Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-12-28 / 104. szám
104. szám Sepsi-Szentgyörgy 1882, Csütörtök, deczember 28. XII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön ('sil\i-iitcza, Matheovics-téle ház, hová a lap szellemi részót illető közlemény ok küldendők. Kiadó hivatal : обе M i .>l'tj 111 01l a t h KÖNYVXVOAmÁJA, horú a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen iutézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászati A „Káramszéki háziipar-egyesület" hivatalos közlönye. lap. Megjelenik ezen lap lieten- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. ^Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre (i irt — kr. Eél évre 3 írt — kr. Negyedévre 1 írt f>() kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért G kr. Hélyeg-dijért külön 30 kr. Ny il ttér sora 15 kr A A „Nemere“ t. olvasó közönségéhez. Minthogy jövőre a sepsi s/entgyörgyi „Jókai- ny^mda - részvénytársulat“ kiadásában megjelenő „Székely Nemzet" szerkesztését vettem át, a „Nemere“ mai számával búcsút veszek e lapok igen tisztelt közönségétől. Fogadják t. munkatársaim, levelezőim s mindazok, kik a lefolyt öt év alatt nagyrabecsíílf munkásságukkal feladatomat megkönnyíteni szívesek voltak, legforróbb к őszön etem et és őszintén érzett, bálám kifejezését. A t. olvasó közönség tartson meg szives jóindulatában. Sepsi Szentgyörgy, 1882. decz. 28. Malik József. Előfizetési felhívás a, ITemere XIII. éT7'fol37-a,m.ára. A Nemere", melynek szerkesztését újévtől kezdve Nagy €*e%a ur fogja átvenni, tizenharmadik évfolyamát kormányhatalomtól és pártczéloktől teljesen független irányban, fő figyelmét a s z é к e 1 y n é p a n y agi, к özg a z d a s ági, t á r s a d a 1 m i és к ö z - m ü V e 1 Ő d é s i érdekeire fо r d it v a,* kezdi meg. Midőn ezen, a „Nemere“ szerkesztőségében és eddigi irányában történendő változásokat köztudomásra hozom : felkérem a mélyen tisztelt közönséget, lmgy eddig tapasztalt becses támogatásában lapomat a jövőben is részesíteni kegyeskedjék. A „Nemere“ egyéb tekintetben eddigi jelleget megtartja. Kiállítása és beosztása marad a régi. Ezentúl is hetenkint kétszer, csütörtökön és vasárnap fog megjelenni. Csinos kiállításáról s pontos szétküldéséről gondoskodni fogok. Bernstein Márk. K.-Vásárhely, 1882. decz. 22. Sajátságos valami ez a mi ellenzékünk. Az ember azt .sem tudja róla : íiu-e vagy leány ? A találós mese szerint : ha felveszem is, sir, ha leteszem is, sir. Hogy a kormányt és ennek politikáját erős bírálat alá vég ve és igen sok tekintetben О J о megtámadja, az az ellenzéknek kötelessége; — ezért ellenzék. Azonban még neki sem volna szabad oly dolgokért intézni a kormány elleni támadást, a melyeket ő maga is épen úgy fogna elintézni, vagy pláné oly az állam védelmét ezélzó intézkedésekért, a melyeknek elhanyagolása. esetleg ezredéves államunknak a megsem- misitését vonhatná maga után. Pedig hát min álunk az ellenzék épen ezt teszi. 8 aztán azért kiált anathemát a kormányra, mert ez — szerinte — tétlenül nézi, hogy ellenségeink mint fenik ellenünk a kardot. így látjuk ezt pl. az „Egyetértés“ legutóbbi számában is, ahol azon allarm-hirek alkalmából. hogy a muszka készül bennünket fegyverrel támadni meg, a kormánynak a sze- mere vettetik, bűnül rovati к fel, hogy ez a muszka készülődésekkel szemben hazánk biztosítása szempontjából „semmit, épen semmit sem teszem" Es ezt az ellenzék rója most bünül fel ? azon ellenzék, a mely mindannyiszor lmzaáru- lónak bélyegzi a kormányt, valahányszor ez a haza biztonsága szempontjából (erődítések építésére vagy a hadsereg1 harezképességének emelésére) bizonyos áldozatra hívja a nemzetet fel, legyen ezen áldozat bármily csekély is. Avagy iuulik-e egyetlen egy áldott nap is, a melyen torokszakadtából azt. ne igyekeznék az ellenzék a népnek bebizonyítani akarni, hogy a hadseregre'kiadott, milliók nemcsak haszontalan kiadások, de azok a népnek valóságos piócza módjárai kiszivattyuzása ? Nem, egyetlen oly nap sem múlik el, melyen az ellenzék ezt ne kürtölné urbi et orbi. Es nem kérhetne a kormány oly — a haza biztonságára szolgák') — bárminő csekély vagy nagy összeget, a melyet az ellenzék megszavazna s melyért ne egyenesen a kormány elleni gyűlöletre hívná fel a népet. Az ily eljárás pedig vagy józan belátás hiányára, vagy hazaíiatlanságra mutat. Tertium non datur. — harmadik eset nem képzelhető. , Mert valóban hadsergiink harczképessége emelésének szükségességét tagadni : ez belátás hi- ányra mutat ; vagy pedig, ha ezt az illetők belátják s mégis az erre szükséges költségeket következetesen megtagadják: ez hazafias tett egyáltalán nem lehet Si vis pacem, para bellum : ha békét akarsz, készülj a háborúra, mondá — axióma gyanánt — már a római. És mi békét akarunk. 8 hogy a muszka eddig is békében hagyott, hogy vetéseinket már eddig is a kozákok lovai ki nem tapodták, hogy kiontott vérünkben nem gázoltak, hogy a barbárok házainkat föl nem gyújtották, feleségeinket, leányainkat meg nem becstelenitették, az csak onnan van, hogy az északi medve látta, mikép készen állunk a megírt érközésre. Én ugyan mindig azt vallottam s ma is az a meggyőződésem, hogy nekünk elŐbb-utóbb meg kell az északi kolosszussal vívnunk (tehát nemcsak a béke fentartása szempontjából, de azért is, hogy sikeresen megvívhassunk vele, készülnünk kell a háborúra); de azért jelenleg egyáltalán nem tartom indokoltnak a napokban lábrakapotf háborús hirektőli félelmet. Ez még tulkom i. Az északi medve még sokkal készii- letlenebb, semhogy néhány hónap, vagy akár egy év alatt is megtámadhatna bennünket. Még az agyag lábú, roskatag török ellen is évekig kellett készülődnie — még annak biztos tudatában is, hogy Európa semleges marad ; hogy rögtönözhetne tellát akár ellenünk, akár Németország ellen egy háborút ? Ily őrültséget még Muszkaországban sem képesek véghezvinni. Tehát egész nyugodtsággal ünnepelhetjük meg a küszöbön álló karácsom ünnepeket, és nyugodtan várhatjuk a beköszöntem!ő újévet. Természetesen annak tudatival, hogy: „si vis pacem, para bellum," Dr. Cseh Károly. A „Nemere" tárczája. A nevelés és az egyéni sajátság. (Folytatás és vége.) A dicséretet tehát — mint következtetni lehet — egjy nehéz felfogása, de a mellett akaratkész, igyekező gyermek inkább megérdemli, mint az előbbi, a ki a. természet adományán: tehetségén kivid egyszersmind igyekezetét is nem tanúsít. A nehéz felfogású, de szorgalmas gyermekekkel nagyon tapintatosan kell bánni, nehogy ez utóbbi tulajdonát is elöljük s előbbi gyengeségéhez még egy mást is csatoljunk: restté, hanyaggá tegyük. 8 pedig minden, nem méltányolt igyekezetnek ez a következménye. К mellett jól meg kell jegyeznünk, hogy úgy a jutalmazás, mint a büntetés a gyermek érzületét közelről! érintse, a nélkül, hogy sértené; hogy utánira a kellemes, vagy kellemetlen hatás cl ne maradjon, mert ellenkező esetben nincs elérve a czél. A hol a büntetés nem javít, a jutalmazás pedig nem sarkal, ott sem ennek, sem annak neme és módja nincs megválasztva, s fel lehet tenni, hogy a tanító keveset tanult a lélektanból. A kissé heves, önállóságra törekvő gyermeket nem igen szokták szeretni a tanítók s minden módot és alkalmat felhasználnak arra, hogy bennük az önállóságra törekvést elfojtsák, megtörjék, Es valóban érthetetlen, bogy miért ! Tanítói tekintélyüket, egyeduralmukat látják talán veszélyeztetve általuk ? Nevetséges tanítói tekintély lehet az, a mely ily negativ támogatásra szóiul ! Ks az ily, egyéni önállóságra törekvés elfojtásának az a következése, hogy a gyermek --a mint mondani szokták a maga lábán járni nem tud, mindenben másoknak utasítását, segítségét, kell igénybe vennie';' gondolkozásának, cselekedeteinek helyességéről nem lévén meggyőződve, önszándékéból tenni nem, hanem csak engedelmeskedni tud. A társadalomnak pedig ily szolgai lelkekre szüksége nincs, teremnek azok úgy is elegen, mint a burján. Azért arra kell törekednünk, hogy az egyént ezen önállósági törekvésében támogasunk, gondolkozását vezessük a nélkül, hogy önállóságától megfosztanánk. Mérsékeljük hevességét s ne engedjük meg, hogy mint az ily gyermek rendesen szokta „én“-jét előtérbe tolja, de mindezt ne rendelkezési utón, rendőri parancscsal, hanem kíméletes, meggyőző szóval tegyük. Hangsúlyozva kell mondanom, hogy a durva, rendőri bánásmód az, mely a gyermekben az egyéni jó tulajdonokat leghamarabb megsemmisíti s őt félszeggé, bénává teszi. Nincs ott nevelői jó hatás, a hol a gyermek tanítójához bizalommal közeledni nem mer, a hol a tanító szavának nyomatékot mindegyre csak a rendőri páleza ad. A durva bánásmód által keltett félelem fojtja el a legtöbb esetben a gyermek Őszinteségét, s mindazon erkölcsi tulajdonokat, a melyek a gyermekben nyilatkozni szoktak. 8 pedig gyöngéd és nemos bánásmód által kellene az őszinteséget, jóindulatot, részvétet feléleszteni, megtartani, sőt fokozni. S e tekintetben az iskolai olvasmányok igen jó szolgálatot tehetnek s azokból az erkölcsi tanulság kivonását elmulasztani nem szabad. A tanítónak ismernie kell, hogy melyik gyermekben mely erkölcsi tulajdonok vannak inkább kifejlődve és melyek hevernek parlagon, vagy vannak rósz irányba indulva, s midőn egy-egy erkölcsi elbeszélés által akar hatást elérni, figyelemmel kell kísérnie, hogy a különböző egyéneknél azzal minő hatást idéz elő, Keresse meg mindeniknek szivéhez a kulcsot, mert a nélkül meglehet, hogy hiába kopogtat. A gyermekek között csakis eljárásában tegyen különbséget, de személyökre vonatkozólag ne. A hazugot szégyenitse meg, de egyszersmind jóakaratukig világosítsa fel arról, hogy hazudozása által elveszti az emberek szeretetét, s ezzel együtt önmagának hitelét. Az őszinteséget méltányolja a gyermekben, s az Őszintén bevallott és megbánt cse- lekvényért vagy egyáltalán ne, vagy a lehetőleg enyhén büntessen. A durva érzésű gyermeket önmagunkon is tapasztalt testi és lelki fájdalom elbeszélése által igyekezzék résztvevővé, szánakozóvá tenni. S miután az értelmi és erkölcsi tulajdonok a két nemnél különbözőleg nyilatkoznak, a tanítónak a nemi különbségre is figyelemmel kell lenni. Régebben a nemi különbségét annyira tekintetbe vették, hogy a népiskolában a fiúgyermekeket egészen elválasztották a leánygyermekektől s külön tanították. Ma már uz ily elkülönített iskolák eszméjét a legjelesebb peadagogusok elítélik, s a legenyhébb esetben fölöslegesnek tartják. A gyakorlati élet is elvetette ez eszmét a népiskolákra s mindinkább szaporítja a vegyes iskolák számát. Tévedés lenne azonban e tényből azt következtetni, hogy a fin- és leánygyermekekkel követendő eljárás egy és ugyanaz. Valamint a leányok élethivatása s bizonyos tekintetben érzése és gondolkozása különbözik a fiukétól, úgy az oktatásnak, bánásmódnak is velük szemben különbözőnek kell lenni. A leánygyermek a külbehatá- sok iránt, fogékonyabb, gondolkozása sebesebb, érzései fejlettebbek, finomabbak. A vegyes iskolában a leány- gyermekek ezen tulajdonai a fiúgyermekekre jó hatással vannak; a leánygyermekek pedig a fiuk között edzettebbek, keményei b természetűek lesznek. A büntetésnek és jutalmazásnak nem mindig ugyanazon neme és foka ulhahnazhntó a fiú és a leánygyermekekre. A mely büntetés a fiúnak igen enyhe, az a leánynak igen szigorú lehet.
