Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-02-09 / 12. szám
Megjelenik ezen láp heten- :g ként kétszer csütörtökön és vaakrosp il ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL Helyben házhoz hordva vagy :J vidékre postán küldve Hirdetmények dija: Egé3z évre . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr. I Negyedévre. . i frt 50 kr- | 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Eélyegdij külön 30 kr. Nyiltfcór sora 15 kr. 12. zsám* Sepsi-Saentgyörgy, 1882. Csütörtök, február 9._________ XIL évfolyam. S zerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyon Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők' Kiadó hivatal : |3e^nstein JAÁRK könyvnyomdája Vová a hirdetések ез előfizetési pénzek bé.nnentesen intézendok. Д. hirdetmények és nylitte- rak dija előre fizetendő. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és Közgazdászati lap. A deisgácaiókhól. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. febr. 7. A magyar delegáczió folyó hó 4-ikéu összes ülést tartott. A vita* folyamában Keglevich István gróf, Apponyi Albert gróf, Andrássy Gyula gróf, Szlávy József, 'i'fsza Kálmán és többen emeltek szót. Lapun!: tere nem engedi, hogy az érdekes tárgyalást egész terjedelmében közöljük, s azért A n d r á s s y G y u 1 a gróf nagyjelentőségű beszédére kell szorítkoznunk, melylyel a volt külügyminiszter az okkupácziót védeimezte. A volt külügyminiszter Apponvi Albert gróf beszédének ama részletére reflektált, melyben nevezett bebizonyítani törekszik, hogy a mi ott lenn történik, nem a jelenben, hanem a muitban gyökerezik s hogy mindaz nem azok hibája, kik a kormány-felelősséget ma viszik, hanem azoké, kik akkor .vitték, mikor az okkupáczió elhatároztatott. Ebből indulva ki, azt kérdi Apponyitól, vájjon Indiában, Algírban s általában a hol fél vad népeket kormányoz czivilizált állam kormánya я hol ily mozgalmak rendesen előfordulnak, ha azt kérdezné Angliától és Franeziaországtól, hogy mit keresnek olt és miért nem mennek ki onnan, vájjon kimen- nének-e? Az agrár kérdés helytelen megoldása üdvös eredményt nem hozott létre, az agrár kérdésből sem támadt a mozgalom. A jó politikának a czélja és eredménye az, hogy oly veszélyeket hárítson el, melyek bekövetkeznének, ha e politika nem követtetett volna. Apponyi nem reflektált arra, hogy milyen lenne a most kitört mozgalom azon esetben, ha nem lennének benn Boszniában és Herczegovinában, ha például Szerbia vagy Montenegró foglalta volna el e tartományokat s alakult volna külön Bosuyákország, Dalmác/Ла és Horvát-Sziavonország közt. Most az a kérdés, hogy akkor mennyi pénzbe és vérbe került volna j megvédése nemcsak a monarchia nagyhatalmi állá- j sáuak ёз Dalmácziának, hanem még csak határainknak is. A mozgalomról szólva, kifejti, hogy az nem uj. Ez létezett 1869-ben, akkor pedig nem volt szó az okkupáczióról ; tehát ma sincs összekölteEmlêkezês a barátosi ev. ref. egyház múltjáról. Emlékoszlopot állítanék, nagyot és szépet, de nincs hozzá elég anyag ; emlékiratot készítenék, igazit és igazat, de nincs hozzá elég adat. Minek is ? ! A templom és a torony magában elég dicső sírköve őseink valláserkölcsi életének. Engem a kegyelet érzete hozott most ezen dicső emlékjelhez. Itt állok a templom középső ajtaja előtt, a Kelemen esperes sirhalmán. Látom, hogy a templomot a déli oldalon félkör alakú mély sánezok és magas földtöltések környezik, párhuzamos fekvésben úgy meredeznek ott, mint valami megfagyott vizhullám gyűrűk. A régi rósz világ idejéből fen maradt védmüvek lehetnek ezek, melyekben a szorongatott nép egy-egy csatangoló rabló csoport ellen védte az életet. Északról a templom védte őket, délről ők védték a templomot a rablók ellen. Ezen sánezokba és halmokba van eltemetkezve a mi elődeinknek honfiúi erénye és harczi dicsősége. Dicső apák, szomorú napok ! Ezek a töltések vagy mondhatnám : föld-gyü- rük, ősidők óta rendes temetkezési helyül szolgáltak a községnek. Ezért mondhatná valaki, hogy azon gyürualaku sánczolások azért hányattak, hogy a talaj vizenyős lévén, a sirgödrök száraz rétegbe essenek; de ezen feltevés kevés alappal bir, mert a községben több helyen vannak temetkezési helyek és ezen sánezolás egyik helyen sem gyakoroltatott, a templom pedig a legemelkedet tebb dombon van épitve. tésben az okkupáezióval és nem a tartományokból csapott át Dalmáciába, hanem megfordítva. Akkor 4.500.000 frt kiadásba és egy hadjáratba került, most 8 millió kell ; pedig akkor csak néhány helységet kellett megfékezni, most meg az egész védtörvényt kell keresztülvinni Dalmáciában és a megszállott területen. Szónok felhozza a szomszéd államok kormányai lojális magatartását. Montenegró megengedi, hogy a szökevényeket határain túl is üldözhessük; a török katonasággal a novibazári szorosokban jó a viszony ; a szerb kormány is loyaüs. Boszniában a lakosság le van fegyverezve; az országban van harmincz ezer katonánk s most lesz több. — Ez a helyzet képe. Miképen állana, ha nem mentünk volna Boszniába ? Ha nem lennének lefegyverezve, fegyverben állana most egytől egyig. Milyen lenne a szomszéd államok magatartása? Nem is szólva arról, hogy mi lett volna a következés, ha a népek egyesülése megtörtént volna a Bospouisig. Boszniát és Herezegovinát Montenegro akarta elfoglalni. Minő indulattal viseltettek volna ezek akkor irányunkba:!? s trategikailag sem lett volna jó a helyzet. Nem is említve, hogy a dalmát-szlavon-horvát határoknál, melyet az okkupáczió nélkül most védenünk kellene, mennyivel hosszabb és mennyivel költségesebb lenne* a védelem? Ezek nyomán állítja, hogy a követett politika helyes volt és értté a felelősséget elvállalja. Mily támadásoknak leltünk volna kitéve, — igy végzé beszédét — lia nem követtük volna e politikát. A miniszteri felelősség a törvény garan- cziájának határai között van s csak hütlenségi esetben vannak súlyos következményei ; de nem szükséges szigorúbb intézkedésről gondoskodni, mert van egy keményebb, mint a mit törvény kimondhat s ez az : szabadságot, tehetséget a közjónak feláldozva, a végén azt venni észre, hogy a döntő perczbe.11 nem volt elég bátorsága és belátása tenni azt, a mit tennie kellett volna. Ez a legnagyobb büntetés, az egyetlen, a melytől félek. Ezt mondanám ki magamra és azokra, a kik velem mentek. A község leveles ládájában egy jegyzőköny. vön ez áll „1853. október 2-án biró atyánkfia elő terjeszti, ogy kerületi biztos Kovács István ur múlt hó 25 érői megparancsolta, miszerint 15 napok alatt a közönség egy a falun kívül fekvő temetőt állítson fel és azt illő módon készítse el.“ Alkalmas temetkezési közhely nem lévén, községünk a kiszabott határidő alatt csere vásár utján szerezte az „Andrádok tava“ északi oldalán le fő mostani temetőt a Bucsi család egyes tagjaitól. Igazi közigazgatási bizottság volt az a Kovács kapitány !Azt mondja a közmondás: száz rák sem ér meg egy sajtot. . . . Az uj temető körül van sánczolva, de nincs bekertelve : a bivalak és a disznók szabadon űzhetik természetes mesterségüket : a dörzsölődést és a túrást. Ilyen nálunk a halottak iránti kegyelet ! Mikor épült a templom, voltak-e gazdag pat ronusai, azt bajos kitalálni, mert arról nincs írás. Úgy hiszem, hogy a szegény nép s a gazdag isten gondozta mindig. 1798 — 1800-ig a templomot egészen újra építették. Erről egy 1802 ben kelt irás igy szól: „Porsolt Mihály megyebiró azon időtől fogva mostanig fi798-—1802-ig) sem egyszer, sem másszor nem számadók a konsistoriumnak. Sok rendben parancsolatot vett, minthogy a templom megnyujtatott és a torony egész fundamentumából felépittetett, a templom zsendelyezése leverettetvén, veres cseréppel egészen beborittatott, erre nézve szükséges lett volna a kauzát egészen revidiálni. Mostan azért a vizitáczió előtt az eklézsia a maga panaszát feladja, szorittassék Porsolt Mihály megyebiró uram ő kegyelme a számadásra,“ — A számadást megtette, de nem találtatott hűséges sáfárnak. Az az irtózatos földrengés, mely 1802 ben október 26-án dühöngött, a templomot és tornyot — A délszláv felkelés. Az eseményeknél jóformán nagyobb jelentőséggel bir ama teljes erővel megindult mozgalom, melyet a szláv agitáczió a fölkelés mellett kifejtett. Az egész orosz sajtó a fölkeléssel foglalkozik, s ha az ő értesüléseik igazak, úgy a fölkelés teljes lángban áll. Nevezetes az is, hogy az orosz lapok azt írják, hogy a fölkelők sikerrel harczolnak, csodákat mivelve a bátorság terén s hogy az osztrákokat az összes erdőkből kiűzték. — Ha ezen agitáczió érdekében terjesztett képtelen hazudozá- sokat tekintjük, alig lehet bizalmunk az orosz sajtó egyéb híreihez is, melyek különben eléggé fontosaknak tűnhetnének fel. így egy orosz lap római levelezője azt irja, hogy az olaszok nagyon rokonszenveznek a fölkel őkkel, csapatokat szerveznek, revolverekkel, tőrökkel és fegyverekkel látják el őket, hogy a felkelőkhöz csatlakozzanak Egy bukaresti lap besszarábiai levelezője is meglepő dolgokat tud közölni. Azt állítja, hogy Oroszország még ez évben háborút fog viselni Ausztria-Magyarországgal és ezért titokban fegyverkezik, s már kezdi katonáit a monarchia határánál összpontosítani. Besszarábiába újabb három huszárezred lett áthelyezve, s ott az a hir kering, hogy Románia és Oroszország között egy titkos véd- és daczszövetség lett megkötve és hogy az már alá is íratott volna. E szövetségkötési okmányban többek közt a következő megállapodás is foglaltatik: „Dobrudsá- ért, melyet Románia Bulgáriának át fog adni, — meg fogja kapni egész Erdély és Bukovinának egy részét, Besszarábiára nézve pedig a szerződő államok a statusquo fentartásában megegyeztek.“ Figyelmet érdemel az, hogy e lap, mely ily híreket bocsát szélnek, félhivatalos jelleggel bir. Ezt a hirt különben bécsi lapoknak Kisenev- ből is megerősítik. A „Presse“ egy eredeti tudósítása onnan arról értesít, hogy Déloroszországban tetemes csapatmozgalmak és konczentrácziók történnek. E tudósítás is följegyzi azt a hirt, hogy Oroszország és Románia között véd- és daczszövetség jött volna létre, melynek értelmében Románia a Bulgáriának átengedendő Dobrudzsa helyett kárpótlásul Bukovinát és Erdély egy részét kapná. így aztán nem is csoda, ha a Besszarábiá- ból Péterváron járt küldöttségek tagjai nag}' titokzatosan ezt suttogják mindenfelé. Hasonló, a fölkelők bátorítására szánt hírnek tűnik egy bukaresti távirat értesítése, mely szerint Rustcsukban a pánszláv bizottság egy ülésén azt hangoztatták, hogy a czár el van határozva a délszláv függetlenségért fegyvert fogni. Ugyanaz a mely azelőtt két évvel lett bevégezve — egészen romba döntötte. A templom nem omlott ugyan le, de annyira elhasadozott, hogy többé nem mertek isteni tiszteletre bele járni. A torony tetőtől talpig leomlott, azaz hogy du t. Napkelet felé úgy eldobta a . vitorlát, hogy a Péterek jószága végén a Balogh-kertben kapták meg. A két harang 25 ölnyi távolságra löketett, ezek darabjait a „Depső“- re menő ut tájékán a dülés irányában találták meg és szedték fel. Az egyik harangot még azon évben újra öntették ; a megöntésért 183 magyar forintot fizettek. A másik harangot, a kisebbet 1804 ben öntette a* nemes eklézsia „egymásra kivetett pénzekből.“ Idő folytán mindent újra építettek. 1838. január 23-án ismét borzasztó földrengés volt, a templom és a torony erősen meghasadozott. — Újra építésére pénz nem volt egészen 1847-ig. Ekkor megyebiró Bogdán Ferencz elnök, lete alatt megye gyűlése lévén, maghatároztatott, hogy a bátortalan állapotban levő templom ki- igazittassék és uj torony építtessék.“ 1848 tavaszán hozzáfogtak és 1850. júliusban végződött el. 2000, azaz kétezer forint volt az építési alku ösz- szege, de 30 forinttal többet fizettek, mert a torony födelét másfél öllel magasabbra építették, mint a hogy a szerződésben kikötték volt. Az épitö „pallért“ Stefán Józsefnek hitták. 1794. májusban „egy uj orgona isten dicsői; tésére {elkészíttetett.“ Ebben a templomban, ez lehetett az első orgona. „1816. május napjaiban a Ns. Kecel, renovál* tatván orgonáját, arra tett költésire az ecclnek érdemes tagjai kegyes és istenes jó indulatból ki mennyit ajándékozott, itten meg lehet látni.“ 159 A „Nemere“ tárczája.
