Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-08-03 / 62. szám
— 246 — fejezést a költő is e hangulatteljes sorokban : „Az idők árja most sötéten hullámzik ; az idők árja most derűs fényben játszik ; öröm és fájdalom kiséri mind egymást, — valamig az idő öröklétbe megy át.“*) . De örök érvényű igazságnak hódolva, én is lecsillapítom hánykódó érzelmeimet, hogy tisztemet teljesíthessem. „ Miután engemet oly szoros kapocs fűzött a megboldogulthoz, önkénytelenül e kérdést vethetik fel sokan, hogy miért szerepelek én mégis ez ünnepélyen ? Egyfelől jazért, mivel e szerény hajlék emléktáblával való megjelölésének nemes eszméje, önkéntesen, ama főtanoda lelkes és hálás ifjúságának gondolatában fogamzott meg s lett valósággá, melynek ez idő szerint elén állani nekem van szerencsém. S jól esik lelkemnek, hogy e szép kezdeményezés, mely tudomásom szerint első Erdélyben, az unitárius tanuló ifjúság kebeléből indult ki. — Szeretett tanítványaink, nemes barátaim ! ti e tény által bebizonyítottátok, hogy mint a hajdani római ifjak, ti is a „pietas erga majores“-t főerénynek tartjátok s hogy ti e kegyeletet nemcsak szavakban, hanem hatásban, cselekedetben is nyilvánítjátok. Epen ezért nagy lelki örömmel jelentem én is meg e kegyeletteljes ünnepélyen, s boldognak érzem magam, hogy egy ily nemes gondolkozásu ifjúságnak szellemi vezetője lehetek ; mert e tettek által önök mintegy biztosítékot nyújtottak egyházunknak s nemzetünknek a felől, hogy ti is, mint a megdicsőült, a közmivelődés és szellemi jólét előbbre vitelében fogjátok keresni feladataitokat, s ennek zálogául már most is igyekeztek megragadni az alkalmat, melyekben a hűen küzdött jelesebbek, jobbak iránt kimutathatjátok őszinte tiszteleteteket. Másfelől az bátorított e tiszt elvállalására, mert tanári karunk is a történelmi múltjához híven nagy buzgalommal karolta fel az ifjúság kezdeményezését, s igyekezett közreműködni, hogy a mindenkitől igazán szeretett s őszintén becsült egykori jeles tanára s tanártársa emléke megörökítve legyen. Az E. k. tanács szintén örömmel fogadta feledhetetlen, bölcs tapintatu elnöke születési helyének, házának emléktáblájával megörökítését; s a tervezet kivitelét, és az ünnepély vezetését az igazgatóra bízta. íme az indok — mélyen t. gyü.ekezet, a melyért hivatalos tisztemnél fogva épen nekem, a néhai vejének kell az érdekelt fő- és középtanodák nevében ez alkalommal nehány megnyitó szót szólanom. Á közönyösök, kik magasabb eszmékért nem tudnak s nem akarnak Flkesülni, talán kicsinyelhetik az ilyen ünnepélyeket, mert hiszen a mint Kisfaludy K. koszorús költőnk mondja: „Az, ki akar s nem tud, kész mindig gunynyal ítélni.“ De én a kegyeletes érzelmeknek s tiszteletnek látható jelekben való kifejezését nagy fontosságú nak tartom. A történelem is azt igazolja, hogy a különböző népek és nemzetek kiváló egyéneik iránt életükben, vagy haláluk után, mindig lerótta a tisztelet és honhui hálás kegyelet adóját. Es ez annál nagyobb mértékben nyivánult, minél miveltebo valamely nemzet. Róma és Athén téréi tele véltak a nagy emberek, hazafiak, tudósok és művészek szobraival. Sőt azokat, kik a népnek anyagi és szellemi s erkölcsi felvirágzására hathatósan befolytak, és éle- töknek szentelték: úgy tekintették, mint az emberi tökély magasztos példányképeit s félistenek gyanánt tisztelték. A görögök, midőn Leonidásnak azon helyen, hol elesett, tiszteletére rendithetlen bátorsága jelzésére kőből oroszlánt állítottak, egyszersmind spártai hontársainak is emlékszobrot emeltek e felirattal : „Vándor! vidd hirül a lacedaeoniak népének: e hant itt hőd, mert megtartók híven a rendeletet.“ Pindar hires költő házát N. Sándor Thebae leromboltatásakor, megkímélte ; — Romulus szalmás kunyhója fölé a Capitolium s a Cicero háza helyére a szabadság temploma épült; egy Goeth e lakát nemzete családjától megvásárolta; egy Aristo, Galilei, Mozart, Mo Here házát fölirat jelöli. A felhozott példák mutatják, hogy az érdem iránt nyilvánuló kegyelet és hálás érzelem az emberi szívben benne gyökerezik. Mi is, mélyen t. gyülekezet! lelkünk őszinte sugalatát, szivünk szent érzelmeit követve, azért sereglettünk össze, hogy hazánk s már csak kiállott sok szenvedéseinél fogvást dicső múlttal bíró vallásfelekezetünk egyik jeles fiának születési helyét emléktáblával jelöljük meg s hálaünnepélyt üljünk meg. De hát ki volt Kriza? Méltó tárgya-e e tiszteletnek s hálás megemlékezésnek? Hiszen Kriza nem volt sem államférfi, sem hadvezér, kiknek élete gazdag érdekes mozzanatokban. Ha áll, a mit Szász K. koszorús költőnk mond: „Az emberi társaság leghasznosabb tagja, sőt az emberség va lódi jóltevői kétségkívül azok, a kik szellemi, anyagi tehetségeik összegét, az emberiség szelleme emelésére, értelmi és erkölcsi jobbá tételének előmozdítására, egyszóval a közművelődés, a kultúra terjesztésére fordítják11: akkor Kriza kétségtelenül Angolból íord. Ivriza. méltó tárgya üneplésünknek ; mert ő egész életét a közmivelődés érdekének szentelte. S már ifjú kora reménykedéseivel, költői álmodozásaival s alkotásaival, valamint férfi korának egész munkás ságával s tisztes öregségének minden gondjaival s töprengéseivel: azon csüngött, annak élt, hogy igazán nemzetté legyen a magyar, s tehát lehessen miveit, erős, hatalmas. Szinte 40 évig szolgált mint pap, tanár és püspök. S ugyanennyi ideig volt szóval, tollal s egész életének bizonyságtételével a szóbeli nemesség, az igaz keresztényi és felebaráti szeretet s a valódi humanizmus lelkiismeretes szolgája s fölkent buzgó apostola. Nem az én feladatom, mélyen tisztelt gyülekezet! érdemei fejtegetésébe bocsátkozni, mert nem engedi már a közeli viszony sem, 'melyben a megboldogulthoz állottam. De hogy Kriza nemcsak egy kis köré, nemcsak egy egyházé volt : eléggé hirdetik érdemei nyilvános elismertetésének tényei. A m. tud akadémia, a Kisfaludy-társaság emlékbeszédekben örökítették meg nevét, egyháza kegyelettel Őrzi emlékét. Egyik amerikai hitrokonunk igy nyilatkozik róla: „Benne az ész és jellem elemei bámulatos összhangban voltak egyesülve. Bölcsesség és szeretet, erély és gyöngédség, tudomány és mély vallásos érzelem, önálló gondolkozás, szelídség és kegyesség valának tulajdonai. — Benne mint Channing-ben, a tiszta ész nemes jellemmel volt párosulva.“ Az angol unitáriusok egy kori küldöttsége, a tudós tanár és pap Taylér János Jakab, azt irta, hogy: „Kriza a leglekötele- zöbb modern férfi, ki egyfelől olyan egyszerű, mint egy gyermek, másfelől a legfőbb mértékben universalis ember.“ „Kriza püspök (igy egy másik angol hitrokon) egyike volt Dávid Ferencz legméltóbb utódjainak, egy valódi szent, ki egész éleiében hazája és egyháza emelésén fáradozott. Az ő tevékenysége nemcsak mint papnak, tanárnak, hanem mint költő nek és emberbarátnak is az ő mély vallásos szel lemének természetes kifolyása volt, s épen azért volt oly nagyhatása és éredménye“. De hogy ö egy valódi egységes és minta ember volt, arról tegyetek tanúbizonyságot ti különösen, a kik őtet közelebbről ismertétek, vezetése alatt állottatok, tanítását hallgattátok, önzetlen barátságát élveztetek s szivjóságának jótékony sugarait éreztétek! Tégy tanúbizonyságot, hogy ő a nép igaz fia volt, te derék székely nép, kinek érzelmeidet dalokba foglalta, elme virágaidat megörö- kitette, természetes észjárásodat, érzés- és kifi.jezés- módodat a maga eredeti valóságában jellemezte. De nincs szükség tanúbizonyságra, mert a nemes lelkű munkások önmagukban találják föl jutalmukat, s kitüntetésre nem vágynak. A néhai is sokkal szerényebb volt, mintsem ilyeneket kívánt avagy csak ilyenekre gondolt volna is. Az elhunytaknak különben nincsen is szükségük em lékjelekre; de igenis van az élőknek, hogy azok figyelmeztessenek az általános emberi tökéletességekre, s n^mes tettek végbe vitelére. Áldott emlékű jelesünk megdicsőülése szellemhonából bizonyosan kedvtelve tekint le reánk, s örömmel szemléli e kegyeletes ünnepélyt, mert ebben biztosítékát látja annak, hogy mi az ő nyomdokaiban kívánunk haladni, nemesielkü tulajdonait magunkévá tenni. Hogy Kriza nekünk eszményképünk, hogy akaratját teljesítjük, s az ő szellemében munkálkodunk: arról tanúskodik lánglelkü s buzgó püspök utódjának tevékenysége, a tanári karnak s papságnak nemes törekvése; az ifjúságnak tettekben is nyilvánuió lelkesülése, a magyar nemzet nek, különösen a székely népnek általános rész vête. S midőn én az itt megjelenteket tisztelettel üdvözlöm, szivem legbensőbb elkötelezettségével mondok hálás köszönetét azoknak, kik az ünnepély létrehozásához hozzájárultak, s azt részint nagyrabecsült képviselőik kiküldésével, vagy üdvözlő átiratokkal s kegyeletes emlékjelük letételé vei valóban ünnepiessé és meghatóvá lenni segítettek. Minden egyes résztvevő, ezek közt pedig kü lönösen nemzeti közművelődésünk és irodalmunknak legfontosabb tényezői s leghatalmasabb emelői a magy. tud. Akadémia, Kisfaludy-Társaság s az erdeiéi Muzeum-egylot csak azt bizonyiták meg résztvételúkke], üdvözlő soraik leküldésével, hogy múlton épült fel a jelen s lesz nagygyá a jövő. Ápoljuk azért szeretettel és kegyelettel mindazt, mi a múltban nagy, nemes és dicső volt, s ekkor jövendőnk virágzásán munkaiunk. Most pedig hadd hulljon le a lepel, mely eddig szemeink elől elfedte az emléktáblát; s hadd legyen az a szellemi szikra, mely e szerény haj lékből pattant ki, égő es világos szövétnek a minden szépért, jóért, igazért s nemesért hevüini tudó lelkeknek. Az emléktábla. A szép kivitelű márványtábla a ház utczára néző oldalán jobbról van a falba illesztve; rajta aranyos betűkkel e szavak olvashatók: Tános, unitárius püspök, királyi tanácsos. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, s a Kisfaludi-Társaság tagja, költő, s a székely népköltésnek , Vadrózsáik“-ban halhatatlan gyűjtője. Született 1881. június 28., meghalt 1875. márczius 26-án Kolozsvárit. „Itt született, itt pattaut ki a szellemi szikra, Mely a Kriza uevet fénynyel övezi körül; Miut költő gyüjté székelyföld elme virágú, Népdal a nép ajkán, dalban a dalnok is él.“ Üdvözlő iratok. Kovács János a figyelemmel hallgatott és éljenzésekkel kisért megnyitó beszéd után bejelentette a kolozsvári unit. kollégium 50 frtos Kriza- alapitványát s a székely keresztúri középtanoda 20 frtos alapítványát. Felolvasta ezután az üdvözlő átiratokat, a mint következnek : 1) A Magyar Tudományos Akadémiától. Tisztelt bizottság ! A m. tud. akadémia vette önök mdghivásat a f. hó 30-án Nagy-Ajtán tartandó Kriza-ünnepélyre, melyen a boldogulnak szülőháza emléktáblával fog megjelöltetni. Fogadják önök az akadémia köszönetét a kegyeletes tettért, melylyel a jelesebb tagjának emlékét megtisztelik Valóban, Kriza János az akadémiának régi és jelesebb tagjai közé tartozott. Toldy és Vörösmarty ajánlatára választatott meg, midőn a negyvenes évek elején, mint költő már első felléptével is magára vonta a közfigyelmet; majd a midőn „Vadrózsáiét kiadta, egy székely szótár s a szé kely tájszólás sajátságairól irt értekezés kíséretében, az akadémia örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy értekezését a Sámuel jdijjal megtisztelhesse. Az ünnepélyen az akadémia képviseletére és érzelmei tolmácsolására Szabó Károly r. t. kéretett fel. Adja isten, hogy a székely nép, mely ily kegyelettel tiszteli meg költőit és tudósait, ott a keleti határon folyvást őre legyen a haza egysének és a nemzeti műveltség ügyének. Fogadja egyébiránt tiszteletem kifejezését. Budapest, 1882. julius 25-én. Gyulai Pál, Gr. Lonyay Menyhért, h. főtitkár, elnök. 2) A Kisfaludy-Tái sacágtól. Tisztelt Bizottság! A Kisfaludy-társaság örömmel vette a tisztelt bizottság meghívását az e f. hó 30-án Nagy-Ajtán tartandó Kriza-ünnepélyre. Társaságunk kegyelettel őrzi e kitűnő tagja emlékét, a ki, mint költő, egy uj hurt pendített meg a magyar költészetben, a székely nép öremei és fájdalmai húrját; mint iró pedig 1842-ben először emelt szót népköltési maradványainak gyűjtése ügyében, előbb, mint maga a Kisfaludy társaság, bár gazdag gyűjteménye csak a 60-as években láthatott világot,népköltés-etünknek egy egész uj világát fedezve fel, — a székely népballada költészetét. Az ünnepélyen társaságunk képviseletére Szász Béla r. t. kéretetett fel, к t ajánlok önök szívességébe. Fogadják önök általa a Kisfaludy- társaság üdvözletét, hogy Kriza szülőházát emlék- tá dával jelölik meg, s adja Isten, hogy a nemzeti műveltség az a szelleme, mely Krizát lelkesítene, lelkesítse az egész székelységet. Maradtam Budapest, julius 25-én 1882. teljes tisztelettel Gyulai Pál, a Kisfaludy-társaság elnöke. 3) Az Erdélyi Muzeum-Egylett:il. Tekintetes Tanár ur ! A midőn az erdélyrészi unitárius Status kegyeletteljes ünnepélyre gyűl, hogy állandó emlékjellel tüntesse ki azt a szegény hajlékot, a melyben f.-lejhetetlen püspöke Kriza János szüle tett: az Erdélyi Muzeum egylet sem maradhat ki azok sorából, a kik egybe sereglenek, hogy ez alkalommal leróják a kegyeletes megemlékezés adóját a jeles férfiú iránt, a ki mint polgár és mint hazafi; mint egyházfő és mint felkent papja a múzsáknak; mint szellemi előharczosa nemzeti írni vetődésünknek és mint mintaszerű ember a szó szép értelmében egyaránt kedves volt a közel és távol állók előtt, és mint szeretve tisztelt tagja a társadalomnak épen úgy, mint egyházának, nagy érdemeinek tiszteletet parancsoló túlsúlya szere- tetre méltóságával kiegyenlítve felülemelkedett az irigyekedés gőzkörén, fényt és dicsőséget áraszt va mindenre, a mivel érinkezett és mindenre a mi vaiaha kapcsolatba jött nevével és személyével. A muzéum egylet, fájdalom, e perezben nincs abban a helyzetben, hogy a maga képiben egy képviselő küldöttséggel járuljon a nagy emlékű férfi ünnepéhez, a ki neki is alapító tagja volt; ezért legalább e sorokkal kívánta jelét adni őszinte részvétének és kéri а Тек. Igazgató tanár urat, hogy e részvétnyilatkozatát az ünneplő gyülekezet tudomására juttatni szíveskedjék. Az erdélyi muzeum-egylet Igazgató választmánya. Kolozsvárt julius. 21-én 1882. Gr. Eszteilnizy Kálmán, Fluály Henrik, elnök. titkár
