Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-12-24 / 103. szám
411 — ját főleg azzal indokolja, hogy a háborús hírek folytán nyugtalanittatik a közvélemény és hogy ennek befolyása van a tőzsdékre, a hitelintézetek és más intézetek mérlegére, s ezért azt mondtam : ezen szempontból tehetek nyilatkozatot. Már én azt hiszem, hogy maga ezen előrebocsátás tisztán kifejezte — de ha nem tette volna most határozottan kinyilvánítom, — hogy én úgy az „alaptalan“, mint a „túlzott“ szót egyesegyedül a háborús hírekre értettem s értem most is. Es ha a t. képviselő ur nem tartotta eléggé tisztának vagy érthetőnek ez irányban tett nyilatkozatomat, bátor vagyok azt mondani, hogy nem. tudok semmi olyat — vagy ha tetszik, tudom, hogy nincs semmi olyan — a mi a békébe vetett reményeket, melyekkel voltunk, megingathatná. (Helyeslés jobbfelől.) Ez, úgy hiszem, elég tiszta és praecis válasz. (Több hang balfelől : Ma!) Most nem mondtam, hogy ma; egyébiránt az a szó, hogy ma, nem azt teszi, hogy szerdán nem, csütörtökön vagy pénteken pedig igen — ezt szokták az emberek érteni — ép azért, mert láttam. hogy némelyek a „ma“ szó alatt ily értelmet keresnek, most mellőztem ezt a szót. (Helyeslés.) Egyébiránt arra nézve, a mit a képviselő ur mondott, hogy nyilatkozatot tett volna, bátor vagyok megjegyezni azt, hogy — hála istennek — ily nyilatkozatra nem mondom: ma, hanem ez idő szerint nincs szükség. De én azt hiszem, hogy az ország határain belül és kívül mindenki meg van arról győződve, hogy lia azon veszély valamikor —adja Isten, sok ido mulva — bekövetkeznék, akkor az Magyarország fiait együtt togja találni. (Elénk helyeslés.) Ugrón Gábor: T. ház! A miniszterelnök ur felvilágosítása után, előbbi nyilatkozatát van szerencsém tudomásul venni. (Helyeslés.) A ház erre a választ tudomásul vette. Emlékezés Arany Jánosra. (Felolvasta Erdélyi Károly a k.-vásárhelyi nó'egylet fillérestélyeinek folyó hó 10-én tartott záró ünnepélyén.) Tisztelt halllgatóim ! A kézdi-vásárhelyi jótékony nőegylet jelen évi fil.lérestélyeinek ezen zárünnepélyén, melynek tiszta jövedelméből egy rész Arany János emlékszobrára fog fordittatni, keresve sem találhattam volda méltóbb, magasztosabh tárgyat felolvasásomnak annál, mint melyet maga az igen tisztelt nőegylet hozzám intézett becses felhívásában ez alkalomra kijelölt. Értem az emlékezést Arany Jánosra, ama fényes csillagra, mely közelebbről hazánk költészetének egéről fájdalom, örökre letűnt. Gyengeségeim érzetében előre kell bocsátanom, miszerint az elvállalt feladat olyatén megoldására, hogy az az elhunyt nagy költő szelleméhez csak megközelítőleg is méltó legyen, az én tehetségem fölötte csekély. De kárdem: közülünk és e honban élő kortársaink közül akadna-e oly vakmerő, a ki hivatottnak mondhatná magát a kidőlt óriás kolosz nagyságának és dicsőségének ecsetelésere? Oh nem! ehhez mi valamennyien törpék és elégtelenek vagyunk ! Csak a jövő fogja megismerni Arany géniuszának egész nagyságát, s csak a jövő kornak egy ő hozzá hasonló nagy költője — ha támad olyan — van hivatva arra, hogy őt dicsőségének teljes fenségében a világnak bemutathassa. A mit tehát én ez alkalommal Aranyról elmondandó leszek, az nem egyéb gyarló kísérletnél : egy kis szemelvényt összeállítani és bemutatni abból, a mi szépet, magasztost és jellemzőt a hazai és külföldi lapok e nagy lélekről írtak, elköltözése idejében. * * * Folyó évi október hó 22-ike volt a nap, midőn a természet változatlan örök törvénye megfosztá a nemzetet ama férfiútól, kinek nagyságát egyetlen egy ember nem ismerte el, csupán ő maga, s kiről találóan irta egyik napi lapunk, hogy „a szántóvető kunyhójában születve, a nemzet palotájában végzé áldott életét, s a két hajlék között eső ut hosszában oly nyílegyenesen haladott, hogy a tudós mintát vehetett róla a mértani egyenes vonal kirajzolásához.“ „Egy hét különbség, vagy tán annyi sem. Oh nem gondolta akkor senki sem*. Hogy inig a nagy lantosnak szobra támad : Elérkezett végnapja Ossiánnak !“ Igen, rövid egy heti időköz választá el csupán azt a két napot egymástól, melynek egyikée a nemzet fényes örömünnepet ült; a másika pedig sötét gyászt borított reá. Október 15-én hullott le a lepel az ország szivében lánglelkü lyríkusunknak, a magyar Tir- teuszának: Petőfinek emlékszobráról ; ugyanazon hónap 22-én pedig a nagy versenytárs, Toldy Írója hunyta be ör ikre szemeit. Mialatt a rege-alakká vált lantost egész Magyarország ünnepelte : a fiatalkori barát, a legnagyobb költő és a legjobb ember a kórágyhoz nyűgözve nem vehetett részt az ünnepélyen, de ennek örömhangjai eljutottak hozzá, s igy még megengedtetett neki, hogy fiatal barátját, ki neki gyakran megjelent álmaiban, a nemzet színe előtt megdicsőülve lássa. „Mit én nem egészen dicstelenül kezdék, Folytasd te, barátom, teljes dicsőséggel !“ Így szólt egykor Petőfi a maga nagyságának érzetében Aranyhoz, mintégy látnokilag. Arany megértette költő társát, betöltötte a jóslatott teljesen: s ma már mindkettőjük nagy neve egyenlő dicsfényben ragyog a magyar irodalom évkönyvének lapjain. Hogy Petőfinek és Aranynak nagyságát azok is elismerik, s e két névnek nimbusza előtt azok is meghajolnak, a kik különben velünk magyarokkal tán nem valami nagyon rokonszenveznek, az kitűnik a prágai „Politik“ eme soraiból: „Arany és Petőfi voltak azok. kik a magyar költészetet oly magas fokra emelték, hogy az ma a világirodalomban méltó helyet foglal el. Ok hódították meg a szellem világát Magyarország részére. Azon nagy férfiak sorából, kiket a gondviselés e század elején Magyarországnak oly bőséges mérvben adott, most dőlt ki egyike az utolsóknak; az irodalmi hősök közül pedig az utolsó előtti. Arany még csak barátját Jókai Mórt hagyja hátra, mint ama hatalmas épület még álló oszlopát, mélynek romjaira az epígonok mindig csodálkozva fognak tekinteni.“ Arany és Petőfi e két nevet, mig magyar él, mindig együtt és egymás mellett fogják említeni. Mindkettő ragyogó csillag volt hazánk költészetének egén ; csak hogy egyik kápráztató, a másik szelíd enyhe fénynyel. Arany éppen ebben különbözik Petőfitől, kinek költészetét viharos égzengéstől kisért vakitó villámlásnak nevezlietnők; mig Arany múzsája a fiilemile természetével bír, mely „szerényen elvonulva, rejtekben zeng csak igazán“. „Elég, ha nekem világol“, mondja ő maga költészetéről, melyet szerény mécshez hasonlít. „A mint a német költészet két óriási tüneménye: Göthe és Schiller összeforrtak nemzetük tudatában s könyvtárakra menő irodalom megteremtésére nyújtottak alkalmat már azoknak is, kik csupán róluk, müveikről és hatásukról írtak — mondja egyik napi lapunk — Petőfi és Arany épen oly együvé tartozó Díos- kurja lesz a magyar irodalom pantheonjának s gazdag irodalom támadand nyomukban, mely csupán az ő dicsőségükkel lesz tele. A krónika, az irodalomtörténet irói, a lélekbúvár, a nyelvész, a filizófus, a társadalmi tudományok mivelője, a festő, szobrász és költő mind meg fogja találni a maga méltó tárgyát bermök és alkotásaikban s a müitész szinkép-ellemzésének bő alkalma nyilaiul a szivárvány minden színeire felbontani intensiv fényöket. Lesz rá idő; mert fájdalom nincs remény, hogy más hasonló tünemény merüljön fel egyhamar irodalmunk láthatárán ; sokáig lesznek ők azok a kimagasló ormok, melyeket legelőbb üdvözöl a kelő, s. melyektől legkésőbb búcsúzik a leáldozó nap. U rajok lesz szegezve minden tekintet, mely a magyar Helikonon nagyot, magasztosát, rendkívülit keres.“ (Vége következik.) Karácsony. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. decz. 24. Csitt! Csitt ! Legyetek csendesen! Angyal repült el az ablak alatt. Jó gyermekeknek lovát, kardot, csengő szerszámokat, sipot, dohot, kéményseprőt aranyos czukorból mézeskalácsokat szépen felaggatva a csillogó karácsonyfára, a mi most fel van állítva a szoba közepére. A jó gyermekek visszafojtott lélegzettel meg is állják, hogy egy szót se szóljanak és az angyal szereti a jó gyermekeket: hoz nekik lovat, kardot, puskát és aranyos kalácsból czifra bábukat. A szeretet nagy ünnepe ajándékkal köszönt he a keresztyén világhoz: egy melegítő, jól eső lélekbe olvadó édes ajándékot küld, — elküldi a csendes kandalló mellé a szeretet boldogságát. A szeretet mythosa rég-rég elhangzott pásztorénekekben megelevenül. Fényesen ragyogó csillag küldi le a bölcsesség poharát; felszálló édes illatú mirhák füstjével áldozik a jótékonyság ; meghasad a menyholt és angyalok kardala hangzik le a karácsonyfa bűvös fénye mellett azokról a piczi kis ajkakról, a mik alig tudják eirebegni, alig tudják kigyiigyögni az édesapa és édesanya nevét gyermekszóval. Pedig ezekben az érthetetlen őgyöngésekbeu hangzik a menyország angyalainak bűbájos hármon iája, a családi boldogság. A karácsonyi angyal becsenget és a hol megjelent, kifakad a dobogó szivekből a szeretet s elönti a lelket — boldogsággal. . . . Olyan jó az a karácsonyi angyal ! Hanem az angyal ott is elsuhan az ablak előtt, a hol a kis gyügyögő gyermek megkérdezi az apjától, hogy mikor nyitják fel azt a koporsót, a hová le- fektették aludni az édes anyját? Ki aztán erre a kérdésre nem tud feleletet adni, hanem a helyett oda fordul az ablakhoz, hogy a lepergő kényeket kitörülje a szeméből ; a ki nem tudja, nem bírja megmondani, hogy a fekete koporsó födele sohasem nyilik fel az ő számára, — annak a karácsonyi angyal nem hoz sem bölcsességet, sem boldogságot. Pedig mennyi ablak előtt suhan el ma az angyal ! Ki győzné elmondani, hány kandalló mellett ül ma csendesen az az ember, a ki nem tudja megmondani, mikor nyitják fel a koporsó födelét. ... Az a kis gyermek, a kit a mi nagy regényírónk karácsonyestéjén odaállított a templom küszöbére imádkozni, hogy kérje meg a jó kis Jézuskát, hogy könyörüljön rajta és altassa el szépen az édes anyja mellé, — az a kis gyermek még ma sem imádkozik soha egyedül. . . Hanem az angyal nem azért Szeretet angyala, hogy meg ne lássa a sirő apát é3 a szüléit!énül halni vágyó gyermeket: elsőbben az ablak alatt, nngcsengeti az üvegtányért s visz nekik szép ajándékot, — a szerelek a könyörül el ajándékát'. Sepsi-Szentgyörgyöu már fel volt írva egy kedves allegorikus képben: „Könyörüljetek a szegényeken és árvákon !“ Könyörüljetek rajtok. A humanismus legszebb vívmánya volt a társadalom iránt való krisztusi szeretet. Ez hozta létre a le- lenczházakat, ez adott életet a kórházaknak, betegápoló intézeteknek, árvaházaknak és minden olyan egyesületeknek, melyek a társadalom számára hivatva vannak a szegényekből gazdagot, a nyomorékból egészségest, az apátián, anyátlan árvákból életképes polgárokat és nőket nevelni. Sepsi-Szentgyörgy város egyik legszebb intézménye a nöegylet. Áldva legyenek azok a kezek, melyek a szegények könyeit letörlik ! Karácsony fájok lesz az idén is a szegényeknek. Siessetek, hozzátok meg rá a könyörület és szeretet áldozatait. Sokan vannak, a kikhez egy pár krajczárral beszállhat az angyal. Ne felejtsétek el őket ! A boldogságnak egyik főkelléke a mások boldo- gitása. Adakozzatok’ Várnak titeket ! Csitt! Legyetek csendesen! Angyal repül az ablak előtt !... Virgula. VEGYES HÍREK. — A királyi család az egész udvarral beköltözött Gödöllőről és a jövő hó közepéig fog tartózkodni a fővárosban. — Rudolf trónörökös és az áj a. Bécsi lapok leírják, hogy a trónörököspár f. hó 19-én meglátogatta az öreg özv. Welthennét, egy 70 éves matrónát, ki aja volt Rudolf trónörökös mellett. A Prediger- gasséban lakó öreg asszony ugyancsak meg volt lepve, mikor délután három órakor udvari kocsi haladt el ablaka előtt s csakhamar kiszállott tábornoki egyenruhában Rudolf trónörökös, karján Stefánia föherczegnő- vel. Egy óráig időztek a nagyúri vendégek az öreg nőnél, kinek több gyemekkori történetet kellett elmondania a trónörökös életéből, min aztán Stefánia főher- czegnő s maga a trónörökös is jóízűen mulatott. — A helybeli műkedvelők egyesülete élénk mozgalmat indított a deczember 30-án tartandó előadás ügyében. — Az előadandó „Fertálymágnások“ czimü vígjátékban számosán működnek; a darab meglepő gonddal lesz kiállítva, egész uj díszletek ezen előadásért rendeltettek meg. Ajánljuk a t. közönség szives pártfogásába egyfelől a „tűzoltó-egylet“ érdekében, melynek javára lesz az előadás ; másfelől azért is, mivel igen élvezetes estély kínálkozik. — Egy reményteljes i f j u halála általános részvétet kelte t városunkban. Joó Imre, a koíozsv. főgimn. növendéke halt meg csütörtökön hosszas szenvedés után. Temetése másnap délután volt roppant nagyszámú közönség mellett. A háznál Révay Lajos helybeli lelkész mondott megható gyászbeszédet s a sírnál Balogh Sándor s. lelkész szívhez szóló imát. A tanuló és kereskedő ifjak fáklyákkal kisérték ki a koszorúkkal borított koporsót. Legyen álma csendes a korán elhunyt ifjú porrészének! — A kiadott családi jelentés igy hangzik : Bogdán Flórián és neje, szül. Török Mari, mint gyám- szülők; Szilágyi Sámuel honvédalezredes özvegye, szül. Bagoly Juliánná, mint nagyanya; Joó István, Joó Lajos és Bogdán Irma, mint testvérek; Szilágyi Ferencz ügyv. és neje szül. Dobál Josefine és gyermekeik; Szilágyi Zsuzsáim és férje Gyárfás Lojos, városi főjegyző és gyermekeik: Gyárfás Győző, kir. mérnök; Gyárfás Etelka és férje dr. Szász István tanár; Málik József, polg. isk. igazgató és fia : Szilágyi Klára és férje Csutak János kereskedő ós gyermekek; Bagoly József honvéd százados ; néhai Szilágyi Károly honvédőrnagy, úgyszintén Szilágyi Emma és néhai Joó Károly gyermekei a maguk és számos rokonok nevében fájdalmas szívvel tudatják a kedves fin, szerető testvér, unoka, illetőleg rokonnak, J о ó I m r e, főgimnáziumi tanulónak f. hó 21-én reggeli (i órakor, életének 19-ik évében hosszas szenvedés után, rohamos tüdővészben történt gyászos elhunytat. A boldogult hült porai folyó hó 22 én délután- 2 órakor a halottas háznál tartandó gyászszertartás után fognak a sepsi-szentgyörgyi reformátusok temetőjébe örök nyugalomra helyeztetni. S - Szentgyörgy, 1882. deczember 21-én. A korán elköltözött hamvai felett őrködjék a szeretet és emlékezet angyala ! ! — Meghívás. A brassói magyar polgári kör f. évi deczember hó 27-én délután 2 órakór saját helyiségében tartandó évi közgyűlésre az egylet tagjait tisztelettel meghívja a választmány. — B a r á t о s r ó l vettük a következő s^ rókát : Megbotránkozással olvastuk a „Nemere“ idei 99-ik számában a „vegyes hírek“ rovatában ama bará- tosi rósz hirt, hogy itt valami erkölcstelen Sári bál lett volna. Cseléd tánc/, volt, egy becsületes ember házánál. A rendőr személyesen jelen volt. Botrány nem történt. Az egész esemény csak annyiban érdemel megrovást, m mnyiben я, leskődés arezátlanság. bel nőtt cselédek tánczoltak, kiknek nagy része más községekből jött ide szolgálatba. Tehát e táncznak és az ismétlő iskolának egymással sem,ni köze. Községünk és iskolánk becsületét ne igyekezzék senki alaptatanul kisebbíteni. Ez az iskolaszék és az elöljáróság kötelességének isme- rendi iskoláink s községi polgáraink vallás-erkölcsi életéről illő helyen beszámolni, illetőleg tiszteletteljes jelentését megtenni. Ennyit ez úttal a t. olvasó közönség tájékoztatására, tinta Antal, hi ró. Csia Balázs, közs. jegyző. — Ritka tünemény. Kaposvárról Írják e hó 18-ikáról: Múlt vasárnap este 10—11 óra között Ka-
