Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-02-26 / 17. szám
— 66 — A délszláv felkelés. Krivoscsiában nem változott a helyzet. A lázadók folyton háborgatják katonáinkat, a kik éjjel nappal erősitik állásukat és igazitják azon utakat, a melyek a magaslatokat a parttal összekötik. A szép idő hirtelen megváltozott és vihar dühöng a Bocheban, valamint egész Dalmácziában. A krivoscziaiak, a bratloi felkelők és Vuka- lovics, úgyszintén Kovacsevics bandája segítségével, éjjeli támadást terveznek. Erre a czélra ahhoz a cselhez folyamodnak, hogy tábori tüzeket gyújtanak és ezekkel, valamint nagy orditozással másfelé akarják terelni csapatjaink figyelmét, azután pedig ellenkező oldalról járhatlan utakon leereszkedvén, handzsárral rontani csapatainkra. Ezt a cselt majdnem minden éjjel ismétlik, de parancsnokaink nagyon óvatosak ; az őrök parancsot kaptak, hogy lődözzenek a tábori tüzek felé, de azért minden irányban őriztetnek a positiók. A krivos- csiaiak nehány nappal ezelőtt valamelyik éjjel a tábori tüzektől ellenkező irányból támadást kísérlettek, de két vadász századba ütköztek és megverettek. Ez alkalommal öt lázadó elesett és több megsebesült, E kísérletek eddig harmincz krivos- csiai életébe kerültek : katonáink közül három elesett, három súlyos sebet kapót és három őr szét- daraboltatott. Mostárból távirják, hogy Metohiát, melynek lakossága nemrég hódoló küldöttséget menesztet- Jovánovics altábornagyhoz, — a péntekről szombatra forduló éjen egy felkelő csapat, más verzió szerint montenegrói rablóbanda támadta meg s mind a négy sarkán felgyújtotta. A megrémült lakosok félmeztelenül menekültek az utczára, hol a mintegy 50 főnyi rablóbanda nagy mészárlást vitt véghez köztük. Egy kis csapat a rablókat megtámadta s kemény, véres tusa után a városból kiűzte. Azok iildöztetve — tizenegy halott hátrahagyásával — a montenegrói határ felé menekültek. A halottak közül nyolczan montenegrói katonasipkát viseltek aranyhímzésű „Nicola Privi“ jegygyei. A tűzvészt még jokor sikerült elnyomni. A lakosok 30 halottat gyászolnak, köztük 10 nőt és 6 gyermeket. Azonfelül az ott állomásozó csendőrök közül elesett 3, megsebesült kettő. A lakosság* polgárőrséget fog alakítani, s az engedélyt erre már kikérte Mostarból. Dr. Csiky Kálmán a kitelepítésekről Csiky Kálmán ismét egy fontos társadalmi, illetőleg nemzetgazdászati kérdéshez szólt az országház febr. 21-ki ülésében. Az államjavak eladása cziménél felszólalt az uj telepítések létesítésének kérdésénél s erős érvekkel támogatta álláspontját. Beszéde nagyobb terjedelme miatt nagyon is igénybe venné lapunk sziik hasábjait; meg kell tehát elégednünk, ha a ház osztatlan ügyeimében részesült szép beszédnek azon részét vesszük át, mely tisztán a székely kivándorlások megszüntetésére — illetőleg kitelepítésére vonatkozik. E kérdésről Csiky Kálmán igy szól: „A kivándorlások kérdésére is akarom ugyanezen tárgynál a t. ház figyelmét irányozni. Én azt tartom, hogy az állam a telepítések által a kivándorlásoknak is legalább jó részben elejét vehetné, vagy más irányt adhatna annak, ha csatornául használná fel a telepítést, melyen keresztül az ország szegényebb vidékeiről a jobb termő vidékre vezetné le a nép fölöslegét. Ez által megakadályozhatnák egyes népelemek elpárolgását. így nevezetesen főleg két nép-elem van olyan, mely a kivándorlásra a viszonyok kényszerűségénél fogva hajlandósággal bír: nevezetesen a felsövidéki tót- ság, és a székelység. A felsővidéki tótság általában véve nagy előszeretettel, mondhatni hajlammal viseltetik az alföldi Kanaán iránt. Már a múlt kor bölcsei és költői iránt. Ne tessék hinni nekik! Az ő tudományuk is, és az egész modern tudomány a classicismus növendéke; e nélkül mindent elől kellett volna kezdeni, s nem tudom, kezdették volna-e ismét oly széles alapon és oly arányosan.“ Ekként nyilatkozik idéztem koszorús költőnk és egyike honi tudós férfiainknak, kik — mint ő is - a classico-phiiosophusok emlőin nőttek fel oly korban, midőn nem volt a világban oly elpu- hult, hasznot kereső an)*agias és az emberek s kivált a „fiatal óriások“ nem voltak „világi bölcses- séggel“ annyira eltelve, mint manapság ! Ha egyébért nem, tisztán csak önálló magyar tudományosságunk felvirágoztatása érdekében is szükséges a classical ó-kor minél mélyebb tanulmányozása és minél szélesebb alapú tanítása. — Mert önálló, a tudományt tovább fejlesztő tudós mai nap csakis az lehet, ki nemcsak ismeri az egyes tudományágak mai álláspontját, hanem, a ki tisztában van az egyes fogalmak és tudománykörök minden phasisainak keletkezésével és a jelen álláspontra kifejlődésével; vagy más szóval: ki a tudományos vizsgálódás lajtorjájának legalsó fokától saját lábán haladva eljut a felső fokig, a hová még ő is igyekszik 1—2 fokot toldani. Ezt műveletet pedig a classicus ó-kor népeinek s igy a legtökéietesebb nyelvszerkezettel birt latinnak művelődésén kell kezdeni, a hol — mint fennebb is megjegyeztem •— az összes későbbi nyugati ciszázadban igen számos telepítések történtek az alföldre nyaranta, valahányszor csak a felvidéki tót mezei munka végzése végett, lejött az alföldre, mindég marad ott belölők elég. És bizonyára a magyar államnak egyáltalában nincs oka, hogy megakadályozza a felvidéki tótoknak az alföldre való átültetését: hazafias, a magyarsághoz alkalmazkodó nép, a mely igen könnyen el is magya- rosodik; s az alföldre települt nagy tót községek már most igen közel állanak az elmagyarcsodás- hoz. Azt hiszem, hogy ezen népből ezentúl is számos telepítést lehetne eszközölni az állambirtokra. Ugyanilyen népelem a székely is. Sokan kétségbe vonják azt, hogy van e székely kivándorlás. A székely mivelődési és közgazdasági egyesület, melynek évek óta magam is tagja vagyok, nagyon sokat vitatta e kérdést a nélkül, hogy megállapodásra tudott volna jutni. Némelyek azt mondják, hogy van kivándorlás és ezt statistikai adatokkal támogatják, mások ismét azt mondják, hogy valódi kivándorlásról nem lehet szó, s az egész csak oda reducálható, hogy nyaranta mnnkakere- sés végett a székelyek közül sokan kjmennek Románia síkjaira, de onnat őszszel ismét visszajönnek pénzzel. A brassói kereskedelemnek és iparkamarának egy emlékirata is, melyet alkalmam volt olvasni, puszta munkásmozgalom jelentőségére reducálja a székelykivándorlást. Azonban akármelyik nézet legyen a helyes, annyi bizonyos, hogy ha csak munkás mozgalomról van is itt szó, azon sok ezrek közül, a kik a romániai sikra munkakeresés végett kimennek, elég van, a ki ott is marad. Az efféle munkás- mozgalom hasonló a folyó áradásához: a folyó sem azért árad ki, hogy uj medret csináljon magának, hanem a viz nagy része ismét visszatér saját medrébe, de ezért marad belőle vissza elég tócsa, a mi később a nap melegsége folytán elpárolog és marad7 termékenyítő iszap. Mi pedig sokkal kevesebben vagyunk, minthogy egy szomszéd ország termékenyítésére szolgáltassunk anyagot egy napelemből, a mely a legmunkásabb, legvitézebb népelerneink egyike. Azt mondják, hogy a székely természeti hajlamainál és szokásainál fogva nem alkalmas arra, hogy a sík földön megtelepithető legyen. En azt oly phrasisnak tartom, melynek semmi egyéb nem ad jogosultságot, mint csupán az, hogy sokszor el volt mondva. Hiszen Románia is sík föld és mégis megtelepednek ott; bizonyosan megtelepednének a magyar földön is, csak nagyobb tömegekben vitetnének oda és kapnának elég földet, a melyen megélhessenek. A székely lakosságnak legnagyobb baja egyáltalában a bír tokok végtelen elaprózásában rejlik, a mi pedig évről-évre tovább megy és nemsokára oda fog jutni, hogy a megélhetés a nép egy részére nézve teljes lehetetlen lesz. Ennek megakadályozására én nemcsak a birodalom rendezést óhajtanám, hanem a czélszerü telepítést is oly eszköznek tar tóm, mely által a bajon jó részben lehetne segi teni és az arra való törekvést fontos nemzeti 6з politikai érdekűnek tartom. Fűtsa József háziipar-egyesületi elnök beszéde. Tisztelt közgyűlés! Hat éve alakult ezen társulat, czélul tűzve egyesek filléreivel a háziipart és ipari oktatást a székely földön terjeszteni. Azon remény táplálta az alapítókat, hogy a közös érdekek, közös czél az egész Székelyföldet egy hatalmas szövetkezetbe vonja, mely szövetkezet ezen a keleti határszélen ipara felvirágzását eredményezheti. Annyi buzdító felhívás sikertelen maradt, az egyesület határozottan csak Háromszékmegye területén bir vilisatio forrása buzog fel! Ha betemetjük ezen élöforrást, honnan szívja hazai tudományosságunk éltető elemeit? A német cultura után tanuljunk továbbra is; a „kulturvolk“ legyen ideális nemzetünk! Hiszen épen a volt eddig is főbajunk, hogy a német bultura közvetítésével s igy másod vagy vagy harmad fogyasztás után szívhattunk egy kis élenyt a classicusok levegőjéből, mely ily formán, hogy nem mindig volt ment a tisztátalan elemektől — magától érthető! Ezzel azonban nem akartam azon szélső térre ragadtatni magamat, hol a német nyelvnek tanulását, tanítását jogosulatlannak, nagy czélellenesnek, szóval impraktikusnak tartanám ; nem: csak azt akartam kifejezni, hogy szellemi téren ne legyünk a németnek alattvalói; ne legyünk sarjadéka egy mellékágnak — ne legyünk plane levelei egy mellékágnak! Vagy talán épen ezért törültetett ki gymnasiumaink szervezetéből a bölcsészet tanítása s ezzel együtt a olassicismus betetőztetése is! Szabadjon nemzetünk és tudományunk újraéledésével az ellenkezőt hinnem ! Szabadjon a philosophico-classicai tanítás-tanulás mezején ezutáni működésűnkben és a nagyközönség idevo natkozó ítéletében Pál apostollal elmondanom : „A régiek elmúltak, ime, mindenek megujnltak. (II. Kor. 5. 17). tagokkal. Nagy czélok előmozdítására csekély erőkkel bár kezdette ‘meg az egyesület működését : faragászati iskolát állitván Kézdi-Vásárhelyit az egyesület költségére felvett tanulókkal, és a lentermelés előmozdítása érdekében lenmagot és lentörő készüléket hozatván és a termelőknek Ígéretet tévén, hogy nyersterményeik beváltatnak — j azon czélból, í.ogy az egyesület ezen bevásárolt lenterméuyeket egy berendezett fonódában megfő- natván, hozza a fonalat a szövészettel foglalkozó lakosság közt forgalomba. Teljes igyekezettel volt fz.egyesület, hogy a fonóda aláírások utján létrejöjjön, de miután egy ily vállalathoz közel 80,000 frt tőke lenne szükséges, az aláírás meghiúsult ; hajlandó vagyok hinni, hogy ez azért is történt, mivel a késmárki mór fennállott lenfonóda sem tudván termékeit e haza határain belől értékesíteni, — a vállalkozó világ egy második lenfonóda felállítását czóltalannak találta. A lenfonóda létre nem jövésével a lentermelés már többé nem volt ipari czélnak tekinthető, az egyesület választmánya teljes igyekezetét arra fordította, hogy a vagyoni helyzetét nagyon is igénybe vevő befektetéseit értékesítse. A lentermelésről lévén szó, a gazdaközönségnek szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a háromszéki len és pedig az azon vastagságú szárban, mely eddig is házi czólokra termesztetek, kitűnő minőségű és az 1881-ben Késmárkon tartott kiállításon kitüntetve lett főként könnyen fehéríthető tulaj donságánál fogva. Igen kívánatos volna azért, ha a gazdaközönség a lentermelést folytatván, a biztos vevőnek megnyerhető késmárki fonódának szállítaná és azt annál inkább tehetné, mert a n. méltgu földmivelési miniszter ur által Földvártól Késmárkig minden vasúton szállítási engedmény van körülbelől 5O°/0 kinyerve. A kézdi-vásárhelyi müfaragászati iskolába három évre felvett növendékek bevégezvén a tanulásukra szabott időt, — a müfaragászati iskola szerves összeköttetésbe hozatott a felsőbb népiskolával, felszerelvónyei annak átadattak és az egyesület jövőre magának czélul csak azt tűzte ki, hogy ottan nagy tehetséget mutató ifjúit erejéhez képest továbbképzésben gyámolitsa. Kötelessége volt az egyesületnek a felvett ifjakat a kitűzött időig képeztetni, de igenis czélszerü volt a három év lejártával azon alakban a müfaragászati iskolával felhagyni, mert az állam ép megyénk határán fentart nagy berendezéssel egy ilyen intézetet és bizonyára a mi anyagi viszonyainkhoz képest képtelenek vagyunk avval versenyezni. Kézdi Vásárhelyen igenis kell müfaragászat, de müasztalos- sággal összekötve, és hogy ottan a felsőbb népiskola müasztalossággal fog összeköttetni : az csak idő kérdése; mert a nagyméltóságu vallás és köz- oktatásügyi miniszter ur ennek berendezésére hajlandó. Tisztelt közgyűlés! Házi ipart nagy áldozatokkal, azt hiszem, bárhol is lehet teremteni és annak bármnlyik ágát; hanem kevés erővel csakis ottan, hol azt a nép vagy már űzte vagy űzi és abban az ágában, melyre féjlődve van hajlama. Századok óta hires a székely 11Ő szőttemé- uyeiről, hires azon képességéről, hogy úgy maga, férje és gyermekei ruházatát elkészíteni tudja. Év- tizeeek óta a székely aszony tűzhelye nem a házi ipar műhelye többé; a szövészetet egyesek űzik és a ruhakészités is egyes varrónők keresetévé vált. Oka ennek bizonyára abban keresendő, hogy itten a szövészet nem haladt előbbre, ugyanazon eszközökkel szőnek, milyeneket egy századdal zelött használlak és igy a szövetek nem verseny- képesek az előállítási költségek nagysága miatt. A háziipart és ipari szakoktatást terjeszt3 székely egyesület azért üdvösebb tért működésére egyelőre ki nem tűzhetett, mint a szövészetnek előhaladott mérvben és a női ipar házi szükségleteinek oktatását. Hogy egy szövészeti iskola beren- deztessék, arra nagy anyagi befektetés kellett; elérte azonban ezt csekély jövedelmi forrása mellett az egyesület az e czélra rendelkezése alatt levő Zimmermann-féle ajándékkal, S.-Szentgyörgy város azon hazafias tettével, hogy ingyen helyiséget adott. (Folytatása következik.) Az ilyefalvi Jókai-ünnepély. Ilyefalva, 1882. február 21. Az ilyefalvi „Ifjúsági önképzőkör“ a lapokban már előre közzétett diszgyülést, melyet Jókai Mór koszorús költőnk tiszteletére határozott rendezni, február 19-én — mint az országosan ünnepelt Írónak 58-ik születésnapján tartotta meg. Midőn ezen diszgyülés tartása által önképző körünk ifjúsága egy érettségi bizonyítványt szerzett magának, bebizonyítva, hogy a nemesebb dolgok iránt fogékony kebellel bir, — úgy másfelől községünk nagyszámú lakossága, valamint a vidékiek is eleven tanúságát adták meleg érdeklődé- söknel^ mit bizonyít a mintegy 250—300 ra menő hallgatóság, mely a község nagytermét betöltötte. $ Elnöki megnyitó. Az ünnepélyt esti 7 órakor László Lukács önképzököri elnök nyitotta meg a következő rövid beszéddel :
