Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-03-19 / 23. szám
23. szám.-Szentgyörgy, 1882. Vasárnap, márczius 19. XII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illeti közlemények küldendők’ Kiadó hiTatnl: ^Bernstein JA.Árk könyvnyomdája hová a hirdetések es előfizetési penzek bé.rmeutesen imézendó’k. д. blrdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Megjelenik ezen lap heten' ként kétszer csütörtökön és vasárnap ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL Helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve Egész évre . , 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr Negyedévre . . i frt 50 kv. Hirdetméuyekdija ; 3 hasábos petit-soréit, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttór sora 15 kr. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászai lap. к Oroszország. MftrkosfalVPj 1882. márczius hó 16. Emlékezhetünk arra, hogy a mostani czár mint korouaörökös oda nyilatkozott, hogy ő nem szereti a németeket ; mi elhihető, ha Oroszország spekuláczióját tekintjük. Kevés kivétellel a német uralkodóknak nejei orosz herczegnők, másfelől az orosz herczegek nejei megint német herczegnők, s ezen családi összeköttetések utján iparkodott Oroszország még I. Nagy Pétertől fogva Németországra befolyást gyakorolni. Az 1866. és 1870. évek után a befolyás megsemmisült s az egyetértő Németország oly magasra emelkedett, a mii} eure I. Nagy Károly halálától fogva még nem emelkedett volt. Hogy ilyen hatalom szomszédsága az orosznak nem lehet valami kellemes — azt hisszük, de azt is hisszük, hogy az orosz czárok nem fognak többé az európai szárazföldim felsőbbséget gyakorolni 30 évig, mint I. Miklós czár gyakorolt volt. Lehet tehát, hogy III. Sándor czár ezért a nagy politikai krachért haragszik a németekre. Igen, de a czárnak haragját igy vagy amúgy Európának tudtára kell adni, s ezt megtette Skobelew ur, mert Pétervárott egy pohárköszöntés alkalmával a délszlávok, az ő testvéreinek (kik a tábornok édesanyját kirabolták és meggyilkolták) fel- szabadulását kivárna. A pohárköszöntést számba se vették volna, ha tudva nem volna az, hogy Sko belew ur nemcsak szárnysegéde, csudabogara és kedvelt beczéje a czárnak, hanem születésére nézve is egy Hajnau. Ez a pohárköszöntés hát any- nyit teszen, hogy a szláv nemzeteken kívül az oroszok más nemzetet nem szívelhetnek. Erre a német császári s az angol királyi kabinetek erélyesen felléptek, mire a tábornok hirtelen Párisba utazott, hol Gambettával többször találkozott is. Biztost nem mondhatunk, de hihető, hogy talán oda törekedett, hogy egy franczia-orosz szövetséget hozzon létre, természetesen Gambetta közbenjárása által, Ezen törekvésére Skobelew urnák a tisztelt köztársaság jelenlegi elnöke, Grévy azt a csattanós megjegyzést tette, hogy Skobelew ur a bolondok házába való. Ha a franczia nemzet jellegét tekintjük, nem hihetjük azt, hogy Eraucziaország Elszász és Lotharingiáért annyira le fogja magát alázni, hogy a czárnak uszályhordozója legyen ; aztán meg a franczia nemzetnek több politikai belátása is van, mintsem hogy egy zsarnoknak kezet nyújtson Európa kárára. — Ha Skobelew urnák ez a törekvése csak valószínű is, akkor az orosz politika egy szemtelen politika Mint tudjuk, 187 0 ben, mielőtt Poroszország Francziaországgal harezba bonyolódott volna, II. Sándor czárral véd- szövetséget, kötött, mert tartott attól, hogy Ausz tria talán oldalt támadhatná s igy két tűz közé jutna. A megkötött szövetség után II. Sándor czár ki is nyilatkoztatta, hogy az ellen, ki Poroszország határát átlépi, fel fog lépni, Tehát most azon nemzettel akar Oroszország szövetkezni, kinek legyőzésére 1870-ben segédkezet nyújtott. Egy ilyen eljáráshoz még a politikai téren is vastag arezbőr szükséges. Különben a tábornok ur Parisban idejét igen kedélyesen töltötte, mert nem csinált egyebet, mint a németeket ócsárolta s egy bekövetkező véres háborúval fenyegetőzőit. Párisból, valószinüleg re infecta, hazatértében a tábornok Pécsen és Varsón utazott keresztül. Az utóbbi városban Panutine tábornokkal egy ezuk- rásznál találkozván, ott a lengyelekre a következő édes pohárköszöntést mondotta : „Uraim ! nem tudom, hogy gondolkozik rólatok a kormány, de én a legjobbat kívánom a lengyeleknek s élénken óhajtóra, hogy a lengyelek velünk egy testté legyenek, mint Szerbia Bulgária ; hiszen mi testvérek vagyunk!“ Hog/ az orosz kormány Lengyelor- Bzágnak az 1705. évben történt harmadik íeldabolása után, hogy gondolkozott és hogy bánt el a lengyelekkel, azt Európa ludja, csak Skobelew ur nem akarja tudni ; mert ha igazat mondana, lehet, hogy Szibériába küldenék botanizálni, ha ha pedig füllentett volna, a lengyelek kinevetik. Mi az egy testté válást, és testvérséget a szerb és bolgár minta szerint illeti, igaz, helyesnek ta’áljuk és kívánjuk is; ezen különös kivánatunkat azonban következőleg kell érteni. Kamitz Fermiez, ki 11 évig Szerbiát és Bulgáriát nemcsak beutazta, hanem tanulmányozta is, tapasztalatait a „Donau, Bulgarien und der Balkan“ czimü munkáját 187 9 ben ki is adta Lipcsében. Ez azt mondja, hogy ámbár a szerbek és bolgárok tőszomszédok, szlávok, egyhitüek, és szinte egy nyelvűek is, még sem állhatják ki egymást ; telelj esed jók hát Skobelew urnák óhajtása a szerb és bolgár minta szerint Különben itt minden szó felesleges, mert a meddig egy lengyel a földön lesz, mem fogja elfelejteni, mely igazságtalanul darabolták fel hazáját; ez pedig nem gerjeszti a testvérséget. Egy más alkalommal Panutine tábornok egy előkelő társaság előtt igy nyilatkozott : „Mi megsemmisítjük azokat a németeket s osztrákokat. Az orosz katona az első Európában (risum teneatis !), ez nem eszik egész héten át semmit (ha nem lop!), mégis vitézül harczol (volt 1849-ben szerencsénk többször meggyőződni az ellenkezőről!) ; ha pedig a német katona éhes, sírva fakad.“ Ezen szavaiból a tábornoknak azt kell következtetnünk, hogy ő egy telivér orosz ; mert az oroszoknak úgy, mint a délszlávoknak egy közös jellegük van, t. i. az, hogy ha bajban nincsenek : kérkednek, lármáznak, de még fenyegetőznek és ijesztgetnek is, ha fél az ember tőlük ; de ha bajba kerekednek : akkor csüszók-mászók. Ha ezt az ítéletet egy orosz tizedes mondotta volna, azt felelnők, hogy egy jó száj- hős ; de ha egy tábornok szól igy, nem mondha tunk egyebet, mint: „proprium laus sortét.“ De lássuk a legújabb eseményeket, hogy mennyiben bizonyítják ezek az orosz sereg vitézségét. 1876- ban fellázította az orosz kormány Bulgáriát Szerbiát, Boszniát és Montenegrót a török ellen, mi a szlávok leverésével végződött ; ez az egész harcz nem történt egyébért, mint hogy a vitéz muszka seregnek az 187 7-ik évre utat törjenek. 187 7-ben harczol kapott okért : kitört az orosz-török háború. Mint tudva van, a román kormány, a hogy az orosz sereg határához közeledett, Írásbeli szerződésre lépett Oroszországgal, melyben kikötötte azt, hogy területének épsége fentartassék és Bu- kurestet ne szállja meg orosz katonaság, miket az orosz kormány Írásban meg is Ígért; később Románia is szövetkezett hűtlenül az oroszszal a török ellen. Szinte három hónapig voltak az oro szók Dunaalföldön, ez alatt készülődtek a Dunán való átmeneteire és minek utánna Damad basának, a szultán hatalmas sógorának a markát jól megnyomták, minden veszteség nélkül átkeltek a Dunán. — A hogy az oroszok bolgár földre léptek, Plevna feltartóztatta az előhaladásban s a plevnai hős, Ozmán pasa árulás következtében kénytelen volt magát megadni. A dunai átkelés után a szer- bek, bolgárok és Montenegró újra fegyvert fogtak a török ellen s oldalban támadták ezt. Ne menjünk tovább, hanem vegyük katonai szempontból a dolgot. Hogy a háború az orosz előnyére dóit el, a Dunán való átmenetei megvásárlásának s a szövetségesektől kitelhető támogatásnak lehet köszönni; tehát a Panutine tábornok ur által használt vitéz szó 1877-ben nem valósult, és még nagy kérdés, hogy az 1877-iki hadjárat hogy ütött volna ki, ha Oroszország vesztegetés és szövetséges nélkül, egyedül harczolt volna. Tehát mindezekből kifolyólag azt sem hihetjük, hogy az orosz az első katona Európában ; hanem hát a czigány is dicséri a maga lovát. Plevna bevétele után, mielőtt II. Sándor czár haza tért volna, búcsú alkalmával köszönetét mondott a fogadtatásért s a segítségért, melyet neki Románia nyújtott s ezzel fővárosába utazott, hol a policzia ex offo egy nagyszerű ováczióval fogadta őt. A harcz bevégzése után, az oroszok elvették Romániától azon 200 nsz. mértf, mely a Pruthon tulfekszik és Romániának legtérmékenyebb részt képezte. Hiába hivatkozott Románia a szerződésre, a czár csak azzal felelt, hogy ő azért volt kénytelen ezt tenni, hogy édes atyjának árnyékát kibékítse. Az e féle kibékitést a közéletben csalásnak és még többnek is nevezik ; itt jogosan elmondhatjuk, hogy : Graeca fides nulla fides ; a végszavunk pedig ez: „Ego verő censeo, poloni- am esse erigendam.“ Lukàcü Máról y. Belföld. Közős miniszteri értekezlet tartatott ó felsége elnöklete alatt, melyen — a „B. C.“ távirati értesítése szerint elhatároztatott, hogy a rendkívüli ülésezésre husvét után néhány nappal Bécsba egybehivassanak. A delegatióknak bemutatandó előterjesztés dolgoztatik ki, s a megszavazandó összeg később állapittatik meg. A képviselőház márczius 14-iki ülésében Hegedűs. Sándor előadó zárbeszéde, Zay Adolf és Szapáry gróf pénzügyminiszter felszólalása után szavazás utján 54 szótöbbséggel — 200 képviselő távollétében — elfogadta a kőolaj-vámról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben. Minden vita nélkül elfogadtatott ezután a Fran cziaországgal kötött ideiglenes kereskedelmi szerződésről szóló törvényjavaslat is. A képviselőház tárgyalásai menetét illetőleg — Az „Eli.“ értesülése szerint — parlamenti körökben az a nézet uralkodik, hogy a pénzügyi bizottságban már tárgyalásra kitűzött kisebb törvényjavaslatokon kívül ezen tárczából valószinüleg csak a fegyveradóra vonatkozó törvényjavaslat fog a húsvéti ünnepek előtt a bizottság és a ház által tárgyaltatni, mig a pénzügyi bíráskodásra, és közadók kezelésére vonatkozó javaslatokkal a bizottság is csak az ünnepek után fog foglalkozni. A közgazdasági tárczához tartozó javaslatok közül a bizottság által már befejezett kisebb javaslatok még szintén tárgyalásra kerülnek, a vámtarifára vonatkozó terjedelmes javaslatot pedig f. hó 20-ika körül kezdi tárgyalni az illető szakbizottság. Egyéb javaslatok közt a bizottságilag már szintén letárgyalt véderő-törvényjavaslat fog legközelebb a házban szőnyegre kerülni. Külföld. A külügyi politika terén az utóbbi időben mutatkozott harczias hangulat, ha nem is erősbö- dött újabban, de a folyton jelentkező készülődési s egyéb hírek szerint még mindig megvan. E hírek között legtöbb ügyeimet érdemel egy varsói távirat, mely azt mondja — orosz lapok közlése alapján — hogy a porosz katonai igazgatás adatokat szerez be arra nézve, mely tisztek bírják az orosz nyelvet és ezek folyton evidencziában fognak mindig tartatni. Hogy Németországban van valami készülőben, azt a berlini táviratokból is ki lehet olvasni. így azt mondja egy állítólag sugalmazott távirat, hogy beavatott körökben igen pesszimisztkus nézeteket táplálnak Oroszország viszonyait illetőleg. Elégtételt a Szkobelyev ügybpn nem is várnak többé. A kabinet — állítólag legfelsőbb óhaj folytán — eddig tartózkodott minden élesebb lépéstől, nehogy a dolgok fejlődését siettesse. Remélik, hogy ez utón sikerül a háború veszélyét elháritni, de a közel jövőben katasztrófa bekövetkezését várják Oroszországban. Szkobelyevről tévén említést, meg kell még egy másik berlini táviratról is emlékeznünk, mely „teljes hitelt érdemlő“ forrásból arról értesít, hogy a német kormánynál nagy idegenkedést szült az a szives fogadtatás, melyben Szkobelyev Pétervá- I rótt részesült, s -hogy e miatt a német kormány
