Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-11-09 / 90. szám
358 Képviselve voltak: a belügyminisztérium Ribáry József miniszteri tanácsos mint előadó, és Jekelfalussy Lajos miniszteri tanácsos által, az igazságügymiuiszte- rium Hilóczky Béla osztálytanácsos által, a pénzügyminisztérium Buzetzky Bál miniszteri tanácsos által, a kereskedelmi minisztérium Szász Róbert miniszteri titkár által. Ribáry miniszteri tanácsos az enquete elé terjesztette mindazon kimutatásokat, melyek a kivándorlás ft-iki állapotát tüntetik fel : ezek közt különösen Sárosmegye jelentése és a felhívott takarékpénztárak jelentései keltettek nagy figyelmet. Az utóbbi időben azonban nagyon csökkent ugyan a kivándorlás, de most a rósz burgonya és zabtermés következtében attól tarthatni, hogy ismét emelkedni fog, ha az állam hathatós ellenszerekről nem fog gondoskodni. Felolvastattak ezenkívül mindazon javaslatok, melyek több részről hivatalos és magán utón jutottak a belügyminisztérium tudomására. Ezek közt különösen az országos gazdasági egyesület javaslata, Zemplénmegye előterjesztése, Buja- uovics Sándor javaslata stb. emelendők ki. A szakta- nácskozmány elhatározta, hogy ezen bő anyagból készüljön egy áttekintő, bő kivonat, melynek tanulmányozása után az enquete tagjai újból össze fognak jönni a részletes intézkedések megállapításának további megvitatása végett. Vladimir orosz nagyherczeg bécsi utazásának czél- jai felől még semmi biztos tájékoztatás nem jutott a nyilvánosság elé. Miután azonban a nagyherczeg látogatása Összeesik uralkodónk és Kálnoky gróf külügyminiszter rövid ottlétével, az ügynek sok részről politikai jelentéseket is tulajdonítanak, jóllehet a nagyherczeg Bécsből vadászati kirándulásokat tesz. Szóban van többi közt az is, hogy a nagyherczeg azon kellemetlen elidegenedés nyomait akarná végkép eltörölni, mely közte és Rudolf trónörökös közt még a boroszlói manőverek alkalmával fölmerült. A „1\ LI.“ azonban ezt a verziót is jelentéktelen és semmit mondó beszédnek tartja, miután a kérdésben forgó elidegenedés hire csak egy berlini lap alaptalan föltevéséből származik s annak idején meg is czáfoltatott. Az Arany-szobor. Arany János szobra tárgyában a következő felhívás jelent meg: Arany János a magyar nemzeti szellemnek fényes költői diadala, örökös dicsősége. Halála méltán borította gyászba az egész nemzetet. E közös gyászból méltán fakad a kegyelet és hála, mely tehetsége szerint igyekezik dicsőíteni a dicsőt. A lángész ereznél maradandóbb emléket állít magának, halhatatlan munkáiban. A kegyelete* lelkesülés csak az érez szilárdságával tudja kifejezni hitének rendületlen erejét, hogy : a szellem nagysága győztes marad minden belátható idők fölött. Ilyen szellemnek érzi és vallja nemzetünk Arany Jánost. Alig hunyta be szemeit, minden körből egyszerre hangzott föl a kívánság: örükittessék meg alakja a halhatatlanság földi jelképében, egy ércz-szoborban. A Magyar Tudományos Akadémia, melyhez a nagy költőt szoros kötelékek kapcsolták, kezébe vette a. szóim)- ügyét s intézésére, október 30 ikán tartott összes ülésén, egy bizottságot nevezett ki. melyhez a Kisfaludy-társaság, Budapest fővárosa s az országos közmunka- és képzőművészeti tanács küldöttei csatlakoznak. nak a czikke oly kellemetlen vallásszinezetü, hogy tar tózkodom egy következő ponton kiviil a vitát folytatni, mert nem akarok ítélet alá jönni. lisztéit R. J. urnák az egész czikkében csak egy szakasz van, melyről el lehet mondani, hogy czáfolat volna, lia helyes volna. Czikkének ezen részében tisztelt R. J. ur következőleg szól: „He jön aztán egy szemrehányás és egy kérdés. Az előbbi abból áll, hogy a pápák Európa kárára működtek, mert Krisztus magasztos tanát a haladás ellen felhasználtak. Az utóbbi szerint Európa, a. papi s uralkodói békók ketté törése után rövid 3liö évek a'atl, azaz a. reformáczió keletkezése óta oda jutott, a Imi most áll. Ez mondja L. K. ur — oly haladás, melyhez hasonlót nem lehet felmutatni“ lv/en, a történelmen alapult szavaimat tisztelt R J. ur avval akarja megczáfolni, hogy hivatkozik Cha- teaubriandra, ki egészen ellenkezőleg nyilatkozik, s azt mondja, hogy „Európa a szent széknek köszönheti polgarisodását. legjobb törvényeinek egy részét, és csaknem összes tudományát és művészetét“. Hasonló értelemben szól Lecky. ez következőleg nyila kozik : „Nem szabad felednünk a végtelen nagyobb áldást, melyet az emberiség a vallásos szellemnek egyáltalában, különösen a papoknak köszönhet“. A nagy Carlyle szerint „Voltaire nem itészi szemmel, hanem csak mint a katlmli- kus vallásnak ellensége olvasta a történetet“. (A Voltaire dolga nem tartozik a tárgyhoz.) Megbocsásson tisztelt R. J. ur, én a történelemből szólottám, s ezt lií rom ember nézete nem változtalj i meg, ez nem czáfo- lat, hanem csak beszéd. He hogy tisztelt R. J. urnák s a tisztelt olvasó közönség előtt állításomat kézzel foghatólag bebizonvitE bizottság nevében fordulunk a nemzet kegyeletéhez; hozza meg áldozatát a nagy költőnek, ki láng- lelke minden kincsét nemzetének áldozta. A szoborra szánt adományok, az ivekre jegyezve, a Magyar Földhi- telintézhez (Budapest, bálvány-uteza) küldendők, mely kezelésüket magára vállalni szives volt. Meg vagyunk győződve róla, hogy e fölhívást a nemzet nagyja és kicsinyje áldozatkész lelkesedéssel várja és fogadja. Meg vagyunk győződve, hogy nemsokára állam fog Budapest valamelyik közterén az ércz- szobor, késő nemzedékeknek is hirdetve azt. a mi Arany János lelkét eltöltötte : múltúnk nagyságát, népünk erejét s a bitet jövőnkben. Budapesten, 1882. november 1-én. Gróf Lónyai Menyhért, a Magyar Tud. Akadémia cluöke. Gyulai Pál, A Kistaludy-Társaság elnöke. Beöthy Zsolt, az Arany-szolmr-liizoltság titkára. * A Magyar Földhitelintézet által e fölhívással kibocsátott aláírási ivek szétküldése a törvényhozó testületek egyházi és világi hatóságok, tanintézetek és társulatok részére hétfőn kezdetett meg. Magyar szim'*szrt. Brassó, 1882. november 0. Hétfőn, mult lui 30-án adatott „A völgy lilioma“ dráma ő felvonásban ; Barriere után fordította Feleki Miklós. A hétfők, úgy látszik, gyenge napok, a menynyiben gyér közönség keresi fel a színházat ; pedig a leghatásosabb darabok eddigelé csaknem a hétfőkre estek. Valóban sokat veszítettek most is azok, kik „A völgy liliomát“ nem látták ! Olyan darab ez is, mely a szívhez szól, mely hivatva vau a legnemesebb érzelmeket kebleinkbe csepegtetni s melyet mai napság „igen- igen soknak“ kellene megnézni, átérezni. R. Rótt Mari (Henriette), a völgy lilioma, ma művészi képességének egész fényében ragyogott; játékának, mozdulatainak természetessége figyelmünket bilincselte le, mély érzéssel elmondott, szavai pedig lelkünket ragadták magukkal. Azt az imát, melyet a szerető anya beteg gyermekéért, kit azon perezben nem ölelhet, elmondott, nem! hanem oly igazi benső érzelemmel elkönyürgött, oh azt sok-sok anyának kell vala, meghallgatnia ! . . Ilomokainé teljesen otthon találta magát Lenoneurt szerepében s Kecskeméti Innának (Emmeline) is alkalma nyílt bebizonyítani, miszerint hivatott színésznő. Csak előre! Egy szép eredmény kimaradhatlan. Idényei (Mortsauf gróf) és Sárdy (Chessel) nagy bravourral játsztak; ha megszoktuk tőlök „csak jót“ várni, úgy ezúttal a legkényesebb követelők is ki lettek elégítve. Csikaszról (Félix) is csak dicséretest jegyezhetünk föl. Szerdán, folyó hó 1.-én, Szigligeti „Két pisztoly“ czimii 3 felvonáson népszínműve került szilire. Ismert népszínmű s fel van jegyezve róla, hogy nem tartozik a Szigligeti legjobb darabjai közé. Vannak azonban ebben is hatásos jelenetek s egy pár jó erőt igénylő szerep, melyek B. Rótt M. (Luiza), Sárdi (Stein), Csikasz (Bájkerti), Büspöki (Hugh) kezei között szépen kidomborodtak. A darabban előforduló pár dal Egressy szerzeménye s kedves melódiával bír; de roppant kár,hogy a szó szoros értelmében csak „egy pár“ fordul elő belőlük. Ezért alig érdemli mag oda Írni, hogy „dalokkal“ van. Hátrányára van a darabnak az is, hogy kiisam, hogy a pápák Krisztus tanát az emberiség kárára s a haladás gátlására felhasználták, bátorkodom egy legújabb történelmi adattal bizonyítani, mely a tisztelt olvasó közönség előtt se lehet ismeretlen. Mint tudjuk, a német császárság 1870-ben kezdett megalakulni és szervezte s rendezte magát. Mint minden rendesen alakult státusban, a belszervezet több részekre ágazik, melynek egyikét a vallás-ügv képezi. A mi ezt illeti, a kormány nemcsak minden vallásfelekezetnek autonómiáját elismerte, hanem azoknak egyenjogúságát ki is mondotta és fent ártotta, tehát a vallást a legszabadabb elvből kezelte, A pápának azonban semmiképen nem volt Ínyére, hogy Európa közepén egy református státus alakuljon ; ő hát mint hagyományos ellensége a re- formationak, megkezdette fondorkodását az uj és zsenge státus ellen. Csupán vallási gyűlöletből Ausztria és Francziaország között egy szövetséget akart létrehozni, melynek az lett volna czélja, hogy a református statust buktassák meg: a franczia terjeszkedjék a Rajnáig, Ausztria (»eilig legyen megint egy német szövetségnek a leje. Egy további reménye a pápának az volt, hogy a győzedelem után Ausztria Olaszországba betör s ezt az „átkozott abbruzzoi és calabriai rablót“ 5 íctor Emamiéit, Piemontba vissza fogja kergetni s Olaszországot vissza fogja helyezni oda, a hol volt, — ez volt a pállanak terve és nézete. Tegyük fel azonban, hngy a harcz valóban kitört volna ; hát hihető az, hogy Angolország a porosz mellett nyilatkozott volna, az orosz feltétlenül az uj státus mellett küzdött volna, hogy Ausztriát gyengítse, az olasz pedig nemcsak az osztrák tengerpartot, hanem fel a Brennerig mindent elfoglalt s a birodalomba is betört volna. Ennek a harcznak aligha nem lett volna az a vége, hogy a szövetségesek Ionosén az első szakaszban apróbbnál apróbb jelenetek vannak ; valamint a darab befejezése, a végjelenet sem elégíti ki a hallgatót, mintha még valaminek történnie kellene. Meg is történt szerdán vele a nagy „malheur“; a közönség szépen ülve maradt, várta a végkilejlést, mig oda nem szólt egy valaki, hogy: vége van, tessék haza menni ! Csütörtökön adatott „Az órás kalapja“, vígjáték } felvonásban. Irta Cirardin, a helybeli színpad számára fordította báró Bán Ily Farkas. Csinos, könnyű menetit kis darab, melyben íőkép Kecskeméti 1. (Stephanie) és Büspöki (Amadéé) nyertek tapsokat. Előbbi és B. Rótt Mari (Henriette) egy-egy gyönyörű virágcsokrot is kapott, valószínűleg a fordító gyöngéd figyelméből, — de egyszersmind .a közönség teljes megelégedésére, mely az átadás perezében viharos tapsokban nyilvánult. Ezt követte „Tiz leány s egy férj sem“ czimii 2 felvonásos vig operette, mely darab talán az egész földön ismeretes. Nincs is benne semmi kivetni való. Az iro gondolata még ma is időszerű, a darab zenéje pedig mindig kellemes zengzetü marad. A mi még hozzá szükséges a kellő erők, előadására — ezek sem hiányoztak. Bényeiné (Szidi) most is folyvást gyönyörködtetett vidor játékával úgy, mint igen kedves dalaival. Büspöki (Kakastíy ur) szintén remekelt. A tiz leány tiz különféle nemzeti öltözetben szép festői képet mutatott. Az operette folyamában előjövő concert alkalmával a Büspökiné és Szabó Berta (Almina és Mashinka) duója, B. liott Mari (Tibiska) szavalata, a Tóth Berta (Limo- nia) Serenade-ja, főkép pedig Bényeiné magyar népdalai fogadtattak nagy tetszéssel. Ltóhbinak ismételnie is kellett. Midőn a „szalma-harmonika“ produklióinak — melylyel Bényeiné, B. Rótt Mari és Büspöki lepett meg mindnyájunkat — vége szakadt, a közönség szűnni nem akaró tapsokban tört ki s ujrázta meg a kitünően sikerült darabot. Szombaton Offenbach 4 felvonásos vig operettje, „Orpheus a pokolban“ került szilire. Az operetteket közösen látogatják a kiil hitele nemzetiségek és ez által az idegenek mindannyiszor egy-egy lépéssel közelednek felénk. Ki tagadná hát. hogy a magyar szilié szét Brassóban valódi nemzetközi kiildérség, mely a szivek körül operál s igy a legszebb és legbiztosabb oldalról lut. Hogy a jól berendezett magyar iskolák igen sokat tehetnek és tesznek is a magyar sziliem és nyelv érdekében, az elismert tény; de hogy egy csupán ki tű nő erőkből összealakitott magyar színtársulat rohamosan és a legbiztosabban hódítana a. különféle nemzetiségek között, ahhoz többé semmi kétség sem fér. Igen, egy emilyen magyar színtársulat, mely az évnek legalább s felét Brassóban töltené, r-aidákat művelne mi nálunk s rövid pár év alatt neiu volna egyetlen oláh, ki Dákü- Románia, nem egyetlen szász, ki nagy Németország után sovárogna ! lia a magas kormány egy ilyen Bényei-féle, amúgy is jeles társulatot segélyezne, hogy magát tejesen szervezve, fél évig Brassóban s fél évig N. S/.eben- ben tartana előadásokat, — bizony-bizony olyan dolgot művelne, mely kamatostul busásan kifizetné migát. Videant consules! Tegnap végre, f. hó 5-én В ínyei István „Szegé iy legény és Szép Ilonka“ czimii 3 felvonásos népszínmű- vét hozták szilire. A darabban sok szép és hatásos jelenet van s sok helyen a legkritikusabb * bonyodalmak természetsz írü, kellemes megoldást nyertek. A d irab nyelvezete is dicséri szerző jó tollát, előadása ped g sokkal nagyobb hatást idézett elő, mint bármelyike az eddigi vasárnapi daraboknak. Bényei ur e bét folytán a második bérletet kezdi meg. Hogy tömeges pártolásban részesüljön, azt elvitázliatlanul nagyban kiérdemelte. Nincs oka, hogy félelemmel tekintsen a második évadja felé: a közönség, melynek annyi élvezetes estét szerzett, mindvégig hVás legyőzetnek, Francziaországban a Bourbonokat ni’gint a trónra helyezik, az orosz elveszi Ausztriától (raheziút, a porosz Csehországot egyik lierezege számára, az olasz megtartotta volna foglalásait s így Ausztria a pápa ciel- szövényeinek áldomását busásan megfizette volna, mert összement volna, mint egy tót orgona. Már most méltóztasson akárki megfontolni azt, hogy ha egy ily nagyszerű liaiv.z fejlőd itt volna ki. mi véi- és vagyonáldozatba került volna és mennyire nem lett volna a haladás meggátolva; de az osztrák és fran- e.zia kormányoknak is volt annyi belátásuk, hogy a pápa fondorkodását megvetéssel vissza utasítsák. De ez nem zavartam'1' a pipát, hanem gond dh itta magában : ha kosul nem. hát bakul fog elsülni a dolog. О hát buj- togatta a papok által a népet a kormány ellen s ebben, mint azelőtt is, a jezsuiták viiték a lősz Tepet, Lehet. hogy a pápa azon hiszemben volt, hogy a belzavarok kitörnek, a gyűlölt státus magában összeomlik, mint egy kárlyaltáz, de csalódott A német császári kormány nyomára jővén a hajtogatásoknak, a jezsuitákat irgalom nélkül kiutasította a birodalomból, a többi papokat, kik hibáztak, törvényesen megfenyítette, s a hogy a hírlapból olvastuk, egynéhány rakonczátlant a tömlüczökbe du- gat >tt, száműzött, s evvel a papanak magasztos terve füstbe ment. Már most méltóztasson tisztelt R. J. ur Cliateau- briandnak, Leckynek, és a nagy Carlylenek szavait ösz- szehasonlitani ezzel a történelmi esettel, s úgy hiszem, hogy háttérbe szorulnak. Másfelől megint a pápa gyönyörű tervei, ha uem is valósultak, elegendőleg bizonyítják. hogy Krisztus magasztos tanát hogy, és mire használták. Lukács Károly.
