Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-01-11 / 4. szám
Veleikkel fölszerelt, kérvényeikben a hadügyminisz- i teriumtól tiszti jellegük aj adományozását kérjék s jelöljék meg egyúttal azt is, hogy háború esetén mily alkalmaztatást avagy szolgálatot óhajtanak. A jelentkezők azt is kérhetik, hogy landwehr csapatoknál teljesíthessék esetleges szolgálataikat. Politikai szemle. A képviselőház az ünnepi szünidők után ma tartja első ülését. Napi rendre két törvényjavaslat : a fellebbezések megszorításáról és az idei ujoncz- jutalék megállapításáról szóló törvényjavaslatok tárgyalása van kitűzve. — Ezek után pedig az uzsora-törvényjavaslat, fog a képviselőház elé terjesztetni. A szombati ülés. melyen и kérvények fognak tárgy altatni, előreláthatólag nagy hullámokat fog vetni. Ekkor lesz napirenden az ismeretes, ta- polczai kérvény tárgyalása, mely a zsidók egyenjogúságának megszorítását s a tervezett polgári házasság végleges elejtését kívánja. .. Gambettát, kinek temetése szombaton ment végbe egy demokratikus társadalomban valóban ritka megtiszteltetéssel, mintegy háromszázezer ember részvéte mellett, csakhamar, január 5-én, követén siiba Chanzy tábornok, a legkitűnőbb franczia hadvezérek egyike. „Vájjon a halállal kötött-e szerződést Bismarck?!“ kérdi fájdalmasan a „France“. Valóban megdöbbentő gyorsasággal veszté el egymásután Francziaország két kitűnő fiát, s hogy a csapás betetőzve legyen, egyéb nem hiányzik, minthogy Say Leó is, kinek komoly megbetegedéséről jött a hir, Francziaország első pénzügyi kapacitása, kövesse őket a sírba. Az újévi üdvözletek alkalmával Bismarck ismét arról panaszkodott, hogy belefáradt a kormányzás vezetésébe s szeretne visszalépni. Berlinben azonban nem igen adnak hitelt e hírnek. Olaszországban a közvélemény teljesen Ausztria- ellenes fordulatot vett. A nagy olasz városokban ézrenkint forognak a monarchia s' az uralkodó- ház ellen intézett röpiratok. A bécsi köröket nagyon •nyugtalanítják e tüntetések s bár az olasz kormány mindent elkövet elfojtásukra, igy szombaton lefoglalta Oberdank mellszobrát, melyet a római demokratikus irányú egyetemi kör vasárnap este . akart leleplezni s bárom tanulót, kik a leleplezési meghívókat aláírták, Ausztria-Magyarország erélyesebb föllépésére el lehetünk készülve. .4 Balkán félszigeti államok közül Szerbia rohamosan rendezi belügyeit. ügy szólván vita nélkül fogadja el a szkupcsina a belső szervezkedésre vonatkozó legfontosabb törvényjavaslatokat. A pénteki. gyűlésen a hadsereg ujjászerveréséről szóló tör- vényjavaslatot fogadta el, melynek tárgyalása minden fontosága mellett is, két ülést sem vett igényibe. Annál zavarosabbak Kelet-Rumelia ügyei. Legutóbb a tartománygyülés termében, midőn a tiszti fizetések leszállítására vonatkozó indítványt tárgyalták, az indítványozó Naumov képviselőnek a tisztikar ellen intézett kifakadásai valóságos verekedést » c idéztek elő. Háromszékmegye közig, bizottságának január 9-iki gyűlése. / Háromszék közigazgatási bizottsága kedden délelőtt tartá ez évben első ülését. Fel olvastattak a szokott félévi és havi jelentések s ez alkalommal szőnyegre került azon rendetlenség is, mely Bereczk város árvaügyének kezelésénél már közmegbotránkozásig fajult. A kérdés tárgyalása hosszabb vitát idézett elő. Az ügy mostani állása a következő. Bereczk város hatósága az árvaügyről közelebbről fölterjesztett jelentésében egy bizonyos pénzösszegről azt állitá, hogy az a kézdi-vásárhelyi takarék- pénztárban van elhelyezve, holott a takarékpénztár nyilatkozata szerint ez nem való. A pénztár s az árvaügy megvizsgálására az alispán személyesen megjelent Bereczkben, de a vizsgálat bevégzetlen maradt. A közigazgatási bizottság az alispánt a legerélyesebb vizsgálatra utasította s felhívta, hogy ha pénztári rendetlenségek konstatálhatok, a bereczki polgármestert azonnal függessze föl állásától. — Ugyancsak a legerélyesebb eljárásra utasitá azon szolgabirák és községi elöljárók ellen is, kik a községi számadások beterjesztését, elmulasztották. Az alispánt jelentésből kiemeljük a következőket : A megyei központi ügykezelés akadálytalanul folyt; félév alatt 5689 szám érkezett be. Vadászjegy 177, 15 napos útlevél 1724, egy éves 814 darab adatott ki. A megyei pénztár rendben van és semmi kívánni valót nem hagy fenn. A szolgabirói járásokban s a három rendezett tanácsú városban a köz- igazgatás menete rendesen folyt. Folyamatban van a megyei szegény-menház létesítése. Tüzeset volt az utolsó félévben 43. Drágos Elek kir. ügyész jelentése szerint a megye területén levő fogházaknál van egy felügyelő, egy fogházi őrmester s 1 I őr. Ezek magatartása a lefolyt félévben a lehető legrosszabb volt. A fogházakban ragály, nyavalya, őrülési vagy szökési eset nem volt, öngyilkossági kísérlet egyszer fordult elő. A közbiztonság a gyújtogatások és az élet elleni merényletek nagy számánál fogva teljesen kielégítőnek nem mondható. Babarczy Ferencz adófelügye lő jelenti, hogy az 1882-ik év végén az adóhátralék, daczára a rósz termésnek, csak 3991 fit 13 krral haladja meg a múlt évit s a többlet is kiegyenlítődik a kincstárra nézve az által, hogy inig az 1881-ki eredmény 20 végrehajtó mindent megfeszítő huzamosabb működése által volt elérhető, addig a múlt évben összesen csak 3 végrehajtó alkalmaztatott. Beterjeszti azon javaslatát, melyet már a múlt számunkban említettünk, hogy a megye területén t. évi szeptember hóig minden végrehajtás felfüg- gesztessék, de csakis a földművelőkkel szemben. A közigazgatási bizottság a javaslatot nagy elismeréssel fogadja s csakis aunyit módosít rajta, hogy tekintve az aratás késői voltát, a végrehajtások október elsejéig függesztendők fel. Olvastatott ezután a kir. mérnök, s azután Ко- niáromy Andor tanfelügyelő jelentése. (Folytatása következik.) Apróságok Gambetta életéből. A lapok még mindig Gambettával vannak tele. Életéből több jellemző apróságot beszélnek el, melyekből nehányat mi is közlünk. Az „Egyetértés“ .leírja budapesti tartózkodását. 1868. augusztus havában volt itt; másodmagával jött, Lauriével, kivel akkor a „Revue politique“ ez. lapot szerkesztette. Gambetta Párisból njáuló leveleket hozott magával Rothfeld Samuhoz, az azóta megszűnt „Ungarischer Lloyd“ főszerkesztőjéhez. A két franczia, keletre menet, megállott a magyar fővárosbae, hogy az itteni viszonyokról s az uralkodó hangulatról tudomást szerezzen magának. — Rothfeld a „Frohner“ fogadójában vendégelte meg a hozzá ajánlott franczia urakat, kiknek egyike nagy benyomást tett reá heves kifakadásai által Napoleon császár ellen. A pohárcsengés közt elhangzott eszmeváltás e része igazi szónoklati remek volt. Az egyébkint nyugodt, deli alakú, harminez éves szép férfiúnak hangjától szinte rengett és harsogott az emeleti terem, hol különben csak hárman voltak már. E szenvedélyes férfiú Gambetta Leó volt. Rothfeld azzal a mély meggyőződéssel vált el tőle, hogy nagy fúrót fogja hallani egykor. S Íme, két évvel később, a „Baudin-ügybon“ mondott beszéde egyszerre a nagyok sorába, emelte. Gambetta különben egyike volt ama ritka frau- cziáknak, kik érdeklődnek Magyarország iránt. Figyelemmel kisérte viszonyainkat és szeretett is bennünket, Tisza működését — kinek nevet igy ejtette ki : „Tisszáb“ — jól ismerte; „c'est un homme fort, cela semble“ — mondá róla. Kossuth felől a legnagyobb tisztedet kifejezésével szokott beszélni. Igen érdeklődött a szélsőbal működése iránt, melynek szervezete, vezérférfiai, kilátásai felől eléggé tájékozva volt. Magyarország szerepét, mely valamely európai kontlagratio esetében juthatna neki, korántsem kicsinyelte és sokat tartott a francziák iránti rokonszenvére. „A régi frauczia-magyar év százados szövetséget fel kell frissíteni — mondá — ne féljenek, mi sohasem fogunk az oroszszal szövetkezni önök ellen, a ezár s a köztársaság nem lehetnek benső barátok.“ Az oroszokkal való szötem a szekéren legelői. Szerettem helyemet. Leg- tönnebb a kocsis zsíros csizmájának közelsége koszán to tt egy kissé. A szekér ládán nekem hátat fordítva ült egy csinos kis — bocsánat ha tán nem volt kicsiny — barna lány, kibe tegnap első látásra — szinté szégyenlem megmondani — szerelmes levék ; bár egyetlen egy árva szót sem kukkantani csak egy pislantásával is teljesen lebilincselő csont- és húsban megtestesült ideálomnak. Mellette ült fitestvére. az én nagyreményű kosztos tanítványom. Hátul az ülésben az öregek. Megeredt a beszélgetés. A principalis szidta a rendszert, a rósz tanítókat s különösen elődömet, ki nem érdemiette meg, hogy egy évig hizlalják. Kedves életepárja gyermekeinek talentumát dicsérte s fölsorolta hány táblabiró, pap, doktor, nótárius került ki a familiából. Tanítványom behatóan s elismerést érdemlő szakszerűséggel kérdezősködött a szarvas és szarvatlan marhák hogylétéről, szaporodásáról. Egy kis időt szakasztott nekem is. S miután kivette belőlem, hogy csak egy hét múlva kezdünk hozzá a rettegett decliuatiohoz, visszatért kedvenez thémájához. Es Róza kecsesen felém for dúlva megkérdező: tudok-e tánczolni? szeretem a virágot? Melyiket inkább? Jogász leszek-e, vagy pap? Hány év múlva végezek? En a hozzám intézett kérdésekre, bármely részről is jöttek azok, lehetőleg röviden feleltem. Már korán kifejlett bennem a szemlélődésre való bajiam. Inkább gondolkoztam, mint beszéltem. Észrevették és azutíjn békében hagytak. Es én nyugodtan gondolkozni kezdtem. Methodika és paedagogia nem sokáig foglaltak el. Ezekkel tisztában voltam. En is értettem annyit belőlük, mint azok, kik engem neveltek. Igaz ugyan, hogy én senkinek sem voltam kosztos tanítványa. A paedagogiáról az emberi szellem, erről az ész és a szív, majd az én saját szivem s erről annak uj lakója, ki csak imént kérdező, hogy szeretem-e a virágot? képezék textusát inerészröptü felszárnyaló gondolataimnak. Az utolsó textus különösen tetszett. Midőn eddig haladtam, pegazusom megállott, mintha már a ezélt elérte volna. Vesztegelni voltam tehát kénytelen. Szerelem, szerelemvallomás, csók, uram bocsá ... ! még házasság is meg-, vagy tán inkább felfordult agyamban. S gondolataimat midőn ébren tovább tűrni már nem tudám, Morpheus csókjai között folytattam mindaddig, mig egy kegyetlen, prózai : Gyi Junó ! pontot nem tett a phantasiám alkotta sál langes körmondatnak végére. Megérkeztünk. Telt a vacatio, s én napról-napra szerelmesebb levék. De miként adjam én ezt tudtára imádandó kedvesemnek? minden tudományom, mit nő körül kifejteni tudtam, abból állott, hogy tudtam szépen------nevetni. .S most, oh kegyetlen v égzet! ezen egyetlen tudományom is elhagyott. Hallgattam és néztem, s ha olykor én is megnézettem, boldog voltam, s keblem, mint dagasztott tészta, magasra emelkedett Egykor igy lebüvölve a csillogó szemek fényétől, kimentein a virágos kertbe, s bubánatos hangokban — melyeknek hallatára principálisomnak eszébe jutott a7, énekes csíz rikácsolása, melyet Marczi kandúr a tavaly nyárban agyonkörmöle — szabad folyást engedék érzelmeimnek. Hallottál-e verklihangokat, melyek mellett a teuton sógor bámész gyönyörrel fogyasztja seres ^ kan- cáója tartalmát? s hallottál-e különösen, midőn elszakad a művészet lelke, a forgató szij, derekukban elvágott hanghullámokat? — — éppen igy, minden utóbang nélkül megszakadt bájdalom; sietve kapék a földre le, s még inkább sietve kapék föl onnan egy darabka papírt. S mit láttam ott? Megmondom, hisz nem fuj az ál nők szellő, hogy megsúghatná valakinek titkomat. Láttam össze-visza dűlt betűkkel leírva nevemet, összekötve e bárom- végű melléknévnek: „kedves“ bimnemü singular« vocativusával, mit kifejezett a görbe felkiáltójel, mely ott állt a betűk mögött, mint részeg őr a fa- köpenyegben. Nem sokáig kellett gondolkoznom az engem oly bizalmasan megszólító kiléte felől. Ott állt a levél végén principálisom Venus-csókolta leányának neve, Atfutám a levelet, s mennyei kéj lepte el egész valómat. Mint teherhordó vonat, úgy zakatolt szivem. Boldog voltam. Boldog, minő soha egész életemben. Hisz ő ép oly hévvel szeret, mint én. Erről a nekem írott levélben, iránta táplált legszentebb érzelmeimnek hu phofcographiáját látva, bizonyos lettem. \£é<r a levelet görcsösen kezemben tartani, midőn vacsorára behívnak. Az asztalnál egy előttem ismeretlen ifjút szivem választottja mellett találok, kire Kóza nagysám — mondhatom — nem a legmor- dabb pilantásokat vetette. Minden izemben reszkettem. A féltés ördögi kígyója fészkelte magát keblembe. s iménti boldogságom számtalan chetniai processus után, mi arezomon híven visszatükrözött, kínos boldogtalansággá változott. Alig tudtam végét várni a vacsorának. Tüstént vetélytársamról kezdék kérdezősködni. Nevét meg- tudáin. Úgy hívták, mint engem. Később megtudtam azt is, mit nem vártam. A drusza jegyben járt Ró • zával. Megtudtam mindent ... De nem volt még tele a keserű pohár, mit ki kelle ürítenem. Megjött szeptember. Tanítványom a javító-vizsgán megbukott, s apja jobb praeceptort keresett. Ott voltam, hol a madi zsidó. Se pénz^ se posztó ............. S atyr.
