Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-03-29 / 26. szám

— 102 —

s több darab szarvasmarháját ás 250 juhát elhajtották a uélkül, hogy Riza pasa mattiai parancsnok lépéseket tett volna a rablók elfo- gatására. Hottiban ismét a keresztény kereskedők szenvednek sokat Bulubasi Abdul aga önkénykedésétől, ki fényes nappal fosztogatja őket, a nélkül, hogy a vali fellépne ellene.

A csángók.

A bukovinai küldöttség, mint az „E.“-nek siir- gönyzik. mind az öt tahiban bevégezte az össze- irási munkálatokat. A bevándorolni készülő bukovinai magyarok három csoportra oszthatók ; első csoportba tartoznak azok, kiknek nincs adósságuk, s rögtön indulhatnak, a második csoportban azok, a kik tavasz nyiltára Erdélyen át szekerekkel készülnek bevonulni, a harmadik csoportba pedig tartoznak azok, a kik adósok, s a. kik munkára kötelezték magukat, ezek csak pár hét múlva indulhatnának. Budapestről kapott távirati utasítás szerint a bevándorlók nem külön vonattal, hanem rendes személyvonattal szállitatnak, még pedig úgy, hogy egy csoport három-négyszáz emberből álljon. A küldöttségnek az a véleménye, hogy legezélszerübb volna, ha az első csoport már pár nap múlva útnak indulna, s pár hét múlva a második is követné; a szekereket külön, a harmadik csoporttal kellene szállítani. A falvakban most a községigazolványok kiállításán dolgoznak. A kerületi kapitányok nagyon szívesen megtagadnák az igazolványok aláírását, melyet csak sok csürés-csavarás után tesznek meg. Különösen a szucsavai kapitányság gördít sok akadályt, a magyarság kivándorlása elé. Hogy minél tovább húzódjék a dolog, fölterjesztést intézett a czernóviezi tartomány főnökséghez s onnan vagy Bécsből vár utasítást. A radauczi kapitány sem akar igazolványt adni azoknak, kik birtokukat eladták. Legkedvezőbb a helyzet Andrásfal- Váu; Az ott lakó magyarokat sem pénzbeli adósságok, sem másnemű kötelezettségek nem tartóztatják vissza. Ebből a faluból több, mint ötszáz ember lenne hajlandó az azonnal való bevándorlásra. A hadikfalvaiak helyzete a legkomolyabb. A munkára nagy előlegeket vettek fel, s a munkaadók, a kik lekötelezték őket, most nem akarják a pénzt visz- ■szafogadni. De különben is a hadikfalviak közt nagyon kevés-tudná visszaadni, mert szegények. Alig van köztük harmincz olyan, kinek nincs kötelezettsége ; ezek mehetnének: már most, de a többiek is .J minden órán szabadulni szeretnének Moldvából, mert I a bojárok már szántásra akarják őket fogni. Isten- j segitsről száztizenöt család készül, mihelyt a tavasz nyílik. Harmadfélszázan pedig családjukkal együtt már most lennének hajlandók az indulásra. A zsidó hitelezők kijelentették, hogy készek várni és elfogadják a törlesztéseket Pancsováról is. A bojárok pénzét azonban vissza kell adui a bírónak. Természetes dolog, hogy a n'p nem képes a fizetést teljesíteni, s igy a bíró a társulattól kéri. hogy az adósok helyett fizesse vissza a 2000 frt előleget,

.s ily utón szabadítson száztizenhárom családot. — Kógadjistenben százharmincznégy család egyezségre lépett a zsidó hitelezőkkel, s most szabadon indulhatnak-. A józseftalvaiak a készületlenség miatt cgak pár hét múlva jöhetnek. A mint az igazolványok elkészülnek. az első csoport azonnal indul Magyarországba. A terv szerint holnap fognak ezek ezek elindulni.

: . v . * 4

, A c 8 á n g ó m a g y a r-e g y e s ü 1 e t előkészítő bizottsága szombaton délelőtt ülést tartott a képviselőház társalgó termében.

. Elnök bejelenti, hogy a hazatelepitési költségekre eddig begy tilt 30,050 frt s a szerkesztőségeknél még mintegy tízezer forint van. Jelenti továbbá, hogy Sátoralja.-Ujhely, Nyíregyháza s Szolnok min- / den felszólítás nélkül ajánlkoztak az érkezők meg- vendégelésére. Felolvastatik ezután Odescalchy levele, mely igy hangzik :

„Mélyen tisztelt elnököm !

Eljárásunk eredménye, a mint alkalmam van tapasztalni, a vártnál nagyobb is lehetne. Talán már ma is az összes öt magyar faluban nem egy, hanem kétezerén felül is rúg a száma azoknak, akik azonnal jönnének.

Andrásfalváról a beiratkozottakon kívül, a kik a legelső vonattal mennének, igen sokan vannak, a kik szekerestől, lovastól, marhástól, családostól áprilisben útnak indulnak Deésnek. Ezeket, ha jól látom a. dolgot, nem lehet visszatartóztatni, ezek itt semmi szin alatt már nem akarnak vetni, hanem Ilertelendyfalván át akarják venni a kimérendő földet s azonnal be akarják vetni. Van olyan, a ki 2 3 lóval 3- 4 darab szarvasmarhával jön, elég

jó módú, de nem akar itt maradni. Ezekre bátorkodom a tisztelt bizottságott figyelmeztetni, hogy ha bejönnek a határon, támogatásban részesittesse- nek és kalauzoltassanak ; mert ez már formális kis népvándorlás lesz és esetleg nem kis gondot okozhatnak nekünk. Ilyenek csak magáról Andrásfalváról volnának mintegy százan családostól,

Eddig (minthogy hétfőn a radóczi kerületi kapitánynyal, ma kedden pedig itt Szereten az itteni kapitánynyal kellett értekeznem) csak Andrásfalván végezhettem az összeírást. A mint jelentésemet pos tára adom, siettek vissza Iladikfalvára befejezni az

összeírást, a mit ma reggel ott elkezdtem, ha lehet, azonnal tovább haladok Istensegitsre. Istense- gitsről is az mondatik, hogy onnan is áprilisban mintegy száz család indul mindenestül útnak; nem tartja őket vissza többé semmi. A munkásokat ott holnap fogjuk összeírni ; én tovább megyek a szucsavai kapitánysághoz s aztán Józseffalvára. Amint ott végeztem s értesülök arról, hogy a községi igazolványok kiszolgáltatnak (a mi úgyszólván egye- j dűli akadály), azonnal sürgönyözök a vonatért, mely I a hadikfalvai állomásra volna küldendő. Lehet azonban, hogy Józseffalva miatt (a mi igen messzire esik Iladikfalvához, tekintvén ezen körülményt s a nagy havat, a zord időjárást, a mi beillik januári- usba,) a vonatot egész Szucsaváig kellene küldeni.

A személyszállitmány létszámát azonban nem lehet pontosan meghatározni, mert folytonosan jelentkeznek emberek. A vasúti vonatra nézve megjegyzendő, hogy a munkások kis podgyászt is visznek s némelyik családját is hozza magával s a családtagok között mukaképesek, de 2—3 éves kisdedek is vannak. Ha egy vonatra nem férünk, akkor két vonatra lesz szükségünk, de azért esedezem, hogy azok, ha csak lehetséges, egyszerre indíttassanak útnak, mert a fel ügy elés és élelmezés roppantul meg volna nekünk nehezítve ellenkező, esetben. A mi az 5 forint előleget illeti, a mire nézve sürgönyöztem, ez azokra a családokra vonatkozik, a melyek végső nyomorban vannak. Kiexekválták ezt a szegénységet most olyannyira, hogy bocsko- ruk sem maradt, sem meleg ruhájuk. Ezekre nézve, a kik valóban az éhhalál szélén állanak, kérek kivételt. Vannak, a kik holmijukat, meleg i uhujukat zálogba vetették s ezt ki kell váltaniuk, hantnak indulnak.

A vonatra nézve egy béresem van, t. i. hogy nekünk: a küldötteknek egy tűrhető kupé küldessék, melyben a folytonos írásbeli mnnkát s számodáso- kat elvégezhessük, fel sem említvén, a személyi kényelmet, mely azonban olyan utazásnál mint a milyen a mienk lesz, nem épen mellékes körülmény. Legezélszerübb volna, há a vonat Szucsaván a jó- zseffalviakat venné fel, az istensegit.si állomáson az ottaniakat s a fogadjisteniekot, hadik falván pedig az odavalókat s az andrásfalviakat és azután folytatná útját. Szeretném sürgetni elutazásukat, de az útlevelek miatt félek, hogy késni fogunk, pedig éjjel-nappal sürgetem a dolgot, mert magam is kívánkozom haza, nemcsak a bukovinaiak. Ha tehat késedelmeskedünk, csak az útlevelek fogják okozni.“

Elnök ezután előterjeszti a hazaszállítás módozatait. Egy személy szállítása lladikfalváróí Szolnokig 8 frt 7 krba kerül : a podgyász után a katonai árszabály alkalmazfatik, de szabadsuly nélkül. Három csoportban, szállittatnak haza bevándorló bukovinai testvéreink rendes személyvonaton, egy-egy csoportban mintegy 400 emberrel s mindennap indulna egy-egy csoport.

A bizottság tudomásul vette az előterjesztést. Jókai örvendetes, jelenségnek tartja, hogy bukovinai véreink közül annyian akarnak jönni. Ha az érkezők száma nagyobb, mint a mennyiről a bizottság gondoskodni képes, akkor az állam segítségét kell igénybe venni s hitelt kérni az országgyűléstől a költségek fedezésére.

Szilágyi Dezső szintén a mellett van, hogy ha a mozgalom nagyobb arányokat öltene, a telepítést a kormánynak kell a kezébe venni.

Herman Ottó hangsúlyozza, miután a bizottság kezébe vette a hazaszállítás ügyét és ezzel a felelősséget is, már most nem hagyhatja abba. Helyesnek tartja, hogy ha a hazajövetel olyan arányokat öltene, hogy a bizottság erejét meghaladná, akkor az állam segélyét kell igénybe venni. A kormány ezt a segítséget annál kevésbé tagadhatja meg, mert ha telt az állam pénzéből a bosnyákok eltartására, teljék véreink hazaszállitására is. A bosnyák költségeket ellenezte az egész ország, a mostani’ alkalommal a kormány eljárását helyeselni fogja az egész ország.

Hoitsy Pál azt kívánja, hogy a kik Bukovinából jönni akarnak, csak jöjjenek. Akadályozni a jövetelt nem kell és pedig annyival kevésbbé, mert már sokan eladták mindenöket. A kik ezt megtették, azok Bukovinában semmi szin alatt sem maradnak tovább. Bukovinában sem nem szántanak, sem nem vetnek, feleszik az eladott holmikért kapott pénzt és elzüllenek, ha haza nem jöhetnek. Számolni kell a bizottságnak azzal is, hogy most tart a lelkesedés odakünn, a mit nem szabad elmulasztani, mert ha elmulasztjuk, majd azután nem jönnek sehogy sem. látva, hogy felbiztattuk, de nem hozzuk őket ; pedig szükségünk van rájok. Számolni kell továbbá azzal is, hogy itthon most van a lelkesedés, a mit fel kell használni. Most egyesek is hajlandók sokat tenni, a hazaszállitandók érdekében. Egyesek, városok és más hatóságok egész pusztákat hajlandók átengedni igen-igen kedvező feltételek mellett.

Jókai Mór szintén a mellett van, hogy jöjjenek, a mennyien jönni akarnak. Magyarokra szükségünk van, magyarok akarnak jönni, nem szabad akadályozni, hanem fogadjuk őket tárt karokkal. Nyernek az érkezők, de mi is nyerünk. 11a másként nem lehet, hozzuk haza testvéreinket és azután álljunk a kormány elé be végzett tényekkel. így történt a dolog a bosnyák menekülőkkel is. Igazat ad Hermannak abban, hogy ha a bosnyák menekülőkre az állam elkelthetett tiz milliót, olyanokra, kiket senki sem szeretett, úgy költsön el a magyar menekülőkre is, olyanokra, a kiket mindenki szeret, szintén tiz milliót. Most kell a hazakivánkozókat hazahozni, mert most kedvezők a viszonyok és most minden faktor felhasználható. Szükség esetén hitelt kell az országgyűléstől kérni, biztosan megadja.

László Mihály tudósítást kapott s ennek alapján jelenti, hogy ezer bukovinai magyar család adta el mindenét, s ezek ott nem maradhatnak, mert elzüllenek. Ezekre ne mondja ki a bizottság, hogy ne jöjjenek, mert ezek itt is megélnek a magokéból, mig letelepedhetnek.

Királyi Pál a pénzügyminiszterhez kíván fordulni, hogy adjon a letelepülésre földet.

Somsaiéit idézi Nagy György kormánybiztos szavait, ki határozottan kijelentette, hogy háromszáz családnak minden pillanatban adhat helyet, ezer embernek pedig munkát.

Többek felszólalása után a gyűlés egy óra felé ért véget.

Fővárosi levél.

(József-napja. — A Teleky-pálvázat. — Az előadók bírálata. — Késő ébredés. — Kenyéri Mór. — Egy közjegyző szökése. — Borgia Lucretia — Az örökös refraine. — A „Nemzeti Újság.

József napja nálunk nemcsak a tavasz hírnöke s nemcsak a rügybontást helyezi kilátásba, hanem kegyetlenül letépi a már kifakadt remények zsenge bimbóit is. De tegyük mindjáit hozzá, hogy a titkos drámaírók egetverő reményeit teszi tönkre e nap, a mikor is azok üstökét tépi meg kegyetlenül a drámabiráló bizottság előadója.

József napján hirdetik ki ugyanis a Teleky-pAlyá- zat 100 aranyát a boldog vagy boldogtalan nyerőnek. Mert hogy a nyerő boldogtalan is lehet, erről gondoskodott az ügyrend 132. §-a — az úgynevezett „szégyen-paragrafus“, — mely körülbelül igy szól: „A jutalom kiadatik abszolút becsesei nem biró müveknek is, ha a szerzőnek lesz hozzá való képe azt felvenni.“

Es noha a szégyen-paragrafust, fájdalom, minden évben, alkalmazzák; még nem volt rá eset, hogy valamelyik szerző meg tudta volna mngától tagadni a száz csillogó aranyat.

De hát mindnyájuknak igazuk volt.

Eleged megszenvedtek ők azért a 100 aranyért

Hiszen az a sententia, a mit az előadó rájuk olvas, fölér téstvérek között is száz bottal.

Száz botnak pedig intelligens emberek között 100 arany nem aequivalense.

Valóságos embernyuzást visznek véghez az előadói székről, sőt versenyt rendeznek egymás közt, hogy ki tudja jobban leguillotirozni a szegény titkos drámaírókat olcsó é3 mindenkor vastag ízetlenségektől hemzsegő, bírálati jelentésekben.

Az idén méltán megvárhatták volna a szegény. pályázók, hogy valamivel kíméletesebben bánnak el velük, mert hiszen magáról az előadó úrról,. Csiky Gergelyről is azt tartja a hagyomány, hogy 10 évig volt titkos drámairó, a ki minden pályázaton részt vett. (Sőt egyik darabjára, mely pedig el is vitte a 100 aranyat, egy kiváló bíráló ráírta: „Suszterlegények! huszonöt bot való nektek, nem száz arany !“)

Azonban Csiky is cserben hagyta őket. llgy elverte rajtuk a port, mintha ő mindjárt a „Proletárok“-on kezdte volna.

Ennek az előadói ízetlenkedósnek aztán az a rósz eredménye van, hogy önérzetes ember, kinek vau irodalmi múltja és neve, nem vesz részt a pályázaton, nem akarván magát kitenni ilyen bírálatoknak. A Dóczyak tehát elmaradoznak és jönnek a — Kenyériek.

Az akadémiának e józsefnapi ülései azonban rendkívül érdekesek, a mit az akadémia ülésekről nem mindig lehet elmondani. Hiszen az akadémikus unalom — hál’ Isten ! — közmondásossá vált.

József napon megtelik az akadémia ülés-terme. Titkos és kevésbé titkos drámaírók sereglenek az unalom e szentelt hajlékába, többnyire hőn dobogó szívvel és reményekkel eltelt lélekkel. *

Hej, mily kegyetlenül tépi szét aztán a remény e virágait a t. ez. előadó ur, ki ott ül a zöld asztalnál négy szál gyertya pislogó világánál és kéje- leg a kegyetlenségben, mely agyonüti a szegény pályázókat, kik nagyrészt jelen vannak az ülésen és egyik pirulásból a másikba esnek.

Csiky Gergely is kamatostul és a kamatok kamatjaival együtt fizette vissza azokat a kínszenvedéseket, a mit neki kellett valaha eltűrnie, és az a sok gúnyos kaczaj, mely felolvasását félbeszakította, hideg verejtéket csalt ki sok jelenlevő szerző fiatal homlokára.

Az idén tragédia volt kitűzve. Érkezett 21 szo- morujáték és 2 vígjáték. A tragikumot azonban a legtöbb esetben az képezte, hogy szomorúan nevetséges dolgokat írtak össze-vissza. Az egyik darabban a hősre arról a jelről ismer rá édes anyja, hogy a feje lágya be van horpadva; a másikban meg egy nap alatt G0 embert ölet meg a vértszomjazó szerző. Egy szóval roppant sok komikum van ezekben a tragédiákban.

A sok rósz között legkevésbbé rosznak a bírálók a „Késő ébredés“ czimü tragédiát találták s a szégyen paragrafus alkalmazása mellett neki ítélték oda a jutalmat,

Az ülés már feloszlott midőn egy sima képű íia-