Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-10-12 / 82. szám
XII. évfolyam. • ------------~~~§ M egjelenik ezen lap lieten- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ér helyben házhoz hordva, , vagy vidékre postán küldve: Egész évre 0 frt — kr. Fél évre В frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. 81. szám. Sepsi-Szentgyörgy 1882, Vasárnap, október 8. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-ntcza, Matlieovics-féle niz, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: e&c с 11 л U i 11 0lcá : Гг KÖNYVNYOMDÁJA, hová a híreidének én előfizetési pénzek bérmentesen intézeudők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászati lap. h Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 0 kr. Bélyeg-díjért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. '.rf Előfizetési felhívás a „NEMERE“ tizenkettodik évfolyamának utolsó negyedére. Id Kifizetési feltételek: Egész évre...........................6 frt — kr. H áromnegyed évre . . . . 4 frt 50 kr. Félévre.................................3 frt — kr. Negyed évre...........................I frt 50 kr. E gy hóra.................................— - frt 50 kr. K ülföldre egész évre 8 frt — kr. Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetésüket megújítani, valamint az előfizetési pénz beküldését illető intézkedéket idejekorán megtenni, bogy a lap szétküldésében hiba ne történjék, miután fölösleges példányokat nem nyomattalbatnnk. Az előfizetés legczélszeriibben postautalvány mellett eszközölhető. Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadó-hivatalának Bernstein Márk könyvnyomdájába Sepsi-Szentgyörgvre küldendők. A „NEMERE“ kiadóhivatala. Megmenekülünk a nyuzástól. — 1882. október 10. (T.) Ha meggondoljuk, hogy adóztatási rendszerünk a/, önkényuralom alatt behozott alapokra volt és van fektetve, még pedig a társadalom jogainak és érdekeinek figyelembe vétele nélkül ; ha meggondoljuk, hogy adóztatási törvényeink, illetőleg rendel étéin к egészen egyoldalii felfogással lévai szerkesztve, csakis az állam javát tartották szem előtt, nem nézvén a társadalmat egyébnek, mint adóalanynak, melyből a kivetett összeget ki kell préselni minden áron ; és lia felvesszük, hogy mikor adózók és adóztatok közt diíferencziák merültek föl, mikor az adózók sérelmekkel állottak elő, keserves panaszokat emelvén, hát nem volt igazságszolgáltatás és nem volt biró, hanem a panasz felett az adóztató fél Ítélt, ki ellen tulajdon- képen a panasz emeltetett ; mondom, ha mindezeket szemügyre vesszük, — az adóztatási rendszer önkénye teljes valódiságában előttünk áll, s azon, hogy ily rendszer mellett minden lépten-nyomon visszaélések merültek föl s az adóztató közegek a társadalomnak már-már üldözőivé fajultak, nem csodálkozhatunk rajta egy cseppet sem. Hiszen szabadjára voltak hagyva egészen ; nem korlátozta és korlátozhatta őket senki és semmi. Valóságos adóztatási abszolutizmus volt ez. Л pénzügyminiszternek csak arra volt szüksége, hogy a költségvetést előterjeszsze : ennyi millió kell! Az országgyűlés megvitatta, hogy kell-e ; a mi kellett, azt megszavazta s ezzel annyit mondott a miniszternek : „most már hajtsd be“ s ezzel az egész adózó társadalom át volt adva a miniszternek, ki ismét átadta azt közegeinek, kik aztán a közönségre rázúdulván, a kivetést és behajtást — csakis az állam érdekét tartván szem előtt — nem törvények, hanem rendeletek nyomán saját szakállukra, kérlelhetetlenül teljesítették, mert az egész feladat abban kulminált, hogy az adók befolyjanak. Л társadalom — Imgy az azt megillető dras- tikus kifejezéssel éljünk — ordított, mint a kit nyúznak ; mert hát nyúzták. Ezernyi eset merült és merül fel, melyre, hogy nyuzás, rá lehet mondani minden nagyítás nélkül. Ids nem mondjuk, hogy ebben a nvuzásban akár a miniszternek, akár közegeinek kedvük telt volna sőt meg vagyunk róla győződve, hogy mikor a jajveszékelést hallották, hát szédültek. De hiszen nem is bennük, hanem a rendszerben volt a hiba. Akartak ők a dolgon segíteni elégszer, számtalanszor, ámde gyógyszert találni nem tudtak. Aplikáltak ezt is, azt is, amazt is, ámde a bajt sok esetben a helytelen gyógyszer által még súlyosabbá tették. Én istenem ! De hiszen ne menjünk tovább : itt a hideg viz ! Még csak néhány évvel ezelőtt is meleggel pancsolták azt, a mit most hideg vízzel gyógyítanak. A rheumákat például, melyeket a meleg csak elmérgesitett és számtalan olyan bajt, melyet ma a hideg viz gyökeresen gyógyít., nem voltak képesek megszüntetni. Pedig hát a viz Î . . A mely gyógyszer öregebb a világnál. Ids nem ismertük hatását. Hogy felismerjük, évezredek kellettek hozzá. Nos, hát mi csodálkozni való van azon, miszerint senkinek se jutott eszébe, hogy ott, a hol felperes és alperes, a hol adóztató és adózó fél A „Nemere“ tàrczàja. ..Az ember és vallása“ czimü czikkhez. Audiatur et altera pars. tisztelt szerkesztő nr! Becses lapja f. évi 78. és Ti), számainak tárcza rovatában „Az ember és vallása“ ozim alatt közölt czikkhez egy rövid helyreigazító hozzászólásom van, melytől tekintetes uraságod, remélem, a tudomány érdekében, de méltányosság tekintetéből is, nem fogja megvonni a tért. A tudomány éuleke annyiban forog fenn, a menynyiben nem engedhető meg, hogy annak vívmányai tévesen tárgyaltassanak a nyilvánosság előtt. A méltányos- sági tekintet pedig megköveteli, hogy a kathol. vallás ellen felír zott vádak a positivism®» világánál, mely elveszi a tudománynak felekezeti jellegét, utasittassa- nak vissza. Az idézett czikk szerint „a Denderai vagy Den- Üórai állatkor (Zodiacus) azt bizonyítja, hogy hat ezer évtol fogva a nekünk látható égi testek az állatkörben egy csillagképet haladtak s igy még GOOOO év múlva az égi testek megint azon a helyen fognak állam', mint mikor a Denderai állatkört lefestették.“ A csillagképeknek ezen haladása keletről nyugotra tény, s ennek oka a uapéj egyenpoutok hátrálásában (l’raecessio) rejlik. Már ilipparch, a legnagyobb göiög csillagász 130 évvel Krisztus előtt észlelte, hogy a tavaszpont é ven к int nO 21 másodperczezel keletről nyűgöt, Jele hátramegy, s az által a csillagképek érintett mozgását idézi elő. gy például a tavaszpont Kr. előtt 0770 évvel a a Kik csillagkép közepeken, 4020 évvel a Kettős nyu- goti szélén, 2170 évvel a Bikában a Ilyadok közelében 020 évvel a Kos mellén állott, de jelenleg már a Halakban áll, a honnan nyugoti irányban haladva, Kr. után 8300 év múlva a Nyilasba fog érkezni, a igy tovább. Ezen hátrálás mérvét kiszámíthatja akárki egyszerűen, ha az 50'21 másodperczet átváltoztatja О 013У5 iv-fokra, s ezzel a 30 fokot, a mennyit t. i. egy csillagképlet az égen elfoglal, elosztja ilykép 30: 0-01375 =2150 év. A tavaszpont tehát egy csillagképleten (vagy 30 fokon) 2150 év alatt halad át, s ezt 12-vel szorozva kijön 25800, vagy is a Plato-féle év. Nem G000 év alatt haladnak tehát látszólag az égi testek az állatkörben egy csillagképet, hanem 2150 év alatt, s épen igy a tavaszpont egész körfutása nem 72000, liánéin csak 25-800 évig tart. A régi chaldeu- sok és perzsák egy ilyen 2150 éves korszakot világévnek neveztek. Csillagászati elmélkedése után a. tisztelt czikkíró áttér a kathol. érzület sértegetésére; mert hogy az ilyetén kifejezések: a pápa, birtokainak bckeblezése után Olaszországban, kapott egy jó gázsit, abból 1 arthatolt jó menázsit, a pinezék is jók, azokba lehet kitűnő borokat lerakni s ezzel punktum; valamint az ilyenek: „nagy templomi parádékat kezdett tartani“, összehívott Kómába egy pápai mai kálist, s az „nevetséges“ határozatot hozott — a kegyeletet, áielylyel a kathol > к u- sok a szent atya iránt viseltetnek, mélyen sértik, az igen természetes; azért azok felett őszinte sajnálatunkat nyilvánítjuk. De jön azután egy szemrehányás és egy kérdés. Az előbbi abból áll, hogy a pápák Európa kárára működtek, mert Krisztus magasztos tanát a haladás és művelődés ellen felhasználták. Az utóbbi szerint Európa a papi és uralkodói békók ketté törése után rövid 3(>5 évek alatt, azaz: a reformáezió keletkezése óta, oda jutott, a hol most áll „Ez, —- mondja D. K. ur — oly haladás, melyhez hasonlót nem lehet felmutatni.“ A szemrehányás megezáfolása végett hivatkozunk van : ott bírónak, ott olyannak is kell lenni, ki a két fél közt felmerülő vitás kérdésekben avagy panaszok esetében az igazságot szolgáltatja. Ki hallott olyan rendezettséget uramfia ! a hol a felperes tulajdonképen biró is ? a hol csak a felperesnek van joga, az alperesnek nincs, de ha van is, olyan nincs, a ki érvényesítse? Szóval a hol a felperest, ha csak ő maga nem korlátozza magát, hát nem korlátozhatja senki más, még a fejedelem se, még a parlament se ! ? Hát ez nem basa rendszer, hanem még a basarendszernél is roszabb. A basának mégis csak parancsol valaki, de a mi adóztató közegünknek nem parancsol senki. Hogy a fejedelem parancsoljon, azt nem engedte az alkotmány ; az alkotmány meg adóztatási törvényekkel és igazságszolgáltatással nem bírván, nem tudott parancsolni. Hát most már az adóztató végrehajtó hatalom kénye- kedvére volt hagyva s hogy csak annyi visszaélést követett el, mint a mennyit elkövetett, még bálákat adhatunk neki érte, mert a mint hogy ennyit elkövetett, még egyszer ennyit is elkövethetett vök.a, mert a hogy nem parancsolt neki senki ebben, nem parancsolt volna abban sem. De hát a mint mondtuk : nem volt benne roszakarat, sőt igen sok oly intézkedést tett, melyek a leghazafiasabb jóakaratot tanúsították, noha mind hiába. Nem volt, azaz hogy volt hideg viz, de a benne rejlő gyógyerő nem volt még felismerve. Volt igazságszolgáltatás, volt bíróság és törvénykezés más esetekben, s ime, senkinek se jutott eszébe, hogy a pénzügyi téren is kell lenni. Mig egyszer csak — s bizonyosan véletlenségből ráakadtak. Nem tudom én, hol botlottak bele, Németországban-e vagy Belgiumban. Elég az hozzá, hogy majd elképpedtek, mikor látták, hogy hiszen hát ezt már régen fel lehetett volna állítani, azaz a bíráskodást a pénzügyek terén. Nesze neked Kolumbus-tojás ! És pedig hányszor fogja még magát előadni ilyen eset ! Denique, most már itthon vagyunk. A törvények már meg vannak csinálva, a pénzügyi bíráskodás eszméje készen, csak az országgyűlésnek Chateaubriand™, ki egészen ellenkezőleg nyilatkozik : „Európa a szent széknek köszönheti polgárisodását, legjobb törvényeinek egy részét, s csaknem összes tudományát és művészetét“. Hasonló értelemben szól Becky: „Nem szabad felednünk a végtelenül nagyobb áldást, melyet az emberiség a vallásos szellemnek egyáltalában, különösen a papoknak köszönhet,“ A nagy angol Carlyle szerint „Voltaire nem itészi szemmel, hanem csak mint a katholicismus ellensége olvasá a történetet.“ A mi pedig a pápák hánytorgatott dühöngő tű- relmetlenségét s a vallási üldözéseket illeti, a protestánsok sem voltak jobbak a Deákné vásznánál. Olvassa el csak czikkiró ur Fauler Gyula tanulmányát „a positivismus hatásáról a történetírásra“ a „Századok“ 1871. évi Vili. füzetében; abban látni fogja, kik használták az ilyen (felebaráti szeretekre nem igen valló) mondatokat: „Eaistent imádó pápista kutyák“ . . „Lutheránus tehenek református füvet ne egyenek“ sat, : „Olvassuk el a megyék feliratait,“ — mondja Fauler — „a XVII-ik századból, és ott fogjuk találni, mily nagy bántalomnak vétetett, ha valahol a katliolikus kis- sebbség templomot követelt magának“ . . „Castelliot“ — mondja ugyan ő — „ki a supernaturalis dogmákat oly közönyös dolgoknak nyilvánitá, mint azt, ha vájjon egy fejedelem kocsin vagy lóháton, vörös vagy sárga ruhában tartja-e bevonulását, és ennélfogva türelmet kívánt más véleményűi1 к iránt, Kálvin és Béza támadták meg leghevesebben, és véleményét legocsmá- nyabb tannak mondák, „melyet valaha a pokol kapui kiokádtak.“ Tudjuk azt is, hogy Kálvin a Szent Háromság tiszteletére Servetet megégette, Zwingli pedig igy kiáltott az anabaptistákra: Qui iterem mergit megatur ! A kérkedésre nézve, mintha t. i. az újabb kor összes műveltsége a relbrmáczióiiak volna köszönhető, ismét Fauler említett tanulmányából idézzük, a mint kü-
