Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-11-16 / 92. szám
02. szám. Sepsi-Szentgyörgy 1882, Csütörtök, november H>. —--------------------*-----------» S zerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-ntcza, Mathoovies-félc liáz, hová a lap szellemi részót illető közlemények Idill lenünk. Kiadó hivatal: cB £ Z 11 .> l'c in 01 С-Cl t fí I KÖNYVNYOMDÁJA. horú a hirdfafaek fa előfizetési pénzek i liémientesen intézemlők. A hirdetmények és nyiltte- ! rek dija előre fizetendő. « • Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászati lap A jjHárornszékE háziípar-eg'xesületiJ hívatatos közlönye. XII. évfolyam. • é~ Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz boriivá, vagy vidékre postán küldve: Egész évre 6 irt kr. Fél évre 8 írt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért (> kr. Bélyeg-díjért külön 30 kr. Nyilttár sora 15 kr. •- ■ — ---------------• Ez különben ErancziiHii'száo-ban nem újság' és habár nem volt is ily ])reeziz kinv'omata, mint jelenleg, de minden forradalomban ;i munkások játszották íi főszerepet, sőt a X. Károly bukása után következett ideiglenes kormány alatt arra kényszeritették az államot, hogy nekik munkát és nagy bért adjon. De elvégre is a rövidebbet húzták. Mikor a társadalomtól elváltak. plane a társadalom ellen fordultak, mindig nagyon gyengéknek bizonyultak és erejük mindig abban rejlett, hogy a politikai zavargások közé vegyültek és tömeges számukkal imponáltak. Hanem amint most akarják, hogy t. i. feldúlják a társadalmat : nagyon furcsát fognak látni, mert a társadalomnak kilencz tized- része ellenük lesz. A kiké a világ, azok uralkodnak a világon és habár sok a vagyontalan ember, a valamicskével bírók száma mégis sokkal több és azok már nem fognak a csavargókhoz csatlakozni, a vagyontalan osztály műveltebb része pedig épen nem. s igy a tulajdonképeni zavargók, hogy mily csekély számmal vannak, csak akkor fogják megtudni, mikor a zavar kiüt. Ámde veressenek le a munkások avagy nem — az ő ügyük is az emberiség ügye, és nagy baj. hogy a magas politika, mely bizony nem mindig a szegény emberek érdekében foly, nem engedett még arra időt, hogy az egész napot, plane az éjét is nehéz munkával töltő szegények sorsának javításával foglalkozzék, és a dolog elmérgesedésének is csak az az oka, hogy nem gondol velük senki. Mert ha gondol, hát ott van Bismarck. Csak egy kis jóakaratot tanúsítson, hát már csillapodnak; csak reményt nyújtson nekik és már várakoznak. Хеш oly roszak, a minőnek kinéznek, de mikor hát szavuk mindig elhangzik a pusztában! így önmagukra hagyatva támad aztán fel bennük mindenféle túlzás, de bizony megelégednének a. századrészével is. Mi, a társadalom munkás tagjai, joggal követelhetjük tehát, hogy az ő bajaik is megvizsgáltassanak és a mennyire lehet, orvosolta,ssanak ; sőt, vagv nem üt ki Párisban a forradalom, itt az idő, hogy a munkások ügyét a kormányok és parlamentek kézbe veirvék. T.- Az crdélyrészi határerőd ifesőkről kezdenek a lapok ismét érzékeny czikkeket Írni. A többek között a „Függetlenség“ ma hozzánk érkezett száma ezeket mondja : „Az erdélyrészi határok védelmére évtizedek óta mitsem tett a közös kormány, bár ismételve merültek fel kiváló szaktekintélyek s a magyar törvényhozás kebeléből is hangok, melyek a közös kormányt n roppant veszélyekre figyelmeztették, melyek határaink védtelenségéből a monarchiát- fenyegetik, mihelyt báb on találna kitörni Ausztria- Magyarország és az orosz birodalom között. “ Ezeket mondja a szélső baloldal egyik köz- I lönye, — arra pedig dehogy emlékeznének vissza, I hogy pár évvel ezelőtt igen is kemény erődítési j numkáhxtok voltak s nagyrészt be is fejeztettek az ojt.ozi, tömösi és törés vári szorosoknál. Az pedig még inkább kicsúszott az eszéből, hogy annak idejében a szélső ba’oldal mekkora patái iát csapott ezen „haszontalan munka“ (!j miatt. Kormánybiztos Mosonymegyében. A belügyminiszternek nov. 7-én kelt határozatával Miske Imre báró főispán Mosonymegye területére kormánybiztossá neveztetett ki. A kormánybiztos egy fölhívást tett közzé, melyben a lakosság egészséges érzületére és belátására hivatkozva, mindenkit fölszólít, hogy saját körében a közrend fen tartására közreműködjék. A felhívás különösen a lelkészekhez és községi elöljárókhoz fordul s ez utóbbiakat óva inti a hanyagságtól és mulasztástól. Egyúttal kilátásba helyezi azt is, hogy rablással vagy gyilkossággal összekötött rendzavarások esetén rögtönilélő- 1 »íróság fog életbelépni. Diplomaták Budapesten. A fővárosban jelenleg több diplomata időz. Sir Henry Elliot, az angol nagykövet már régebben itt van, hogy részt vegyen az udvari vadászatokban, Wolkenstein gróf szentpétervári nagykövetünk tegnapelőtt utazott el innen egyenesen Szo.utpú- pétervárra. A napokban jött meg magyarországi birtokairól, a hol szabadságidejét töltötte, berlini nagykövetünk, Széchenyi Imre gróf. Ugyancsak a napokban jött A mi dolgot fog adni Európának. — 1882. november 14. A munkás-kérdéssel foglalkozik most az egész világ, mert hát a, világ azzal már úgy szokott lenni, hogy' akkor foglalkozik mindennel, mikor már nagyon a körmére égett. Reánk nézve szerencse a szerencsétlenség- , ben, hogy gyáriparunk még nines odáig fejlődve, hogy a vagyontalan munkás ország feltorlódásától lehetne tartanunk, pedig a zavar magva ebben az elemben rejlik. A inig tehát ez a. kérdés lezajlik, vagy megoldatik, vagy tisztáztatik, szóval rendes medrébe t,erőltetik, talán még jó is, hogy nem vagyunk belekeveredve, mert a mi Erancziaországban történik, az mindenesetre kihatással lesz mindazon államokra nézve, melyekben a munkás-kérdés a íívári munkások nagvobb számánál fogva sző- üvegen forog. Már pedig Erancziaországban aligha nem lesz valami a dologból, hol a most mutatkozó anarchisták tömege kommunistáknál és szocialistáknál nem egyéb. Miután pedig Parisban a barikádok építése hamar megy', egy szép reggelen arra ébredhetünk, hogy Erancziaországban kiütött a munkás forradalom. Azt a nagy gondatlanságot, különbem.,, melyet. a franczia kormány ezen kérdéssel, szemben tanúsított, Európának nem lehet eléggé ro- szalnia. Először is megenged ,e féktelen elem- nedv mindent, hagyja őrjöngeni, kicsapongani, lázongani, — aztán neun gondol vele semmit. Hogy a franczia munkások mit beszélnek, mit kivannak, illetőleg mit követelnek : a IVa'nezia mérvadó körökben rá sem hederintenek. Хеш akarnak leszátllni a magas politika tornyaiból, — majd csak akkor, ha az összeomlik lábaik alatt ! Pedig hihetőkig összeomlik. A dolog nagyon el van hanyagolva. A magukra hagyatott munkásoknak az el bizakodásra okot adtak, hogy azok most már nem fognak nyugodni, a mig erejüket a társadalom többi részének erejével öísze nem mérik. Es az furcsa mulatság lesz. P'szemről nem szeretnék ott lenni. A „Nemere“ tárczája. \ i hígba и at és pesszimizmus. Mióta Jób kínos vona"lások közt az istennél vetc- kódéit, mióta Salamon a hiúságok hiúságáról elmélkedett, mióta egy görög tragédia-költő azt irta, hogy legjobb nem születni, és a mióta a monda ókori hajósai hallottak ama kétség beesett jajgatást: meghalt a nagy l’an ! — ; a mióta Jézus és Szákjarauni hirdették az ember gyengeségét és a világi örömnek hiábavalóságát: !<■ egészen napjainkig, Schopenhauer buddhaistikus etlii- kájá:g, Byron erkölcsi csömöréig, Turgenyev fatalizmusáig, mindenha voltak lelkek, a kik a világtól szá- mon kérték szenvedéseiket, a kik az érező szivet szerencsétlenségnek mondták, a kik, mint az emberi szem a napba, nem bírtak nézni lelkűk fényes álomvilágába a nélkül, hogy ne könnyezzenek. A mi a társadalomban disharmonie, a mi látszólag ellenkezik a világrend bölcsességével, az mind fáj nekik, mert: Szép lélek az, mely könnyen kap sebet * a fájdalomnak ontja könnyeit. Ez az elégedetlenség a világrenddel vagy önmagunkkal oly régi, mint maga, az emberi gondolat. Általános neve: világbánat, s szülője: a csalódás. ( sa loi I и и к barátunkban, szeretőnkben, a világról alkotott logaliniiiikban, az ember.de megítélésében, reményeinkben, es vágyainkban, a földi gyönyörök tartamában, s ez a. csalódás okozza azt a fájdalmat, mely a szénül, a mily erővel hat reánk, egy vagy több ember, az egész társadalom, vagy épen az egész világrend ellen fordul. Minden világbanat tehát, a boldogság elvesztése, vagy általa ban hiánya miatti fájdalom. Л világbá,nalos szívben élénken él ;i képzete innd annak, a, mi jó, a mi szép és a mi boldogít, csakhogy, mint Tantallns gyümölcsei, elérhetetlen vágyak alakjában. Szeretné, hogy az emberek mind jók és boldogok legyenek; óhajtja hogy az erényt mindenki utánozza, és a vétket mindenki utálja; kívánja: hogy a világ az érdemet mindig kellően megjutalmazza, a bűnt meggyalázza : hogy a jámbor ne éhezzék s a gazember ne járjon hintóbán; de mindenütt az ellenkezőt látja, s érzi, hogy a miről álmodik, az lehetetlenség, hogy a világrend ellen küzdeni hiábavaló dolog, hogy az erős zsarnok letiporja a gyönge vértanút, hogy az emberek erkölcsi élet.1 sem egyéb, mint harcz a létért, az életrevaló folytonos győzelme a nem életrevaló fölött, s ennek a látása elkeseríti, világbánatossá teszi. E fájdalom talaja tehát a szív jósága, ki keltője pedig a világ képzelt, vagy valóban tapasztalt rosszasága. Ezért a világbánat könnyen meginduló, nagyon érzékeny, magukkal évődő, néha rajongó, a világot saját jóságukon keresztül tévesen jónak látó emberek lelki állapota. Költőknél a rendes hangulat, csakhogy ritkán oly erős és intenzív, hogy ezt tegye egész világnézetükké. De ha a társadalom fogyatkozásai, az emberek gyengeségei elleni zúgolódást e fogyatkozások és gyengeségek miatt érzett kisebb-nagyobh fájdalmat világbánatnak, ha csak egy pillanatra is fellépőnek tartjuk és Íveli, hogy annak tartsuk, akkor még a dévaj Anakreon- ban és Berangerben is találunk világbánatot., ha em- bryonalis állapotban is. Hiszen, a ki mindent, tökéletesen a maga rendén talál, az a világot, mint az egészséges ember, testét nem is érzi. Nincs mondani valója. Nem az optimisták táborából kerülnek az emberiség vezérei. Mégis, a mint Jean Paul a humort a megfordított fenségnek nevezte, a világbánat is bizonyos tekintetben a legnagyobb optimizmus. A csalódott optimizmus reakeziója a világ eilen. Mekkora igazságtalanság volt a Kíirtliausirúl azt mondani, hogy Írója pessimist;! ! Hát van-e a magyar irodalomban nagyobb optimista Eötvösnél ! Egyáltalán a pessifflizmus * sohasem él a szén ti - mentaliznms könnyeivel, s tévedés azt hinni, hogy a világbánatos költők pessimisták. Emau, Leopárdi,. l’ur- genyev, a méla Arany, a harsogó \ örösmarty bizony nem azok. Es Schiller, e „sittlich vein ideal költő,£ tragédiákat látott az életben és a történelemben, pedig örök álmok rózsáit öntözte könnyeivel. De maradjunk Yörösmartynál, a magyar költőnél. Bizony nem egyszer vonaglik a fájdalomtul. A (ron- dolatok a könyvtárban, a „Vén czigány“ velőket rázó jajgatása, de végükön ott áll: „Köszönjük élet áldamásaidat. E gy jó mulatság férfi munka volt,“ meg: „Lesz még egyszer ünnep a világon!“ Halljuk továbbá, hogy: „Nincs veszve semmi sors alatt, ki el nem csüggedett“ és „Az ember tragédiája“ sötét lelkűnek vallott költője is biztatólag, engesztelőié" végzi : „Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál!“ Ez mind nem pessimizmus, jelenléte egyáltalán é]> oly ritka a költészetben, mint a világbánat teljes hiánya. Mert megjegyzendő, hogy a possimizinus nem fáj. A pessimista hiábavalónak, rosznak látja a világot, mert gyakran maga is az. Nem hisz a jóban, tehát nem is csalódik, nem lelkesedik, tehát nem is keveredik harezba a szélmalmokkal, nincsenek eszményei, tehát nem is bánthatja, ha látja, mily köznapi a világ. Szemeiben az egész világ komisz, miért alterálná tehát, ha azt látja, hogy valaki komiszságot követ el ! Nem is jajgat a pessimisinus, hanem az erkölcsi világrend nyavalyáit hidegen vagy épcnséggel a feltaláló belső örömével konstatálja, mint az orvos a betegséget. Akárki mit mond, SÍiakospeare nem annyira pessimista Ihuniéiban, Schiller a Haramiákban, mint Beauiuar- liais Figaró házasságában. Ez franczia vidámsággal, mo-
