Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-08-27 / 69. szám
„oinoszu-t, mely szók aztán a római nyelvbe s ebből a germánba is átmentek, a phoenikiai nyelvből vették át, jeléül annak, hogy történelmünk előbbi folyamában sem a tevét, sem a szőlőt nem ismerték. Közös eredetű ellenben a ló, bival, ökör, tehén, juh, medve, farkas, róka, meg a bikk-, tölgy- és nyírfa elnevezése, tehát oly állatoké és növényeké, melyek az azelőtt hitt árja őshazában vagy egyáltalában nincsenek meg, vagy ritkábbak, de semmiesetre sem a legjellemzőbb alakjai azon vidék állat- és növényvilágának. Bizonyos tehát, hogy az ős-árja nép, melynek volt szava a közép- és kelet-európai fanemekre, de nem a délnyugoti-ázsiaiakra, volt a medvére, farkasra és tehénre, de nem az oroszlánra, tigrisre és tevére, sem Elő-, sem Közép Ázsiában nem lakhatott. Bikk-, nyir- és tölgyfaerdők borították az ős hazát, melynek legfélelmesebb vadállatai a medvék és farkasok voltak; ezt a nyelvi bizonyítékokon kivül a mythikus elbeszélések is tanúsítják, melyekben a vérengzés és állati vadság kifejezésére még a hinduknál és iránoknál is nagyobb szerep jutott a medvének és farkasnak, mint az oroszlánnak s a Iveiét egyéb félelmes vadállatainak. S ez őshaza nem igen volt enyhe éghajlatú, mert hisz nem a tavasz és nyár neve az, melyet megtalálunk mindegyik árja nyelvben, hanem a hó és tél neve, s a my.thos is egy a nap melege után sovárgó, nem pedig a napsugarak forró hevének kitett nép képzelete után alakult ; a mondákban a nap jóltevő, áldásthozó, rokonszenves egyéniségnek van személyesítve, mint Apollo, Prométheusz, Siegfried, Tell, Beovulf, Rusztem stb. a görögöknél, germánoknál s iránoknál, nem úgy, mint a sémitáknál, kiknek mythikus elbeszéléseiben a legelőiket elperzselő, kútjaikat, forrásaikat kiszárasztó nap inkább kártékonynak és rósz indulatának van föltüntetve.**) — Hegyek sem igen lehettek azon vidéken, hol az árja népek bölcsője volt s a kő is hiányzott, mit eléggé bizonyít az a különbség, mely a hegy és kő elnevezésében van; a görög pl. a hegyet „oroszának, a követ „petrosz“- nak, a latin ami/.t „mons“-nak, ezt „lapis“-n ik, a német azt „berg“-nek s ezt „stein“-nak nevezi. Az árja őshaza tehát sem Közép- és Elö- Ázsiában, sem Nyűgöt és Dél-Európábm nem lehetett a nyelvészet, mythologia és ősrégészet által nyújtott s egymást kiegészítő ad ltok tanúsítása szerint. Kelet-Európábán a litván-szarmata síkságon kelle valahol elterülnie és pedig messze úgy a Balti, mint a Eeketetengertől, mert bár a tengernek közös neve van is a latin, germán és szláv nyelvekben (mare, meer, mere), ez későbbi érintkezés erednínyénîk s ne.ua közös nyelvkincshez tartozónak látszik ; a görög, melynek pedig három szava is van a tengerre: „thaiassza“, „pontosz“ és „pelagosz", máskép nevezi, mint a latin, holott a germánok és szlávok már régesrég külön váltak a latinok őseitől akkor, a midőn ezek a görögökkel még mindig egy népet képeztek. I mind szőkébbre szorul a kör, mely az árják ős hazájának fölvehető; a fentebbi adatok Oroszország belsejét, a Dnieper, Don, Volga és Drina forrásvidékét jelölik ki azon p mtnak, hol a germánok, lettek és szlávok ősei még együtt éltek a latinok, görögök és thrákok őseivel s a keltáké az iránokéval és hindukéval, mint az ős árja népnek még közösen fejlődő, szét nem vált tagjai. Innen indult ki azon őskori népáramlat, melynek hullámai egyfelől az Atlanti Oczeánig s a Földközi tengerig, másfelől a Elindukusig és a Gangesig hatoltak s mely Európában a bronz kultúrának vetette meg alapját. természetes, hogy oly fémszegény vidék, mint a milyen a Dnieper és Volga közt terül el, nem lehetett bölcsője a bronz kultúrának. Az árja fémnevekben rejlő tanúságot a földrajzi viszonyok is megerősítik. De a Volga forrásvidéke már nincs messze az l raltól, melynek gazdag ércztartalma alkalmas volt arra, hogy az ott lakozó népeknek ösztönül szolgáljon egy Önálló fémkultura kifejlesz- tes**re: s valóban a finn Aspelin nyomozásai sze- lint itt megtaláljuk a kő- és bronzkor között a kapcsolatot, mely Európában hiányzik. ^‘"a\ mellékét ősidőktől fogva az ural altaji népcsalád törzsei, különösen az ugorok lakjak , • közülük szakadtunk el mi magyarok is. A nyelvészeti adatok, melyeket előbbi czikkünkben érintettünk, .az ugorok történelmének már legősibb korszakából is virágzó fémkulturára mutatnak s nincs semmi ok arra, hogy <a természeti viszonyok és nyelvészeti bizonyítékok egyező tanúsága után az európai bronz kultúra első elemeit ne az ugoroknál keressük, Itt az Ural mellékén jOvtek rá, hogy a réz sokkal keményebb lesz, ha egy kevés ónt vegyitnek közé ; s innen vitték magukkal ennek ismeretét .a Tigris és Eufrates mellékére az akkadok, ezen az ugorok és török-tata rok közt álló ural-altáji nép, mely ily kiváló sze**) Ногу a mythikus fogalmak képződésére mily befolyást gjakoiol az éghajlat, arra igen unlekos például szolgál azon átala- kul.is, melyen a hindu myfhos ment át, midőn a hindiik a Gaime-i mellékére költöztek Az ős árja mvthos legelőkelőbb alakja a „tiszta napfényes“ ég (a görögök Zeusza, a hinduk Djausza. a gerilláink Tiuja vagy Ziuja, a rómaiak Jupiteré = Diu-piter, Din-atya) volt. A bjausz-tiszteletnek még igen élénk emlékezete van a legrégibb szanszkrit. hymmisokban. a Rig-Vedákban. melyekben Pjausz mindig első helyen emlittetik, — de már itt is egv más alak, az -A sózó'“ ég alakja, Indra kezd előtérbe lépni, a későbbi Yedák- ban pedig már teljesen elfoglalja a hindu istenek közt az első helyet. repet játszott Elő-Ázsia művelődésének történél mében. E népektől tanulták meg a bronzkészitést az árják is. Nemcsak az Ural és Volga közelsége utal e föltevésre, de nyoma maradt e hatásnak az árja nyelvekben és mondában is A régi skandináv és orosz hagyományok a „csudákat“, egy részben mesés ugor népet mondják u legügyesebb ková csóknak. A bronz görög és szanszkrit neve az ak- kad nyelvből kölcsönöztetett ; a zend „zaranya“ s a szanszkrit „hiranya“ (arany) ugor eredetű s bár a legtöbben az ugorokat tekintik kölcsönvevő- nek: az Ural aranybősége, az archeológia tanúság- tétele és a nyelvészet törvényei, az ugor „zárni“ s a török-tatár „altin“ közös eredete, mind ellene mondanak azon föltevésnek, hogy e szó az árjáknál keletkezett volna ; nem lehetetDn, hogy „ayasz“, „aes“ és „eisen“ szók eredetét is az ugoroknál kell keresnünk — annyi bizonyos, hogy az ugor nyel- V к hangtörvénye mellett nagyon közönséges a torokhang j-vé változása, a legkisebb nehézségbe sem ütközik tehát, ha a „vaszke“, vaksze“ (finn : vaszke, liv : vask, magyar: vas, osztyák : voch) szó egyik származékául a „vájsz“ alakot vesszük fel, mely eredeti formája lehetne az árja szóknak. (Folytatása következik.) Niigy Géza. Adatok a Mikó-kollegium 188182-ik tanévi történetéhez. (Folytatás.) De annak daczára, hogy az egészségi állapotot oly kedvező színben tüntetem fel, a halál nem volt hozzánk idegen. Böhm József s. tanárnak ápr. 3 án, Kolozsvárit a szülői háznál, élete 25. évében rövid de súlyos szenvedés után bekövetkezett halálát a fájdalomérzettől mélyen megilletődve fogadta az. elöljáróság, tanári-kar és tanuló ifjúság. Ót — mint a kollégium által kiadott gyászjelentés hirdette — „éltének tavaszán ragadta el a halál ; kartásai őszinte, hiv barátot, a tanügy egy önfeláldozó munkást, az irodalom egy szép reményekre jogosító ifjú erőt vesztének el benne.“ Temetésén a kollégiumot Jánosi Gábor s. tanár ur képviselte. Helyébe a debreczeni főiskolát kitűnő sikerrel végzett Nagy Péter, pap- s illetőleg tanárjelölt ur hivatott meg Kunhegyesről, ki állomását ápr. 17-én tényleg elfoglalva, azóta a gyakorlott és képzett tanár sikereivel közmegelégedésre folytatja szép, de nehéz hivatalát. — л tanuló-ifjuság kebeléből pedig két szerény, jó magaviseletü és szorgalmas tanítványunkat, szintén otthon a szülői ápoló karok közül ragadta ki az erőszakos halál: Szabó András, bitai születésű. I. gymn. — és Magyari Sándor aldobolyi születésű, II. gymn. osztály tanulót, kik a földi végczélt elérték, mielőtt pályájukat megfutották volna! — Hanem, hadd rekeszszem be ez elszomorító szaka zt azzal, melylyel talán kezdenem kellett volna. Ugyanis, február 18-án a kollégiumon fék- te zászlót lengetett a téli zord fuvalat — szomorúan hirdetve a gyászt, melyet egy, a kollégium és a közügy iránt nemesen érző szív megszűnt dobbanása okozott sepsi-szotyori Bátorsziv Nagy Ferencznek, cs. kir. nyugalmazott huszár-századosnak, halálában; ki jóllehet közvetlen családot nem hagyott maga után, de azért soha el nem haló család a tanuló ifjúság, melynek előmenetelére annak idején 500 darab arany örok- alapitványt (300 drbot családi, 100 drbot szotyori- illetőségü alapítványként és 100 darabot a kollégiumnak a kezelésért) hagyott maga után elévülhetetlen emlékül; melyért a viszonzás legyen a nemes férfi emléke iránti hálás lelki jutalom és tartós emlékezet! Temetésén az elöljáróság és a kollégium részéről az elknöklő főgondnok ur és a két r. tanár vett részt — megörökítvén emlékét 47 — 1882. elölj. gyűl. sz. a. Alapitó és alapítványról tétetett említés! E pontnál nem mulaszthatok el egy jó szándékot néh. egerpataki Balykó György családtalan agglegény részéről, ki — rokonai teljes kizárásával — mintegy 6 ezer frtnyi vagyonának 2/3-ad részében örö kösévé a kollégiumot (‘/-ad részben a megyei közkórházat) tette úgy, hogy ezenkívül minden felkelhető s mintegy 400 írtra becsült ingóságait egészen a kollégiumnak hagyta, hogy abból az temet tesse el. De a végrendelet az azt készítők — hogy, hogy nem — alakilag hibásan állíttatott ki s a kollégiumnak csak akkor hozatott be, midőn azon segíteni nem lehetett: mikor t. i. a holttestet is eltemették „mások“! Az e2en ügyben megtartott kir. közjegyzői tágyalás ránk azon eredménynyel végződött, hogy kegyelemből „majd“ kap a kollégium is 100, szóval száz forintot . . . Tegyen azért a nemeslelkü végrendelkező akarata megáldott s emléke a kollégiumi nagy-alapitványozók közt megörökítve ! A nyilvános köszönet-tartozás terén kedves kötelességemet rovom le mindenekelőtt méltóságos Székely Gergely főgondnok ur irányában, ki nem csak az általa tett 1050 frt. alapitványi-tőkét fizette le oly formán, hogy engedte azt saját ellenében, de a kollégium javára kamatozni csaknem kétakkora összegig, hanem bo'dogult néhai fitest- ^ére: Székely Károly ur részéről annak idején tett s kamatokkal együtt felnövekedett 205 frt. 80 kr. tökét is. — Mint szintén nem hagyhatom említés nélkül, hogy a kollégium alapításakor dálnoki méltóságos Lázár Mihály, kollégiumi gondnok és országgyűlési képviselő, nejével Gillyén Anna ur nővel családi-alapítványként tett 1500 frt és Gi dófalva község részéről odavaló tanulók számára ösztöndíjul szintén akko: tett 630 frt. tőkét, a méh. áll. igazgatótanács jóváhagyó megerősítése után, az iskola közszükségleteire ‘fordítandó köz- alapitványi-tőkékké változtatták át; mi által útját vágták a bizonyos családhoz és helyhez kötött „kegvalapitványok“ természetéből folyó azon anomáliáknak, hogy a tanulói köz-szellem és a valódi érdem felette káros rovására megjutalmaztassanak oly tanulók, kik legtöbb esetben a restségnek s a rósz előmenetelben példaadásnak mintaképei — azon az okon, mert hát ők úgyis igénytartók a családbeli vagy községi „kegyalapitványokhoz.“ bogadják, tehát a más téreken is bőkezgségükről ismeretes fenti főgondnok és országgyűlési képviselő urak nejeik ő Nagyságaikkal egyetemben, mint szintén Gidófalva községe is, a nyilvános elismerés és köszönet adóját azon kívánság kapcsában: bárha a gymnasiumok mai napság sokféle haladási szükségletekkel járó kiadásaikkal szemben minél több ily buzgólkodó követőt jegyezhetnénk fel a b. e. Mikó Imre féle 60 ezer, Sepsi Szent- György városának pénzben 24 ezer, épületekben és telkekben is csaknem ennyire menő, és b. e. Antal Zsigmond s életben levő neje: Jancsó Zsu- zsána úrasszony 12 — 15 frt. értékű alapítványaik után ! (Folytatása köveikozik.) VEGYEs HÍREK, — Király ő felsége az idei ősz folyamában Erdélyt meg akarta látogatni, illetve a trónörökös vadászataiban Sepsi-Szentgyörgy közelében részt venni szándékozott. Miután azonban ő felsége a legközelebbi hetek folyamában részint Pécsben, részint Budapesten sürgősen igénybe lesz véve, a mint értesülünk, elhatározta, hogy Erdélyt csak a jövő évben fogja meglátogatni. A trónörökös pár szeptember végén tiz napra Görgény-Szt- Imrére fog utazni. Rudolf trónörökös elrendelte, hogy jövőre összes jelvényei a görgényi kastélyban őriztessenek. A gyűjtemény első darabja gyanánt azon zergebak feje, melyet ö fensége a Re- tyezát havasain lőtt s a melyen gyönyörűen kifejlődött szarvak vannak, már G'irgényre vitetett. — Színház. Bényei István társulata szerdán játszott utolsót városunkban. Az „Üdvöskét“ láttuk ezúttal, melyről annyi dicsérő szó cakugyan nem volt oknélkiil való a fővárosi lapokban. Van ügyes compositioja, találó zenerészletei s az egészben bizonyos kellemes összhang, mely a kis operettet még sokáig fenn fogja tartani a színpadon. Tagadhatatlan, hogy a dévaj jelenetek, itt-ott egy kis átmenettel a pikantériában, ennél az operettnél sem hiányoznak s épen ezért nagyon finom játék kell ahhoz, hogy ezen sikamlós helyeken a közönség is könnyű szerrel átsikuljon. Bényeiné, ki a czimszerepet vitte, olyan Bettina volt, hogy párját keresve sem lehetne vidéken találni. Könnyű hanghordozását és szabályos énekét akárhányszor megdicsértük már, de azt az elmés alakítást, melylyel tegnapelőtt (szerdán) lekötötte a közönség figyelmét s mely különösen a fentebb érintetlen nehéz körülmény ügyes megoldásában érte el tetőpontját, most kell kiemelnünk főkép. A pulyka-dalt nagyon megszerette a közönség, valamint többi magándalai is nagy tetszést arattak. Kár, hogy a kedves Pippo szerepe egy Kápolnai kezébe került, a ki csak akkor volt tűrhető, mikor a po- jáczát adta. A hol ugrándozni kell, úgy látszik, ott elemében van Kápolnai, csak az a baj, hogy mindig ugrik, ott is, a hol nem kellene. Bényei- nével lett volna pár szép jelenete, de azokat ö teljesen elfuserálta; a publikum még valahogy megbocsátja neki, hogy ezt a szerepet is elkövette a többiek után, de Bényeinével szemben megbocsáthatatlan bűne van. В ínyeiné legszebb jelenetei elmosódtak miatta. Nem lehetett volna azt a szerepet Németnek adni? Ö most is, a herczeg szerepében, igen tisztán énekelt. В hlyei társulata elutazott Kézdt-Vásárhelyre, hol mindenesetre méltó pártfogásra fog találni a közönség részéről. Nálunk e derék társulat, daczára a nyári időszak kedvezőtlen voltának, szép közönséget hozott mindég össze; hanem, a mint kilátás is van rá, Benyei ur még jobb erőkkel fogja szervezni társulatát őszre s akkoron ismét elvárjuk őt, hogy ne kelljen varosunk közönségének Bényei után valami gyenge vidéki színtársulattal beérnie. Adlig is teh.it, mig ez megtörténnék, óhajtandó volna, ha Bényei ur a közönség körében lépéseket tenne az október-novemberi hónapokra minél számosabb bérlet összegyűjtésére. Úgy halljuk, hogy Bényei szándékozik Molnár Györgyöt állandóan szerződtetni. Oly nyereség lesz ez, a minővel a 1 erdelyreszi színházak aligha dicsekedhetnek. _ Értesítés. A helyb éli polgári fiúiskolánál az 1882-83-ik tanév kezdetén a IV-ik о ;z- tály is meg fog nyittatni s azzal egyidejűleg be- állittatik a mülakatos tanműhely is. A beiratások szeptember 4-én kezdetnek meg s tartanak 7-ig az igazgatósági irodában, délelőtt 8 órától 12-ig; a felvételi és javító vizsgálatok ugyanazon napokon a délutáni órákban tartatnak meg. Szeptember '7-én. lesz a tanév ünnepélyes megnyitása. — Egész évi tandíj 4 frt 50 kr., mely alól azonban szegénysorsu tanulók, hatóságilag igazolt szegény ,
