Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-01-19 / 6. szám

22

hogy ő rindig hive volt и. lajstrom szerinti szava- | zásnak, mert azt hiszi, hogy a republika aktt ez az egyetlen módja a kormány tekintélyét s állandóságát biztosíthatni. Lajstrom szerinti szavazás nélkül lehetetlen kompakt többséget alakítani s e nélkül a miniszterválságok egyre halmozódni fognak, s ez az országot a bizonytalanság érzetébe sodorja.

A delegácziók rendkívüli üléséről.

A delegácziók rendkívüli ülésszakra valószínűleg már legközelebb Bécsbe össze fognak hivatni. Erre nézve az „Ellenőr“ a következőket jegyezi meg: Л magyar miniszterelnök már a minapi közös minisztertanácsokon hangsúlyozta, hogy ha a déli Dalmácziában és Herczegovinában szükségessé vált csapatfelállitások folytán jelentékenyebb kiadásokat kellene kilátásba venni, akkor ezen szükségletet a delegáczióktól kell kérni. A közös miniszterek a magyar miniszterelnök ezen kijelentését az első pillanattól fogva helyeslőleg fogadták és e részben nézeteltérés egyáltalán nem mutatkozott. De az akkor a miniszterek előtt levő jelentések (szerint remélni lehetett, hogy korlátoltabb intézkedések is elegendők lesznek a megzavart nyugalom helyreállítására.

így elhatároztatott, hogy azon csapatok, melyeknek nemsokára úgyis ez eddigiek felváltása végett a felbujtogatott területekre kellett volna menni, azonnal oda indíttassanak, de egyéb katonai intézkedések egyelőre már takarékossági szempontból is, és addig, mig többnek kétségtelen szüksége nem mutatkozik, ne történjenek. — Minthogy ezen rendszabály úgy sem volt halasztható, de oly rendkívüli kiadásokkal nem is járt, melyért a miniszterek az alkotmányos felelősséget el nem vállalhatták volna, a delegácziók összehívása egyelőre függőben maradt, de elvben már akkor elhatároztatott, hogy azonnal össze fognak hivatni, ha nagyobb és komolyabb rendszabályok szüksége mégis mutatkoznék.

Ezen eset beállott. Oly jelentések érkeznek nehány nap óta, melyek kétségtelenné teszik, hogy a bujtogatások messze elágazó rendszeres terven alapulnak és hogy nevezetesen kívülről is mesterségesen tápláltatnak. Nem lehet többé azt hinni, hogy csupán egy pár ujoncz-szökevény ellenállásáról volna szó. Ez csak ürügy, mely a délszláv propaganda által veszélyes izgatásokra használtaik fel. Egyes községekből ismert uszitók egyszerre eltűnnek. Pandúrok, csendőrök elszöknek. Mys- ticus hirhordók nyomai mutatkoznak. Az összes jelentések most is hangsúlyozzák a montenegrói és a szerb kormány és hatóságok correct magatartását, és különösen Szerbiában mindent elkö ■ vetnek, hogy a zavargók támaszt és cápot ne nyerjenek. De úgy e fejedelemségekben, valamint Oroszországban is vannak elemek, melyek módot találnak arra, hogy a kormány és a hatóságok el lenőrzése daczára is szítsák a tüzet iratok, ügynökök és pénzküldemények által.

Remélhető és el kell várnunk az illető kormányok működésétől, hogy erélyes rendszabályok által ezen elemek fékezésére meg fogják találni mihamarább az eszközöket. De addig is és mindezzel szemben elutasithatlan a kormánynak azon kötelessége, hogy minden eshetőséggel szemben is teljes biztonságot és megnyugvást nyújtó kato nai rendszabályokkal meggátolja azt, hogy a rend azon területeken súlyosan kompromittáltassék.

Tisza miniszterelnök már hétfőn Bécsbe utazott, hogy részt vegyen az újabb rendszabályok fölöiti tm.ics- о ásban, melynek eredménye a/.után, m n et. 1 tettük a deDyác/iók elé fog terjesztetni.

zi p0i0i2 úrónbe^ed.

A porosz országgyűlést f. hó 13 án trónbe- sz- ddel megnyitottak

A trónbeszéd konstatálja a pénzüg)i helyzet további javulását, fölemlíti a 29 mil.iórd. rugó fe lesleget, mely leginkább a birodalmi adók bevételének többlete szaporítani fogja az ország jövedelmeit is. A kiadások szaporodása daczára. az idei költségvetés kedvezőbb az utóbbi 3 év költségvetéseinél.

A trónbeszéd mérsékelt kölcsönt helyez kilátásba productiv czélokra, továbbá javaslatok előterjesztését a hivatalnokok nyugdijaira vonatkozó- jag. A közvetett birodalmi adók további fejlesztése hihetőleg nem fogja engedni a tisztviselők fizetéseinek felemelését.

A trónbeszéd jelenti továbbá, hogy a kormány törvényjavaslatot fog előterjesztetni, mely a közvetlen adók és a községi illetékek leszállítását, a tandijaknak a néptanodákban eltörlését és a tisztviselők fizetéseinek felemelését czélozza. Majd áttér a vasutak államositására és uj vasutak építésére r, bejelenti, hogy az államvasuti rendszer sikerének biztosítékáról szóló törvényjavaslatok újra a ház elé fognak terjesztetni; azután megelégedését fejezi ki a felett, hogy sikerült több püspökségben a rendezett állapotokat helyreállítani.

Az 1880. ápril. 14-ki törvény újra hatályba lép s több rendbeli fontos pontjaira nézve ki fog egészittetni. A pápával való barátságos viszonyok lehetségessé teszik a diplomácziai összeköttetés helyreállítását. A kormány törvényjavaslatot fog előterjeszteni Hannover kerületi és tartományi osztásáról .

A brassói ipariskolák és a Brassó városi communitás.

Hr: ísso, 1882. január 15.

Tekintetes szerkesztő ur!

Mi, a brassói magyarok, csehül állunk a brassói commumtással, melyben egyetlen választott magyar ember sem juthatott be sem 1878-ban, sem 1881-ben. A szász versaillesisták és aromán szóvivők viszik ott a főszerepet s Ítélnek életre és halálra a 9 ezer brassói magyarok feljövő ipara felett. A mit mondék, ténynyel igazolom.

A nra. vall. ésközokt. minisztérium a múlt évi szeptember havában itt egy előkészítő és két rendes osztályú ipariskolát állíttatott fel és utasította a megyei kir. tanfelügyelőt, hogy ezen iskola segélyezése czéljából keresse meg Brassó város tanácsát és a brassói iparkamarát. A tanfelügyelő megtette a szükséges lépéseket, de Brassó város képviselő testületé közelebbi gyűlésében a tanács indítványára egyhangúlag kimondotta, hogy egy krajczárral sem fogja ezen ált. alsófoku állami iskolát segélyezni. A szóvivő Diamandi Manoli, az ipar kamara elnöko és Duck József kamarai tagok voltak a communitásban ezen ügyben. Összehordotta mind a kettő a minisztert és tanfelügyelőt, a kik schauvenisták, mert a város, és kamara erszényébe akarnak markolni magyar tannyelvű ipariskola fentartása végett. Van — úgy mondák — Brassóban egy internationális(?) ipariskola, minek segélyezzünk egy másikat s éppen magyart ?

Igaz : van Brassóban egy szász ipariskola» melynek évi fenntartása 4200 forintba és öt ö^ tűzi fába kerül s melyhez a város 2000 írttal és 5 öl tűzi fával járul^ évenként. Volt ezen német tannyelvű ipariskolában a múlt 1880 — 81. tanévben 63 tanuló, u. m. 55 szász, 4 magyar és 4 román. —

Amaz iskola igazgatója Hubes János ó-brassói szász pap, betanít 8 szász tanár évi mintegy 3000 írtért. Ez tehát az a hires internationális ipariskola, — mely az állami iskolát feleslegessé tenné.

Ezzel szemben az állami ipariskolába jár a folyó tanévben 164 tanuló, u. m. 126 magyar, 34 német és 4 román; tanít 8 áll. elemi és polg. iskolai tanító hetenként 9 órán; felügyeli a tanfelügyelőn kivül az állami iskola gondnoksága. Kerül az az iskola, melyben ugyanazon tantárgyakat tanítják, mint a szász ipariskolában, egy évben 120—130 írtba. Tandijt nem fizet senki, a tankönyveket és minden egyéb szükségeseket ingyen kapják a tanulók, a német és román fiuk is; mig a szász ipariskolában az évi tandíj 4 frt.

Ezekből megítélheti a székely közönség, hogy milyen nagylelkű pártfogói a hazai s legközelebb a brassói iparnak a brassói iparkamara elnöke Diamandi Manoli, a ki magát Gambettának nevezi. (Lásd a „Kr. Ztng“ idei 6 ik számát), és mi lyen nagylelkű pártfogóink nekünk a brassói tanács és a Brassó városi képviselő testület, mely ma tisztán szász és román centum páterekből van ősz szeállítva. A brassói 9 ezer magyar csak úgy hordozza a város terheit, mint a 8 ezer szász és 9000 román, de azért a magyar iparos ifjak oktatására n ncs a városnak egy krajc/ára, hanem a csíki és hároms/ékmegyei székely fiuk, kiknek nagyrésze még anyanyelvét sem beszéli szabatosan, menjenek a szász ipariskolába németül tanulni. A székely iparos fiuk száma Brassóban hatszáz.

Bizony, bizony mondom, csehül állunk mi brassói magyarok a comunitással és iparkamarával szemben. Húzzák a halál harangot mindkét helyen a város ipara felett s nemzetiségi fanatis- musból megölik az ipar fejlődését.

Д.

LEVELEZ.

Híd vég, 1882. január 13.

— Hangverseny. —

Hid végen 1882. jan. 2 án Király Sándor, be jes Károly, Nagy Imre és Nagy Sándor urak hangversenyt tartottak, melyen díszes közönség jelent meg s hogy megérdemlé a pártolást, melyben a t,

hallgató közönség részesité, kitűnik, ha a hangverseny müsorozatának egyes pontjait röviden elő sorolom.

Mielőtt azonban ezt tenném, nem tehet« m, hogy úgy a magam, mint a közönség nevében köszönetét ne mondjak a rendező bizottságnak azon élvezetes estvéért, melyben részesített.

A hangverseny összevéve a következőkép foly t le. Király Sándor, Fejes Károly, Nagy Imre és Nagy Sándor urak „A magános rózsa“, „Nép- dal-egy veleg“, „Boccacio románcz“ és a „Dalár - induló“ czimü quartetteket hibátlan szabatossággal és teljes sikerrel adták elő, Boér Ilka k. a. 'és Nagy Imre ur duettje a közönség tetszését vivta ki; mig Antalfy Mariska k. a. szavalata méltán a müsorozat igen kiváló pontját képezé, melyben a szavaló k. a. teljes sikerrel, kellő hangváltozat- tal és a tragikum kiváló színezéseivel adta elő br. Eötvös „Vár és kunyhó“ czimü költeményét; Nagy Sándor ur pedig Arany János „Tetemre hívását“ szavalata el, s hogy a különben nehéz szavalati darabot részekre bonczolgatva behatóan, tanulmányozta, bizonyitá előadása, melyben a remek költemény kiváló részei oly megdöbbentő színezéssel s oly fokozott emelkedéssel adattak elő, hogy a h 1- tás kirnaradhatatlan volt. Mindkét szavaló viharos tapsot aratott.

A szavalatok és énekek közt Nagy Imre ur gyönyörködteté fuvola játékával a közönséget s játéka végén minden elfogulatlan bíráló készségesen elismerte, — hogy itt azok egyikével állunk szemben, kiknek homlokát a művészet geniusa érintette ajkával, s ki a hivatottak közé tartozik. А/. általa eljátszott operarészletek szépségei tplastice sajátságos subtilitással domborította ki, s a népdalok bő alkalmat nyújtottak játéka fényoldalainak csillogtatására.

Fejes Károly és Nagy Imre urak duettet is énekeltek ritka szabatossággal.

A müsorozatban Remenyik Kálmán urnák is volt egy tilinkó-játéka s mikor a rendező bizottság kinyilvánította, hogy Remenyik ur betegsége miatt nem jelenhetett meg, azon valóban csak sajnálkozni tudtunk.

A hangverseny a hídvégi könyvtár gyarapítása czéljából adatott s e czélját, bár nem nagyrészben, elérte. Tiszta jövedelme 20 frt. o. é.

Egy jelemolt.

Egy kis körút Hétfaluban.

(Felolvasta Bede Dániel a hos^mfalusi áll felsőnépiskola ön épző

köre által i88j. deesember 26-án tartott dalestélyea.)

Nagyérdemű közönség! Midőn felolvasásom nak ezen czimet választottam, nagyon jól tudtam én azt, hogy darázs fészekbe nyúlok, kivált ha a mint szándékom, a tökéletes igazságot fogom bizonyos tekintetben reprezentálni.

De hiába, ennek meg kellett lenni, mert választásomnak egy kis, rövidke története van, a mit magam igazolására el kell hogy mondjak. - Ugyanis ezelőtt nehány nappal álmomban egy gyö- nyöröséges erdőben sétálva, angyal által lettem megszólítva, ki szivemre kötötte, hogy az említett czimen adandó alkalommal tartsak felolvasást. En ugyan szabadkoztam, hivatkozva korlátolt tehetségemre, de erre laconicus feleletet kaptam „kinek milyen kalapja van, olyannal köszön“.

De hát a félreértésekből származható előítéletek?

Ne tartson attól, mert ha százan lesznek, a kik önt hallgatni fogják, és a száz közül kilencz- venkilencz nem, de egy felfogja jóindulatú törekvését, az az egy ellensúlyozhatja a kilenczvenki • lenczet, de én ismerve a nagyérdemű közönség józanitélő tehetségét, ellenkezőt várok: a kilencz- venkilencztől helyeslő, egytől, de attól is csak kri- tizálási vágyból eredő nézeteltérést.

Elválásunk alkalmával még azt is szivemre kötötte, hogy felolvasásomat kisérje, mint testet az árnvék az, a mi előttem legszebb. Nem kellett sokáig forgatni a szótárt, sőt még fel sem kellett nyitni, hogy azon szót megtaláljam, mert ez mé lyen szivembe van Írva.

Igen ! mert a mióta elértem azt a boldog kort, hogy fel tudom fogni, mit rejt magában e sokat jelentő szó haza, attól fogva, valahányszor e szót valakinek ajkairól elhangzani hallom, mm dig villanyszikraként futja át egész valómat valamely kellemes érzés.

Oh igen! hiszen én úgy képzelem a hazat, mint egy kedves jó anyát, a ki szeretettel öleli keblére minden szülöttjét, és egyaránt árasztja e! javaival, még az arra kevésbbé érdemeseket is. _

Nem méltó-e tehát ö arra, hogy oltárára, ki- ki tehetsége szerint áldozatot hozzon, kézzel, ész szel és erővel?

Nem hiszem, hogy kellemesebb benyomást gyakorló kép táruljon az életből egy figyelmes szemlélő elé, mint az, midőn egy gondos atyát kedvesei körében, családi teendőibe elmerülve, mintegy önfeledten egész odaadással működni látunk de hát mennyire kiegészitődik a kép, akkor, midőn a család főnapi teendőitől szabadulva, kedvesei körében megjelenik, hol a nyilvános téren kapott sebekre a női gyöngéd, és mindent jóra magyarázó szavak enyhítő balzsamként hatnak?

De csalódnak tisztelt hallgatók, ha azt hiszik, hogy a kép már ekkor teljes.