Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-01-29 / 9. szám
delmezésére akkor, midőn győzelemre nem vala kilátás, csak hősi halált lehetett nyerni ott kinn a csatatéren; előállottak akkor, midőn szép hazánkat egészen feldúlta, meghódította a vad ellenség, csak még a kis Háromszék volt szabad magyar föld; előállottak akkor, midőn ez a kis szabad magyar föld maroknyi népe kétségbeesve nem tehetett egyebet, mint azt, hogy a vad ellenség óriási csordái előtt meghódoljon; mert ha megvolt is fiaiban a bátorság bármily nagyszámú ellenséggel szembe szállani, — azonban hiányzott az, a mi nélkül háborút folytatni nem lehet: — nem volt pénz, fegyver és ágyú. De ekkor előállott három egyszerű székely ember: Gábor Áro n, Végh Antal és Thuróczy Mózes s azt mondották háromszéki honfitársaiknak: „csak harczoljatok székelyek, mert pénz nélkül kevés napok alatt lesz fegyver és ágyú, a mennyi kell.“ lis szavukat beváltották, mert csakhamar készítettek fegyvert és ágyút a lelkes kézdi vásárhelyi nép segítségével oly nagy számban, hogy a csatát meg lehetett kezdeni s az óriási nagyszámú ellenség futva kényszerült odahagyni Háromszék kies vidékét. Es mi lön jutalmuk ezen hazafiaknak, kiknek egyedül lehetett köszönni, hogy imádott Háromszékünket észak vad csordái el nem özönlék és tüzzel-vassal nem pusztiták ? Az, hogy a leghöseb- bik, ki, ha kellett, az ágyút öntötte, ha kellett, ott volt ágyúi meliett a csatatéren, harczolva vitézül a bősz ellenség ellen, — egy ütközetben ágyúgolyó által találva, ott lelte dicső halálát a csatamezőn s már évtizeden: múltak el azóta, és ő ma is ott nyugszik az eresztevényi temetőben az országút mellett egy jeltelen sirban, melyen a bogáncs- kóró búján tenyészve hirdeti a hálás utókor kegyeletét. A második most ott nyugszik az alsó- csernátoni köztemetőben — és meglehet, hogy az utókor annyira sem fogja méltatni, hogy egyszerű sirját egy szerény kőlappal megjelölje. A harmadik még él Kézdi-Vásárhelytt s szegénységgel hordja öreg vállain az élet nehéz terhét. . . . A mindenki által tisztelt és szeretett férfiút ropant nagy számú résztvevők jelenlétében kisértük örök nyugalomra. Sírjánál mozsárágyukkal és fegyverekkel diszlövéseket tettek s Kovács Zsig- mond 1848)49 iki volt honvéd pár szóval végső istenhozzádot mondott az elköltözöttnek. Béke lebegjen porai fölött és nyugodalma legyen csendes a sokat szenvedett közhasznú életű férfiúnak; emlékét pedig a szent kegyelet örökre őrizze meg! * A „Nemere“ múlt évi egyik szeptemberi számában Nadasi János ur által le volt irva Végh Antalnak rövid életrajza s azért szükségtelennek tartám azt ismételni; ott megtalálhatja a tisztelt olvasó. Nemcsak mint székely szabadsághős volt ne vezetes Végh Antal, hanem mint iparos, úgy is megérdemli a megemlékezést, ö valódi langész volt. Sokféle közhasznú gépet talált fel, de ezek közül csak egy párt fogok jelen alkalommal megemlíteni. Legnevezetesebb találmánya egy oly czélsze- rü vaseke volt, melynek, ha azt mondom, hogy sem hazánkban, sem a külföldön párja nincs czél- szerüség és könnyűség tekintetében, akkor meglehet, hogy állításom kissé vakmerőnek fog feltűnni. Állításom igazolására csak két esetet hozok fel a sok közül és meg vagyok arról győződve, hogy nem lesz senki, a ki azt merné mondani, hogy állításomat megdönthetien érvekkel nem bizonyítottam be. Nehány évvel ezelőtt Végh Antal Budapesten járván, látta, hogy Magyarországon a híres Vidacs- féle ekéket négy nagy ökör is nehezen viszi, mig az ő ekéjével a háromszéki székelyek két gyenge tulkon könnyen szántanak. Alig várta, hogy beérjen a magyar fővárosba, azonnal Vidacs gépgyár- tulajdonoshoz ment és kérte, hogy engedné meg, hogy nehéz járatú ekéit idomítaná át a háromszéki ekék mintájára, mert ugv sokkal könnyebb erővel és gyorsabban lehet szántani velők. A gyár- tulajdonos elcsudálkozott az ütött kopott ruháju egyszerű székely ember beszédén s megnézvén öt tetőtől talpig, vállat vonitott, azt hivén, hogy va lami eszelőssel van dolga. De Végh Antal határozottan kijelentette, hogy ő nemcsak hogy a mun káért semmi jutalmat nem kér, de még segítségre sincs szüksége, mert ö egyedül el birja végezni a munkát. S mit tehetett a gyártulajdonos egyebet, mint azt, hogy engedett a falusi székely ember kérésének, csak hogy hamarább szabadulhasson meg tőle. — Hanem aztán, midőn készen volt a munka, még akkor csodálkozott ám Vidacs igazán; mert nem volt szükség, hogy az ekével próbaszántást tegyenek: meg lehetett azt ismerni első tekintetre, hogy az eke sokkal czélszerübb, mint addig volt. Midőn a munka készen volt, Végh Antal távozni akarván, Vidacs meg akarta jutalmazni, — de ő nem fogadta el a jutalmat ; azonban Vidacs sem engedett és igy kénytelen volt Végh Antal „úti költség“ czimen harmincz forintot elfogadni, leginkább azon egyszerű oknál fogva, mért elin duláskor is sovány bugyellárisa már nagyon megürült volt. A múlt év folyamán pedig a szászok gazdasági egylete Czikmántoron kiállítást rendezett, hol 0 sok külföldi és belföldi vas ekék mellett a Végh Antal-féle székely ekét ítélték legczélszerübbnek — a szászok. Ezen két eset felemlitésével — úgy hiszem — fényesen bebizonyítottam fentebbi állításomat s ezért szükségtelennek tartom elősorolni, hogy hol és mikor nyert még elismerést a Végh Antal vasekéje. A gazda-közönség kedvéért megemlítem még, hogy Végh Antalnak egy fia, Ignácz, szintén vas- ekekészitő, ki ép oly tökéletes ekéket készít, mint néhai édes atyja készített, és itt lakik Alsó-Cser- nátonban. Legutóbbi müve Végh Antalnak egy gőzgép volt, melyet szántásra és cséplésre akart használni ; de midőn készen volt, szomorúan kellett tapasztalnia , hogy a szegénysége miatt gyenge anyagból készített gőzgép nem alkalmas emlitett czélokra. De azért mégis önérzettel tekintett müvére, mert szakértő gépészek úgy nyilatkoztak róla, hogy ha megfelelő anyagból és kellő nagyságban készült volna, alkalmas lett volna a kívánt czélokra. Fekete András. LEVELES. — A ki mindent vízzel gyógyít. — D.dnok, 1882. január 26. Tisztelt szerkesztő ur! Nem hiszi, tudom, hogy jót akarunk írni ; pedig nem lesz rósz, a miért Dalnokból indul. — Mintha hallanám, miként szabódik szerkesztő ur, hogy nincs hely lapjában a dálnoki dolgoknak. Hanem azért méltóztassék egy kis tért engedni a mi szavunknak, mert isten bizony! jót írunk, oly jót, hogy akármelyik dálnoki fiú sem szégyenlbeti meg magát vele, ha benuszülött és nem beszármazott is. Azért, a miért Dálnokból indul, lehet igen jó ; mert tessék elhinni, hogy nálunk még a tiszta erkölcs és józan gondolkozás nem halt ki egészen. — Rövidek leszünk, s azért, és mi/el a szenvedő emberiség érdekében emeljük szavunkat, biztat a remény, hogy a sok mindenféle jótékony czélu báli tudósítások közt lesz egy kis hely az alábbi sorok számára is. Ha egész Háromszéken nem is, de némely részében a megyének ismeretes dolog bizonj’osan. hogy helybeli kántortanitó К erest el y Dávid ur mily ügyesen kezeli egyes betegüléseknél a vizet mint gyógyszert. Ha más nem tudná is, tud juk mi, a kik nem egyszer valánk tanúi annak, hogy egyes betegeket miként vett ki a halál rettentő karjai közül és miként adott vissza az életnek. Láttunk általa meggyógyítani cholerát és pedig nem egyet; láttunk gyógyitni toroklobost, tiphusost és hülésest. Gyógykezelt oly szegény, elhagyatott betegeket, a. kiknek nem volt módjuk orvosi segélyhez folyamodni, mert az orvosoknak szükséges pénz hiányzott. S mi több : gyógykezelt — és pedig nem siker nélkül — olyan betegeket, a kiknek meggyógyithatása reményével a kezelő orvosok felmondottak. Nevezetthez mindnyájan a legnagyobb bizalommal fordultunk betegségeink- ben, mert tudtuk, hogy ő a vízzel tud rajtunk segíteni. Segített is bűnein és pedig -- a mi falusi embernél fő dolog és némileg sarkpont — fizetés követelése nélkül. Nem volt, nem is lehetett boldogabb hely Dalnoknál akkor, mert semmiféle járványtól sem féltünk, bízva tanitónk minden esetnél sikerült vizkurájában. Hanem sajnos, örömünk nem volt világ végéig tartó, mert nehány évvel ezelőtt tanitónk nem ment beteg ember társunk ségitségére és még most sem megy. Ha kérdjük: miért nem gyógykezel senkit ? feleletül azt adja; „csak diplomás orvosnak vagy miniszteri engedélylyel ellátott egyénnek szabad betegeket gyógyítani.“ Ez, a miért szavunkat merjük emelni a nyilvánosság terén is. Ezért folyamodtunk a múlt évben a helybeli képviselő testülethez és a képviselő testület a nagyságos alispán úr utján a magas minisztériumhoz, hogy nevezettnek engedtessék meg községünkben a víznek gyógykezelése. Roppant nagy jótétemény volt a községre nézze az ő gyógyítása, mert a mig az orvosok néha — nem ismerve fel a betegségeket — tettek félreértett kúrákat; addig a vízzel nevezett —- nem keresve a betegülések különböző nemeit — mindig tudott segíteni a szenvedő embereken. Most a törvény által megfősz- tattunk ezen jótéteménytől és végig nézzük, amig szeretteink, nevezetesen azok, a kik pénz hiányában kénytelenek mellőzni az orvosi segélyt, kiköltöznek ez árnyékvilágból. Azért mondók el ezeket, mert van reményünk, hogy ha ezen siránkozásunkat meglátják magasabb helyen, — inkább lesznek hajlandók nevezettnek megadni a képviselő testület által kért engedélyt. Most pedig maradtunk kiváló tiszteletünk mellett a szerkesztő ur alázatos szolgái Többen. * (Nincs okunk kételkedni az itt leirt dolgok valóságán; de a törvénynek e részben világos rendeletéi vannak s igy, hacsak valamely orvosi fakultásnál diplomát nem szerez a tanító ur a vizgyógyitásra, alig hisszük, hogy a fentebbi felszólalásnak kívánt eredménye lenne. Szerk. Emlékirat a brassómegyei hét falu küldöttjeinek Budapesten 1881 évi deczember hó 14 — 23. napjain tett eljárásáról. Irta: Pávai V. Elek, h. ügyvéd, az érdekelt községek ügyvivője. Tisztelt olvasó! Már az 1871. évi 53. t. ez. 82. §. által törvényhozás tárgyává tett, Törcsvárra es a szélhelyek őrzésére, szélőrkatonai szolgálatok teljesítésére egyedül kötelezve vök Hétfaluk és népeinek Brassó várossal szemben az ősi községi fekvő birtokukra s javadalmakra vonatkozó, már törvényesen tisztázott tulajdon feletti közigazgatási utón bevégezhetésére juttatott póréi, 1870. év közepén év közepén kezdődőleg a megyei különböző hatóságoknál nemcsak háttérbe szorittattak, — hanem ellenfél város kétszáznegyvenezer köbméter fenyő- és bikfa erőszakos levágatása és saját hasznára értékesítésével elkövetett erdőrontása miatt, a tulajdonos közönségek áltat kezdett és letárgyalt per, 1877. év óta, felebbszési állásába a m. kir. belügyminisztériumhoz csak múlt év deczemberé- ben terjesztetett be. Úgy az alantas hatóságok, valamint a legfőbb illetékes helyen nem mulasztatottuk el évenként, sőt gyakrabban is a fontos ügyek elővételét és bevégzését kérelmezni, de a múlt óv első feléig eredménytelen vala minden kérelmezésünk. A. megyei közigazgatási hatóság, a kiéheztetés elvét követve, éveken keresztül, egyedül ellenfél az város^ érdekében, egyezkedési tárgyalásokat folytatott; de a csak magára megjelenhetett nép évek során keresztül nem volt reáoeszélhető, hogy egyedüli létezhetési alapját, erdői nagy részét kiadja s e mellett több százezer forinttal vásárolja meg a tőle erőszakkal elfoglalt javadalmakat. A 4111 hold III. IV. és V-ik osztályú szántók termékéből élni kényszerült 24—27 ezernyi nép nem volt arra hajtható, hogy örökösjóbbágyságra egyezségileg hajtsa nyakát, vagy pedig őst tulajdonáról idegen országba vándoroljon. E közben megelégedve a 7 évi háttérbe szorítást és a jogos ügynek, hivatalos közbejövetellel, hamis színben tett kitüntetéseket; az öntudattól megfos'tottnak, tehetetlenségre aljasodottak- nak hitt községek nevében fájdalmas határozataik és kérelmekkel indokoltan 1881. február első napján, a magyar országos képviselőházhoz terjesztők be alázatos kérelmünket, kérvén a törvényes bizonyítékok, diplomák, törvényhozási tények, a 668 éves használat és kirekesztő szabad rendelkezési jog és ezen nemzet feleinek önfentartási szükségszerűsége alapján az 1871. évi 53. t. ez. 82 § ba letett országgyűlési határozatnak eleget tenni és a jogtalanul vagyonukból kitolt népeket, közönségeket ősi fekvőik tulajdonosainak törvényhozá- silag nyilvánítani. Kérelmünk csakhamar tárgyalás alá kerülvén, a mint az erdélyi ügyekkel történni szokott, a képviselőház a szakminiszterre hárintá figyelembe vételét. Ez történhetett márczius havában. Nem mozdultak az ügyek, nem mutatkoztak jelenségei, legalább a kinevezni kértük bizottságnak; az irományok összeszedése, tanulmányozása és a törvényjavaslatnak kidolgozása czéijából kiküldetése iránt. — Emlitett képviselőházi tárgyalás alatt, a mennyire visszaemlékezünk, az előadó s egy pár irányadó képviselő oda nyilatkozának, „hogy a községek és Brassó város, mint foglaló ellenfél, már úgy is egyezségileg nagyrészben elenyész- íették a „Csángó birtok-kérdést“. Miután e fontos hazai ügynek, az 1876. évig országszerte nyilvánult legélénkebb felkarolásával szemben nemcsak a 6 — 7 évi háttérbe szorítását, hanem azt is tapasztalni kénytelen valék, miszerint a téves alantas hatósági és jórészint az ellenfél hamis infor- matioi, a kir. kormány és a képviselőház irányadó tagjaira káros hatással voltak, a községeknek eredetileg a kérelmezéshez csatolt panasz teljes határozatai figyelemre nem méltattak, hanem, a mint az irányadók nyilatkozataiból is kitűnt, az alantas hivataloknak már két évek óta meghiúsult egyezkedési kényszer eljárásukat hitték sikerűiteknek; én és a nép jobbjai, a kiket még mind ez ideig elnyomásuk és elkorcsositásuk főeszközei, a szász körjegyzők!!! elrettenteni kepesek nem valának; hogy a kormányt, a képviselőház és a főváros irányadó tagjait s az érdeklődő értelmiséget személyes jelenlétünkkel is felvilágosíthassuk arról, hogy a 6 éveken keresztül erőszakolt és nem indokolható egyesség nem sikerült és a népek pusz tulása nélkül létre nem is jöhet. (Eolytatása következik.) Farsang. — A sepsi-szentgyörgyi jótékony nő- egylet báljáról beküldött, lapunk múlt számából elkésett tudósításból következőket közöljük. Meg'- telt már a karzat, eltelt 9 óra, a rendezőség lótotc- futott, sugott-búgott, reménykedett, csüggedett; mig végre tiz óra felé hallatszott az első kocsizörej. Különb zeneként hangzott ez a megduplázott nyitánynál. Végre mégis csak begyült a bál; oly szép kis kört alkottak a tánezosok, melynek egyetlen hiánya az volt, hog nem nagyobb. Azon szándékos visszavonulás, melyet épen a nőegylet tagjai és Sepsi-Szentgyörgy bálkedvelő közönsége tanúsítottak, nem indokolható; és nem mellőzhet
