Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-09-24 / 77. szám
— 307 fényes villanásai, melyek őt reformáló törekvéseiben nagygyá tették a nemzet előtt, örökre biztosították számára a magyar nemzetnek soha el nem múló háláját és kegyeletes emlékezetét. Kossuthnak nagy és eredményében is elvi- tázhatatlan történeti múltja van. Az a nyolczvan esztendő, mely eme tör éneti nagyság mögött áll, rá nézve a fájdalmas csalódások, keserves tapasz tálatok egész özönével van tele. Élő emlék a múltak zajából, élő fényes kép a letűnt idők viha rából. . . . 1 iszteljétek ezt a ragyogó emléket! . . Emeljetek kalapot előtte, oldjátok meg saruitokat a magyar nemzet történetének egyik legnagyobb, mythosszerü alakja előtt, mert a mi fajunk hagyományos múltja, a múlt idők százados emlékei megérdemlik azt tőletek !... Csak a tisztelet köpenyege alatt ne vigyétek piaczra a lázitó eszmék csempész áruit. Kossuth nevével épen azok élnek vissza, kik leggyakrabban szokták hangoztatni azon függetlenség et, melynek az agg hazafi zászlóvivője volt. Ez a függetlenség pedig olyan messze van a Kossuth eszméitől, mint Makó Jeruzsálemtől. El- annyira messze van, hogy immár a törvényellenes zendülések is hazafias tényékké avanzsiroztak a «független“ sajtó bizonyos osztálya előtt. Pokolba az ilyen hazafisággal ! Maga Kossuth is restelni kezdi ezt az e szín e г о к о n s á g о t, a mit láthat a közönség onnan is, hogy mostanában egyetlen politikai levele sincs ; hanem a helyett ir a hazába szép társadalmi, irodalmi leveleket, melyeknek sorai közt ugyancsak velősen odamondogat az olyan hazafi- j ságnak, mely az irodalmi fattyúhajtásokkal meg- j rontja magát a nemzettestet. Tanulhatnának Kossuthtól. Ad vocem : zendülés. A kápolnai rémdrámának egy epizódját játszotta le valami Weissberger nevű eladósodott mó- zesvallásu polgártársunk Aradon. Meg akarta gyilkólni Csiky Károly adótanácsost, az ismeretes iró testvérét, azért, mert nincs pénze fekete kávéra az adó miatt. Ennek a szomorú eseménynek kétféle leírását olvastam. Az egyik, az „Egyetértés“, úgy adja elő a dolgot, hogy Csiky általánosan szelid és jó indulatu embernek van ismerve, s hogy annak a bősz embernek annyi halasztást adott már, hogy többet saját hivatala koczkáztatása nélkül nem adhatott. Még az utolsó órában is segiteni akart rajta, hanem a feketekávés úri ember dühösen rohant ki az irodából, s mikor Csiky hazafelé menőben volt, egy kapu alul neki rontott s '.késével vállába szúrt. — A másik közleményt a „Függetlenség hozta az aradi merényletről. Ez azt Írja, hogy a szegény embert az elviselhetetlen adó tette bőszültté, s voltaképen ez a merénylet egy újabb intés volt adórendszerünk ellen. Már hogy a két közleményből melyik áll az igazsághoz közelebb, azt mindenki kitalálhatja; de hogy ugyanazon lapon, mely Kossuth születése napjáért tömjénez és Kossuth nevével jelenik meg, ugyanazon lapon egy semmirekellő banditára |is Kitegye a martyromság koszorúját: bizony nem illik a.z. Nem hiába szégyelli őket Kossuth. Clio. A vidéki lapok. Sepsi-Szontgyörgy, 1882. szept. 18-án. Ismeretes a mese ama bizonyos molnárról és fiáró1, a kik utrakeltek a csacsin országot-világot látni. Ha a molnár ült fel a szamárra, akkor szidta a t. ez. publikum az öreget, hogy miféle gorombaság az tőle, hogy a fiát kutyagoitatja maga mellett; ha pedig felültette a fiát, akkor meg azért zúdult fel a közönség, hogy a kamasz fiú nem szé- gyenli szegény öreg apját gyalogoltatok Arra aztán felültek: mind a ketten a szamárra, és leit hadd el hadd, — hogy ekkora állatkínzást ki lácott már valaha, két léhiitő üli a szegény párát, a ki majd megszakad alattok. Mit volt tenni; leszállt mind a kettő, s kötőféknél fogva vezették be a fülest a tisztelt közönség általános hahotája mellett a városba. Azért mondtam -1 ezt az ismeretes mesét mert szörnyen ránk illik az, vidéki lapokra. Az a szerencsétlen állat, a melyiket a molnárok lovagolnak, a vidéki lapok. Meg van hozzá minden tulajdonsága. Türelmes mindenki iránt; lassúsága közmondássá vált. Itt-ott elég ostoba is, ha pedig megbosszantják, egyetlen fegyvere az, hogy mg. Bocsánatot kérek ezért a goromba ősz intésé gért, de szóról szóra igaz. A kik a vidéki lapot lovagolják, azok a szerencsétlen szerkesztők. Legnagyobb része a molnárok abból a fajtájából való, a kik „ v il ág о t 1 á t ni“ ilyen alkalmatossággal indulnak el, vagy más szóval: még ezután akarnak valamit tanulni. Eegismeretesebb jellemvonásuk, hogy at. ez. publikumnak nagyon könnyen felülnek. A közönség pedig, az igen mulatságosnak találja ezt a helyzetet. Nemcsak egyszerűen véleményt mond, hanem a szó szoros értelmében kritikus is. Az egyiknek nem tetszik, hogy a vidéki lap politizál. Mire valók azok a roppant hangzatos vezérczikkek, a hol a vidéki zsurnaliszta egész áttekintést ad világesemények felett, tanácsokat ad az európai kongresszusnak, s az itélethozás magaslatáról birál- gatja a diplomaták viselt dolgait. Es ebben tökéletes igaza van a t. ez. közönségnek. Tehát a molnár, ki tanulni lépett ki a világba, fordít egyet a dolgon. Leszáll a politika paripájáról és lesz „pár excellence“ vidéki lap. Hanem a közönség nem azért fizet, hogy szó nélkül hagyja. Hát ez megint mi? Csupa utczai pletykák, sikátorok szélén felszedett hirek halmaza az egész lap. Telis-tele van az x-i prókátor viselt dolgaival, a tárczája pedig olyan gymnazistához illő stylus-gya- korlat, a miért a professora megszekundázná már a IV ik osztályban. — Hát a szellemi képzettségnek csak akkora fokán képzeli olvasóit az a szerkesztő, hogy felteszi rólok, hogy azok ilyen gyerekes beszédek és dolgok halmazában gyönyörűségeket találják ? Mit kell nekünk még nyomtatva is látnunk a b— i főbíró basáskodásait, eléggé ismerjük azt mi már a tapasztalatból. így zug a t. ez. publikum. Most már felül mindakettő: a molnár is meg a fia is. Próbál a szerencsétlen szerkesztő olyan lapot csinálni, a melyik egy kicsit politizáljon, egy kicsit meg vidéki szagu is legyen, hogy elégitne ki vele mindenféle fajú és rangú érdekeket. Hja, ha az olyan könnyen menne! A publikum kész a maga kifogásával rögtön. Hát már agyon akarjátok ölni azt a kis papirost avval a kétféle izével? Egyikből sem kap az ember eleget. Csupa télig írott politika és bevégzetlen társadalmi közlemény az egész lap. Leszálltok onnan azonnal ? Es a publikum leszállítja a molnárt és fiát, s hagyja a vidéki lapot üresen megjelenni egy párszor, mikor aztán a szerkesztő és kiadó meggondolkoznak és egy istenadta napon beszüntetik a fentisztelt újságot. Akkor reng még a levegő a publikum ka- czagásától. Hogy sikerült neki egy vidéki lappal végig játszatni a molnár meséjét. Es csakugyan, a közönség egyebet sem tesz, mint folyvást kritizá1, csupán azért, hogy ne kelljen prenumerálnia. Az ő álláspontja kényelmes, de — valljuk meg az igazat — jogos is igen sok tekintetben. A bajon máskép tehát nem segíthetünk, mintha egy kissé megrostáljuk magunkat. ’Kihullatjuk közülünk az olyan ficzkókat, a kik a vidéki hírlapirodalmat lovagolják vagy (hogy hasonlatunkhoz hívek maradjunk) szamaragolj ák, abból a haszontalan czélból, hogy mig ők rajta világot látni elindulnak, bemutassák magukat a v i - 1 á gn a k. Bocsánatot kérek; ezt a keserű igazságot el kellett mondanom. A „Nemerédben bátran tehettem ezt ; mert ezen a lapon eddig, szerencsés kivételképen, még nem nyargalt minden éretlen parvenu. Jövőre is szívesen leszek ilyen iránynak munkása. Virgula. Közönség köréből.*) Lapunk 74 ik számában „a szószékből az iskola ellen“ czimü közleményünkre vonatkozólag Vincze István plébános úrtól vettük az alábbi czáfoiatot, melynek közlését a dolog tisztázása szempontjából nem tagadjuk n.eg. Bai'Otli, 1882. szeptember 15..**) Tekintetes szerkesztő ur ! Azon biztos reményben, hogy becses lapjában az „audiatur et altera pars“-féle igazságos elv szerint megtámadiatásom elleni védelmemnek s hely adatik, sietek becses lapja tisztelt olvasóinak ismét félrevezetett véleményét helyes útra vezetni. Becses lapjának Baróthon ma megjelent számában oly megbotránkoztató hir van közzétéve személyemről, mely szomorú bizonyítéka annak, hogy minő szorongatott he yzetbe jutottunk vallási tekintetben, hogy mennyire megvakitja az embert a tehetetlen boszu, hogy nemcsak embertársának társadalmi becsületét akarja vakon sárba tiporni, hanem az áldozatára irányzott s reá bizonyosan visszapattanó veszedelmes élű fegyvereket is vakon ragadja meg. Igaz, hogy a Kisasszony napi ünnepen a ba róthi csizmadia ipartársulat uj zászlójának felszentelése alkalmával beszédet tartottam nagyszámú különböző hitfelekezetü hallgatóim előtt, de hogy a legközelebb megjelent „Nemere“ ben nekem tulajdonított botrányosan tüntető nyilatkozatból csak j egyetlen egy szót is kiejtettem volna, azt határozottan tagadom, s meg vagyok győződve, hogy ! megvetéssel tagadják valamennyien, kik beszédemet hallották. Beszédem mottóját a felszentelt zászló szalagjáról olvastam, melyen e szavak állottak : „imádkozzál és dolgozzál.“ Szerettem volna e jelentőségteljes feliratot *) Ezen rovat alatt megjeleni köziem ínyekért csak a sajtó-' hatósággal szemben vállal felelősséget a szerk. **) Tái'gylialtnaz miatt késett. Szerk. hallgatóimnak mélyen szivükbe vésni, s hog-y gyenge szavaimmal czélt érhessek, felemlítettem a dicső őseink által fenlobogtatott vallásosság és munkásság zászlóját, melyet a nevezett ipartársulat díszes zászlója képében vallásos őseink meg- dicsőült szelleme lobogtat felénk, hogy azt mi is kövessük. — Tudva azt, hogy munkásságunkra csak imánkkal esdhetjük le Isten áldását, mindenek felett buzdítottam hallgatóimat a vallásosságra s annak mindenáron való terjesztésére ; rámutattam protestáns atyánkfiaira, kik büszkék vallásukra, bátran és nyíltan megvallják azt a világ előtt, nemes versenynyel igyekeznek iskolájukban megszilárdítani gyermekeik vallásos érzetét, hogy templomaikat jövőre is népessé, községeiket vallásossá s virágzókká tegyék. Megróttam a lanyha katholikusokat, kik szégyenük katholikus jellegüket, kikre nem vallásos buzgóságukról, hanem csak az anyakönyvekből lehet mint katholikusok- ra ráismerni. — Protestáns atyánkfiaival szemben megróttam híveim közül azokat, kik kezdenek el- hülni katholikus iskolájuktól s nem fordulnak el megvetéssel azoktól, kik iskoláinkat Epten-nyo- mon gyalázzák, kik bár vezérszerepre hivatvák, a botrányos Krisztuskáromlást büntetlenül űzik a vallásos gyakorlatainkat hetykén fitymálják. — Különböző vallásfelekezetekhez tartozó összes hallgatóimat intettem, hogy védje, őrizze s tartsa meg mindenki hitét úgy, ho y ne sértse a másét, — s akkor fel fog nőni közöttünk, kik mindnyájan egy Atyának vagyunk gyermekei, a testvéries szeretet s testvéries érzülettel kebleinkben sikerrel működhetünk egyházunk és hazánk felvirágzásán. Hogy beszédemben a felső népiskolát még nem is említettem, azt féltékenyen őrzött papi becsületemre állítom, valamint azt is, hogy annak csak emlitését is hallgatóim közül senki sem hallotta ! .S ha valaki engem a kisasszonynapi beszédemért, melyben az egyház és haza érdekében vallásosságra buzdítottam hallgatóimat, törvényszék óié akar állítani, az vakmerőén meg kívánja gya- 1 ázni hivatalos állásomat s velem együtt meg akarja gyalázni az egész taniió-egyházat, melynek valláskülönbség nélkül zászlójára vannak irva szt. Pál apostolnak ezen szavai : „prédikáld az igét, rajta légy mind alkalmatos, mind alkalmatlan időben : fedj, dorgálj, ints minden szelídséggel és tanitás- sal“, — az csak önmaga felől állít ki bizonyítványt, mint olyanról, ki a vallástalanságnak megrögzött harezosa. Hogy k:, s minő öntudattal hozta beszédemet a felső népiskola érdekével összefüggésbe, az a már általam kért vizsgálat rendjén fog kiderülni, melynek eredményét, hisze n, sikerülend mélyebben emlékébe vésni rágalmazómnak, mint az unitárius főtisztelendő püspöki hivatalnak, a vizsgálattal megbízott esperes úrhoz intézett s e lap tisztelt olvasói előtt már ismertetett ezen szavait : „az unitárius eskü tárgyában felmerült hírlapi közleményre vonatkozó tudósítását megnyugvással vettem tudomásul. A baróthi plébános ur nyilatkozata, a miből a kérdéses hir keletkezet t, további lépést nem igényel.“ Ezekben hitem szerint tartoztam beszámolni e lap tisztelt olvasói előtt s erős meggyőződésem, hogy sikerülend komoly leszámolásra birni azt is, ki magát beszédem fültanujának hazudván, botrányos hírlapi tudósítások terjesztésével tölti idejét. Vincze István, plébános. Vincze István plébános urnák jelen nyilatkozatát egész terjedelmében igazoljuk. A hitközség nevében : Baróthi Balázs Istváu, megyebiró. Pál Antal, csizmadia ipartársulati elnök. VEGYES HÍREK, — A főrendiház elnöke intézkedéseket tett, hogy Bethlen András brassómegyei, Horváth Mihály fo garasmegy et és Mikó Bálint csikmegyei uj főispánok számára a képviselőház őszi ülésére a főrendiházba való meghívás ő felségétől kieszközöltessék. — В ankó hamisítás gyanújából a k.- vásárhelyi kir. törvényszék vizsgálatot rendelt el Sepsi-Szentgyörgyön. A kir. ügyész és egy törvsz. biró már napok óta foglalkoznak a vizsgalattal s eddig nehány városi polgárt le is tartóztattak. A kir ügyészség, mint halljuk, névtelen feljelentést kapott Kolozsvárról (?) s a jelentésben részletes leírást közöltek veie a bankjegyhamisító társaságról, sőt még azon helyet is megnevezték, hová a nyomógép elrejtetett. Beszélik, hogy az eltogottak egyike részletes vallomást tett, melyről azonban, minthogy a nyilvános közlés a vizsgálat eredményére vészéIvlyel járhatna, részünkről hallgatunk. Különös, hogy az elfogott egyének a városban szűk anyagi viszonyok közt élő, majdnem szegény sorsú emberekül ismeretesekjiagyrészben. — Szerkesztői üzenetek. Lukács Károly urnák, Márkosfalva Szives küldeményét köszönjük, jövő számában közzétessziik. O. S. urnák Bodzaforduló. Czikkét csupán a nyilttérben adhatnák személyes vonatkozásai miatt s o;t is csak úgy, ha közölhető alakban még egyszer bekül- dené.
