Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-10-29 / 87. szám

87. szám. Sepsi-Szentgyörgy 1882. Vasárnap, október 29. XII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Mathcovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: сВеЪ'иМ'еиг 01cdtü KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. « Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászati lap. hivatalos közlönye, Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért G kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyílttá r sora 15 kr. Arany Jáoos temetése után. Л költő már elment, oda, a hol pihenni fog a fáradalmas munka után. Nagy tisztességgel élt, nagy becsületet szerzett az országnak ; nagy tisz­tességgel siratta meg az ország, virágokkal hal­mozta koporsóját s a menet, a mely kisérte, oly nagy, oly impozáns vala, minőt Deák Ferencz te­metése óta nem láttunk. Koporsójánál megjelent, a képviselőim és fő­rendiház, ott volt tehát a parlament egészen, meg­jelent a miniszterelnök, a külügyek minisztere és valamennyi miniszter, a ki a fővárosban jelen van, megjelentek az összes honvédtábornokok, s ott vol­tak országunk minden nagyjai. Jókai Mór, And- rássy Gyula, Mailáth, Lónyai Menyhért, Haynald sat. A megyék is itt. lettek volna minden bizony­nyal, ha a rövid idő engedi. És megjelent a nép nagy tömegekben s bebocsáttaf.ást kért a ravatal­hoz. A kik nem fértek, azok zúgolódtak s fenye­gető állást foglaltak el a rendőrökkel és a rendet fenfartó rendezőkkel szemben, mert érezték, hogy egyforma joguk van Arany Ján os koporsójánál I en n i. M i nd n yá j u u к á volt. Aztán megjelentek a tanulók. Ezek a jövő re­ményei. Hadd nézzék meg eltávozóban a múltnak egyik legfényesebb alakját; ki tudja, lesz-e köztük olyan; hadd nézzék meg annak a koporsónak az egyik csücskét, melybe több fért be, mint a mennyi maradt. S végül mentek még a gyerekek is. Egy apa elhozta a kis fiát s így szólt, hozzá: Látod, most temetik Arany Jánost. Ha nagy leszel, majd akkor tudod meg, ki volt az. Nagy temetés volt, az egész ország temetett, : az egész ország átérezte a veszteséget. A gyászoló beszédek is elhangzottak, egyik szebb volt, mint a másik. Elérzékenyitették a kö­zönséget. Az ország miniszterelnöke a könyeit tö­rülte s a nagy csarnok szögleteiből majd innen, majd onnan feltört a zokogás. A család veszteségét szavakba szorította a fő­pap. Az akadémia fájdalmát gyönyörűn tolmácsolta S/.ász Károly ; Gyulai Pál hangos sírásra fakadt, midőn el monda, hogy a „Kisfaludy-Társaság“ dí­szét. veszté el benne. Egyik beszédből sem hiány­zottak sem a fájdalom közvetlenségének szépségei, sem ama szeretet, tisztelet és hála kifejezése, mely- lyel a nagy halott iránt viseltettek. Megérdemelte ő mindezeket. A közös költségvetési előirányzat 1883-ra. A) Kiad á s. rendes rendkívüli összesen о sztr. ért. fo ri n t Külügyminisztérium . . . 4210100 361700 4246900.— Hadügyminisztérium . . . 102700921 8774621 111575542.— Közös pénzügyminisztérium 7G978G 2825 172611.— Nyugdijak .......................... 1787000 1 050 1790050.— Közös legfőbb számvevőszék 125GG5 — . 125665.— Összesen . . 109095472 8815296 117910768.— B) F e d e z e t, Külügyminisztérium . . . 696900 — 696900.— Hadügyminisztérium . . . 25-18790 —­2548796.-­Кözös pénzügyminisztérium 1410 — 1410,— Nyugdijak .......................... 15 99 — 1509.— Közös legfőbb számvevőszék 1G5 — 165.— Összesen . . 3248780 — 3248780,— C ) So m m á za t . A kiadás főösszegeiből 109095472 8315296 117910768,— levonva a fedezet főösszegeit 3248780 — 3248780.— marad tiszta szükséglet 105846692 8815296 114661783.— Ennek fedezésére szolgál első sorban a határvám­jövedéki többlet, mely irányoztatik elő . . . — — 14670225,— marad még . . . , — — 99991763,­mely összegből Magyaror­szág terhére levonan­dó, 2% .......................... — — 19 99335.26 a többiből Ausztria terhe­re esik' 70% .... —. — 68594349 42 Magyarország terhére 30% — — 29397578.32 Hozzászámítva ez utolsó összeghez a Magyarország által fizetendő 2% • — — 1Ä99835.26 Magyarország által összesen fizetendő ..................... 31397413 58 Ez en kívül az okkupáit területen levő katonaság 1883. évi szükséglete .......................................... 8988000.— mely összegből Magyarország terhére esik összesen 2822232.— A boszniai lázadási tünetekről újabban elterjedt híreket a „Nemzet“ mai száma megczáfolja E „hírek — Írja az emlitett lap — hihetőleg arra vezethetők vissza, hogy jelentések érkeztek az országos kormány­hoz három bandáról, mely Montenegróból betört vagy betörni készült. De ezen jelentések maguk is, melyek különben sem eredtek hivatalos közegektől, alaptalan mende-mondáknak bizonyultak. Mindaz, a mi tényleg előfordult, apróbb rablóbandák garázdálkodása főképen a montenegrói határon. E bandák 10 — 30 emberből ál­lanak, foglalkozásuk főképen a marhalopás, a katonaság és csendőrség elől mindig kitérnek, és ha összeütközés mégis történik, nehány puskalövés után elmenekülnek.“ E rabólbandákra nézve különben felvilágosítást ta­lálunk a „Moszkovszkija Vjedomoszti“ egy különben is érdekes herczogovinai levelében, mely a többek közt kö­vetkezőleg szól: A Montenegróba menekült herczogovi- naiak inkább készek éhen halni, semhogy „osztrák ura­lom“ alá térjenek vissza. A montenegrói kormány által nyújtott élelem 21/3 font kukoriczakenyérből áll, mely adag az utóbbi időben négy napra szól. Niksicsben e miatt igen sok kihágás történt, nevezetesen az éhes herczegovczok kukoriczát mentek lopni a montenegrőiak földjére, a miért ezek megpuskázták őket. Ennek tulaj­donítandó, hogy a Neveszinjéből való menekültek oda­hagyták Montenegrót és mint a vadállatok, fegyvertele­nül, éhesen bujdosnak a határszéli sziklák közt. A pozsonyi zsidóüldözések alkalmával Pozsonyba küldött két zászlóalj gyalogságra vonatkozólag a buda­pesti főhadparanesnokság kérdést intézett a kormány- biztossá kinevezett Eszterházy gróf főispánhoz, hogy vájjon az emlitett katonaság nem volna-e már Pozsony­ban nélkülözhető, s Komáromija visszahívható. A főispán és a térparancsnok erre igenlőleg válaszolt, de a városi tanács, kivált Gokl polgármester szükségesnek tartván, hogy a tél kezdetéig, vagy legalább mig a mostani vá­sári bódék el nem hordatnak, a katonaság Pozsonyban maradjon, a két zászlóalj Pozsonyból egyelőre nem fog elvonulni. A belgrádi merényletről lapunk múlt számában már nem emlékezhetvén meg, röviden csak annyit em­lítünk fel arról ez alkalommal, hogy Markovics Helén, kinek férjét a szerb király az 1879-iki összeesküvés miatt kivégeztette, személyes boszuból gyilkosságot ter­vezett s a templomban kétszer lőtt Milánra, de nem talált; a harmadik lövést már nem tehette meg, mivel egy tiszt a kíséretből megakadályozta abban. Marko- vics Helénről újabban a következőket írják : Markovics Helén Zajcsárban lakott anyósánál, a kivégzett Marko­vics Jefrem anyjánál és csak ritkán járt Belgrádba. Az utóbbi időben nagy búskomorság jelei mutatkoztak rajta és környezete attól félt, hogy megtébolyodott, Be’- grádba csak néhány napja érkezett, Markovicsné magán - házába szállt és rendkívül keveset érintkezett másokkal. A templomban az asszonyok helyén az első sorba to­lakodott és innét lőtt a királyra. A delegácziók Az osztrák delegáczió f. hó 25-én 12 órakor tartotta első ülését az akadémia termében. Elnökké dr. Smolka választatott, ki megnyitó beszédében ily alkal­A „Nemere" tárczája. Meg sem ösmer édes... ? Elbeszélés. Réthi Lajostól. (Folytatás és vége) Nem tudom, mit mondott Agnes kisasszony nagyapának. Az igaz, hogy te azt. honnan is tudnád! Hát azt mondotta, bog} ... te és \ iktor nagyon szeretitek egymást. — Az úgy van nagyapám! He komolyan-e, vagy csak úgy játékból, a hogy a gyermekek szoktak. Nagyon, nagyon komolyan, olyan komolyan a minél nincs komolyabb semmi. — No látod, most már, hogy megmondottad, nem haragszom többé. Azért haragudtam, mert Agues kisasz- szony mondta meg. Azt hittem, hogy csak rágalmaz vele. Most már te kelj fel és szeresd nagyapát ; később me«-. Dtjnk, mi lesz. VI. Volt az öreg urnák egy ezüstgombos meggyszin attilája^ is még. Azt vette fél, úgy ment Teversnéhez. 1 eversnet szokatlan rósz kedvűnek találta; de ezt eszie sem tudta venni, annyira el volt foglalva a saját izgatottságával. л„()]Уаи lz#at°ft es habozó volt, mint egy liusz esz­tendős ifjú ember, mikor készül az első szerelmi vallo­másra. kezdett egyről is, másról is: még az iu(íj;u us! ól, ню" a kitörő f ol I.K* * n levő kel о ti kérdésről is. hanem meglátszott, hogy valami egyéb nyomja a ízivét. Végre is kisegítette egy nagy fekete láda, mely az egyik szegletben nyitva és ruhaneművel jól tele rakva állott. — Mit jelent e készülődés? — kérdé — hiszen tegnapi nyilatkozata szerint még egy hétig itt marad. — Azóta megváltoztattam gondolatomat, és indu­lok, mihelyt lehet. — En pedig épen azért jöttem, hogy maradásra kér­jem, hogy ne is váljunk el, a mig lehet, a mig élünk. Teversné nagyot nézett az öregei], aztán bus mo- solylval felelt: — Milyen ábrándos ön még most is! Mennyire nem veszi észre, a mi körülötte történik. Hát nem tudja-e, hogy a lehető messzire kell kerülnünk egymást? Nem sejti-e, hogy talán egész életünk végéig átkoznunk kell újabb találkozásunk perezét? ... Oh a mi találkozá­saink ! Az elsőt követte hosszú szívfájdalom, az ifjúkor életörömeinek lerontása; a másodikat . . . talán még nagyobb, talán gyógyithatlan ? Es úgy megfényesedtek a szemei, a hogy ezeket elmondotta! Le is hajtá fejét, hogy a végig gördülő könnyeket elrejtse. Torja felállott; hozzá lépett; megfogta kézéi és szeretettől remegő hangon szólitá meg: Anna! Eegyen nyugodt, Anna ! én sem vagyok már sem olyan önző, sem olyan hiú, hogy csakis magammal fog­lalkozzam. Az én gyönyöröm is csak gyermekeimben van ; reménységem is csak számukra épiti a jövendőt. Mert látja, úgy megszerettem azt a Viktort, és annyit ábrán­doztam azon, hogy ő voltaképen az én ham lehetne; egészen úgy nézem, úgy szeretem most is, mintha az is volna, Vájjon tudna-e ő engem apjának tekinteni? Teversné kérdőleg nézett az előtte álló nemes öregre. — Most azonban könnyű volt a további ma­gyarázat. Torja megkérte a Teversné kezét s elmond,i, hogy Viktort fiává akarja fogadni. Ha az ő nevét tartja fenn, leányának sem lehet semmi kifogása, hogy Jankával ösz- szekeljen. Szegény Viktor olyan busán, egészen kétségbe­esve tért haza, mert a bizalmas szobaleány megsúgta, hogy ma semmi sem lesz a sétából, s kérdés, hogy lesz-e valaha, mert az öreg ur haragos, Janka sir és bezárkózott; felfordult világ van a háznál. A mint az öreget megpillantotta anyjával, azt hit" te, hogy itt már a végítélet. El is határozta hirtelen' hogy, ha már benne van a veszedelemben, ki fogja je­lenteni határozottan, hogy nem mond le soha, akáimi történik. Mekkora lett aztán meglepetése, mikor nyájasan fogadták, bánatosságára kötekedve élezeltek az öregek s végül komolyan kérdezték, hogy beleegyezik-e a tervbe ? Nem felelt semmit, csak kezet csókolt az anyjának, azután Torjának. Majd átölelte a boldogságtól remegő asszonyt és lehajtá szép fürtös fejét, hogy csókolhassa az tetszése szerint. Mikor elbocsátotta fiát Teversné, azon vette észre, hogy a Torja feje van hozzá hajolva. Nem szólották semmit, csak rá olvadott egy gyöngéd csók a fehér für­töktől fedett ősz homlokra. * A nagy fekete ládát ki kellett bontani. Nem utaz­hattak el, mert sok volt az eligazítani való. Idő telt bele, a mig a grófnőt értesítették a vá­ratlan eseményekről; hogy vöt és anyát kap egyszerre. Előbbb el sem akarta hinni. Azután azt forgatta fejében, hogy meghiúsítja az egészet. Mikor azonban megérkeztek s megismerte a leendő anyát és leendő vöt és értesült az előzményekről : ő is bele nyugodott, hogy ez épen az isten akaratja; és akármennyit idózé emlé-

Next

/
Thumbnails
Contents