Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-11-19 / 93. szám
93. szám. Sepsi-Szentgyörgy 1882, Vasárnap, november 1,9. XII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön (■sibi-iitc.za, Mathoovic.s-félft liáz, hová a lap szellemi rtvszét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: 1113 t e i 11 01 Vei z \i Kfi.N'V VN YOMDÁJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek Itónaeutesen intézemlők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászati lap. Л rlHáramszékí feâzttpair-egyesülefe^ hivatalos közlőnyer Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési á,r helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve : Egész évre 0 írt — kr. Kél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 fit 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért (> kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora lő kr. Z s i <1 ó - к é V (I é s. Sepsi Szentgyörgy, 1882. nov. 18. Már most csakugyan azt se tudja az ember, mit szóljon a szélsőbaloldal politikájához. Mikor se/iki sem kéri rá, akkor irat egy manifestatiot az ősz Uirini remetével s felhasználja mintegy csalétekül azt a ragyogó hazaszeretetei, mely oly bűbájos szavakban ad hangot a távol kéklő, mosolygó ég azúrja alól. Bizony, mi sohasem voltunk barátai annak az indokolatlan dühöngésnek, mely a sajtó bizonyos osztályát elfogta a zsidókkal szemben és nagyon keveset mondunk akkor, midőn csupán rosz- szalásunkat vagy kárhoztatásunkat fejezzük ki ama bőszült viadal ellen, a mit a szomorú tisza eszlári esettel kapcsolatban egy tekintélyes vallásfelekezettel szemben harcsainak némelyek. Nekünk nincs elég kemény szavunk, nincs elég lesújtó Ítéletünk vá- Valóban, szégyenpir ömlik el arezunkon, ég a föld talpunk alatt, ha rágondolunk, hogy még zsidó-kérdés is lehet nálunk. S vájjon tényleg csakugyan van-e? S lia van, kjk dobták be ezt a veszedelmes Eris almát a magyar társadalom közé ? Ha őszintén akarunk rá megfelelni, ki kell mondanunk, hogy igenis nincs nálunk zsidókérdés. Л Schwarz fiú vallomásai és a pozsonyi csőcselék garázdálkodásai még korántsem eredményeztek valami kétségbeejtő állapotot s bála istennek, a józan magyar természet, törvény iránt való tisztelet becsületes érzéke biztosit számunkra még igen sok ideig békességet az országban. Ma ott állunk, hogy nyugodtan elmondhatjuk, miszerint a szenvedélyek egyáltalában nincsenek felkavarva, a társadalom zsidókérdésről — csak a lapokból értesül. És e ponton valóban megbotránkozással kell följegyeznünk egy némely újság bámulatos szívósságát, mely Ível a nyugalomban álló szenvedélyeket korbácsolni meg nem szűnik. Ezen, mindenesetre jobb ügyre méltó buzgóság már nem hazafiság többé ; bizonyos elfajulása az a hazaszeretet aftec- tinj áriak. Az az ábrándos függetlcnkedési törekvés, hogy tisztítsuk meg a hazát minden idegen elemektől, az a hóbortossághoz közel járó politika, hogy a mi nem magyar, — legyen az egyén, elv avagy intézmény, — az tűzre dobni való ; szóval a hazafiságnak ilyen nagyon is partikuláris érte’- mezése a szélsőbaloldal mellében fogamzott meg, a szélsőbaloldal hozta napvilágra s fejlődött belőle most egy makranezos borzas gyerek, ki nem akar többé az édes apjának se szót fogadni s a kinek már most a száját befogatni nem lehet: a ,,1’üg lenség. “ Ezt bizony láthatta volna előre a szélsőbal- oldal s nem lett volna akkortájban. mikor az „Egyetértés“ is úgy ütötte a zsidókat, arra szükség, hogy Ileltty íguácz ur levelet Írjon Turinba я egy Kossuth bajost szólaltasson meg a zsidókérdésben s az ő hatalmas irónjával koppantasson rá a fékevesztett fajgyűlölet kicsapongásaira. Lám, nz „Egyetértés“ most igen szelíd jó fiú lett, olyan morális prédikácziőkat, tart a törvény iránti tiszteletből, az egymás iránt való testvériségről, jogéi* államrendről, mintha soha se lett volna ő az a mérges kigyő, a melynek a fogát az idő és no meg a „körülmények“ olyan szépen ki törették, így kellett volna előbb is bánni a zsidókkal s most nem lenne legalább szegyei ni valójok. Kossuth igen helyesen telte, hogy megle.cz- kéztette a zsidó-hecczeseket, de Helft/ íguácz egy csöppet sem tette helyesen, hogy ezzel a kérdéssel is bealkalmatlankodott az ősz remetéhez. Ha r.em csalódunk, az egész levelezési responsoriumban van vakarni magasabb spekulác/ió0A szélsőbaloldal IáHa, hogy az oktalan lieccz következtében megingott előtte a talaj a választók egyik tekintélyes osztályánál — a zsidóknál; a választások pedig már nincsenek olyan nagyon messze s úgy gondolkozott a párt, hogy jó volna most a zsidóságnak egy kicsit kurizálni. S megtette. Levelet Íratott Kossuthtal, a párt pedig tiltakozni fog, hogy ő nem azonosítja politikáját a zsidó-heczczel. Ki kérte rá, hogy tiltakozzék s kinek van szüksége a nyilatkozatára, ha nem — m a g a m a g á и a k. A. №. * Brassó- ós Foígarasmegyók közigazgatási bizottságai nagy tevékenységet fejtenek ki a Romániában kiütött m a r h a v é s z belmrczolásá- nak megakadályozása czéljából. A keleti marhavész ugyanis, melynek teljes megszűnéséről csak nem régiben irtunk volt mi is, jelenleg aggasztó mérveket öltött Romániában, elannyira, bogy a legszigorúbb zárlatot kellett kormányunknak alkalmazni. A fuvarozás és általában a közlekedés Romániával be van szüntetve és csupán a vasúti közlekedés áll még fenn. Daczára azonban eme szigorú intézkedéseknek, úgy látszik, a határszéleken kijátszák többen a törvény rendelkezéseit, elannyira, hogy katonai erőre lesz szükség a határszélek biztosítása végett. Ezóta jórészt rendeltetésük helyén vannak a katonák s igy a személyforgalom must már csakugyan megszűnik valahára. В о 1 f ö 1 (l. A brassói ..Gazetta Transylvaniei“ 127-ik számában utalva Oroszországnak hadi készülődéseire, legkevésbé sem találja indokoltnak gróf Kálnoky külügyminiszter urnák a delegác/ióban az európai béke állandóságáról elmondott megnyugtató beszédét, mert — úgy mond — a czár békeszeretetében bizni majdnem any- nyit tesz, mint homokra építeni. A ezár szeretheti ugyan a békét, de ki biztosíthat minket arról, hogy Oroszországban nem lesznek oly körülmények, hogy egyéb tényezőknek akarata fog érvényre jutni, a melyek által az óriási birodalom fel fogja forgatni az európai békét. E lap ezenkívül sem Montenegróban, sem Szerbiában nem bízik, mert daczára barátságos viszonyunknak eme két kis országgal, azt még sem lehet eltagadni, hogy a szerb nép nagyzási mániában szenved és propagandát fog csinálni a pánszlávizmusnak. Óva inti e lap a kormányt, hogy résen legyen, mert az európai béke soha som volt bizonytalanabb, mint épen a mostani időkben. A delegácziók. Az osztrák delegáezió f. hó 15-én d. e. teljes ülést tartott, melynek tárgyát a közös külügyminisztérium költségvetése képezte. Az előadó beszédje után I'Jener delegátus szólalt fel, s egy oly beszédet tartott, mely valóban a parliamentáris szónoklat remekei közé sorozandó. E beszéd az általános békének gyönyörű védbeszédje volt, mely bizonyára figyelmet fog kelteni a monarchia határain fül is. Vajha az irányadó körok mélyen elméjükbe vésnék minden szavát ! » Veszedelmes az európai békére — igy szólt a delegátus ur — ha valamely államban azon vélemény képződik, hogy a háború egy másik állammal kikerül- hotlen, mert az érdekek oly éles ellentétben vannak, hogy kívánatosabb ezeket háborúval elintézni, mintsem azon elviselhetetlen állapot tovább tartson. Ily hangulat minden időben előfordult, s előfordul jelenleg is. Ez mindenesetre veszedelmes a békére, de azért nom szükséges, hogy mindig háborúra kerüljön a dolog. Az izgatott hangulat idővel lecsillapulhat. Angol- ország és Erancziaország között a bécsi congressus óta kétszer volt már ily feszültség, úgy, hogy a chauvinis- ták azt hitték, hogy a háború kikerülhetetlen, de az il- 1 *tő államférfiak bö’esességének és higgadt megfontolásának mindig sikerült ama kritikus időszakokat legyőzni, s néhány év múlva az ellentétek helyébe a szövetség szükségének érzete lépett. Ausztria-Magyarország és Németország között 1867—1871-ig oly feszült viszony uralkodott, hogy egy második háborút valószinü- nck tartottak. Azután a két állam viszonyai a legbarátságosabbakká alakultak, úgy hogy jelenleg e viszony képezi az európai béke. fentartásánalc alapját. Az ily kritikus időszakok legyőzéséhez természetesen jóakarat és erkölcsi bátorság szükséges, s nem szabad megengedni, hogy a béke fen tartására irányuló vágy gyávaságnak declaráltassék. ( ) 11 kell törekedni, hogy a sajtó is nyugadtabb szellemben írjon, s a kormánynak más tekintetekben is mérséklő cg kell hatni.“ Szónok ezután lejelenti, hogy a monarchia lakossága ugyan egy esetleges igazságtalan támadás visszaverésére semmiféle áldozatot sem fog sajnálni, de éppenséggel nem hajlandó aggressiv politikát támogatni. Az előadó felszólalása után megkezdetett a külügyminisztérium költségvetésének részletes tárgyalása, s annak mi neon egyes tétele változatlanul elfogadtatott. Ezután még vita nélkül elfogadtatott a közös pénzügyminisztérium, legfőbb közös számvevőszók s a közös vámjövedék előirányzatának tételei is. A képviselöház szerdai ülésében több apróbb ügy elintézése után megkezdetett a tisztviselők minősítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Dárday előadó hosszabb beszédben ajánlja a törvényjavaslat el foga- adasát, — utána Szederkényi Nándor szólott a törvényjavaslat ellen. Ezután Tisza Kálmán miniszterelnök polemizált az előtte szólóval s a törvényjavaslat elfogadását ajánlotta. A miniszterelnök beszéde után a vita megszakít,tatott, s Mezei Ernő hosszabb beszéd kíséretében előterjesztette bejelentett interpelláczioját az igazságügyi miniszterhez a tisza-eszlárí ügyben. Az inter- pelláczió kimutatja, hogy a nyíregyházi törvényszék töl»'» törvénysértést követett el, s kérdi az igizsigügyi minisztert, hogy mivel indokolja e törvénysértéseket, s hogy nem tartja-e szükségesnek, hogy „a tisza-eszlári büniigy oly törvényszék kezeibe tétessék le, mely az eddigi eljárás felelőssége által nem érintve, és menten a helyi szenvedélyeknek befolyásától, az elfogulatlan igazságszolgáltatást biztosíthatja.“ Az interpelláczió ki fog adatni az igazságügyminiszternek. — Szalay Imre a mai ülésen nem tett interpellácziót a tisza-eszlári ügyben, de—mint értesülünk — az interpelláczió szándékától nem állt el, hanem csak elhalasztotta annak kivitelét. К i\ I f ö 1 (1. A porosz országgyűlést nov. 11-én nyitotta míg Vilmos császár. A trónbeszéd — melyet az ősz uralkodó ez alkalommal tartott — teljes mértékben megérdemli a figyelmet, és pedig azért, mert a külpolitikára csak nagyon kis részei vonatkozik, — röviden konstatálván. hogy Németország viszonya valamennyi állammal a legbarátságosabb — legnagyobb része pedig a belső, különösen közgazdasági kérdésekkel foglalkozik. Világos jele ez annak, hogy a német kormány ez id í szerint nem a külpolitika, hanem ignis a belső, közgazdasági kérdések megoldására fordítja tőtevékenységét. A trónbeszéd a közigazgatás egyszerűsítésére, a községi és iskola-tervek készítésére, uj vasutak és egy az ország nyugoti részének nagy íolyóit összekötő csatorna első szakaszának kiépítésére, az ingatlanra vonatkozó szigorú végrehajtási kényszer megszüntetésére, s az osztályadó négy legalsó fokának azonnali megszüntetésére vonatkozólag jelent be törvényjavaslatokat. A trón- beszéd különösen ezen utóbbi javaslatot jelzi sürgősnek. A trónbeszédnek idevágó része a következőleg hangzik: „A lakosság szegényebb osztályait meggyőződésem sze- szerint haladéktalanul meg kell szabadítani az osztályadó nyomása alól. Óhajtásom, ez adó beszedésével járó szigort s a nyomort öregbítő végrehajtásokat mellőzöt • töknek tudni. Törvényjavaslatot fognak önök elé terjeszteni az osztályadó négy legalsó fokának azonnal való teljes megszüntetésére, melynek e szerint о hiány ide- ideigleues fedezetéről is gondoskodnia kell.“ - • Megjegyezzük, hogy az eltörleiulő adók 7 millió márkára rúgnak. Oroszországból változatosság kedvéért ismét deák- zavargásokat jelentettek. Megbízható hírek szerint a ka-
