Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-01-08 / 3. szám
3. szám Sepsi-Szentgyörgy, 1882. Vasárnap, január 8. XII. évfolyam ! Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-fále ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők* Kiadó hivatal : j3EF^NSTEIN yM-ÁRK könyvnyomdája kova a hirdetések e* előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. ' a hirdetmények és nyiltte- ; rek dija előre fizetendő. ,T"1 'П ij -.Vr.V i » . ■».«.. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. A lfMáipeniS2ébí Mutate кшШщ®, Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer: csütörtökön és vasűraap. ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL Helyben házhoz hordva, vagy •vidékre postán küldve Egész évre . , 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — кr. Negyedévre . . i frt 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyllttár sora 15 kr. Előfizetési felhívás „N E M E R E“ tizenkettodik évfolyamának első negyedére. Előfizetési feltételek : •frt — kr frt 50 kr. frt — kr. frt 50 kr. frt 50 kr. frt — kr. Egész évre .... Háromnegyed évre Fél évre...................... N egyed évre . . Egy hóra...................... K ülföldre egész évre ... 8 Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetésüket megújítani, valamint az előfizetési pénz beküldését illető intézkedéseiket idejekorán megtenni, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne tői tűnjek, űiiután fölösleges példányokat nem nyomattathatunk. Az előfizetés legczélszerübben postautalvány mellett eszközölhető. Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadó-hivatalának Bér n- stein Márk könjvnyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők. A „NEMERE“ kiadó-hivatala. Pénzügyi helyzetünk. Budapest, 1882. január 1. II. Az Ausztriával fennálló vám- és kereskedelmi szövetség sorvasztja közgazdasági életünket, s egyik legfőbb oka annak, hogy pénzügyeinket rendbe nem hozhatjuk s hogy folytonos deficzitek- kel kell küzdenünk, — igy vélekednek a mérsékelt ellenzék lapjai is, azé a mérsékelt ellenzéké, mely különben a közjogi alapon állván : elvileg sem azt nem kifogásolhatja, hogy a monarchiának szükségképen nagyhatalmi politikát és szerepet kell vinnie, sem épen ezért a közös hadsereg intézményének sem lehet elvi ellensége. Tehát az Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi szerződésben rejlik a baj, s e miatt a jelenlegi kormányt és az uralkodó pártot terheli a felelősség, mint a melyek ama szerződést létesítették. Azonban két dolgot felejt el az ellenzék e vád hangoztatásakor ; először azt, hogy a monarchia másik államával létesítendő vám- és kereskedelmi szövetség szükségességét — mindkét államnak az önálló vám- és kereskedelmi politikához való jogosultságát elvileg fentartván — az 1867. évi törvények kimondják ; és hogy az Ausztriával való vám- és kereskedelmi szövetség fönnállóit már 10 évig, midőn a jelenlegi kormány alatt az megujktatott. Elfelejti másodszor azt, hogy a jelenlegi kormány alatt kötött szerződés amaz első tiz évinél határozottan több anyagi előnyöket biztosit hazánk számára. És e két tény konstatálása kiveszi az ez irányú támadások fegyverének minden élét. Hiszen azt nem vitatja senki — a kormány és a szabadelvű párt sem — hogy az Ausztriával fönnálló közgazdasági viszonyainkban mindent föl- jelhetnénk, a mi hazánkra nézve jó és előnyös ; sőt a tapasztalás kimutatta azt is, hogy a vám- restitucziók által mi magyarok meg vagyunk károsítva. Bizonyos az is, hogy ugyancsak e szerződés által akadályozva vagyunk abban, hogj’ a közvetett adókat sa|át tetszésünk és előnyünk szerint használhassuk ki az állam jövedelmeinek szaporítására. Mindez és még némely egyéb is, a mi a vám- és kereskedelmi közösség ellen föl szokott hozatni, igaz ; de van a dolognak inás oldala is, a mit jól meg kell fontolni, midőn valaki a fönnálló szerződési viszonyt kárhoztatja, vagy épen föltétlenül az önálló vámterületet sürgeti Mindenek előtt igaz és igaz marad mindenkor, hogy két alkuvó fél közöl egyik sem akar hátrányoztatást szenvedni, sőt mindegyik fél lehetőleg sok előnyt log biztositni igyekezni magának. Bizonyos az is, hogy soha sem fognak hiányozni se egyik, se a másik részről — mint ma sem hiányoznak Ausztriában épen úgy, mint nálunk — olyanok elegen, a kik mindig a maguk hazája érdekeinek csorbításáról fognak panaszkodni. Ez már benne van az emberi természetben és ez a politikában is érvényesíti magát. .Főleg az ellenzékre nézve, itt mint amott, mindenkor könnyen kezelhető eszközöket kínál az eféle szerződés a kormány megtámadásához. Továbbá az ily közgazdasági nagy kérdések fölött pusztán elméletből és előlegesen dönteni nem is lehet. nincs az a bölcs nemzetgazda, aki minden rendszabálynak következményeit előre szabatosan ki tudná szarni ffeni j mert néha a legszebb elméleteken keresztül tapos a gyakorlat. Itt’a tapasztalás a legfőbb irányzó, s az a hibás, ki annak útmutatásait nem használja föl De végre van e kérdésnek a tisztán nemzetgazdaságin kívül erős politikai oldala is, melynek csekély nyomatéket tulajdonitni nagy politikai hiba volna. Ivét au am közt a politikai viszonyok mikent al&ivutasára hatalmas tényezőként folv be a közgazdasági viszonyok barátságos és szerződés- szerű rendezése ; s hogy valaki a nemzetközi kereskedelmi viszonyok rendezésének kérdésében más állammal szemben oly minden tekintet nélküli és önző álláspontra merjen bünteíetleuül helyezkedni, mint Bismarck : ahhoz Németország hatalmi helv- zete és a kanczellár imponáló akarata szükséges. De még az 0 kereskedelmi politikája történetének sem írtak meg a végét. Hazánk és Ausztria politikailag egymásra van és lesz utalva ; s épen ennélfogva egyetértő eljárásra vagyunk és leszünk utalva a közgazdasági viszonyok rendezéseben is. Es a mennyivel szorosabbak a kapcsok, melyek a monarchia két állama J.özt vannak, azon kötelékeknél, melyek a monarchia egyik és másik államát a külfölddel összefűzik: annyival szorosabb, hogy úgy mondjam, bensőbb viszonynak kell helyet foglalni Ausztria és Magyarország közt a közgazdasági össszeköttetések kölcsönös rendezése dolgában is, mert ezt mindkettőnek jól felfogott érdeke diktálja. Ezzel azonban világért sem akarjuk azt mondani, mintha Magyarország méltányos és jogos igényeiből bármit is szabad volna elengednünk. Nincsenek elajándékozni való millióink nekünk, a szegény országnak, a sokkal gazdagabb Ausztria számára. Csupán azt akarjuk kifejezni, hogy a monarchia két állama közt a vám- és kereskedelmi ügyek rendezése nem oly egyszerű dolog, melyen a kormány kárhoztatásával könnyen át lehetne esni ; vagy a melynek ilyen vagy amolyan átalakításához egyéb se kellene a jókívánságon vagy akaraton kívül ; vagy a melyet a puszta tagadás elvére állva lehetne eldönteni. Sőt a kormány és a törvényhozás jóakaratán és szakismeretén kívül is sok tényező van még, a mi beleszól és mindenkor bele is fog szólani az ily természetű szerződés pontozatainak megállapításába. Hogy pedig a vámterületi önállóságnak különben jog szerint bennünket megillető álláspontjára helyezkedjék Magyarország : azt — vezesse bármely pártból alakult kormány az állam ügyeit — kétszer is meg fogja gondolni, míg egyszer megteszi. A kormánynak e kérdésben föladata ez idő szerint abban áll, eleve gondoskodni arról, hogy az újabb szerződés időpontja készületlenül ne találja a nemzetet. Az előkészület teendői pedig két irányban találhatók föl. Először szükséges mindazon adatokat megszerezni, melyek a monarchia két állama közt és a külfölddel való kereskedelmi forgalom mérvéről s azon ezerféle szálakról, melyekből — úgyszólván — a kereskedelmi szerződések szövete fonódik, tiszta és átlátszó számadást alkotnak és hű képet állitnak elő. E föladatát teljesíti a magyar kormány ; s az áruforgalmi statisztika, mely ellen o!y nagy volt a felindulás Bécs kereskedő köreiben, becses adatokat szolgáltat már is kezünkhöz. Másodszor szükséges, hogy a kormány minden hatalmában álló segédeszközökkel ápolja a hazai ipar emelkedését, s általában az ország közgazdasági izmosodását ; mert minden kereskedelmi szerződésnek természetében van, hogy a nagyobb előnyök végre is az erősebb és fejlettebb fél javára esnek. Nem mondhatja senki, hogy a jelenlegi kormány e tekintetben is meg ne felelne föladatának; s a törvényhozás is segíti az e téren a társadalom részéről is erőteljesen megindult mozgalmat. De hogy a legjobb akarat mellett is . még sok kívánni való marad fönn egy ipari tekintetben annyira hátramaradt országbau? a milyen hazánk : az bizonyos ; és ez állapoton a legnagyobb igyekezet sem segíthet rögtönösen és egyszerre ; mert ehhez évtizedek munkája és annyi előfeltétel megteremtése kívántatik, a melyeket csak az egymásra ható és együtt működő sokféle társadalmi, közgazdasági és népesedési viszonyok javulása hozhat majd létre. Végre a szélső baloldal általában a közösügyi kiegyezést állítja minden baj és igy pénzügyi vergődéseink alapokának is. E fölfogással vitába ereszkedni és az Ausztriához való áilamjogi viszony védelmének érdekében szót emelni nagyon elcsépelt tárgy volna. De van e fölfogásnak egy pontja, mely mindenesetre figyelmet érdemel, s ez abban áll, hogy a nagyhatalmi szerep, melyet a monarchia visz, és az ennek támogatására szükséges közös hadsereg oly molochbálvány, melynek föntartási költségei nem állanak arányban állami jövedelmeinkkel, s az állami fmancziális állapot összeroskadásának veszélye nélkül sokáig nem viselhetők. Engedje meg t. szerkesztő ur, hogy e tárgyról még egy külön czikkben mondjam el nézeteimet. —У —и. Belföld. A képviselőhöz pénzügyi bizottságának fiumei útjáról következőket táviratozzák : A bizottság tagjai Zágrábról január 3-án indultak el és az utón érdekkel nézték az emelkedő vasútvonalat, mely a vasúti technika egyik remekének nevezhető. A vonal mindenütt kitünően gondoztatik, melynek részleteire nézve Tolnay Lajos főigazgató felvilágosítással szolgált s az egész vasutat részletesen ismertette. Delnice állomáson Meixner alispán üdvözölte a társaságot és Fuzineig kisérte. Fiúméba 4 órakor érkezett meg a külön vonat, mely a társaságot hozta. Az indóházban megjelentek Szapá- ry Géza gr. kormányzó, Ciotta polgármester, a városi hatóság tagjai, Németh Imre és Valencsics miniszteri tanácsosok és Catinelli, az Adria társaság vezérigazgatója. A rövid üdvözlés után a társaság gyalog tette meg az utat az „Európa“^vendégfogadóig, hol szállást béreltek. Este 6 órakor nagy ebéd volt Szapáry gróf kormányzónál, melyen a társaság minden tagja részt vett. F. hó 4-én ugyancsak a kormányzónál a társaság tiszteletére nagy diszestély volt. Mielőtt a társaság megérkezett, az Adria gőzhajózási társulat ült ünnepet. Ugyanis délután vonatott fel az első gőzösre, mely a kormányzó tiszteletére „Szapáry“ nevet nyerte, a magyar nemzeti lobogó az angol helyére, mely a középárboczra huzatott fel. A mint Szapa- ry gróf kormányzó a tengerpartra érkezett, kit a társaság tisztviselői élén Batinelli vezérigazgató fogadott, a gőzös által háromszotosan üdvözölte- tett. Az ünnepet, igen szép közönség nézte s a magyar lobogót felvonatása perezében élénken megéljenezte. Az ebéd végeztével a kormányzó vendégeit a rakodóba vezette el, hol a Liverpolba és onnan Braziliába induló „Adria“ gőzöse számára 200 ki; logrammos tonnákba sajtolják a lisztet. A rakodót és a hajót a tengerészeti hatóság villanynyal világiitatta meg. Jan. 4-én a bizottság tagjai Szapáry gr. kormányzó, Német min. tanácsos és Tolnay főigazgató vezetése alatt megtekintették a Mária Terézia védfalat, mely a kikötőt védi és a bol a francziák számára dongákat raknak a vitorlás hajókra. A raktárak megszemlélése után a kikötői munkálatokat tekintették meg, a hol úszó daré segélyével ötszáz mázsás köveket raknak az épülő
