Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-12-03 / 97. szám
következőket. Több megye közönségének felirata a marhavész elleni kölcsönös biztositó társulatnak életbeléptetése tárgyában, tanulmányozás végett a töldmüvelés-, ipar és kereskedelemügyi miniszternek adatott ki. Szentes város kérvénye a Tisza-szabályozás végleges keresztülvitele tárgyában a közmunka- és* közlekedésügyi miniszternek adatott ki. Maros-Vásárhely és Újvidék kérvényé a vám- és helypénz-jövedelem adómentessége ügyében törvényszerű elintézés végett a pénzügyminiszterhez utasittatott. Számos megyei és városi közönség feliratai, melyekben minden néptanítónak a magyar nyelv megtanulására való kötelezését törvényileg kimondani kérik, tanulmányozás végett a vallas- és közoktatásügyi miniszternek adattak ki. löbb törvényhatóság kérvénye, a katonaság szellemének javítása s különösen a magyar szellemű katonai nevelés érdekében, a miniszterelnök utján a kormánynak adandók ki. — Ma ros-Torda megye közönsége a vám- és piaczi helypénz ügyét, tekintettel a vidéki közönsége érdekeire, törvényileg rendeztetni kéri; e kérvény a belügyminiszternek adatott ki. A magyar állami tisztviselők fizetéseinek és lakpénzeinek törvény utjáni rendszeresítése, illetőleg ideiglenes javítása tárgyában a Trencsénben székelő pénzügyi hivatalok tisztviselői is emlékiratot intéztek egyes országos képviselőkhöz azon kéréssel, hogy a most tárgyéit költségvetés alkalmával hassanak oda, „miszerint addig is, mig a magyar államtisztviselők fizetései és lakbér-illetményei egyáltalában bizonyos rendszer és törvény utján véglegesen rendeztetni fognak, ezen tisztviselők úgy Budapest fővárosában, mint a vidéken bizonyos lakbéremelés, vagy drágasági pótlékban kivételnél к ül részes ittessenek, a kormány pedig arra indíttassák, miszerint ezen ügyet tanulmányozás tárgyává téve, az arra vonatkozó törvényjavaslatot mielőbb terjesze be.“ |A nagy-szebeni tisztviselők hasonló tárgyú kérvényét is inai számunkban közöljük. Szerk.) A kivándorlási enquete tárgyalásán szőnyegre került az orsz. magyar gazdasági egyesület memorandumának hatodik pontja, mely az utlevélkiadás megszorításáról, a kivándorlási ügyet tárgyazó népszerű röpi- ratok ingyenes terjesztéséről és az Amerikából visszatérni kívánók segélyezéséről szól. E pontra vonatkozólag igen érdekes és tanulságos eszmecsere után határozatba ment, hogy a törvényhatóságok az utlevélügy szigorúbb kezelésére rendeletileg utasittatnak, az osztrák, valamint a német császári kormánynál lépéseket tétetnek a törvénytelenül távozott hadkötelesek visszaküldése iránt. Amerikai követünktől ottani kereseti és megélhetési viszonyokra vonatkozó hiteles adatok beszereztetnek s azok a községekben a legczélszeriibb módon közzététetnek. Az Amerikából és máshonnan visz- szatérni kívánó magyar alattvalóknak az útiköltség illető követségünk részéről a nélkül is segélyeztetvén, e részben intézkedni szükségtelennek találtatott. rább elpusztul, mint az, mint az, a mely tiszta kutviz- zel tápláltatott. Ezen tapasztalati tény nagy jelentőségű a betegágy mellett. Hány gondosan ápolt és már lábbadozó beteg esett áldozatul annak, hogy a husié ezen tulajdona nemcsak figyelembe nem vétetett; de épen az ellenkező eljárás követtetett, a mennyiben a lábbadozó beteg folyton csak az erős liuslével (a mely még le is habozta* tolt) tömetett: az ilyennek okvetlenül éhhalállal kell kimúlnia. Az elmondottakból az is önként következik, hogy jó, ízletes, zamatos pecsenyét is csak nagyobb darabokban, vagy legalább is ha az forró zsírba vettetik, lehet sütni. Ellenkező esetben, mielőtt a felületén a fe- hérnye megolvadna, az egész tömegből a zamatos folyadékok és fehérnye kifoly, s igy a pecsenye száraz, taplós, izetlen leend. De e mellett a hús Ízletességére, tápértékére még az is befoly, hogy az állat mikor öletett le. A leölés után rögtön felhasznált hús soha sem oly Ízletes, oly tápláló, mintha az bizonyos idő múlva készíttetik étekké. 1. hölgyeim! miután már is nagyon hosszúra nyúlt ezen felolvasásom, ámbár még nagyon sok dolog van, a mi mintegy a toliam hegyére csimpaszkodik, íovidén még csak pár dolgot kívánok felemlíteni. így lényeges, hogy a tápszerek minő formában vétetnek fel. Ki lett ugyanis mutatva, hogy a mig 736 gramm megevett zsemléből emésztetlen maradt 20% tébernye es 6 százalék keményítő, addig 757 gramm deiozekenyévből 42% fehérnye, s igy 1!)% keményítő maradt emésztetlen ; tehát a fehérnyéből több mint két- amiyi, a keményítőből több, mint háromannyi. Es midőn <‘gy ember táplálékul 1000 gramm burgonyát, 207 gramm lencsét és 40 gramm kenyeret kapott, ezen táplálékból 4 7% légeny maradt emésztetlen ; mig ellenben ha ugyanazon egyén 390 gramm húst és 126 gramm zsírt kapott, a mi ugyanannyi legényt tartalmaz, mint amaz első esetben, akkor a felvett legénynek 17%-a maradt emésztetlenül; vagy is: itt. ugyanannyi fehérnyéből két- ллш) 1 hasznaitatott iol, azaz: az ételek ezen utolsó for- májánál az egyén kétszer olyan jól tápláltatott. (Vége következik.) К ü 1 föl (1. A egyptomi ügyben tartandó konferencziáról szóló hírek ismét alaptalanoknak bizonyultak, mert — mint diplomacziai körökből egész határozottsággal jelentik — addig, inig Francziaország és Angolország között tárgyalások vannak függőben, a konferenczia létre nem jöhet. Ez ügyre vonatkozólag azt is emlegették, hogy az angol kormány a khedivével egyezményt akar kötni, e szándéktól azonban elállottak, mert ez időveszteséggel, sőt talán egyéb bonyodalmakkal is járna. Az okku- páozió kérdését lord DutVerin valószínűleg személyesen fogja a khedivével elintézni. ' — 38« — Montenegróból folyton érkeznek hírek, melyek mind az ottani háborús viszonyokról tanúskodnak. Most ugyan — mint Uettinyéből távirják — az ottani diplomacziai kar együttes lépéseket tesz annak megakadályozására, hogy Montenegró kezdje az ellenségeskedést, mindazáltal ott a fegyveres készülődést erélyesen folytatják. A franczia képviselöházban az algíri birtokviszonyok s franczia kivándorlók általi gyarmatosítás ügyében a napokban folyt parlamenti vita élénk szint vetett a franczia к eljárására az afrikai bonszülöttekkel szemben. A franczia hatóságok u. i., ha egy franczia kivándorol Algírba, nem az állami tulajdonban levő, kevéssé müveit s kedvezőtlen fekvésű földet adják neki, hanem megbecsülteibe valamelyik arab földjét s házát s jó olcsó áron ehhez juttatják a kivándorlókat. Ily körülmények között nem csoda, ha Algírban folyton felkelések vannak. Az algíri képviselők állítása szerint a mostani helyzet sem jobb, mint volt a katona kormányzat alatt. Oroszország roppant zavaros belállapotáról tanúskodik mindaz, a mit a mostani napokban Péter várról távirnak. Alig csillapították le a deákzavargásokat, már ismét munkás-zavargás volt kitörőben. Ezt azonban a rendőrség ideje korán tudomásul vevén, a szükséges rendszabályokat a zavargás megakadályozására előkészítették és a két emisszióimriüst, kik zavargást akartak kelteni, elfogták. A scpsi-szeiitgyörgyi íiöegylet közgyűlése. Sepsi-Szentgyörgy. 1882. nov. 27. % A sepsi-szentgyörgyi jótékonyczélu nőegylet múlt vasárnap tartotta évi közgyűlését szép számmal jelenlevő érdeklődő közönség előtt. — Sajnos, hogy a ritka esetek közé tartozik, mikor a gyorsan, nagy számmal alakuló egyletek jótékony működését és kitartó buzgalmát feljegyezni alkalmunk van. Annál inkább érdemli meg az elismerést társadalmi viszonyaink között a nő- egylet, melynek sikerült annyira is amalgamizálni a széthúzó érdekeket, mint azt a uŐegylet tette. A közgyűlést C s e r e y J áno s né elnö к hatásos beszéddel nyitotta meg, melyet már csak a tárgyalt fontos és szép eszmék ismertetése végett is alább közölnünk szükséges. Oly kérdésekkel foglalkozik e beszéd, melyekről bizonyára sok emberbarát gondolkozott már és mindnyájan fogunk velük foglalkozni a közel jövőben. A múlt közgyűlés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése után Kévay Lajos titkár olvasta fel évi jelentését, mely bií képben rajzolja az egylet működését, utal a teendőkre és buzdít a kitartásra. E jelentést szintén közölni fogjuk. — A pénztár állásának felülvizsgálata után a tisztviselőknek és választmánynak a közgyűlés köszönetét nyilvánította, melyet az elnöki beszéddel és titkári jelentéssel együtt jegyzőkönyvre vétetni határozott. A szépen lefolyt gyűlés öt óra után ért véget. Özv Cserey Jánosné egyleti elnök megnyitója Tisztelt közgyűlés! Egyleti életünkből egy év ismét lejárt. Gyarapod- tunk-e életbölcsességben, tapasztalatban? gazdagodtunk-e a jótéteményekben s azoknak utján szerzett erényekben ? emelkedett-e vagyoni állásunk ? munkakörünket szélesbitettük-e, vagy szükebb korlátok közé szorítottuk ? — mindezen kérdésekre teljes kimerítő tájékozást mutat fel a tisztelt közgyűlés előtt a titkári jelentés, mely világos tükrét mutatandja fel egyletünk egy éves életének ; okulhatunk belőle ! Engedje meg azonban a t. közgyűlés nekem is, hogy megnyitó beszédemben egy pár irányadó eszméről szóljak. lia a lefolyt évre visszagondolunk, nincs okunk nagyon örvendezni a természet adományainak, mert az ég ura ez esztendőben megvonta a természet áldását Háromszék máskor gazdag termésben úszó vidékétől, s igy ma sokkal nagyobb a nyomor és Ínség népünk közt, -— miről önök is meg lehetnek győződve, lia emlékezetükben megújítják e kedves város és szomszéd falvainak határán látott tar, puszta mezőket, raeiyek az aranykalász helyett csipkét és bogáncskórót adtak a szorgalmas mezei munkásnak. Egygyel ismét több ok arra, hogy önök nemes szive a jótékonyság magasztos erényét fokozottabb mérvben gyakorolja, — hogy az ínség könyei önöknek gyöngéd, jóltevő kezei által le legyenek törölve, s az éhező megtalálja, szűkön bár, enyhítésére a jótékonyság kenyerét. *) Kapunk шик számából tárgyhalmaz miatt maradt ki. Ily nagy szükség enyhítésére anyagi erőnk gyenge, de ha a közigazgatás kormányzó férfiúinak bölcs és nemes indulata oda munkál, mi is örömmel nyújtjuk a segédkezet, melylyel sok sebet gyógyíthatunk, sok könyet törülhetünk — s nemes munkánk után apad a földi kín. A jelen társadalomban untig halljuk hibáztatását a közigazgatásnak, a kormánynak, hogy miért nem orvosolja a társadalmi bajokat ? miért nem rendezi a szegény-ügyet s miért nem irtja ki a társadalmi laza erkölcsöket? A társadalom betegségeinek orvoslására a közigazgatás és kormányzatnak maga a társadalom kell hogy segédkezet nyújtson ; kiilön-külön mindenik hajótörést szenvedhet e nagy munkában, inig kőzet fogva egymással biztos a siker. A szegénység legtöbbször ikertestvére az erkölcsi siilyedesnek. Ha társadalom és kormányzat kezet fogva munkakört biztosit a szegénynek, megmenti az erkölcsi süllyedéstől s ha évenkint csak néhányat a társadalomnak megmentünk, nagy szolgálatot teszünk annak és betegségeinek gyógyítására hathatósan befolytunk és а közjót előmozdítottuk általa. Azért bátor vagyok tisztelettel kérdezni, hogy vájjon anyagi erőnk, de legfőbbképen az anyagi erő kiapadhatatlan forrása, lelkes ügy- buzgóságunk nem birná-e meg, hogy évenkint két-báró ni utczán hányódó, neveletlen gyermeket felfogadva, iskoláztatva, munkára taníttatnék s igy megmentenék az erkölcsi süllyedéstől ? Avagy mennyi Háromszéken a munkaképtelen elaggottak száma, vagy az ínséggel küz • ködő házi szegényeké, kik csak a könyöradomány panaszos kenyerén tengetik irigylésre nem méltó életüket ? ! A társadalom, a mi egyletünk, kezetfogva a kormányzattal, nem látja-e idejét annak, hogy Háromszéken egy központi szegények menedékháza létesít tessék itt e városban, a közigazgatás székhelyén. Mennyi fájdalmat, enyhítenénk, mennyi könyet törülhetnénk le általa ! — Ez eszmét nem határozott indítványként kívántam a tisztelt közgyűlés elé terjeszteni, csak mint lelkemben fogant eszmét akartam felhozni, hogy mél- tóztassanak ezek fölött gondolkozni, elmélkedni s midőn ez eszmékre nézve az idő eljőne, azoknak kivitele iránt erélyes mozgalmat indítani. Az idő halad, senki után nem vár ; mit minél hamarább létesíthetünk, annál maradandóbb emléket hagyunk magunk után a közjómik tett szolgálatunkban. Tegyük meg, a mit tehetünk, m irt hiszem, hogy egyletünk — emberileg szólva — örök életű leend, de egyesek véges életűek s nem tudjuk, mikor szűnik meg reánk nézve a munkásság órája. Hiszen ha szétnézünk soraink között, már is egy hely üresen áll; egyletünk egyik legbuzgóbb, legmunkásabb tagja, az ősz hulló leveleivel lehullott maga is az enyészet sírjába ; pedig még fiatal, erőteljes élőfa volt az élet kertjében, édes kötelékekkel csatolva egy nemes keblű férjhez, egy mindent vesztett, szeretett gyermekhez. Értem Málik Józsefné született Gyárfás Gizella ügybuzgó, munkás és fenkölt szellemű tagtársunkat, a ki méltán megérdemli, hogy közgyűlésünk is hullasson emlékére egy pár részvét-könyet, s ha a gyöngéd női kebel érzésének engedve, könynyel áldoztunk emlékének, részvétkönyüinket letörülve, engedje meg a t. közgyűlés, hogy egy határozott inditványnyal járuljak elébe. Indítványozom, hogy e veszteség feletti fájdalmunknak jegyzőkönyvileg adjunk kifejezést, emlékének fentartására. Es ezzel gyengeségem iránt szives elnézést kérve, magamat a tisztelt közgyűlés szives jóindulatába ajánlva továbbra is, a sepsi-szentgyörgyi jótékony nőegylet közgyűlését megnyitottunk nyilvánítom. Zarándi dr. Knüpfler Vilmos mit szabadét r il párti országgyűlési képviselő jó emléke*) A székely közmivclődősi és közgazdasági egylet maros-vásárhelyi és maros-tordamegyei fiókjának legutóbb tartott választmányi ülésén Kovács Ее re ne z apát-plebános egyleti alelnök részvéttel jelentvén be a választmány buzgó elnökének, zarándi dr. Knöpf 1er Vilmosnak elhunytát, Sándor Kálmán kir. táblai fogalmazó egyleti titkár indítványára a következő, az elhunyt érdemeit melegen méltányló részvét iratot fogadta el, a melyet a gyűlést követő napon alelnök és titkár a gyászoló özvegynek személyesen kézbesítettek is. Szám 6. 1882. titkári. Nagyságos özvegy Zarándi Kncpfler Vilmosné, született Páll Mari ő nagyságának U elyb e n . Nagyságos asszony! Boldogult férje, mindnyájunk által szeretve tisztelt Zarándi К no plier Vilmos, elhunytéval nemcsak az- őt önfeláldozásig szerető család körében hagyott kipótolhatatlan űrt, — hanem a közélet minden ágára kiterjedő páratlan tevékenységének hiányát varosunk, a székely főváros s minden humánus irányú egylete mélyen érzi. mélyen fájlalja. Varosunknak, a székely fővárosnak nemcsak legbuzgóbb országgyűlési képviselője, de városáért rajongó és minden áldozatra kész díszpolgára volt, a ki mint magyar nemes, büszke volt reá, hogy magyar s hogy a székelységért, a székely érdekekert oly sokat tehetett, s épen ezért s mert e város emelkedésében oly sok része van s a humánus czélu épületek az ő nevének dicsőségét örökre fentart- ják, nevének és működésének jó emléke nemcsak kor*) Tárgy bal máz miatt késett Szerk.
