Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-10-22 / 85. szám

geinek nyugdijaira előirányzott 108,100 irtot, és végül az állami adósságokról szóló költségvetési fejezetet. Erre előirányoztatott főösszegben 108.498,o73 forint a mult évi 107.235,583 írttal szemben. Ezen összeg feloszlik: 1. Az 18G7. évi 15-ik törvényczikkben foglalt államadóssági járulék 30.317,700 fit. Megszavaztatik.

2. Földtehermentesitési örökváltságok 1G.481,174 torint előirányzattal. Megszavaztatik. 3. Szőlődézsmaváltsagra 2.372,370 frt megszavaztatott. Ezen tételnél a megfelelő bevétel 1.781,074 írttal van előirányozva. Szilágyi Dezső indítványozza annak leszállítását, minek folytán az 1.700,000 írtra leszállittatott. Ezután változatlanul megszavaztattak a következő tételek: 4. Maradvány es irtványföldek 180,900 frt. 5. Vasúti kölcsön 5 509,404 frt. 0. Sorsolási kölcsön 1.237,200 frt. 7. Л budapesti lánczhid elsőbbségi kölcsönre 98,094 Irt. 8. (löm. vasút záloglevél kölcsön 459,308 frt. 9. 30 milliós kölcsönre 2.202,053 frt. 10. 54 milliós kölcsönre 4.151,194 frt.

13. Az 5°/0-os papirjáradék kölcsönre 5.550,93 í frt.

14. Az 1883. évi hiány fedezésére 1.000,000 frt. la. A keleti vasút átvételével elvállalt adósságra 4.703,a is frt. 16. A vágvölgyi vasút vételára 197,470 írt. 17. A tiszai és szegedi küosönre 2.492,208 frt. 19. Az 1880. 44. t. ez.-ben meghatározott járadék 285,000 irt, 20 Függő adósságra 1.809.772 frt. — A 11. és 12. tétel alattiak függőben hagyattak.

A Ráday Gedeon gróf honvédelmi miniszternél f. hó 8-án tisztelgett zentai 10 tagú küldöttséget, mely a minisztert a képviselői jelöltség újabb elfogadására kérte fel, Gombos polgármester vezette és jelen voltak többek közt Matkovics Lijos szolgabiró, Mikosevies József városi főügyész stb. Délutánra ebédre hívta meg Ráday gróf a küldöttséget, mely alkalommal ennek tagjain kívül Gremon Dezső képviselő és Jankovieb Gyula korábbi zentai képviselő is jelen volt. Gombos Gábor polgármester a város közönségének bizalma feliratát is átnyújtotta a miniszternek!. A választás Xentán I. hó 29-én lesz s a dolgok jelen állása mellett ellenjelölt nélkül fog megválasztatni a miniszter.

К ii 1 t‘ ö I <1.

Bismarck herczegnek az alkotmány iránti fogalmaira ismét kétségtelen világot vet a „Nordd. Alig. Zeutungnak“ — Bismarck herezeg e szócsövének — egyik czikke, mely a poroszországi választásokról szól- va, a többek közt a következőket Írja: Az a kormány, a melynek élén Bismarck áll, a király politikáját képviseli. Ezen nem változtathat a választások eredménye: Poroszország alkotmány alatt él, nem pedig oly képzelt rendszer alatt, a mely szerint a kormánynak nem a királytól, hanem a kormánytól kellene fogadnia az irányt, az állandó parlamenti többség ugyan jelentékeny befolyást gyakorolhat a király és a kormány határozataira, ilyen többség azonban nincs, hanem csak szétforgácsolt töredékek fannak. Az országgyűlés elvetheti a javaslatokat, de oly uralkodó kormánya alatt, — a ki hosszú életében megtanult bízni tapasztalatában, a ki busz év óta tanácsosainak alaptalan változtatása nélkül fényes pályán halad, — a parlament többségének változása nem terelheti uj pályára a porosz politikát. A választások eredménye akadályozhatja ezt a politikát, de nem vetheti ki a nyeregből.

— Nos. aztán mit tudom én! — monda Janka

pajkos vállvonással. — Es mit tehetnék róla, ha levers nénit a fia is elkísérné? Még azt sem bánom

__

tévé hozzá csípősen — ha rendes szokássá vált véletlenből a fürdőbiztos is csatlakoznék. Nekem ugyan nem alkalmatlan egyik sem!

Azzal ott hagyta a felboszantott Agnes kisasszonyt és lábujjhegyen bement a nagyapa alvó szobájába, hogy legyezze, a mig szendereg.

. Természetes, hogy a séta megtörtént. A fürdőn azt is természetesnek találta mindenki, hogy a postahi- vital nyitott szobájában váró fürdőbiztos és Tevers főhadnagy azonnal hozzá csatlakozott az induló társasághoz.

Csakhamar három egymáshoz illő pár lett a kis ' ápoltból, mert hiszen az öregek lábai nem bírják mai, hogy az iljakkal versenyt szaladgáljanak.

Agnes kisasszony, oldalán a fürdőbiztossal, sétájában is megtartotta a komoly illedelmességet. De hát azokkal a könnyelmű iljakkal ki bir? Most egy virá- gert tért le az ösvényről Janka, majd tarka pillangót akart elfogni, majd a fa sima héjára kellett karczolni \a amit; és á iktor folyvást a nyomában. Csak nem is \ olt olyan bamba, hogy magára hagyja és ő talán a nevelunonek segítsen duzzogni.

Ma különösen rósz kedvű nagysád — ie°Tzé meg a fürdőbiztos hosszabb társalkodás után.

— Valóban az vagyok, boszus vagyok - felelt a nevelőim - mert ennek a gyermeknek határtalan köny- nyelmüsége még kitesz a világ megrovásának. A felelősség rajtam van, pedig én nem ilyennek növeltem Hanem az öreg ur bámulatos vaksága és megfeledkezése tartja folyvást közelünkben ezt a családot. Oh biztos ur, ha ön nem volna itt, valóban azt kívánnám ho^y meg se ismertem volna a hires Tusnádot. ’

— Nem tudom érteni nagysád aggodalmát, mert en valóban nemcsak megbotránkoztatót, de különöst sem találok abban, hogy — nevelőjéhez hasonló — szép növendéke a Tevers széptevését elfogadja.

Az egyptomi kérdés tárgyalása — mint Parisból jelentik — teljes folyamatban van. Azonban arról, hogy a két kormány megegyezése miben áll, mindeddig nem jutott semmi köztudomásra.

Előtérben van jelenleg az Arabi pasa ügye. Már régebben szó volt róla, hogy Arabi halálra fog Ítéltetni, s ez a szándék némi megerősítést nyer abban, hogy az angol kormány A rábírni к angol bíróság elé állítását kívánja. illetőleg kívánni fogja az esetben, ha az egyptomi hatóságok nem fognak intézkedni az iránt, hogy az Arabi elleni por részrehajlatlanul vezettessék.

Az egyptomi kormány különben jelenleg azon ősz- szegek kimutatásával foglalkozik, a melyeket Arabi felhatalmazás nélkül költött el az állami pénztárakból és melyekhez baráesolás által jutottak a lázadók. A kimutatás czélja az, bogy a kincstár kára, a mennyire lehetséges, a lázadók vagyonának elkobzásával térittes- , sék meg.

Az ir nemzeti ligának Bubimban múlt vasárnap tartott gyűlésén a liga programmja következőleg formu- láztatott: A liga követeli az országos és helyhatósági önkormányzatot, az országos törvények megváltoztatását, az ir ipar fejlesztését s parasztbirtokok teremtését. A páráitok teljes tulajdonjogot kapjanak földjeikre, az egész megváltási összeget az állam előlegezze 63 éves amortisatióra. Az alkirályi intézmény sziintettessék meg s az önkormányzatot a grófságok gyakorolják.

Az oroszországi zsidóiiklözések — úgy látszik — még nem értek véget. Újabban ugyanis ismét azt jelentik. hogy különösen Dél-Oroszországban a hangulat a zsidók ellen igen ingerült. A tyraspoli kerületben a lakosságnak a zsidók elleni ingerültsége oly aggasztó mérvet öltött, hogy a kerületi kormányzó a zsidók éledés vagyonbiztonságára nézve szükségesnek tartotta, hogy kerületét beutazza, s az ingerült kedélyeket lecsillapítsa. Ámbár kétségtelen, hogy a mostani belügyminiszter — Tolstoj gróf — nem fogja tűrni az Ignatiev bclügy- minisztersége alatti zsidóüldözések ismétlődését, mindazonáltal Tolstoj som látszik a zsidókkal rokonszenvezni, mi számos intézkedésből világosan kitűnik. így pl. a katonai orvosi intézetekben zsidó növendékek száma annyira korlátoztatok, hogy most számuk az ezelőttinek huszadrészét som üti meg. Egyszersmind intézkedés tétetett, hogy a többi zsidó orvosok is az odesz- szai, Charkowi, wilnai s kiewi kerületekből más kínai letekbe helyeztessenek át.

Az nj adó.

Sepsi-Szentyyörgy, 1882. október 21.

No hát megint uj adó ? kérdezheti s talán bizonyos joggal is kérdezi az olvasó, mert a mi az adót illeti, abból már eddigelé is jutott bőséggel. Es mégis uj adóról van szó: az úgynevezett takaró к p é n z tár i a d ó r ó 1.

A pénzügyminiszter kiszámította, hogy körülbelül kétszázötven milliót képvisel azon tőke, melyet magánosok a takarékpénztárakba elhelyeznek kamatozás végett. Igen természetes, hogy aMietett tőke kamatai

Isten mentsen attól, hogy széptevésig jutottak volna. Olyat már csakugyan nem engednék meg Jankának. Bőven elég azonban annyi is, hogy mindennap együtt szaladgálnak, cs ne vöket a közönség együtt emlegeti.

— Miért nagysád? Hiszen Tevers miveit, ügyes ifjú; valljuk meg, hogy szép is. Es a mint biztosan tudom, akkora örökség néz rá, a mely aligha föl nem ér a Lankay grófi családéval.

— Csak nem beszél ön kolyan ! illemélem, hogy saját maga sem tartana lehetségesnek komomoly viszonyt egy Lankay grófnő és egy isten tudja, honnan származó, talán szász, vagy miféle eredetű egyéniség között.

— Bizony nagysád én azt tartom, hogy a mi megvan, az kétségtelenül lehetséges. Es ezt már aligha megtudná akadályozni a Tevers nemzetisége, még ha igazán szász is volna. De nem az. Valóban ezt az érdekes történetet még nem is beszéltem el. Hallgassa kérem, mert megérdemli.

A második Rákóezy György korában, mikor a tatárok hazánkra ütöttek, misok között egy Tors nevű nemes család is beköltözött Szebenbe, hogy menedéket keressen. Az apa biztosságbajholyezvén családját, táborba szállott fejedelme kíséretében és a gyalui csatában elesett. Az özvegy Szcbenben maradt gyermekeivel, mert birtokát felprédálta az ellenség. Egy fia felnővén, hivatalt kapott a tanácsnál; szász feleséget vett s gyermekei már szászok voltak. S liigyje inog, hogy ez nem első, nem is egyetlen példa arra, hogy a szászok közé telepedett magyar családok szászokká váltak, Törsék- nek a nevök is elváltozott, mert régi szokás szerint Tevranek lévén leírva., azt a szászok nem tudták kimondani és megtoldották egy „e“ betűvel. A család azonban mindég tudatában volt magyar eredetének ; azért nevelték ezt a fiút, az egyetlen sarjat határozottan magyarnak.

(FolytatásaTkö vetkezik )

I tiszta jövedelmek, a mik után nem fut-fárad tulajdonosa, hanem mikor eltelik a félesztendő, egyszerűen he* mutatja a könyvecskét s a pénztár fizet. Ez a jövedelem, mint tiszta jövedelem, még eddig sehol megadóztatva nem volt s a pénzügyminiszter úgy gondolkozott, b°gy jó volna ebből az állampénztár javára legalább egy milliócskát megtakarítani.

Hanem az ellenzéket, már tudniillik a miénket, nem azért teremtette az úristen magyarnak, hogy lm híleg politikai intézményről van sző, azt úgy eleressze a 1 iile mellett. Az a természete a mi újságainknak megvan, hogy ha két látó szemekkel látják is a fehér falat, addig csűrik-csavarják a kérdést, a mig valami uton- módon elhitetik a közönséggel, hogy csak a szem ők kápiazik, mert az a fal tulajdonképen fekete.

óz »Egyetértés" például hozzászólván e napi kérdéshez, igj okoskodik. Eddig a takarékpénztárakat megadóztatták; maga a pénzintézet megfizette a maga adóját: a betevő nem köteleztetek erre. Már most. ha a betevő eddig kapott a pénzei után Gu.'0-os kamatot, ezután is megköveteli azt, különben olyan utón értékesíti pénzét, a hol legalább is megfelelő hasznot kap belőle. Másfelől a takarékpénztárak részvényesei szintén megkívánják a maguk befektetett tőkéik megillető jutalékát; mert ez a jutalék nem lutrin nyert véletlen ösz- szeg, nem is utón talált uratlan jószág, hanem hoza- déka az intézetbe fektetett tőkének, jut Urna az intézet fentartására fordított munkának s biztosítéka és fedezete a betevők pénzeinek kezelésével járó koczkáztatás- nak. — 11a tehát már most sem a betevő, sem az intézet nem engedi el a maga kamatját, mi fog történni akkor ?

Erre is megfelel a mi ellenzékünk. Az fog történni, hogy az adós, a kölcsönző nyakán fog sülni az az egész egy milliónyi adójövedelem, a mit az állam meg akar takarítani, Mert a pénzintézetek ez esetben kénytelenek lesznek például az eddigi 8-as kain itláhat a kikölcsönzőknél még egy, vagy legalább is egy fél százalékkal feljebb emelni. így aztán a pénzintézet adósai, legtöbb esetben pedig a migyar földbirtokosság, fizeti meg Szapárynak azt a milliót.

Körülbelül ezen a nyomon haladnak a többi lapok is ez uj adónem megítélésénél, azzal a külömbség- gel, hogy egyik az összes takarékpénztári intézmény végpusztulását siratja benne, a másik pedig a takarékossági hajlamot látja fojtogatni az uj adó által.

Meg kell vallanunk, hogy bizonyos tekintetben raf- fineriával és azon biztos számítással vannak feltálalva ez ellenarguiueutumok, lngy ha lehetséges, pénzintézeteket, tőkepénzéseket, kis és nagybirtokosokat keserítsenek el a kormány ellen. S körülbelül czéljukat is érik a közönség részénél, azoknál t. i., a kik nagyon is szeretik a pénzt.

Hanem a kik. igy nekirontottak az uj adónak, azok igen sok körülményt hallgattak el, a miket pedig figyelmen kívül hagyni legalább is udvariatlanság.

Mert hát a takarékpénztárak keletkezésének indító okai nagyon is tiszteletreméltók. Csakugyan Fay András humánus gondolkozásának, fenkölt lelkének egyik legszebb tanujele, hogy az ily intézmények megszülettek, melyek után az összerakott fillérekből idő* folytán még a szegény ember is jókora összjgecskéliez jut; ámde ma a gyakorlat azt bizonyítja, iiogy a betevői legtekintélyesebb része épen nem ímaduitó szegénynek. Azok a tőkepénzesek, a kik sem a társadalomnak, sem egyháznak, sem iskolának, sem az államnak semmiféle szolgálatot nem tesznek, a kik leélik ezt az éle* tét lomhán, tétlenül, azok az emberek miért ne fizetnének évenkénti czereik után egy kis kamatot?

Nagyon sok esetet mutat tel a tapasztalat arra, hogy a földbirtok csekély jövedelmét mígunta a tulajdonos és eladja, birtokát igen helyesen, úgy vélekedvén, hogy a földbirtok után legjobb esetben szerezhető* 2—3 százalékot a takarékpénztárban mígkétszerezi s még adót sem kell róla fizetni! Hát ha az ilyen jövedelemre azt a kamat-adót kivetik, vau-e abban igazságtalanság: ugyan feleljen rá az ellenzék jó lelkiismerettel.

És általában, hí már m3ga.il3ztatjuk a fó.d á, a melyen járunk, a talajt, mily számunkra a mm Jeu napit megtenni, a kunyhót, melyben míglinzódu u, sőt még az életünket is, hogy élünk, hogyan juthat eszébe valakinek, hogy minden fáradság nélkül elvezett tiszta jövedelmével kibújjék az államrend, az államháztartás feltételei s az ebből folyó kötelezettségek alól ?

Bizony csak csürés-csavarás segíthet az ellenzék okoskodásán itt is.

A. M,