Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-02-23 / 16. szám
16. szám. Sepsi-Szentgyörgy 1882. Csütörtök, február 23. XII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön CsikLutcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők* Kiadó hivatal: |3 EINSTEIN JAArR könyvnyomdája hová a hirdetések es előfizetési pénzek bérmentesen intézeudők. д Hirdetmények és nyíltt.e- r8k dija előre fizetendő. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászat! lap. Megjelenik ezen 'aP hetenként kétazer csütörtökön és vaa£ruap ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL Helyben házhoz, hordva vagy vidékre postán küldve Egész évre . , 6 frt — kr. Fel évre ... 3 frt — kr Negyedévre . . 1 frt 50 kr. Hirűetményekdija : 3 hasábos petit-sorért, 'agy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. A képviselőhöz egyik érdekes ülése. Budapest, 1882. február 16.*) и—. Az országgyűlés nagyon sok időt elpazarol a költségvetés tárgyalásával ; hanem azon idő, melyet, a közoktatásügyi költségvetésnél az ellenzék indítványai elfoglaltak, nem vehető elfecsérelnek, mert ez indítványok alkalmat adtak Trefoil, közoktatásügyi miniszternek egy oly beszéd elmondására, mely elvi tartalmasságával jelentékenyen felülemelkedik a közönséges országgyűlési nyilatkozatok felett s bebizonyítja, hogy Magyarország kultiis- és közoktatásügyei oly férfin kezében vannak, a ki szakmája felett teljesen uralkodik s kinek vallás- és közoktatásügyi nézetei, elvei a leg üdvösebben képesek hatni a haza és magyarság erkölcsi és szellemi tőkéinek gyarapítására. E beszéd nemcsak a kormány s pártja szempontjából bir érdekkel, melyeknek végre az sem lehet közönyös, hogy egyik fontos miniszteri tár- cza birtokosa diadalmasan állja ki az ellenzék ostromát s az elvelr eszmék harczában ki tudja mutatni fensőségát s magasabb értékét ellenfelei fölött. Trefort beszédét még az ellenzék elfogulatlan része is, mely előtt a személyes és pártérdekek fö'ött még a haza általános érdekei elsőséggel bírnak, megtapsolja. így az „Egyetértés“ első czikke nem vonakodik a következő véleményt mondani : „Trefortnak jó napja volt, élénken, tűzzel, humorral és kiváló ügyességgel beszélt. Nemcsak alakilag de külső hatás tekintetében is sikerült beszéde. Beszédében sok igazság van s állításainak bizonyítékai között sok a teljes s a jól meggondolt bizonyíték.“ A vitában nem tért ki a kérdések elől, hanem azokra megfelelni törekedett s feleletével kétségtelenül bizonyította azt, hogy tározójának kérdéseivel behatóan foglalkozik s azon kérdéseket az európai törvényhozás magaslatáról is*) Tárgyhalmaz miatt késett. Szerk. meri s beszéde azonkívül azt. a benyomást kellé a hallgatóban, hogy beszéde politika;j á n a k, s politik á j a m e g g y ő z ő d é s é и e к к i f о 1 y á s a ! “ Ez osztatlan dicséret és elismerés főiapjától azon ellenzéknek, melynek főelve a Tisza-kormány egy tagját s egy tényét sem ismeri el szükségesnek, hasznosnak — bizonyítja, hogy Trefort meggyőző igazságokat beszélt, molyele az ellene indított támadást teljesen paralysálták s alaptalannak bizonyították. Beszédében első sorban reflektált Irányinak a teljes vallásszabadságot megalapító törvény hozatalát sürgető indítványára. Erre azt, mondta Trefort, bogy Magyarországon teljes vallási és lelkiismereti szabadság van, e részben országunk Európa bármely államával fényesen kiállja a versenyt. Azonban Irányi valami egészen mást akar: az egyházi vagy vallásos testületek alakításának teljes szabadságát. Trefort ezt nem találja a magyar államiság és nemzeti érdekek szempontjából czélszerünek egy általános törvénynyel megadni. Ha - mint mondja — az országban alakul felekezet, melynek dogmái az állam czéljával összeütközésbe nem jőnek, azt mi sem ellenezzük ; de ha alakulni akar egy hitfelekezet, mely dogmái közé pl. azt iktatja, hogy adót nem fizet, vagy pedig mnrmonismust akar űzni : azt nem fogjuk fölvenni a szabad vallások sorába. S azonfelül meggyőződése, hogy az általános vallásszabadságot decretáló törvény a létező egyházakat megbomlasztaná, az pedig a magyar államiság és cultura szempontjából megelőzendő. Nagyon fontos és mély bölcsességei azon társadalmi és politikai alapelv, melyet Trefort ez alkalommal következőleg formulázott. Az általános vallásszabadságot megalapító törvény, a kor mostani áramlata is a kedélyek hangulata mellett — kétségtelenül a fe 1 ek ez et n é 1 к ül i s éghez vezetne, ez pedig a mostani társadalomnak egyik legnagyobb mételye, mert az minden positiv vallásnak megsemmisítésére vezet ; „a hol pedig a positiv vallás megszűnik, ott megszűnik a positiv jog is.“ Plbbői önkényt foly a tétel, hogy a positiv vallás és egyház a társadalom fő összetartó eleme; — ilyennek a politika egymaga nem tekinthető. Nagyon büszkék vagyunk, hogy ilyen arany- igazságokat ily bátran kimondva hallhatunk az ország vallás- és közoktatásügyi miniszterének ajkairól ; kétszerié nagyobb értékük van azoknak most a nagy liberális eszmeáramlat ellenében, mely majdnem valamennyi lap hasábjairól igyekszik a magyar népet a vallás, egyház s ezek intézményeinek szükségtelenségéről meggyőzni, s kétszerié nagyobb bátorság szükséges most ez elvek kimondásához, melyek lényegileg az állam keresztyén alapjainak megőrzésére s megerősítésére irányulnak s melyek hangoztatása bismarcki utánzásnak kiáltathatik ki az ügy gúnyolódó ellenségei által. Behatóan szólt a polgári házasságról is, melynek kötelezővé tétele iránt Lükő Géza határozati javaslatot adott be. Kimutatta, hogy a magyar állam határai közt az élet még nem termet te meg egv ily intézkedés szükségességét s rá irányozta a figyelmet a kormány azon törvényjavaslatára, mely a keresztyének és zsidók közötti házasság lehetőve tételére czélozván, az élet követelményeinek, a gyakorlati igényeknek megfelel. A kötelező polgári házasság kimondása az egyház és vallás eszméjének károsítására szolgálna, ezt pedig a társadalom moralitása és összetartása érdekében is kerülnünk kell. Üdvözöljük az ország vallás- és közoktatási miniszterét e szép s tartalomdus beszédéért. Elvei az ország s nemzet jövőjének biztosítékai ; a vallás az erkölcs leggazdagabb forrása, s e forrás megzavarását megakadályozzák amaz elvek, melyek legszélesb körű megvalósítását tehát a liberális áramlat ellenében melegen óhajtanunk s előmozdítanunk kell. A „Nemere“ tározója. Mutatvány B en ke István tanvezető tanárnak f. hó 14-én elmondott ó-classica-litteraturai székfoglaló szakértekezéséhől.*) II, A felmutatott előzmények természetes következménye volt az, hogy azon közvetlen viszonynál fogva, melyben a római birodalom és a belőle alakult nyugoteurópai államok állottak; továbbá azon nagy egyházi befolyás.iái fogva, mely ezen államokra a keresztyén Rómából kihatott, mindenütt inkább a latinra, mint a görögre fektették a fősulyt a classicus irodalom és tudomány müveié sénél s annak a gyakorlati életre való alkalmazásánál még akkor is, midőn az említett viszony és befolyás a római birodalom megszűntével el enyészett ; tehát az ó és középkorban éppen úgy, mint a tudományok újraéledésének és fejlesztésének korszaka óta le egészen napjainkig-. _ Ig^u, a z ö?‘szes пУи/?°Е művelődés fájának gyökérszálaí a görög eszményiséget megvalósítóit latin nép classicus földjében található; a latin classisus műveltség emlőin nőnek fel és alakulnak át többé- kevésbé egész napjainkig Nyűgöt Európa népei, úgy a meglatinositott olaszok, spanyolok és fran- cziák, mint a germán törzshöz tartozó németek hollandok és angolok. A latin-görög classicus mű veltség az az erkölcsi állapot, mely irodalmat, bölcsészetet, társadalmat és művészetet hoz ") E mutatvány az értekezés 2-ik ágából, onnan van véve, ■ « 'cfoly-e a íatm classicus irodalom a miiveit népek mai •yrx érni - etére, s ennélfogva minő szerepe van a latin i odalom tanításának a gymnasium ban* -- miután az értekezés első á?r ki- leitette, »ogy . „minő tény zl'ih közrehatásával, kik fejlesztették a iónjai irodámat a el -ssicitut eddig sehol utói rém ért mértékéig* levt-n a szék foglaló-beszéd függeléke tanár sz «’--hivatása és (tladata általában,“ létre a népvándorlás után lassanként alakult ke resztyén államokban mindenütt, míg a költészet Angliában a XVI ik, a festészet Hollandiában és Flandriában a XVII-ik, a zene és bölcsészet Németországban a XVIII. században a fejlődés eszményi fokát érik el, s mig a mai modern Franczia- ország és Anglia a nagy irodalmi emlékek teljes sorozatával, művészeti tényezőikkel, kifejlett társadalmi életükkel, politikai institutioikkal élőnkbe varázsolják a régi classicus világ két mintaállamát azok minden erényével és dicsőségével. S én bát ran ki merem mondani, hogy a mai újkori két classicus nemzet, a franczia és angol, azért tud igazán gondolkozni, azért tud igazán írni, mert mindkettőnek nevelő dajkája a régi classicus szellem volt s az még mai nap is! E classicus szellem hozta létre mindkét nemzet keblében a nemes eszmék szolgálatában állt forradalmi tanokat s az egyes századok költői, tudományos, bölcsészeti gondolkozását. E classical szellem jelenlétét ismerjük fel a francziáknál Diderot, D’Alembert, Montesquieu, Voltaire, Rousseau, Dumas és Hugó Viktornál épen úgy, mint az angoloknál a classicus szellemet meghonosító első úttörőktől: Beda Venerabilis, Alkuin, Erigina János és a „De consolatione“ (Boetiustól) ez. müvet lefordító Nagy Alfréden kezdve Surrey-n, Sidney-n, Spencer-en, Burton on és Baco n át a művészi magaslat tetőpontjához jutott Shakespeare-nél s ő utána Locke, Coleridge, Maculay és Stuart Műinél, továbbá Milton, Longfellow, Burns Robert, Moore Tamásnál, Dickens-nél és a többinél. — Említettem annak helyén, hogy a francziáknál legelső helyen álló drámaíró, Molière, a római Piautushoz megy el, s tőle tanulja meg, miként kell a „Fösvény“ ez. jellemvigjátékot megírni ; Plautus után Terentius lesz úgy a franczia, mint az angol drámaírók mintaképe, Hugo Viktornak Lucretius mutatja meg a Dolgok Természetéről való müvével, hogyan kell a Tenger Munkásait a nagyvilággal megismertetni. Shakespeare-ről, az újkori szel- lemóriásról, egyik tudós irólársa, Ben Johnson azt mondja, hogy Shakespeare classicus műveltségének alapja latinból és egy kevés görögből állott : honnan is Írhatta volna meg, minden lángtehetsége mellett, Titus Andronicus, Romeo és Julia, Julius Caesar stb. tragoediáit, a Szentivánéji tündérbohózatot, továbbá Venus és Adonis, és Lucretius elbeszélő költeményeit stb. ? Virgilius Aeneis-e után Tasso az ő Megszabadított Jeruzsálemét, — ennek mintája és utánzására pedig Zrínyi költőnk Szigetvári Ostromát készíti. De — vetheti valaki szemére — ma már a nyugateurópai műveltséggel biró egyik nemzet sem, még kevésbé a franczia és angolnak nem művelője többé a római classicus irodalom, miután mindkettő — a mint érintettem — a modern elás- sicitas niveauján áll. Igaz, hogy ott áll; de abból épenséggel nem következik, hogy a modern clas- siciiás még ama két legpallérozottabb nemzetnél is elérte az elérhetőt, illetőleg, hogy a modern clas- sicitás az antik classicitást felülmúlta! Nem; sőt mit találunk éppen ma földrészünk legönállóbb, legszabadabb s leggyakorlataiasabb kulturállamá- ban, Angliában, tehát ott, hol a vaskorszak a vasnak felhasználásában leginkább culminál, a mi ismét hévmérője szokott lenni a természettudományok előhaladá ának s ezzel a felfedezések, találmányok minő- és mennyiségének is? Ha nekemnem hinné el!! higyje el, a mit e tekintetben Felméry Lajos, kolozsvári egyetemi kitűnő, tudós tanárunk mond Az Iskolázás Jelene Angolországban ez. általános feltűnést, keltett kitűnő munkájában, hogy : ha a vallásosság az angol társadalmat átjáró levegő, akkor a classicus stúdiumok a hatodik érzék (II. kötet 174 1.); ez. által szelídíti az angol középiskola a jellemet, edzi az értelmet (u. o. 174 lap); ezért „ó-classicai stúdiumok és a mathesis alkotják ma is az angol középiskola arczulata fővonásait“ — lévén a közép iskolának „az ó classical nyelvek a jobb, a mathesis a bal szeme; a természet tudományok és a modern nyelvek a két vakszeme (u. o. 144 1.) ; „a human stúdiumok szelleme adja meg ott az iskolának az erkölcsösitő
