Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-11-05 / 89. szám

A clerieálisok о szerint iiy felforgató üzelmek lábrak vá­pásától reményiének, hogy a franczia közvélemény a clericális párt uralomra jutásának szükségességéről meg fog győződhetni. A franczia kamarák nov. (i-án fognak összeülni. Az anarchista zavargások kétségtelenül szőnyegre fognak kerülni s az ekkor lefolyandó tárgyalásokból fogjuk legbiz­tosabban megítélhetni az anarchista mozgalom tubjdon- k épé 11 i jelen tőségé t. A шаг csak гду lépós. — 1882. november 2. (T.) Ott állunk, miszerint kezdjük nem tudni, hogy mi a társadalmi és mi a politikai kérdés í A szoczializ- must, kommunizmust, nihilizmust épen úgy tekinthet­jük társadalmi, mint politikai kérdésnek, mert létrejö- vetele nemcsak a politikai, hanem a társadalmi helyze­tet is megváltoztatná, illetőleg felforgatna. A tuhíjdon- képeni főkérdés pedig az, hogy mit akarnak hát az emberek ? A hol a társadadalom politikailag még a régi kerékvágásban zötyög és. a mint mondani szokás, „zsar­noki uralom alatt sinlődik“, mint Oroszországban: egy cseppet sem elégedetlenebb, mint a hol mindent meg­nyert, mint például Francziaországb.m. Egyik helyen épen úgy gyártják a. bombákat, mint a másik helyen s ott, a hol száj kosárt visel a sajtos a vélemény sza­bad nyilvánulásáért Szibériába viszik az embert : nem sűrűbb az összeesküvés, mint ott, a hol a sajtó a fék­telenségig szabad s a vélemények szóbeli nyilvánulását nem korlátozza semmi. Es itt a politizáló vagy filozofáló zsenik minden okoskodása füstire megy s az a feltevés, hogy : ott, a hol a vélemény kimondása szabad, az összeesküvésre nincsen talaj, — a francziaországi legújabb események által meg van semmisítve. Sőt úgy látszik, hogy az a végtelen szabadság, mely a vélemény kimondásának te­rén. nyilvánul, az őrjöngőket felszínre hozza, az őrjön­gés terjedésének tért nyit, és mert kellő higgadtság s tiszta belátás nélkül sem helyesen bölcselkedni, sem helyesen politizálni nem lehet, az a tény, hogy a leg­őrültebb eszmék terjesztése is szabad, a társadalomnak nem eléggé higgadt, tiszta belátással pedig nem birő nagy többségét egészen kihozhatja sodrából. Végletekre vezetheti és kétségbeejtő helyzetet teremthet. A l’Yaneziaországban mutatkozó zűrzavarok a po­litikai, úgy a társadalmi bölcselkedőkre nézve felette érdekeseknek mutatkoznak, oly érdekeseknek, mintha például két égi test homlokegyenest egymásnak tartana és a természetbúvárokat, a csillagászokat lázba hozná. Ezen legújabb eseményeknél is két végtettel ta­lálkozunk: az orosz önkény-uralommal és a francziaor- s/ógi korlátlan szabadsággal, s bizony sok gondolkozó ember nem tudja most. hogy az esetben, ha a sor vá­lasztásra kerülne, melyiket választaná? Mert hogy a francziaországi helyzet az oroszországinál sokkal veszé­lyesebb, az tagadhatatlan. lóhát nagyon érdekes jelenségek. Hogy az abszolutizmus koronként forradalomra vezet, azt már tudja a történelem ; hogy a vélemény­szabadság elnyomása összeesküvéseket idézett elő, azt is. Ámde hogy a köztársaság, az ilyen szabad köztár­saság, mint a franczia most, szintén forradalomra ve­zethessen, hogy a szabad vélemény-nyilvánulás neto­vábbja mellett is összeesküvések jöjjenek létre, — azt még nem tudta. l'Yaneziaországban nem ez az első köz­társaság, de az, hogy a köztársaság ellen készüljön a iorradalom, igy, a mint most készül, niég nem történt meg. Ebben az irányban ez a legeslegelső jelenség, a minek fejlődése és kimenetele, mondom, minden theo- retizálast dugaba dönthet. Itt meg lehet figyelni a* szó­lás- és iras-szabadság áltál okozott egész paraxizmust és a gyógyszerek hatását, a mely gyógyszerek az állam altul alkalmaztatni fognak. Ez a politikával vegyest előforduló társadalmi lazás állapotnak egy még elő nem fordult kór tünete, a mi a túlságos szabadság túlsá­gos élvezetétől ered. Hát hogy miként és mily sikerrel jutnak majd itt el az orvosok, — azon egy egész uj gyógy methodusnak egy egész uj korszakot alkotható kérdése fordulhat meg: homeopathikus, avagy aleopa- t h i к ns modorban, elienszenvileg vagy hasonszenviieg kell-e a kúrát alkalmazni ? Megmarad hat-e a most uralkodó sajtó- és véle­ményszabadság; tartós és normális állapotot lehet-e él­vezni mellette, avagy e tekintetben bizonyos diétát, rendszeres életmódot kell behozni ? Hát a mi az én szerény véleményemet illeti, a természet követelménye és az eddigi tapasztalok után indulva, a szabad szólásra és írásra nézve se mondha tok mást, mint azt, hogy mint mindenben, úgy boszulja’ meg magát a túlzás és mértékletlemég ebben is, és hogy rá fog jönni az emberiség ama tévedésére, mint­ha a lélek nem kívánná meg a kellő Óvatosságot a társadalom nevelésében épen úgy, mint a hogy a gyer­mekek nevelésében megkívánja s hogy a fejlődő társa­dalom előtt minden roszról. kicsapongásokról és őrjön­gésekről szabad előadásokat lehessen tartani. Valamint rá fog jönni arra is, hogy az ész és társadalmi, úgy' politikai egészséges felfogások fejlesztése és terjesztése épen oly hivatottságot követel, mint akár a tanári pá­lya s hogy a hívatlanok működése ezen a téren sem más, mint kuruzsolás. Fel fog állíttatni az irodalmi pályára készülők is­kolája, a hol taníttatni fog az irmodor, a lélektan, er­kölcsi hatás és minden, a mire egy a társadalom előtt előadásokat tartó egyénnek szüksége van s a mi nél­kül a hallgatóságra nézve nem volna egyéb, mint ve­szedelem. Be fogja látni a társadalom, hogy a hirlapirodal- mi pályához nem kevésbbé kívántatik meg a képesített­ség, mint a most létező pályák bármelyikéhez és hogy az oklevél felhatalmazása nélkül itt sem engedhető meg a működés. Fognak alakulni hirlapirodalmi kamrák, melyek saját tagjaik felett fegyelmi bíróságot képeznek és a társadalom elleni szellemi merényleteket, a lélek rontását és elkorcsositását nem fogják megengedni. Erre vagy ehhez hasonló intézkedésnek létesíté­sére fognak j inni az állam és társadalom, mely a t, hogy szabad sajtónak lenni kell, a mint a Uirlapiroda - lom nagyobb működését megkezdte, ámde a vélemény szabad hibásában gátolva volt — belátta, hogy azon­ban az a sajtószabadság mily kezekbe legyen letéve, a tapasztalásból nem tudhatta, de most már tudni fogja minél előbb. Azon jelenségek és észleletek, melyek ma és pedig a sajtószabadság következtében világszerte történnek, mielőbb meg fogják adni az impulzust arra nézve, hogy a hatodik nagyhatalom veszedelmes fegy­verét hívatlanokra és tudatlanokra bízni épenséggel nem lehet. A közös hadügyminiszter előterjesztései. A magyar delegáezió hadügyi albizottságának hétfőn tartott ülésében, legelőször a közös hadügymi­niszter által az utóbbi delegáezió határozataira adott válaszok vétettek tárgyalás alá. Az ücliatius tábornok özvegyének adandó öü.OOO frtnyi adományra vonatkozólag a költségvetés illető té­telénél fog határozni. A magyar területen felállítandó katonai akadé­miát illetőleg, a miniszter által adott válasznak és a bemutatott költségvetés figyelembe vételével, az albi­zottság utasította az előadót, hogy magát a hadügymi­niszterrel és szakközegeivel érintkezésbe helyezvén, a költségvetést egészítse ki. a, szükséges összegnek a költ­ségbe leendő heékelési módját állapítsa meg és úgy erről, mint az építkezés tartamának é ; ehhez képest a költség kellő felosztásának mikéntje felől jelentést tegyen. A katonai tiszti képzés és nevelés tekintetében a hadügyminiszter által előterjesztett adatokat az albizott­ság tudomásul vette. Főleg megnyugtató hatást keltett az, hogy a katonai alroáltanodák alsó osztályába való felvételnél a német nyelv nem tudása nem képez aka­dályt és megelégedéssel vette tudomásul az albizottság azt is, hogy a növendékek 40n;0-a részesíthetik a ma­gyar nyelv oktatásában. Az albizottság azonban ezúttal azon óhajtásoknak adott kifejezést, hogy e könnyítés, a mennyire lehet, a hadaprőd-iskolákba felvétetni óhajtó ifjaknak is adas­sak meg. Sajnálattal konstatálta az albizottság, hogy az év folytán engedélyezett magyar állami ösztöndí­jakból a következő tanévre rendszeresített alapítványi helyekre nemesik hogy kellő számmal nem jelentkeztek a növendékek, sőt az előképzettség hiánya miatt a je­lentkezők közül is többeket vissza, kellett utasítani. Az albizottság határozati javaslatán felhiVandá­nak tartja a kö/.ös hadügyminisztert arra, hogy a jel­zett irányban a jövő évre is kimerítő és adatokkal vi­lágosított előterjesztést nyújtson he. A fizetéses helyek szaporítását a hadügyminiszter a következő tanévre mellőzi azért, mert szerinte a ma­gyar állami alapítványi helyeknek kellett tért nyitnia. Az albizottság ezúttal tudomásul vette a miniszter vála­szát, azonban ragaszkodik ahhoz, hogy a miniszter jö­vőre a fizetéses helyek számát fokozatosan szaporítsa, elvárja, hogy a miniszter jövő évre ez ügyben ismét előterjesztést tegyen. Az elhelyezésre nézve adott válasz tárgyalását az albizottság függőben hagyta addig, inig az erre kikül­dött sziikebb albizottság jelentését ez ügyben megfeendi, és illetőleg mig az albizottság a hadsereg körében foga­natosítandó újjáalakítás kérdésében határoz. Ezután a közös hadügyminiszter előadta az uj szervezés alapvonalait. A jelen tervezet megfontolás utján állapíttatott meg. Öt terv adatott be, melyek mindegyike igen ala­pos bírálat tárgyává tétetett és a hadügyminiszter sa к akkor szánta el magát arra, hogy e javaslatot fogadja el, midőn a szakértők kihallgatása nyomán be­bizonyult, hogy e rendszernek van legtöbb előnye, hogy azon hátrányok, melyek e rendszerben még feltalálha­tok voltak, akkor, midőn beadatott,"* aránylag legköny- nyebbon orvosolhatók. ' J Világosan kiemelte továbbá a hadügyminiszter azt, hogy az általa elfogadott tervezet teljes voltáról sikerült a többi tervezetek előterjesztőit is meggyőzni, hogy azok a meggyőződés első perczétől fogva a legna­gyobb készséggel hozzájárultak a létesítés sikeres elő- készítéséhez. Kiemelte továbbá a hadügyminiszter, hogy e szervezés nyomán nem annyira a területi divisiók, mint inkább a területi hadtestek szervezése következté­ben megvalósítani igyekszik a czélszeriinek elismert te­rületi rendszert oly irányban, hogy mozgósítás esetére a hadtestek mindenikében szükséges összes fegyverne­mek és katonai intézetek már a béke idején czélszerüen csoportosíttassanak. hogy e szerint önmagából bizonyí­tottnak tüntetik lel, hogy mozgósítás esetében a ((‘fii- let i hadtesteknek igy történt szervezése az igényeknek meg fog felelni. Kossuth Lajos levole. Kossuth Lajos a „nemzetközi békebirósági társa­ság“ titkárához, l’atridge Arthur úrhoz, ki őt a brtísz- szeli béke-kongresszusban való részvételre hivta meg, a következő levelet intézte, melyet az „Egyetértés“ után közlünk : Tinin, Via ili'i Mille, 22. 1332. okt 12. Dear Sir! Igen kellemesen valék meglepetve, midőn öntől le­velet kaptam. Úgy hangzott fülembe, mint rég elmúlt idők kedves viszhangja. 11 ivón ragaszkodva elvemhez, hontalan száműzött vagyok még mindig s igen valószínű, hogy itt is fogok meghalni. A számüzöttek nem vernek gyökeret idegen földben ; idegenek közt idegenül élek (vagyis inkább tengődöm) kívül az emberi társadalom mesgyéjén. Ez a remete-szerű elzárkozottság második természetemmé vált és sokkal öregebb vagyok, semhogy a változást ínegkoczkáztathatnám. Ez, úgy hiszem, eléggé fogja igazolni azt, hogy vonakod- m résztveimi gyűlések­ben, s általában beleavatkozni a mozgalmas élet zsi- bajába. Alig szükséges biztositanom önt arról, hogy szív­ből rokonszenvezek ama czéllal, melyre ön és Társasága törckesznek. Mely józan ember is ne rokonszenvezne ez­zel ? Látni az államoknak nevezett társadalmi építmé­nyeket, hogy mint alakíttatnak át megannyi óriási ka­szárnyává; hogy mint csapolják le a nemzetek életked­vét myriadokat számláló hadsereg fentartására — se myriadok ifjúi erejük csirájában vannak, melyeket elvon­nak a productiv munkától ; látni, hogy az emberi elme minden szárnyalását mint hajtják az általános nemzet­közi mészárlás és pusztítás mesterségének szolgálatába — ez valóban olyan szörnyűséges és elviseliiotlen álla­pot, hogy ha csak valamely módot nem találnak ki un­nak meggátlására, ha a kormányok meg nem állíttatnak hanyatt-homlok rohanásukban alattvalóik türelmének az által való kimerítése felé, hogy életnedvöket a rengeteg fegyverkezések telhetetlen moloehjának táplálására szi­vattyúzzák ki : teljességgel lehetetlen, hogy a társadal­mi szervezet diiledező építménye, sokáig kerülje ki egy (mint yankeek szokták mondani) „mindenható ö-szeiees- cse n és “ katasz tró fiáj á t. Nagyon jól van; de minő gyakorlati orvoslat java­solható? Önök azonban azt mondják: „Faire prévaloir l’arhritrage au lieu de la guerre“. Helyes s valóban na­gyon kívánatos. Mais comment faire pour le faire pré­valoir? Itta bökkenő. Alig hiszem, hogy akadémiai dis- kussziók megteszik ezt. Több, mint harmin.cz év óta igen sok beszéd folyt e tárgy fölött s a túlságos fegyverke­zések átka éjien ez idő alatt sulyosodott oly tetemessé, a minőről azelőtt sohasem álmodtak, és a történelem­nek semmiféle hasonló tartalmú más korszaka nem be­szél oly sok háború előfordulásáról ; s épen abban a jni- lanatban, midőn Brittannia legjobbjai közül oly sokan egyesültek társasággá, a béke és békebiróság előmozdí­tása végett: Nagy-Britannia, a hatalmas, haddal rontott Egyptomra, a gyöngére — nem azzal az ürügygyei, hogy Angliának valami megsértett jogát kell helyreállí­tania, hanem indítva az által, a mit — érdekének te­kintett. On nem hámulója annak a háborúnak; a mi en­gem illet, én nemcsak hámulója nem vagyok, hanem tel­jesen osztozom ama gentleman nézetében, ki az önök alsóházában „nemzetközi atroczitásnak“ nevezte,azt. S ! ki tette? Az önök királynéja? Szegény lady! О bizo­nyára nem bűnös abban az atroczitásban. Hanem tette az önök országa Nemzetüknek az akarata volt, hogy , megtörténjék. S nekem nem volt szükségem ez újabb bizonyítékból tanulni meg, hogy ha a királyok nagyra- vágyása a háborúk egyik kulforrása (a mint hogy az) : a nemzetek önzése a másik. Az előbbit meg lehet szüntetni azzal, hogy lom- | tárba dobják azt az avult, rozzant bútort, melynek Ki­rály a neve, — de ki változtathatja meg az emberi természetet? Ki béníthatja meg az utilitarianizinus go­nosz szellemét? S a mellett ott van a „létért való küz- | delem“ törvénye, — szomorú törvény, de törvény ; s vannak vitális sérelmek — a múltnak végzetes öröksége — melyek elviselhetlenek s alig tehetők jóvá máskép, mint fegyverrel. Önök egyik költője említi „a régi jó szabályt és egyszerű tervet, melyet használjanak azok, a kiké a hatalom s tartsanak meg azok, a kik tehetik.“ Nagyon félek, hogy ez a régi szabály, bármeny- j nyire kárhozutos is, továbbra is tartós átok lesz a sze- ■

Next

/
Thumbnails
Contents