Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-02-05 / 11. szám
— 42 — i., hogy: hisz’ Brassóban voltaképen csak 9 ezer lélek tekintendő szásznak, a többi 20 — 21 ezer lélek pedig a szászokkal a közjavak élvezetére egyenlő arányban jogosult testvérnemzetnek, — a magyarnak és románnak fiaiból kerül ki . . . mihelyt t. i. a hétfalusi csángók|érdekében a valódi tényállás felderítése czéljából az irók és művészek budapesti köre értekezletre gyűl össze ; továbbá csak azon tény-körülményre kell hivatkoznunk, miszerint a városi képviselő testület összeállítása körül is inkább^kész volt némely renegát elemekből s görögbe oltott bolgárból lett oláhokkal kezet fogni e szász klikk, csakhogy még inkább kiszoríthassa a „testvér“ magyarokat a város közjavainak és a város nevében gyakorolt végrehajtó ( hatalomnak még csak ellenőrizhetéséből is, s végül hogy az oktatásügyi miniszter által felállított ipartanoda számára csak a napokban is megtagadott minden anyagi segélyt, daczára annak, hogy 4000 frtnál többet fecsérel el ily czimen e város a városi és a magyar államtól nyert közvagyonból az itteni lutheránus vallásfelekezetü s legfen- nebb csak 60, németül jól tudó iparos tanoncz által használt Gewerbeschulera stb. stb. A mikből beláthatja bárki is, hogy itt egy, az állam testén rágódó sebről van szó, melynek Önmagától való begyógyulása ha nem tartozik a lehetetlenségek közé, de oly későn fog bekövetkezni miszerint az könnyen örökre félszeggé, nyomorékká és a kór miatt elsatnyulitá teheti hazánknak eg)ik tagját, délkeleti szögeletét, a tömösi szoros nyitját, dél keleti határaink egyik legfőbb kapuját, bástyáját. Csak példaképen idézzük a többek között azt, hogy mig a természet által szépséggel, bűbájos fekvéssel megáldott város egy részének, t. i. az oláh gymnasium és a szász nemzeti tüntetések tanyájává átvarázsolni kezdett brassói szász lövöldéhez vezető ut és az ezek előtt fekvő térségnek „parkírozása“ czimén 16 — 20 ezer forintokat készül legújabban is „igazi és okvetetlen czélokra“ kilökni a város, holott ezen helynek — igénytelen nézetünk szerint — csak tisztán tartása s legfennebb még további beültetgetése nehány élőfával is bőségesen elegendő lenne legalább addig, mig a ragály és miasma örökös főfészkét képező város nincs egészen alagcsatornázva, a szerves hulladékoknak folytonos, gyors és az adott viszonyok között minden bizonynyal legolcsóbb elszállítása czéljából, s továbbá addig, mig a külvárosok egy része nincs járható utakkal és a belvárosihoz legalább csak némileg is arányban álló járdákkal el látva, a nyílt csatornák nincsenek elegendő és tiszta vízzel ellátva, az ivóvizek elegendősége és bősége nincsen biztosítva s a körülfekvő meredek és kopárrá tett hegyek nincsenek egytől egyig befásitva. Számba véve ugyanis mindezeket és az ezekhez hasonló számtalan többi eseteket is, alig lehet kételkedni a felől, miszerint a „nagy német Cultur- Volk“ és „rómaiaknak“ nevében az alább érinten dő okból — ez idő szerint Brassóban zöldágra vergődött és döntő szóhoz jutott kolomposok a szó szoros értelmében „vésztőkét érezik“ és még csak a „hidat is felégetni“ kezdik magok után, hogy tudnillik annál inkább megnehezitsék az egységes magyar állami eszmének az egyenlőség, testvériség és polgári szabadság kérlelhetlen logikájánál fogva, áldást s örök biztosságot árasztó fénynyel már évekkel ezelőtt megkezdett bevonulását és végleges elhelyezkedését az ő „kiváltságosnak“ vélt odujokba , és hogy annál terhesebb- bé tegyék a város anyagi helyzetét az utánuk következő nemzedéknek — legyen az aztán szász, román, avagy magyar. Góbé Diák. A székely nemzeti museum. Sepsi-Szentgyögy, 1882. febr. 2. Hogy a székely nemzeti muzeum belső szervezetéről és jövő berendezéséről a nagy közönségnek tájékozást nyújtsunk, itt közöljük a székely nemzeti muzeum folyó évi költségvetési előirányzatát, melyet immár mind a múzeumi igazgatóság, mind a felügyelő bizottság változatlanul elfogadott. Összeállítása azon elv szerint történt, hogy e több mint tízezer darab tárgyat magában foglaló szép gyűjtemény a rendelkezésünkre álló csekély pénzösszeg erejéhez képest rendszeresen kiegészíttessék s egyszersmind tudományos feldolgozására is eszköz nyujtassék. — Természetes, hogy egy olyan intézetnél, minő a székely nemzeti ma zeum, sok még a hiány, sok a kiegészíteni való s ezek közül a legnevezetesebbekre a kö.tségvetési előirányzatban reá is mutattak. Nagyon csalódnék azonban, a ki abból, hogy e hiányokat élesebb vonásokkal is kiemelték, a székely nemzeti muzeum jelentéktelenségére akarna következtetni. Feledné, hogy itt nem a muzeum nevezetességeinek, hanem hiányainak megismertetése volt a czél. — Legközelebb majd azokat is be fogjuk mutatni e lapok t. olvasóinak; most pedig térjünk át magára a költségvetési előirányzatra, melyet Nagy Géza, derék muzeumőrünk oly szakavatott kezekkel szerkesztett : Tekintetes igazgatóság ! Midőn szerencsém van a Székely nemzeti muzeum jövő évi költségvetési tervezetét előterjeszteni ; legyen szabad részletesebben is kiterjesz kednem azon szükségletekre és hiányokra, melyekben a kellő intézkedések megtételét a Székely r, muzeum fejlődhetése elodázhatlanul megköveteli. £ szükségletek közt első sorban is a szakmüvek beszerzését említem meg. A tárgyak rendezése és lajstromozása segédkönyvek nélkül alig vihető végbe. Egy érem, egy ásvány, egy növény, egy lepke vagy bogár kellő meghatározása szakmunkák nélkül el sem képzelhető. Múzeumunk érdeke föltétlenül megköveteli, hogy a legnélkü- lözhctlenebb szak...üvek mielőbb megszereztesse nek, annál is inkább, nehogy a már megkezdett rendezésben fennakadás történjék. Itt közlöm azon segédkönyvek sorozatát, melyeknek hiánya leg érezhetőbb: Dr. Szabó József „Ásványtan“,Calvver „Käferbuch“ s Berg „Schmetterlingsbuch“ czimü müvei s a természeti tárgyakra; az „Archeológiái értesítő“, „Századok“, „Mürégés/eti Kalauz“, Czo- bor B. „Egyházi Mürégészet“, Hampel I. „Antiquités préhistoric“, Römer Desjardins „Római fel iratos emlékek“, Torma K. „Dacia feliratos emlékei“ s „Limes Dacicus“ a régészetre, Weszerle ér- mészeti táblái a magyar és erdélyi numismatikára, a „Magyar Könyvszemle“ 1881. és 1882. évi folyama a könyvészetre. A kellő szakmüvek beszerzése azonban nem meríti ki azon szükségleteket, melyek múzeumunk könyvgyűjteményének kiegészítését megkívánják. Ha a szakmüvek szükségesek a múzeumba begyüit tárgyak meghatározására s értéküx megállapítására: ép oly szükségesek, sőt a székely nemzeti muzeum főczélját tekintve, még szükségesebbek azon müvek, melyek a székely nép és Székelyföld múltjára és jelenére történelmi, kulturális, tírsadul- mi, ethnographiai, természeti stb. viszonyaira vetnek világot. De mikép a legszükségesebb segédkönyvek, ép úgy hiányzanak a székelyekről szóló legjelentékenyebb müvek. Csak a nevezetesebbeket kívánom megemlíteni, u. m Orbán Balázs „A székelyföld leírása“, Teleky Domokos „A székely- határőrség története“, Kozma Ferencz „A székelyföld leírása“, Herbich F. „A székelyföld geologiá ja“, Hunfalvy Pál „A székelyek eredete“, Kriza János „Vadrózsák“, Barabás Sándor „A kovászna- vajnafalvi fürdő“, Otrobán N. és Nagy G. „Élőpatak és vidéke“, Lengyel Gy. „Tusnád és gyógyforrásai“, Ivőváry L. „Erdély régiségei“ s „Erdély családai“, Munkácsy B. „A csángó nyelvjárás“, a Nyelvemléktár“ VIII. kötete, melyben múzeumunk egyik legritkább kincse, az „Apor-Codex“ van kiadva stb. stb. Ezek s a szakmüvek beszerzésére 80 forintot vettem föl az előirányzatba. Ez összeg, ha tekintetbe vesszük, hogy csupán Calver „Kaferbuch“ja és Berg „Schmetterlingouc.h“ja 21 írtba, Hampel „Antiqu. prehistoric“-ja 10 frtba, Weszerle érmé- szeti müve 8 frtba kerül : inkább kevés, mint sok. Legyen szabad remélnem, hogy a tek. igazgató ság nem fog törülni ez összegből. Második szükséglet a muzeum gyűjteményeinek tervszerű szaporítása természeti, régészeti es ipartárgyakkal. Fölösleges indokolnom, hogy a székely nemzeti muzeum első sorban is arra van hivatva, hogy a székelyekre vonatkozó mindenne mü emlékek tárháza legyen. E czél előmozdítására szolgáló eszközök közül a tárgyak vásárlásán ki vül a rendszeres ásatások rendezését említem meg. Sajnálattal kell kimondanom, hogy a középkort megelőző időbül vajmi kevés régiség van múzeumunkban, e kevés is nagyobbrészt olyan, mely nem a székelyföldről való. Az őskort főleg a pestmegyei tószegi s a hunyadmegyei tordosi őstelepekről került régiségek képviselik. Népvándorlás- kori régiség még eddig egyáltalában nincs, pedig lehetetlen, hogy annak a nagy népáramlatnak ne maradtak volna emlékei a székelyföldön. A római tárgyak Gyulafehérvárról s egyebünnen, — csak nem a székelyföldről valók, holott a római limes ide is benyúlt. S egyetlen egy tárgy sincs a magyar poganykorból, pedig ha valami, úgy egy a székelyföldön talált ősmagyar sir bizonyíthatná legjobban, hogy a székelyek már a XII. század előtt is lakói voltak e földnek. De nem folytatóin tovább. Azt hiszem, a tek. igazgatóság ezekből is meggyőződött az ásatások szükségességéről s nun fogja soknak találni az előirányzott 50 frtot. (Folytatása következik ) LEVELEK;. Üodobi, 1882 jan. 24. Tekintetes szerkesztő ur! Társadalmi életünk egy igen nevezetes mozzanatáról értesíthetem önt. Bodola és Nyén község értelmes fiatal emberei és hölgyei egy műkedvelői kört alkottak a közel múltban, mely kör buzgalmának s kitartó törekvéseinek sikerült is folyó év és hó it én egy oly élvezetes estvét szerezni, mely a két község életében eddig páratlanul áll. Kezdetben az anyagi erő vólt az, mi szándékuk kiviteléoen gát volt némileg, de miután akadtak áldozatkész egyének, kik szives ajánlataik által a sikert anyagi tekintetban majdnem biztosították ; arra kellett törekedni a társaság tagjainak, hogy az eredmény erkölcsi tekintetben is kielégítő legyen. Ez is meg „volt, mert várakozáson felül sikerült a műkedvelői előadás. A kör maecenásai közt első helyen kell említenem Kósa Sándor urat, ki a meghívók nyom tatási költségét fedezte. Köszönetét kell monda' nom Lörincz Gábor urnák, ki a műkedvelői előadáshoz szükséges függönyre a vásznat adta. El- , ismeréssel kell adóznom Alészáros István urnák, ki a függöny elkészítését, illetve a festői munkát j végezte, igen rövid idő alatt meglepő sikerrel. I Zsigmond József ur a testéihez szükséges enyvet j szolgáltatta. Erősdi Bálint a színpadhoz szükséges deszka- és faanyagot adta s jóakaratu ügybuzgó- sággal gyámolította a műkedvelők körét. Györ- biró Lajos ur a díszítéshez szükséges fenyőágakat szolgáltatta. Végül Quittner Zsigmond ur a világítás fedezésére 3 o. é. forintot bocsátott a társaság rendelkezésére. A fent nevezett urak, a hazafias, szentnek mondható czél érdekében kifejtett buzgalmuk és áldozatkészségükért, fogadják a rendező bizottságnak általam nyilvánosságra hozott legszívesebb köszönetét! A műkedvelői előadással zártkörű tánczviga- lom volt egybekötve, a melyen szintén meglehetős számban jelentek meg vendégek — sa tán- czoiók majdnem reggelig zavartalan jókedvvel mulattak. — Az estély fénypontját az előadás képezte. Előadatott Kisfaludy lvároiytól „A kénytelen jószívűség“ és a „Fösvény“ egy-egy felvo- násos vígjáték; a kettő közt levő duetet pikula és fuvola duett töltötte be. Az előadás reményen felül sikerült. Fogadják a közreműködő nők és urak szives köszönetemet, mely köszönet nemcsak enyém, hanem a jelenvolt publicum minden rendű és rangú tagjának köszöneté. Eddig csak azt mondtam: kik voltak biztosítói az anyagi sikernek legnagyobb részben s miből állt a müsorozát; — most legyen megengedve szóllanom a műkedvelői kör tagjairól, leik az erkölcsi sikert aratták. A nők között az érdem Serester Tamásné, Málnási Károlynó és Serester Róza k. a. közt oszlik meg; az urak közül Benke József, Serester Tamás, Csulak Lajos, Málnási Károly, Rapport Pál ás Schmák Henrik urak nevei legyenek feljegyezve. Engedje meg szerkesztő ur, hogy a levelem kíséretében a szives felülfizetők neveit és a felülfizetett összegeket is nyilvánosságra hozva, mintegy nyugtázzam. Felülfizettek: Ngos Béldi Tivadar ur 3 frt, Brandschott Frigyes és Rapport Pál I — I frt, Quittner Zsigmond, Györbiró Lajos, Lő- rincz Lajos, Orbán József, Puskás Lajos, Kósa Sándor, Zsigmond József, Erősdy Bálint és Rá- polti Mózes urak 50—50 krt, Stark János és Székely Antal urak 20 — 10 krt. A felülfizetésekből bejött 9 frt 50 kr. Az összes bevétel felülfizetések- kel együtt 44 frt 50 kr. Kiadás volt 28 frt 50 kr. Maradt tiszta jövedelem 16 frt o. é. A ió írtnak felét, tehát 8 frtot o. é. van szerencsém a t. szerkesztő úrhoz beküldeni a Gábor Áron siremléke javára, a fenmaradt 8 o. é. forint egyenlő arányban Nyén és Bodola községi iskolái közt osztatott el. Miután a kezdet nehézségein túl esett e műkedvelői kör, mennyiben az előadásokhoz legszükségesebb kellékeknek birtokában van : óhajtóm s a vidék értelmisége szintén óhajtja, hogy minél hamarább egy uj élvezetes estvét szerezzen a szép, igaz és jó iránt lelkesülő közönségnek! Dodoiai. Emlékirat a brassómegyei hét falu küldöttjeinek Budapesten 1881 évi deczember bó 14 — 23. napjain tett eljárásáról. F'oly tatás Ezen eltagadhatlan okmányok nyilvánvalóvá teszik, hogy védenczeim ős időktől fogva szél - és várőrök, a szászokhoz hasonlóan szabadok —- és valamint a szászok — nrbéresek sohasem valónak, szántóikat, kaszálóikat, malmaikat, erdőiket és közhelyeiket szabadon minden földesúri jóváhagyástól menten használák, eladák és vásárlók., úgy védenczeim is mint szabad tulajdonosok, senkitől e részben nem függtek. A Rákóczi fejedelemmel kötött egyezkedés különösen 171 г. év után megkíséreltek a brassóiak a népre jobbágyai eriteriumok tolni, jogaitól és tulajdonától megfosztani, t. i. elfoglalták 1711. éven kezdőleg Tatrang. Hoszszufalu, Zajzon, Cser- nátfalu és türkös kézségektől és ezekben egyeseknek malmait: — a lelkészeknek adni szokott d izmát a város és hivatalnokok számára sajátító el; ez történt részben a korcsmi h isználattal is és beszüntettetett egészen a vár és szélőri szolgálat . Bőven és indokoltan tárgyaltattak e hatal- maskodási tények az 1873. évben Kolozsvartt meg- ! jelent „Czáfolata a brassói városi közönség által, a hajdani törcsvri uradalom állapotához 1871-ben kiadatott magyarázatoknak“ czimü munkáimban ; itt csak annyit jegyzek meg, hogy a sok panasz következtében 1778-ban február 18 an 200 udvari szám alatt kimondatott, miszerint a nevezett vár és szélőrségi községek és lakósai nem úrbéresek, úrbéri szolgálotra neíh kötelezettek e szókban!: „dementer ordinandum invenit, ut quum nec antiqua nec recentiora adessent urbiria ex quibus sive conditio querulantium, sive spectes et men- sura servitutls elucerent, praelaudatum Regium Gubernum studeat pro justo et aecpto centcaver ^
