölelt keblére, mégis hányszor nem s eredménye az lett, hogy a nélkül, miszerint senki más egyetlen egy szavazatot is kapott volna, elől nevezett Púja Mi к ló s egyhangúlag pappá választatott. Gratulálunk ezen választásnak, először azért, hogy a nevezett egyház kebelében ily szépen helyreállott a mások által élesztett viszály, mihelyt ők más felekezetűre nem hallgattak, és saját eszük után, a maguk lábán jártak; másodszor pedig azért, hogy a választott uj pap ügyes magyar szónok- atával nyerte meg leginkább ezen község görögkeleti tagjait, a kik magyar egyházi szónoklatokat kívánnak hallgatni. Őszintén óhajtjuk, hogy az egyház és papja legyen egymással mindig megelégedve! I—2—Ö. Miért kell a 2—0 év közti kis gyermekeket óvodába küldeni ? A magyar ember semmi uj dolog után nem kapkod olyan mohósággal, mint más nemzetbeli, de ha egyszei- meggyőződött arról, hogy az az uj eszme, vagy uj intézmény hasznothozó, akkor minden ajánl- gatás nélkül is pártfogása alá veszi. így vagyunk óvodáinkkal , melyeket az élelmes angolok azért honositotak meg, hogy a szülők kisdedeiket ide föladva maguk annál biztosabban és nyugodtabban láthassanak gyári munkájuk után. Ha az élelmes angol ki tudta számítani, hogy az által, ha gyermekét egész nap az óvodába adja, ennek gondozása alul fölszabadul, s munkáját fen- akadás nélkül értékesítheti ; az ebből háramló anyagi haszon jóformán egy nap kipótolja azt a csekély összeget, mit gyermeke gondozásáért egy hóra az óvodának fizetni kell, — a magyar embernek is van annyi természetes esze, és józan belátása, hogy az ez óllal nyú jtott előnyöket a maga javára értékesíti, minek bizonyságául elég volna rámutatni akár folyton szaporodó városi óvodáinkra, melyek gazdagabb birto kosok, tisztviselők vagyonos és értelmes iparosok gyermekeit veszik nevelői gondozásuk alá, akár falusi menhelyeinkre, melyekben földművelőink és napszámosaink kisdedei gyüjtetnek össze az év azon szakában, midőn a szülők kezei a mezei és gazdasági munka által vannak elfoglalva. De ha találkoznék valaki, a ki óvódába azért nem küldené gyermekét, mert az érte fizetendő öO — GO krajezárt, vagy egy forintnyi havi összeget sokalná, annak ajánljuk, tegyen egy kis számítást. Hatvan krajezár havidij mellett, egy napra 2 kraj- czár esik. Hol van az az elfogult ember, ki be ne tudná látni, hogy az anya, lia gyermeke gondviselése miatt munkáját nem folytatja, nem két s nem is 10 — 20, de 50-GO krajezár, sőt sokszor egy forintnyi kárt is szenved, mert hiszen maga helyett ilyen összegért kell napszámost fogadni, kinek munkája utó végre sem ér föl azzal a munkával, mit maga végezett volna? De az óvodáknak haszna nemcsak abban mutatkozik, hogy a családos házaknál naponként egy-egy napszámos bérét takarítja meg. hanem még inkább a következőkben. Folytatás a mellékleten. hullatttam keserű könyeket. Most pedig nem láthattam előre, hogy ez a perez volt az, melyben életemnek szerencséje elhatároztatott. Igen ! te vagy az mindenekfelett, ki iránt ma is hálával tartozom, kedves jóltevőm, ifjúságom nemes védője és oktatója ! Te tudod most is az isten kebelében, mennyit imádkoztam érted életedben és a buzgó őszinte hálának minő szent adójával áldom ma is hamvaidat ! Lafontnak neveztetett az én jóltevőm és egy nem messze levő városban egy templom orgonistái állomásán volt alkalmazva ; rosszul vagy íélreértetett az ő tehetsége állásának csekélysége miatt, mindazonáltal az utazók gyakran meglátogatták, hogy hallgathassák és élvezhessék az ő művészetét, de ő hidegen fogadott minden dicséretet, mert a szó szoros értelmében igen szerény volt. Kétkedem, hogy ön utazásában valaha találna egy oly rendkívüli lángészt. Lafont atyjától, a környék legügyesebb orvosától oly nevelést nyert, mely őt kitűnő tehetségénél fogva kiváló egyéniséggé tehette volna atyja életmódjában és szakmájában ; de ő előszeretettel és heves szenvedéllyel csüngött a szépmü- vészeteken, különösen pedig a muzsikai hangszereken. Lemondott tehát az orvosi pályáról és nőül vette azon város orgonistájának leányát, kinek helyét későbben annak halála után elfoglalta ; de az ég megtagadta tőle az apai örömet, mert gyermekei nem voltak. Neje több évek előtt meghalt, kinek emlékét szive mélyében mindig híven megőrizte. Ez a szent emlék és könyvei voltak egyedüli társai azon bús komolyságban, mely őt elfoglalta ; kerülte az embereket és társaságot, anélkül, hogy embergyülölő lett volna, mert titokban igen sok jót tett. Negyvenöt éves volt, midőn engemet házához befogadott. (Folytatása következik.)
