Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-12-03 / 97. szám
387 — társainak hálás szivében, de városunk történetének lap- 1 jain is örökké élni fog ! Mi, -kik őt mint egyletünk elnökét, buzgó vezérét szintén magunkénak mondhatók, szintén részt kérünk azon nagy fájdalomból, melyet elhunyta családjának okozott, s enyhitse nagyságod és kedves családja fájdalmát azon tudat, hogy bánatában oly sokan osztozunk, s hogy boldogult férje elérte a legszebb élelczélt, mit embernek elérni adatott, megnyerte a nemesen végig harczolt élet után, polgártársai szeretetét, a jók elismerését, a tiszta lelkiismeret öntudatát, melynél ember e földön szebbet nem adhat, s melynél szebb emléket övéinek senki sem hagyhat. A székely közművelődési és közgazdasági egylet maros-vásárhelyi választmányának üléséből : Kovács Ferencz, Sándor Kálmán, aie lnök. titkár. A egyesülés érdekében. Brassó, 1882. nov. 27. Örök igazság marad az, miszerint az ember csak a társas életben találhat örömet, vidámságot és megelégedést. A társas élet, melynek összetartó kapcsa a szeretet és a testvériség szent érzelme, — hasonlóan a nap éltető sugaraihoz, — áldást árasztólag foly he úgy a társadalmat alkotó egyesek szellemi és anyagi érdekeinek javítására, mint a közértelmiség és a közboldogság terjedésére s így a nemzet föl virágzására. Társas életben fakadnak csak s fejlődhetnek a szebb és nemesebb érzelmek ; itt virul a szeretet, a barátság és hűség. A társadalmi együttlét szükségességének vágyát más érzelmeken kívül már akkor oltá Isten a földi halandó szivébe, midőn jövendő pályája folytatásához megnyitá az ember előtt az élet pályáját. Ez a vágy ösztönzé az embert, hogy keresse fel egymást, hogy alkosson társadalmat; társadalmat, a mely nélkül sem a szellemi, sem a testi élet sokszoros gyönyöreit nem élvezhetné, a mely nélkül kietlen puszta volna reá nézve a föld és szegény a gazdaságban vővölködő világ. Egészséges társadalom azonban csak ott és akkor képzelhető, a hol és a mikor a társadalmat alkotó egyed Isten kezéből nyert erőit, tehetségeit kifejtvén, rendeltetésével, feladatával tisztában van; a hol a társadalom fő-főtényezői levetkőzve az egyéni önérdek-hajhászást, egyedül a közholdogság, közjóiét s ezzel együtt a haza és nemzet fölvirnlásának gondolata által lelkesit- tetnek. Vedd ki a természetből a nap éltető melegét, fénysugarait s meglásd, megszűnik minden élet. hervadás- nak indul minden virulat. Úgy, hiányozzék a társada lomból a különböző egyedeket egybekötő kapocs, a testvériség szent érzelme, ne melegítse kebelünket az egymás iránti szeretet szent tüze; kapjon csak lábra egyeseknek viszketegsége, az önérdekeknek a közérdekek fölébe való tolása: a társadalom élete tengélet, küzdés, vajúdás, a társadalom meg van ölve csirájában. A mely társadalom a testvériség örök lángu fénye által világittatik meg s tartatik össze, a mely társadalom fenkelt lélekkel irá az egyenlőséget és szabadságot haladásának zászlójára jelszavai : ott az emberiség boldogulása, a. nemzet szellemi és anyagi jólétének gyarapodása biztosítva van. Ellenben ott, hol az egyik többi jogot formál a nemzet szeretettre szerényebb hontitársainál s kívánja, követeli, bogy a szabadság egyedül az ő osztályrésze legyen csupán, s a nemzet többi gyermeke az ő czéljának eszközévé aljasittassék, a hol kicsinyes személyeskedés és ambitio uralja a társadalmi egyedet: ott szeretet helyett szeretctlenség, bi- zodalom helyett bizalmatlanság, együtt tartás helyett a szétvonás daemona lép előtérbe s „Róma ledül s rab- igába görbéd!“ Legyen elég e sötét képekből! l’ü figyelemmel kiséri Brassó város magyarságának életét s az életében lei-fel merülő 1 iineményeket, k; érdeklődik fajának sorsa iránt s hevülni tud való- sággal a brassói magyarok szellemi és anyagi jobblétének legkisebb momentumán is: az most is tucjni fogja erezni azt a benső őszinte örömet, mely a brassói magyarságnak egy testté, egy lélekké való tömörítésének czélba. vett eszméjéből támad a szívben. Ide s tova jó féléve múlt már, hogy a brassói magyarságnak egy népes'<gyűlése „Brassó város magyar polgai abrak anyagi és szellemi érdekei előmozdítása , a magyar állauteszme erősítése és terjesztése czél- jából“ egy 2ö tagból álló intéző bizottságot küldött ki kebeléből azon utasítással, hogy a fenni czél szemzőit tartásával minden lehetőt tegyen meg az itteni magyarság érdekében, s eljárásáról még szeptember havában számoljon be egy újból összehívandó nép- gyűlésnek. Hogy tett-e és mit tett ezen bizottság ez ideig, hogyan járt el kiküldetésében, megbízatásában: arról ez időszerűit tudomással még nem bírunk. Nom is akarjuk csendjét, nyugalmát zavarni, tétlenséggel sem vádoljuk, hisz tudjuk, hogy 25 tevékeny ember sokat tehet; sírt ellenkezőleg hajlandók vagyunk hinni, hogy azon mozgalomban, mely Brassó város józan gondolkoum^llr P0*gársága közt, a hasonczélu, csak különböző ozégii testvér-egyleteknek egyesítése tárgyában megindult, része van az intéző bizottságnak is. Hegyen úgy; s ha ellenkezőleg állana is a dolog, akkor sem baj, mert fődolog az, hogy a tömörülés tárgyában a mozgalom megindult. (Vége következik.) A nagy szebeni tisztviselők kérvénye az országgyűléshez. M é I y e n tisztelt к é p v i s e 1 ő h á z ! Közelebbi bizonyítgatást nem igénylő, mert köztudomású tényre utalunk annak a felemlitésével, hogy társadalmi életünk kói jelenségei közt bizonyára nem utolsó helyet foglal el azon kedvezőtlen, sőt mondhatni nyomasztó anyagi helyzet, melyben állami tisztviselő- karunk nagy része sínylődik. — A baj, habár kezdete korábbi időszakra vezethető vissza, utó obi években mégis ijesztő mérveket öltött magára s napról napra fokozódik oly annyira, hogy elodázhatlannak bizonyult gyökeres orvoslása nem tűr többé halasztást, ha csak a nemzetünk jóléte és jövő fejlődésének exigencziális feltételei gyanánt jelentkező legfontossabb állami és társadalmi érdekeinket koczkára nem akarjuk tenni. Legyen szabad utalnunk azon, nemcsak meddő elméleti tételnek, hanem a nép- és állami életbe mélyen belevágó és messzi horderejű gyakorlatinak elismert igazságára, miszerint az állami közigazgatás külön nemű ágainak sikeres és eredménydus működése szükségképen ugyancsak ezen igazgatási mindannyi közegeknek lelkesedését a hatáskörükbe utalt teendők és feladatok iránt feltételezi. A modern jog- és kulturállam- ban nélkülözbetlenül megkivánlatik, hogy az említett közegek oly anyagi helyzetnek örvendjenek', mely őket az önfentartási gondok súlyától felszabadítva, ernyedet- len és kitartó munkásságra nemcsak, hanem egyszersmind feladatuknak öntudatos és nyugodt lelkülettel való teljesítésére képesekké tegye. Hol ezen mellőzhetlen feltételek hiányoznak, hol a tisztviselő a saját és családja léteiének fentartása, a tisztességes megélhetés eszközeinek megszerezhetése végett lelki erejét felemésztő módon küzdelemre van kényszerítve, hol a szükség és nyomor zsibbasztó hatása a nagy tömeg erejének zsibbadását idézi elő : ott a közszolgálat érdekéi is nagy mérvben veszélyeztetvék. Ezen veszélyek pedig természetszerűleg a közállomány érdekeit is sértik ; mert hiszen a társadalomban jelentkező bármely kórjelenség soha sem szokott elszigetelten maradni, hanem kivétel nélkül, fokozatosan a többi rétegeket is megragadja. Ténydolog, hogy hazánk és társadalmunk rövid idő alatt rohamos átalakuláson ment keresztül, hogy rohamosan haladott előre a fejlődés pályáján és hogy ezen aránylagosan rövid idő alatt sikerült a többi cul- turállamok sorában méltó helyet foglalni el. De bizonyos másrészről az is, hogy közigazgatásunk összes ágazatainak tevékenysége és erőkifejtése, összehasonlítva azt a korábbi e tekintetbeni viszonyokkal, hasonló arányban fokozódott. A tisztviselők feladata és munkaköre fontosabbá és kiterjedtebbé Ion. Nem szenved kétséget továbbá, hogy állami és társadalmi életünk eme rohamos fejlődése ugyanazon arányban tette és teszi folyton kedvezőtlenebbé az állami tisztviselők sorsát és helyzetét-, a mint az élelmi szerek, a lakások és egyéb szükségleteknek megdrágulásával az önfen tar tás lehetőségét megnehezítő. Ma már — s ezt bátran mondhatjuk, a nélkül hogy a túlzás vádjának tennők ki magunkat — olyanná nőtte ki magát a helyzet, hogy tisztviselőink, a minduntalan fokozódó drágaság mellett, a szó teljes értelmében a létért való felemésztő küzdelemre kényszeritvék. A sok beper- lés és végrehajtás eléggé elszomorító tanúbizonyságot, teszen a felhozott állítás mellett. Es valóban a tisztviselő aránytalanul roszabb és kedvezőtlenebb viszonyok között él, mint bár melyik más állampolgár; mert mig ez utóbbiak a haladó drágasággal egyenlő lépést tartva, saját foglalkozásuk és munkásságuk után hasonlóképen nagyobb jövedelemié tehetnek és tesznek is szert, addig a tisztviselő, az évtizedek előtt, az akkori viszonyokhoz képest talán eléggé tisztességes összegben megállapított, de időközben egy fillérrel sem emelt járandóságaival, a legnagyobb takarékosság mellett sem képes a kifejlődött drágaság folytán, saját és családja számára, az állása és rangjának akárcsak szerényen is és méltányosan megfelelő megélhetésre szükségelt eszközöket megszerezni ; mert hiszen egyéb mellékfoglalkozástői rendesen el lévén tiltva, nem pótolhatja jövedelmét olyképen, hogy az az életnek aránytalanul nehézzé vált körülményei közt elegendő legyen a fentart,fisra. Ennek következtében a a legtöbb esetben lehetetlenné van téve, hogy a tisztviselő a megélhetés terhes gondjai alól felmentve, magst oly állásba helyezze, hogy összes anyagi és szellemi erejét hivatalos munkálkodásának, olykor nehéz feladatai pontos megoldásának szentelje. Ezen annyira visszás és szomorú helyzetnek az a Sziikségképeni következménye, hogy szenved alatta a közállományok fontos állami érdeke. Az élet tapasztalataiból, a valóságos helyzetből merített és őszinte hűséggel vázolt ezen állapotnak árnyai bennünket, nagy-szeb mi állami tisztviselőket, is takarnak. — Vegyük a hivataloskodásnak bármelyik ágát, mindenütt azon meggyőző ténynyel állunk szemben, hogy jelenlegi tiszti fizetősünk és lakpénziink semmi- képen sincs arányosítva az itt uralgó és napról napra emelkedő drágasághoz. (Vege következik. ) L E V E L E K. Ilyefal/a, 1882. november 30. Tekintetes ^szerkesztő ur ! Szives engedőiméből becses lapja utján nyilvánosságra hozom, hogy az filyefalvi „ifjúsági önképzőkör“ a téli idény beálltával szokott szellemi munkásságát újból megkezdette. Legközelebbről folyó hó 26-án tartotta gyűlését szép számú közönség jelenlétében. Minekutána elnök a tagokat üdvözölte, bejelentette, hogy a kör diszelnöke, Jókai Mór koszorús írónk, Ígéretéhez képest újból és igy már három Ízben küldött nagymennyiségű könyvet a kör könyvtára gyarapítására. Ezen jelentést éjjenekkel fogadta a .kör, s addig is, mig a nagybecsű ígéretet teljesen bírná, jegyzőkönyvileg hálás köszönetét fejezte ki élte. Ezután előadja elnök, hogy a magyár nemzet közadakozása folytán közelebb lett felállítva legnagyobb költőnk, Petőfinek szobra. A leleplezési ünnepélyen tartott beszédet, részint, hogy a körtagok még jobban megismerjék Petőfit, részint pedig, mert az éppen Jókai által tartatott, a gyűlés előtt felolvassa. A költői ililetségü beszédet a tagok egész kegyelettel és áhítattal hallgatták végig. Erre ív. A. körtag elszavalta Petőfinek „Dalaim“ czimü gyönyörű költeményét. Továbbá ugyancsak ív. A. körtag előadta a szomorú veszteséget, mely hazánkat s főleg szépirodalmát Arany János halálával érte; egyúttal Arany költői fenségének megvilágítása végett felolvasta Szász Károly koszorús költőnknek Arany János koporsója felett tartott szép beszédét. Kiegészítésül G. K. tag elszavalta Aranynak Petőfi özvegyéhez irt „A honvéd özvegye“ érzékeny költeményét. Sokszor voltam tanúja már az önképzőkör munkásságának és az ez által elért hatásnak, de bátran bevall hatom, hogy szebben, nemeaeb- ben még egyszer sem tudott hatni a hallgató közönségre, mint éppen ez alkalommal. Ezután felolvastatott a Magyar Tud. Akadémiának körünkhöz intézett felhívása. E felhívást a kör minden tagja melegen pártolta, s annak értelmében Arany János szobra javára karácson második ünnepére „Aranyestélyt“ határozott tartani, melynek egész tiszta jövedelme. a nagy költő emlékének megörökítésére fog for- dittatni. Ezen határozat a nemes ifjúságnak mindenesetre becsületére válik, s hisszük, hogy a nagy közönség sem fog bátra maradni a szent ezéí előmozdi- tásálmn. Végezetre még megemlítem, hogy önképzőkörünk, mint ilyen, már bét év óta áll fenn s terjeszti a közmüve ő lés", erejéből kitelbetőleg ; hogy sok szép eredményt ért el és sok szép estét szerzett nekünk: örömest elismerjük. Minden ereire legszebb lesz azonban bitünk szerint azon estély, mely magám a körre nézve is ünnep leend. Ezen estély pedig az uj évi első gyűlés leend. Ugyanis önképzőkörünk jövő 1883. év első hetében fogja megtartani 100-dik gyűlését, melyre nézve már az előkészületek megkezdődtek. Mi kívánjuk, hogy azon estély fényesen sikerüljön; kívánjuk, hogy ezen testület hova-tovább jobban megizmosodva, állandó terjesztője lehessen községünkben az igaznak és jóDak, a szépnek és nemesnek. Isten velünk ! — 3. VEGYES HÍREK. — F i 11 é r e s t é 1 y. A színészek eltávozásával a helybeli nőegylet kezdi meg nemes szerepét, hogy jótékony czélu, olcsó, tisztességes és tauu’ságos időtöltést szerezzen a közönségnek. A téli idény kezdetével az első estélyt W. Spitzer Sarolta és Révay Lajosné rendezik folyó hó 0-án (szerdán) este. A programul igy hangzik: 1. Nyitány: a helybeli zenekar által. 2. Duett: „Kunok“ ez. operából, zenekiséret mellett előadják Weinberger Kánni k. a. és Gobi Izor ur. 3. Szavalat: Nagy Péter tanár ur ál ab 4. Magándal: („Mon séjour“ Schuberttól) czimbalomkisérettel, előadja Weinberger Fánni k. a. 5. Szavalat: Csusz Anna k. a. által. — Tánczmulatság és társasjátékok. Magunk részéről is legmelegebben ajánljuk a nőegylet fillérestélyeit a közönség figyelmébe. A mai szűk pénz idején úgy a női, mint férfi miveit közönség, főként az ifjúság, alig találhat tisztességesebb összejövetelt, olcsóbb és nemesebb időtöltést, mint ezen fillérestélyeken. A jövő szerdai estélynek fényes sikeréről előre is biztosítjuk a közönséget. — Meghívás. A Főző Albert vivő-tanár vezetése alatt álló vivó-iskola tagjai f. hó 9-én, a városház nagytermében diszvi vással egybekötött tánczvigalmat rendeznek. Belépti dij személyenkint 1 forint; családjegy 2 írt; karzatjegy 40 kr. A tiszta jövedelem részben a helybeli zenekar javára adatik. Kezdete esti 7 órakor. Miisorozat: 1) A vivők tisztelgése, az iskola tagjai által. 2) Leczke-vivás, az iskolai ifjúság által. 3) Y i tőr-vívás, Főző Albert és Albert Károly ur által. 4) Mangett-vívás Kozma István és Főző Albert, Nagy Péter és Jancsó Gábor, Fogolyán István és Bogdán Arthur, Fogolyán András és Rigó Lajos, Kozma Gábor és Miklós0 Antal urak által. 5) Nápolyi vívás vitőr és tőrrel Főző Albert és Albert Károly ur által. 0) Kard assaut- vivás : Nagy Ferencz és Albert Károly, Bogdán Arthur és dr. Szász Károly, Forró Béla és Albert Károly urak által. Főző Lajos és Lehrer Henrik által, Bartha Gyula és Barabás Gyula, Miklós Antal és Sebestyén Károly tanulók által, Salamon Adolf és Főző Lajos által. 7) Kéj hetek. Ajánljuk az estélyt a közönség figyelmébe. — A nagy -aj tai posta-rablásról a következőket. írja levelezőnk: Nagy érdemére szolgál az itteni járásbíróság akkori vezetőjének Gál István urnák, hogy a. nagyajtai postáról eltűnt 6 13 lrtos pénzes zs\k megkerült.° Egy éppen azon udvaron lakott szakácsnő volt a tettes Agnes asszony személyében, ki be is vallotta már elkövetett tettét s igy mind a postamester Henter Károly megszabadult a 613 Irt kartól, mind a gyanúsítottak kimenekültek a fogságból. A pénz egy
